Kelet-Magyarország, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-08 / 57. szám
195!). MARCHJS 8, VASÄRNAI* KELETMAGYARORS/.AG 3 fl nők munkábahelyezéséröl, a női munka megkönnyítéséről A sóstói hőforrás vizével melegházat fűtenek Szombaton délelőtt Valent Sán- domé vezetésével nőküldöttség kereste fel Fekszi István elvtársat, a Megyei Tanács vb. elnökét. A nőküldöttség egyebek közt arfa kért felvilágosítást a megyei tanács elnökétől, milyen lehetőségek jönnek számításba az elkövetkező időszakban a nők fokozottabb munkábahelyezése és a női munka, különösen a „második műszak” magkönnyítése szempontjából. — Megyénk közismerten mező- gazdasági megye s ezért körülményesebb főleg a városi nők munkába állítása. A hároméves tervben különösebb ipari beruházás nem lesz megyénkben, városunkban, azonban ez nem jelenti az ipar stagnálását, mert meglévő iparunk tovább korszerűsödik, fejlődik és ez kihatással lesz a nők alkalmamely sok nőnek juttatna munkát. Hasonló munkalehetőségek jöhetnek számításba a korszerűsítendő, fejlődő üzemeknél, valamint a megépítendő állami gazdasági és szövetkezeti almatárolóknál. Kell a női munkáskéz a mezőgazdaságban, ahol korlátlan lehetőségek vannak a nők munkábahelyezésére. Főleg a nagyüzemi módon gazdálkodó szövetkezetekben szükséges a női munkaerő, az állattenyésztésben, a belterjes gazdálkodásban, a zöldségtermelésben, konyhakertészetben, a melléküzemekben, tejfeldolgozókban, aszalókban, stb., valamint a csúcsmunkaidőben az állami gazdaságokban. A női gondok megkönnyítéséről is sok sző esett.; Fekszi elvtárs megjegyezte, hogy nek a falusi és városi termelő- szövetkezetek is, azzal, hogy szociális alapjukból a tagság beleegyezésével mosógéppel felszerelt mosodákat, idény napköziotthonokat és más, női munkát megkönnyítő dolgokat hoznak létre. A baráti beszélgetésen még sok, a nőket érintő kérdés szóbake- rült, melyre őszinte és nyílt szóval válaszolt Fekszi elvtárs. A fogadás során kedves jelenetre is sor került. Fekszi elvtárs elnézést kérve a szomszéd Szobába távozott, majd egy tűzpiros szegfű- csokorral tért vissza és jókívánságok kíséretében átnyújtotta a nőküldöttség vezetőjének. Tízmillió forint értékű társadalmi munkát végeztek megyénkben egy esztendő alatt zására is. Nemrég tárgyaltunk a minisztériumokkal és biztató válaszokat kaptunk az élelmiszer- és köny- nyűipari minisztertől. — Amíg azonban ezek az elgondolások időszerűvé válnak, mi is törjük a fejünket, hogyan biztosítsunk több munkalehetőséget a nőknek. Ilyen ötlet a háziipari és népművészeti szövetkezet bedolgozó rendszerének kiszélesítése, a hároméves tervben 70 millió forintot költenek a megyében iskolákra, óvodákra, bölcsődékre és hasonló jellegű szociális létesítményekre. De a családi gondokból igyekeznek elvenni az üzemi étkeztetés fejlesztésével, , valamint azzal, hogy a megüresedett munkahelyeken, ahol női munkaerő számításba jöhet, előnyben részesítik a dolgozó nőket, közülük is azokat, akik leginkább rászorulnak a keresetre. De a. női munka és női gondok megkönnyítői lehétSzemüvegpróba A 10 éves OFOTÉRT forgalmának nagy részei adja a lát- szerész osztály, — Képünk: Szemüvegpróba. Kilónként egy forintos felárat fizetnek a közösen értékesített baromfiért A föld művesszövetkezetek szerződéses rendszerben kívánják megoldani a baromfi-húsellátást. Egyéni termelők, szakcsoportok és társulások csirkére, pulykára, libára éá kacsára köthetnek értékesítési, illetve nevelési szerződést. A szerződő tenyésztők a gép-kel- tetesű naposbaromfi elosztásánál előnyben részesülnek és a naposbaromfit