Kelet-Magyarország, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-25 / 71. szám
2 KFUFTMAGYARORSZAC 1959. MÁRCIUS 25, SZERDA CS úsvét vasárnapja Ököritón mindig gyász- u nap immár negyvenkilenc esztendeje. Egy falu veszi körül a kő emlékművet ott a falu főterén, ahol akkor háromszázhuszonöt ember, lány és fiú, öreg és fiatal lelte szerencsétlen halálát egy bál alkalmával. Kilencvenkilenc volt az égési sebeket szenvedettek száma. És mint Móricz Zsigmond, a nagy magyar regényíró írja, az akkori főispán mégis két nevezetes dolgot jelentett ki: „Addig nem megy le Ököritóra, amíg el nem temetik a halottakat, mert ezt a látványt Bem bírják az idegei", s hogy „Ököritón nincs szükség segélyre, csak egy díszes emlékoszlopra** Az író ezekkel a szavakkal fejezte be a Nyugatban 1910. április 16-án megjelent riportját. És valóban. Igaza volt. Nem is segítettek a felső tízezrek. Erről pedig a távirat tanúskodik, amelyet az akkori alispán küldött a budapesti mentőegyesületnek, amely felajánlotta a segítségét: „Szíves készségükért köszönetét mondva értesítem, hogy ököritón egyéb munkálat nincsen, mint háromszázon felüli hulla eltemetése’*. Áll a kőemlékmű a főtéren és vádol. Vádolja a letűnt úri világot. Az oszlopra vésett sorokat ^Dúdoló emlékmű pedig hiába marja az idő vasfoga, nem tudja letörölni soha. A múlt borzalmaira, a rossz petróleumlámpát és lámpionokat hozott „kultúrára” — mely által százak ál’tak a máglyára — örökké emlékezni fognak az ököritóiak. Emlékeznek és olvassák a nép ajkán született verset, amelyet kőbe véstek: „Bús emlékkő varázsa Halált, jajszót rejt magába’ Vészek helye itt e tér: Égre lángol tűzi máglya, Százak mentek a halálba .;; *■ fW incs ököritón egyetlen család sem, akit ne érintett volna a hatalmas tűzkatasz- trófa. Móriczcal együtt vádoljuk a történtekért a Habsburgokat kiszolgáló egész dzsentri világot, a méltóságokat, akik nem törődtek a falu pórjával. Szellemi sötétség, robot, tudatlanság volt az osztályrésze altkor a falusi szegénységnek. Míg ököritón a pajtában, a csűrben, kietlen hodályofc- ban bálozott az ifjúság húsvétkor, addig a magyar urak a bécsi Schönburg gyönyörű kertjeiben, Budavár fényes palotáiban mulatták, tivor- nyáztak. Erre tellett, de arra nem, hogy kultúr- házat építsenek a falvakban. Most, amikor kegyelettel emlékezünk halot- tainkra, s vádoljuk a letűnt úri világot, örömmel gondolunk arra a fejlődésre, amelynek tizennégy év óta szemtanúi az ököritóiak. Engedtessék meg, hogy az újságíró belelapozzon noteszébe, s néhány ceruzavonásnyit említsen a fejlődésről. Egy esztendővel ezelőtt az ezüst fejű, deres ba- juszú, Kossuth arcú nyolcvanhárom esztendős Farkas Bertalan bácsi mondotta a következőket, aki maga is ott volt a tűzvésznél, s onnan menekült meg: „Ha szegény Nagy Adám tanítómester felébredne, ugyancsak elcsodálkozna, mit fejlődött Ököritó. Akkor alig néhány ház volt. Azok is sárból. A mostani köves út helyén árok futott. Földes, gidres-gödrös iskola. Százharmincán jártunk a tanító elé Oszlopokkal támasztották ki a mennyezetet, hogy ránk ne szakadjon. Cövekeket vertek a földbe, rá deszkát szegezték. Ez volt a pad.*’ U ma mi a helyzet? Van szép ku’túrházuk, ahonnan esténként villany világít, s messze hangzik a vidám kacagás. Tágas iskola van, s most épül egy még hatalmasabb, szebb. Könyvtáros, melynek annyi a látogatója, hogy szinte ronggyá olvassák Móricz, Mikszáth, Jókai, Solohov könyveit. Megváltozott a dolgozó parasztok élete. Négy termelőszövetkezetben lelte meg boldogabb életét a dolgozó parasztság egy része, s a falu évről évre fejlődik. Műveltebb lett az ököritói ember. S március 27-én, a szomorú évforduló napján, amikor körülállják a vádoló emlékoszlopot, hogy emlékezzenek, tudatában vannak annak, hogy a régi világ többé vissza nem jöhet és megfogadják, hogy még többet tesznek a holnapért, a még boldogabb paraszti élet kivirágzásáért. F. K. Míitrágyaszörás Az egyénileg dolgozó parasztok is azon serénykednek, hogy lehetőségeikhez iépest minél nagyobb termést érjenek el földjeiken. — Képűnkön Kresznovszki László hat holdas pusztadobosi dolgozó parasztot örökítettük meg, amint a műtrágyaszórást végzi. Szuperfoszfátot és kálisót szórt ki a szántásra kerülő burgonyaföldre. Fokozato§an minden termelőszövetkezetben bevezetik a kettős könyvelési rendszert I földművelésügyi és pénzügyminiszter együttes rendeiete A földművelésügyi miniszter és a pénzügyminiszter egyetértésben a Termelőszövetkezeti Tanács elnökével, rendeletet hozott a me- zőgazdasági termelőszövetkezetekben a kettős könyvelési rendszer bevezetéséről és a számviteli fegyelem megszilárdításáról, A rendelet értelmében a megyei tanácsok végrehajtó bizottsága mezőgazdasági osztályának vezetői a már legalább egy év óta működő fejlettebb termelőszövetkezeteket kötelezheti a kettő6 könyvelés vezetésére. Az 500 hold redukált szántónál nagyobb földterülettel rendelkező termelőszövetkezetek az 1960-61. gazdasági évtől kezdődően kötelesek kettős könyvelést vezetni. Az 1961-62. gazdasági évtől kezdve minden olyan termelőszövetkezetben be kell vezetni a kettős könyvelést, amely legalább egy év óta közösén gazdálkodik. A termelőszövetkezetek kettős könyvelését csak képesített könyvelői bizonyítvánnyal rendelkező szakember vezetheti, illetve 1961- től az ezer holdnál nagyobb termelőszövetkezetekben mérlegképes könyvelői oklevéllel rendelkező főkönyvelőt kell alkalmazni. A továbbiakban intézkedik a rendelet azokról a tennivalókról, amelyeket a szakigazgatási szervek abban az esetben foganatosítanak, ha a nyilvántartások, illetve a könyvelés nem felel meg a követelményeknek. Meddig lesz még tizenhat helyen raktára a Vasnagyker-nek? A megyed Vasroagykereskedelmi Vállalat raktáraiban milliós értékeket tárolnak: motorkerékpárokat, kerékpárokat, mosógépeket, s egy sor más drága fémárut A raktárakat Nyíregyházán 16 helyen lehet megtalálni, többségüket olyan állapotban, ahol a tárolt érték tönkremegy: lyukas tetőn becsorog az eső, az omladozó falakat éjszaka — ugyanis 16 helyre éjjeliőr sem jut — bárki könnyűszerrel kibonthatja. A népgazdaság érdeke azt kívánja, hogy ez a nagy forgalmat lebonyolító vállalat mielőbb meg felelő raktárhelyiséget kapjon. Az illetékesek azonban mindezidáig csak ígérgetnek, ahelyett, hogy ezen a tűrhetetlen állapoton mielőbb változtatnának... KÉT TANÍTÓ, MEG EGY ISKOLA Tornászünnepély volt JNagvkállóban A Tanácsköztársaság 40. évfordulóját a nagy kallói „Budai Nagy Antal” gimnázium sportköre 'in- nepi tomászbemutatóval ünnepelte. Mintegy 60 tornász, köztük Debrecen és Nyíregyháza tornász- válogatottjai, dísztornabemutatók- kal szórakoztatták a közönséget. A bemutatót táncmulatság követte. Bőséges a húsvéti választék a Csemegében A . Csemege Áruház nagy választékú áruféleségekkel készült fel húsvétra. A legfontosabbakat említve, olcsó palackos borok, 15,50 forintos ártól, különleges likőrök, mint a 67,40 forintos koktél, pácolt halak, s tonhal is kapható bőségesen. Valószínűleg citrom is érkezik. Magyarnóta est A debreceni „Építők” Kossuth Lajos Művelődési Otthona 26-án este 7 órai kezdettel a Móricz Zsigmond Művelődési Házban magyarnóta estet rendez. A műsoron szerepelnek Dankó Pista legszebb nótái, népdalok. Liszt II. rapszódiája, a Kallai kettős, verbunkosok, csárdások, palotás. Közreműködik az „Építők” központi népi táncegyüttese legújabb számaival. Vezető primás Farkas Béla. 1911 telén, karácsony és szilveszter között egy szekér döcögött be Nyírtassra. Rajta bútorok. A fiatal tanító-házaspárt hozták. Az iskola is fiatal, padjaiban gyerekek még nem ültek. Tanítói lakását még nem lakták. A falusiak megvetéssel nézik, mert pogány hely ez. Története van ennek. Gróf Vay Tibor, az egyik földbirtokos — van belőlük szép számmal itt, — összevesz az egyháziakkal. Szó szót követ, tett tettre megy, s akkor a földesúr elhatározza, hogy ideültet az egyházak nyakára egy községi iskolát. A főjegyző, a bíró hivatalból pártfogolja az ügyet, s az iskola épülni kezd. Hagy bosszankodjanak a papok! És amikor. kész, kerül egy fiatal tanító-házaspár ts, Kiss László és felesége. A szekér döcög, s ők nem tudják még, hogy az ablakok mögül dühös szemek néznek utánuk. A földesúr nevet. ★ Az első éjszaka után nem tudnak kilépni az udvarra. Rengeteg eső esett, tenger az udvar. Sehol egy lélek. Tanító uram, sejti-e, hogy itt kell leélni egy fél évszázadot? ★ Szép lesz az új iskola, de még rideg, mint maga a falu. Meg kell kapaszkodni, gyökeret ereszteni, mint kövirózsa a sziklán. Negyednapra, január másodi- kán kezdődik a tanítás. Jönnek a gyermekek, akik még soha nem jártak iskolába, jönnek korra és nemre való tekintet nélkül. Jönnek félve és reménykedve, hogy nekik is megnyílik az iskola, akiket az egyházi iskolák nem vettek fel, arra hivatkozva, hogy betelt a létszám. Jönnek mezlltláb és szalmába- csavart lábbál, kis piszkos, foltos kabátkában, ami alól kivillog a csupasz mellük. Nem hoznak mást magukkal, csak a nyomort. , Én azt hittem, úgy tanultam, — monda este a tan tónő férjének, — hogy az Alföld Kánaán. Ennyi rettenetes szegénységet nálunk, a Felvidéken sem láttam.” Több szó nem esik. Hallgatva néznek ki az ablakon, a sötét falura. A falu is hallgat Nem tudja vigasztalni a két keserű, tépelődő embert, mert maga szorul vigaszra. ★ A községi iskola: cselédek iskolája. A községi iskola: a veszmhagyottak, a páriák iskolája. De a községi tanító, mégis valamivel több, mint az egyházi tanító, mert a faluban közvetlen felettese nincs. „Harangozó, vagy tanító, a papnak egyremegy” az első világháború idején. A községi tanítónak nem felettese az egyház. Vékonyka kis szalmaszál, de elegendő, hogy a fiatal házaspár belekapaszkodjon. Dobszó nem hirdeti, rokonszenv nem kíséri, elkezdődik a küzdelem. A páriákért, az éhesekért, az állati sorba fásult népért. Hát lehet ezen változtatni? Lehet szembefordulni a birtokosokkal? A törvénnyel? Nem. Ahhoz a tanító nagyon kicsi ember. De hát hogyan?! Esténként ég a lámpa a tanítói lakás konyhájában. A fiatal asszony dolgozik ott, végzi a házi munkát, de az asztal körül gyermekek ülnek. Akik sokat mulasztottak. Most pótolnak. Az alsó tagozatban az asszony tanít. A felsőben a férfi. Kéz- ről-kézre járnak a gyermekek, jó egyetértésben. Nem csupán azt tanulják, ami a könyvben van. A szelíd, nyugodt tanítónő és a szívós, jólelkű, energikus tanító magát az életet tanítja. Húsz esztendeig áll a harc. Nemcsak az iskolában. Kint a faluban is. Előadások, amelyek alkalmat teremtenek főként a fiatalsággal való foglalkozásra, beszélgetések az emberekkel. — Ügyes-bajos dolgok szíves intézése, kérvények megírása, levelezés a frontra, s ezernyi más. Az emberek nem értik, hogy mindezt ingyen csinálj® a két ember, a két tanító. Húsz év múltán az egyházak is kénytelenek elismerni, hogy a községi iskola magasan jobb a többinél. A papok is ide íratják a gyerekeiket. De most már a községi iskpla válogat. Világosodik Tasson. ★ 1918. Őszirózsás forradalom. A faluban földet osztanak. 1919. Megalakul a Tanácsköztársaság. A falusi néptanács elnöke: Kiss László tanító. A forradalom bukása utón. Az egyik birtokos a tanító leváltását követeli a kormánybiztostól. De a kormánybiztos eltűnik a politikai porondról, s így Kiss László marad a helyén. A falu népe fellélegzik. ★ 1928. A községi legelő nagy része homokhordásos. Éhezik a jószág. „Értsék meg, embereit, ezt erdősíteni kell!” Nem értik. így sincs mit enni a jószágnak, hátha még erdő lesz rajta. Hosszú ideig gyúr egy parasztembert, hogy tegyen indítványt az erdősítésre. A község elvetette. Megfellebbezték, A
