Kelet-Magyarország, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-01 / 51. szám

* ■ KKLffTMAfír Annus**« MSB. MAECroi 1, TAS Amt AT HUMOR — HUM©! Rosszkor — Miért nem várod meg, amíg teljesen levetkőzteti?! „AVAGY A FIGYELMETLEN VADASZ" Képek szöveg nélkül Qiin&s fiatal ember bírbtadó­Alighogy lenyeltem a reggeli első falatjait, Maliid állam alá tette a tenyerét, ée jobbrá-balra forgatta arcomat — Nem is olyan rossz « profilod! — szólt szal<^ szerűen. — És most néz­zük meg az arcodat elől­nézet ben! Hm, te még ma is el tudnád csavarni jónéhány asszonynak a fejét. — A tiédet már egy­szer elcsavartam, még máma is amiatt szenve­dek! — Olyan karcsú vagy, mint Adonisz és egészen elfogadható a modorod! — Hálásan köszönöm bókjaidat, Matild! De mit akar mindez jelen­teni? — Manapság annyi fia­tal lány és magára ma­radt asszony létezik, akik nem mehetnek el bálokra, összejövetelek­re, csupán azért, mert hiányzik nekik ehhez a férfi fcüsérő! — Kit kellene nekem elkísér ni? — Valamennyi magá­nyos lányt a városunk­ból!-*r- Rendben van! Egész csinosak is akadnak köztük. Matild megvetően né­zett felém. — Ez jellemző rád! Azonnal piszkos gondo­lataid támadnak! — Te adtad azokat a fejembe! — Hát ide figyelj, drá­gám: miután a te írói jövedelmed igen szegé­nyes és ezen kívül sem­mi máshoz nem értesz, kénytelenek vagyunk arra támaszkodni, amit te a házasságba hoztál: külsőt és jó modort. En­nélfogva én téged far­sangi bálokra, összejö­vetelek és társaságok al­kalmából magános asz- szonyoknak és lányok­nak bérbe foglak adni! Az erre vonatkozó hirde­tést a helyi lapban már fel is adtam! Másnap megjelent a hirdetés a következő szö­veggel: „Csinos fiatalem­ber, jó táncos, kitűnő társalgó, farsangi ren­dezvényekre, társas ösz- szejövetelekre mérsékelt árcm bérbeadó, feltűnés nélküli szállítás, diszkré­ció garantálva!" Sok megkerésés érke­zett, komolyabbak és még komolyabbak. Há­rom óráig tartott, amíg szortíroztuk őket, de ad­digra megtaláltuk nem­csak a legelhagyatottab­bakat, hanem a leggaz­dagabbakat is: Schluch­zenwill grófnő, messze túl a középkoron, ősne­mesi származás. Egy fia­tal csinos lány kevesebb pénzzel és nemesi törzs­fa nélkül sokkal na­gyobb örömöt okozott volna számomra, de Ma­tild mindig ellenezte azt, hogy a munkát az örömmel kössem össze. Megjelentünk tehát a megbeszélt időben a grófnő szalonjában és türelmesén meg kellett vámunk, amíg a grófnő lorgnonjával alaposan végigmustrált engem. „Rendben van", mondta, végülis egy 100-a't nyo­mott Matild kezébe, majd a pompás toló­ajtóra mutatott. — Hová menjünk, grófnő? — kérdeztem vállalkozói kedvvel, mi­után a tolóajtó Matild mögött becsukódott. — Egy koktélpartira! — Ott sok fiatal lánnyal fog találkozni! — mo­solygott grófnői méltó­sággal. — Ott aztán nyugod­tan flörtölhet, Ifjú ba­rátom ! Én csak azért béreltem ki magát, hogy­ne kelljen egyedül men­nem! A grófnő valóban iga­zat mondott! A társaság­ban rendkívül sok csinos lány volt! És habár bér­be voltam adva, mégis egészen szabadon mo­zoghattam közöttük. De hiába voltak leggyengé- delíb pillantásaim is! A szép lányok, asszonyok ügyet sem vetettek rám, és így reménytelenül a grófnőre voltam utalva. Amikor éjfél után el­hagytuk a társaságot és helyet foglaltam a taxi­ban, csodálkozva szól­tam a grófnőhöz: — Ennyi sok szép lány és mégis semmi si­ker! A grófnő gúnyosan mo­solygott: :— Még elég idejében meg fogja tudni, hogy miért történt így. Odahaza hamarosan valóban rá is jöttem, amikor rosszkedvűen vet­kőzni kezdtem. Ugyanis felfedeztem az éppen le­vetett kabátomon, hogy Matild arra fehér pa­muttal a következő nagyjelentőségű szavakat hímezte: „Ennek a ka­bátnak a viselője ki van bérelve és boldog házas". P. U. Lans, (A Stimme der Frau-ból) r~~--------—\ GYERMEKIKNEK - ÚITSrÖKHEK Gyermekjátékok Több gyerek arra kért ben­nünket, hogy ebben a rovat­ban írjunk le néhány régi népi játékot. Most örömmel teszünk eleget ennek a kérésnek. Né­hány olyan társasjátékkal is­mertetünk meg benneteket, amelyeket más vidéken és ré­gen játszották a gyerekek. Lánchúzás Ezt a játékot Hevesben ját­szották a vetélkedő kedvű fiúk. Ma már csak kevesen ismerik. Ismerkedjünk meg vele. A lánchúzás különösen a kar erejét teszi próbára és ed­zi. Általában a fiúk játsszák. Tízen, tizenöten