kamatmentes előlegként kapják. A saját keltetésű baromfira szerződők nevelési előleget kapnak a szerződés megkötésekor. Az átvételi árat az átadás időpontja és az állat súlya határozza meg. Termelői szakcsoportok és mezőgazdasági társulások a közös tenyésztésből származó valameny- nyi baromfi után kilónként egy forintos felárat kapnak, abban az esetben, ha legalább száz kiló csirkét, százötven kiló tyúkot, vagy kacsát, kétszázötven kiló libát, vagy pulykát értékesítenek egy tételben. Jutalom a legjobb hí rlapterj esz tők n ek Hétfőn délelőtt 10 órai kezdettel tartják meg a TIT klubban a megyénkben január és február folyamán, lezajlott hírlapterjesztési kampány értékelését. Ez alkalommal osztják ki a hírlapterjesztésben legjobban kitűnt postás dolgozóknak és társadalmi aktíváknak a jutalmakat. Az ankéton részt yesz Király Zsuzsanna • a Debreceni Postaigazgatóság vezetője és az igazgatóság illetékes osztályvezetője is. A nagy sikerrel zárult kampány — amely több mint 3000 új „Keletmagyarország” előfizetést eredményezett — méltán vívta ki az illetékes szervek elismerését. Megjutalmazták a község fejlesztésben élea járókat Közel félszáz dolgozó, Szabolcs- Szatmár legjobb társadalmi munkásai jöttek össze tegnap délelőtt a Hazafias Népfront megyei bizottságának ankétjára, amelyet a TIT Bessenyei-klübjában rendeztek meg Nyíregyházán. Valamennyi meghívott ezer forinton felüli értékben végzett az elmúlt évben társadalmi munkát községe, városa fejlesztéséért. Az ankéton megjelent és felszólalt Bihari László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára is, s hangsúlyozta a társadalmi munka fontosságát, egyúttal az országos tanács köszönetét fejezte ki a megjelenteknek. Az ankéton Fodor elvtárs, a megyei tanács képviselője tartott beszámolót. Elmondotta, hogy az állami támogatás mellett megyénk községei az elmúlt esztendőben 10 millió forint értékben járultak hozzá a községek fejlesztéséhez. Ebből 7 millió forint értékű társadalmi munkát és 3 millió forint értékű anyagot adtak. Munkájuk nyomán számos művelődési ház, művelődési otthon, park, többezer méter villamos- hálózat, orvosi rendelő, tanterem és más fontos, létesítmény épült. Külön említette Gnáp János és Szidon Mihály példáját, akik egyenként tíztízezer forint értékű társadalmi munkát végeztek Nyirlugosou, az iskola és óvoda építésénél, fogatos és kézi munkával. Nagy Károly nyíregyházi kőműves ötezer forint értékű munkával segített a Sóstó fejlesztésében. Emellett megyénkben még mintegy 100 dolgozó ért el kiemelkedő eredményt ezen a téren. Kokas Ferenc, a Hazafias Népfront megyei titkára arra hívta fel a tanácskozás résztvevőinek figyelmét, hogy az 1959. évi községfejlcsztési tervek végrehajtásából is hasonló szorgalommal vegyék k> részüket. Ezután került sor a jutalmak kiosztására. Gnáp János és Szidon Mihály, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának oklevelét és jutalmait kapták. Száz dolgozónak a megyei tanács végrehajtó bizottsága és a Hazafias Népfront megyei bizottsága köszönő levelét' juttatják el. (—k -i.) PAPRIKÁS KRUMPLI Tegnap találkoztam egy barátommal. A mindig ráérő, nyugodt ember most sietett, mi több. rohant. Alig tudtam visz- szatartani néhány szóra. — Csak nem történt valami baj? — kérdeztem. — Nem tudok főzni...— mondta csaknem sírva. Szánakozva néztem rá. Az arca sárga volt, szája széle kéken remegett, mint akit nagy bú nyom, vagy idegesség gyötör. — Főzni... Hát tud a feleséged, nem? — Az tud, de képzeld... — kezdte. Elmondta, hogy miután békességben felkeltek, azt mondta a felesége: „Édes apikám, tudod-e milyen nap lesz holnap?” — „Hát hogyne tudnám, nőnap!” — felelte. „Nos, ha örömet akarsz nekem szerezni, akkor holnap te főzöl ebédet.” A barátom tiltakozott, hogy arról szó sem lehet, hiszen nem tud főzni, ilyen jelentős napon pedig illő volna valami ünnepi ebédet készíteni. A felesége azonban kijelentette, hogy neki az egyszerű paprikás krumpli is megfelel, mert neki mindent pótol az a tudat, hogy az esztendő ezen a napján a férje főzte. Ezután a barátom arra hivatkozott, hogy úgysem férnek meg egy konyhában a mamával, hiszen már hónapok óta haragban vannak, de különben is nem teheti magát nevetségessé az anyósa előtt. Biztos, hogy minden sikertelen mozdulatán, igyekezetén a mami csali gúnyosan mosolyogna és talán nem is a megbecsülés jelének venné azt, hogy ö főz, hanem annak tudná be, hogy parancsra kötött szakácskötőt. Ezt pedig már a férfihiuság nem képes elviselni. — Semmi baj. apikám — .szólt ekkor a felesége. — Egy kis paprikás krumlit rezsón is meg lehet főzni... .Behozzuk a szobába a rezsót és idebenn főzöl, itt nem lát majd a mama... — Úh édes angyalkám, én inkább elviszlek valami étterembe ebédelni... Ott ünnepélyesebb is, szebb is, hangulatosabb is, mint itthon, az immár megszokott környezetben és méghozzá az én elrontott, odakozmált főztömet enni... — próbálta lebeszélni a feleségét a barátom. Az asszony azonban azért asz- szony a barátom mellett is, hogy ha valamit egyszer megkíván, akkor meg is kerítse magának. Most a paprikás krumpli lévén a megkívánt csemege, határozottan kijelentette: — Édes fiacskám, az lesz a szerelmed próbája, hogy fűzöl-e nekem ebédet vagy sem! Punktum! Ezzel az asszonyka öltözködni kezdett, aztán szépen elment a hivatalába. A barátom is felöltözött, beszaladt a főnökéhez, kért egy napi szabadságot, hogy gyakorolhassa a paprikás krumplifőzést. Délután találkoztunk, de addigra még nem hozott sikert a próbálkozás, pedig a barátom szerint egyszerre két lábasban csinálta. Az egyik lábas az egyik, a másik a másik gázlángon melegedett. A krumplit nem győzte fölfelé hordani a veremből, háromszor szaladt el paprikáéit a boltba, de semmi kecsegtető perspektíva. Végső kétségbeesésében arra határozta el magát, hogy vesz egy szakácskönyvet, egy mérleget és este öt óráig a könyv előírása szerint a pontos mérleg alapján fog kísérletezni. —■ De hidd el, nem fog sikc-l rülni... — mondta kétségbeesve, majd hozzám fordult segítségért. — Nem tudnál valamit ajánlani, hiszen te mindig ötletes ember voltál... — Én sem tudok főzni —ti mondtam. — De most a családi életem, forog kockán, most segíts, ha barátom vagy — rimánkodott. — No gyere — karoltam bele és bementünk egy apák boltjába, mert asztal mellett, poharak társaságában jobban fog az ember esze. Alig gondolkoztunk egy féU órácskát, felderült a barátom arca, mert észrevette, hogy én már lcapisgálok valamit. — Vart termosztok? — Van kérlek három is — felelte szolgálatkészen. —No, aklcor meg vagy ment-. ve. — Igazán, hogyan? — Ügy cimborám, hogy múl este a húgoddal paprikás krump- lit főzetsz, belerakod a termoszokba. Holnap délelőtt sétálni küldöd a feleségedet és mire hazajön feltálalod a krumplit. Semmi dolgod nem lesz csak a terítés és a mosogatás. Először úgy nézett, mint aklt nem hisz a fülének, aztán a.i vállamra csapott. — Mindig tudtam, hogy okos ember vagy, de erre igyunk...1 — mondta. S most, most amikor a házak-i ban a nőnapi ebédhez ülnek a családok, most amikor én is odaülök, eszembe jut a barátom. Szegény ember vajon hogy tálalta fel szerelme bizonyságát aj termosz-paprikás krumplit?! (—ogy--il