vonalban egy­más mellé állnak: Kezet fog­nak. A sor elején álló játékos a gazda, a sor végén, álló a láncos. Miután összefogóztak, a gazda társaival megindul a lán­cos felé. A láncos szomszédjá­val együtt félemeli kezét. Az így létrejött kapun a gazda társaival átbúvík s maga után vonja őket, egészen addig, míg mindegyik át nem jutott, Lép- delés közben á játszó társaság hurokszerű mozdulatot ir le. A sor utolsó előtti tagjának a saját tengelye körül ki kell fordulni. Ha követni akarja a többieket De emiatt furcsa helyzetbe kerül. Karja össze­fonódik mellén s következő társát már csak úgy tudja tar­tani összefont kézzel s háttal állva. A gazda ismét megy át­bújni. De ez már csak a végé­től számított második és har­madik, majd később harmadik és negyedik, negyedik és ötö­dik stb. fiú keze alatt sikerül. Egyre többen fordulnak ki hát­tal s egyre többnek fonódik át a karja saját mellén. Készül a lánc. Végül már a gazda csak az utolsó előtti fiú, a szom­szédja karja alatt tud átbújni. Ekkor odaszól a láncosnak,: Hogy a lánc, te János? — öt forint! -- hangzik a válasz. — Nem adnád lejjebb? — Nem én! — Széttépem a láncodat! — Lássuk! Erre nagyot ránt a gazda a láncon. Ha sikerül erőset rán­tani, valamelyik tag elereszti a másiknak a kezét, s szétgu­rul az egész társaság: elszakad a lánc. Ha nem sikerül a gaz­dának elszakítani a láncot, ak­kor a gazda lesz a láncos, a volt láncos lesz az új gazda s a játékot megújrázzák. — Ha a gazda el tudja sza­kítani a láncot, a láncos marad és egy új szereplő lesz a gazda. Az új szereplő a volt gazda után következő tag Töröm a borsot Ezt a játékot Sajóksztncon játszották a kislányok. Tanul­játok meg. Érdekes éa nevet­tető. Egymás háta magé áHnatt a lányok. Elől áll a lánykiadó, utána állnak a lányai. Most kiválik egy borstörő s féllábon körülbicegi az egész társasá­got, közben tapsol és hangosan ezt hajtogatja: — Töröm a Sorsot! Töröm a borsot! Ezután oldalról ráJcőszSnt a lány kiadóra ée k‘ét lábra le­dobban: — Hopp isten jónapot! — Fogadom! — hangzik a válasz. — Van-e kendnek széplá­nya? ■ ......... — Van az Gvegszobában! . Azzal hátra fordul a kiadó és odakiált a leghátul álló kislánynak: — Gyere elő, leghátulsó leány! A borstörő már várja is. Alighogy megérkezik az előre­hívott kisleány, mindjárt val­latóra fogja:' — Mit ettél? ‘— Aludt tejet! — Mit ittál? ■— Hidegvizet! — Nézz az égre! — Odanéztem! (De közben nem néz fel.) — Mit láttál? — Kárpénzt! —Ki olvasta? — őfelsége! — Fordulj egyet, ne nevess, angyal lesz belőled! Erre hozzányúl a bors törő és vállánál fogva megforgatja egyszer a tengelye körül. Ha a megforgatott kislány nevet, ör­dög, ha nem nevet, angyal lesz. így kerül sor a többi lányokra is. Akik nem jól felelnék, vágy nevetnek, ördögök, különben angyalok lesznek.. Az ördögök két sorban egymással szemben letérdenelnek, az angyalok pe­dig köztük átszaladnak, de az ördögök megcsipkedik őket. XUrs’iítí/áskor a volt le*nv- kiadó lesz az új borstörő és az előző játékban a sor éjén álló kislány lesz az új leány­kiadó. Hogy a kakas ? Ezt a játékot Mezőkövesden ismerik és játsszák a gyere­kek. Ehhez a játékhoz a követ­kező szereplők kellenek: egy vevő, az árusok és az eladó kakasok (Körülbelül 13—15 já­tékos.) Az árusok kézfogás nélkül laza körben felállnak. Köztük egy-egv lépés távolság van. Most mindegyik árus előtt egv-egy kakas lekuporodik. Már jön is egy vevő, megáll az egyik kakasnál és alkudni kezd az árussal: — Hogy a kakas? — Három garas — hangzik a válasz. — Hát a tyúk? — Az is úgy. — Hát a jérce? — Fussunk érte. Igyunk Mialatt alkudoznak, csípőre teszik kezüket, s egymás felé hajlonganak. A párbeszéd vé­gén jobb tenyerükből tölcsért formálnak és szájuk elé emel­ve úgy tesznek, mintha bort innának. Utána egymás tenye­rébe csapnak s egymással el­lenkező irányba a kör körül futni kezdenek. Ezzel termé­szetesen magára hagyják a ka­kast. Kétszer kell megkerülni a kört Ha a vevő hamarabb a kakas háta mögé ér, akkor elfoglalja az árus helyét ilyen módon a lemaradt árus lesz az új vevő s most majd ő fog a kör valamelyik tagjával alkud­ni és versenyt futni a kaka­sért Ha azonban a vevő le­marad, más helyen kell sze­rencsét próbálnia. As ügyes kutya

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom