Kelet-Magyarország, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-12 / 36. szám

KELETMAGY ARORSZAG 1959. FEBRUAR 12, CSÜTÖRTÖK HÍREK 1959. február 12, csütörtök Lídia 1 ijabb 12 belépő Robodon Január 4—8-ig bezárólag 23 oigozó paraszt jelentkezett a helyi üj Élet Termelőszövetkezetbe íel ételre. Február 9—10-én két nap alatt újabb 12 dolgozó írta alá a belépési nyilatkozatot: H. Éles Bertalan, U. Elés Balázs, Szatm. I Lászlóné, Minik István, ifjú Gergely Sándor, Tresku Károly, S ücs Béla, Gergely József, Ger­gely Imre, ifjú Sáfrány Istán, Ba csa Andrásné és Éles Elvira. VALAMENNYI HAZAI ÜJSAGOT MEGRENDELI A MÁTÉ­SZALKAI járási könyvtár A mátészalkai járási könyvtár Tervbe vette, bpgy ebben az évben valamennyi napi és szaklapot, idegen nyelvű újságot megrendeli és a könyvtár olvasóinak rendel­kezésére bocsátja. *r BÁTYUS BAL A KIOSZ-BAN A hagyományos „öregek bátyus bálját“ rendezte meg vasárnap este a KIOSZ járási szervezete, az iDarosszókház nagytermében. ★ 43 EZER FORINTOT OSZTOTTAK SZÉT A SZÁLKÁI CIPÉSZEK KÖZT 130 ezer forint nyereséggel zárta az 1938-as esztendőt a Mátészalkai Cipész Ktsz., melyből 43 ezer fo­rintot osztottak ki a tagok között. Ez az összeg megfelel cgy-egy tag egyhavi fizetésének. ★ NEGYVEN ÜJ VÉRADÓT szerveznek az év első felében a nyíregyházi járás vöröskeresztes alapszervezetei. A közelmúltban titkári értekezleten beszélték meg a járás vörüskeresztes vezetői a véradó mozgalom további fellen­dítését es az Időszerű feladatokat. A titkári értekezleten dr. Kardos Endre járási főorvos ismertette az 1959 első félévi munkatervet. BANKETTEL zárják a közeljövőben Sényőn a jól megrendezett és színvonalas elsősegélynyújtás! iskolát, A sé- nyől Vöröskereszt több sikeres rendezvénnyel segíti a község egészségügyi kultúrájának kibon­takozását. ÍÓL SIKERÜLT ELŐADÁS VOLT VASÄRNAP JÁRMIBAN Jól sikerült előadást rendeztek vasárnap az úttörők Jármiban. Az .Égigérő fa" című háromfelvoná- sos mesejátékot adták elő. Dél­után három órakor külön gyer­mekelőadást is tartottak, ★ HÁZI BETEGAPOLASI TANFOLYAM működik Kcmecsén. A tanfolyam­nak tizenöt hallgatója van, jórészt fiatalasszonyok, és lányok, akik Paulinszki Magdolna védőnő ve­zetésével sajátítják el a beteg­ápolás házi módszereit. A hathe­tes tanfolyamon szemléltető esz­közök segítik a résztvevőket az anyag megértésében, ★ RONGÁLÓDIK A VAJAI VÄR A községi tanácstól vett érte­sülésünk szerint rongálódik a va­jai — műemlékként kezelt vár­kastély. Plafona beázik, s így a mennyezeti freskó épsége is ve­szélyben forog. A tanács kérte, hogy javítását vegyék az orszá­gos műemlékvédelmi tervbe. NYÁRI SZÍNÉSZSZALLAS LESZ A SÓSTÓM A megállapodás még végleg nem történt meg, de valószínű, hogy a Déryné Színház vendég­társulata, mely megyénkben túr­nézik egész évben nyári szállá­sul Sóstón telepszik meg a szál­lóban. Hír szerint alkalmilag itt előadást is tartanak. Túl nagynak sem jó lenni . . . A túl hosszúra nőtt németek kongresszusra gyűltek össze Ham­burgban. „.Elnökük ’, Werner Schneider követelte, hogy a ka­tonaságnál külön alakulatokat lé­tesítsenek a hosszúak számára, hogy ne legyenek mindig nevet­ség tárgyai a „pygmeusok’’ előtt, vagy legalább is hozzájuk ha­sonlóan hosszú kiképzők „keze alá’’ osszák be őket. De ez még nem minden. írtak Schaffer pénzügyminiszternek (1.57 méter, 51 kg.), hogy adjon 30 márka adókedvezményt az 1.90 méteren felüli férfiaknak és az 1.80 m-en felüli nőknek. — Ugyanis „szakértők” szerint a túlmagas férfiaknak 15, a nők­nek 10 százalékkal több táplá­lékra van szükségük, mint a „normális” embereknek. Állandó a nehézségük a ruházati cikkek beszerzésénél, amelyek ráadásul még többe is • kerülnek. „Csak nem kívánják, hogy továbbra is mi fizessük a különbözeiét? 1” <-r'. .rta Schneider. (A „Journal de Genéve”-böl.) Hogy nyújtottak segítséget a román munkások a magyar forradalmároknak 1919-ken? A Jósa András Múzeum Könyv­tárának legutóbbi rendezése so­rán előkerült Vértes József: Egy ember a forradalomban (Nyíregy­háza, 1930.) című könyve, mely az 1919. évre igen sok, eddig is­meretlen adatot tartalmaz. — A Horthy-fasizmus idején megje­lenő munkájában — érthető okok­ból — a Tanácsköztársaságról ke­veset és nem sok jót mond, el­lenben az imperialisták zsoldjá- ban álló királyi román hadsereg megszállásával kezdődő fehér­terrort annál részletesebben és reálisabban írja le. Ugyancsak a Jósa András Mú­zeum őrzi a fehér katonai pa­KÖZLEMÉNY A Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat Üzemvezetősége értesíti Nyíregyháza város érdekelt la­kosságát, hogy a Kemecsci úton az ún. Oncsa-lakiisok részére meg­épített kisfeszültségű villamosháló­zatot f. hó 16-án feszültség alá he­lyezi. A vezetékek érintése élet­veszélyes, azokhoz és tartozékai­hoz hozzányúlni tilos! TITÄSZ V. Nyíregyházi Üzemvezetőség. (x) ANNA NÉNI Ibrányban mindenkinek is­merőse a kedves, fehérhajú né­ni. Ismeri a tanácselnök — de jól ismerik és szeretik a falu­szélen is. Ö az, akiről olyan kedvesen, annyi melegséggel be­szélnek, ahogyan csak az édes­anyákról lehet szólni: — Megkérdem Anna-mamát, 6 biztosan tud tanácsot adni... — Megyek a mamához a pati­kába... Mért Kálmán Anna mama, Ibrány patikusa, az egész falu mamája. Hozzá járnak az asz- ezonyok és az emberek taná­csért, ha valami baj Van otthon, ha beteg a kicsi. Szívesen segít, minden szaván érezni, hogy sze­reti az embereket, éltető eleme, hivatása a segítségnyújtás. Most is olt találom a ragyogó pult mögött, a tiszta tégelyek, üvegek között, ahol már ötven esztendeje, egy fél évszázada ke- vergeti a vegyszereket, a gyó­gyító, életet adó medicinákat. Minden olyan ragyogó fehér kö­rülötte, mint a haja. — Tessék parancsolni— vil­lantja rám jóságos szemeit — írni szeretnék Anna néni­ről az újságba... Leírhatatlan meglepetés, majd pirulós, gyermekes zavart látok rajta. Félszegen betessékel a la­boratóriumba, ami éppen úgy ragyog a tisztaságtól, mint az üzlet. — Ugye, csak keveset tetszik frni? Lassan gombolyodik a beszéd. S a kérdések nyomán, a halk szavakra kitárul előttem egy dolgos, szorgalmas emberöltő. A kis Kálmán Anna, valami­kor, nagyon régen, mikor a ne­gyedik polgárit végezte, elvesz­tette édesapját. Nagy csapás volt a szegény postai altiszt halála, mert amíg élt, összegüreölte a gyermekek tanításához szüksé­ges pénzt Hárman voltak test­vérek, egy húga, meg egy öccse is volt. Az idősebb nővér nya­kába szakadt az egész család gondja. Neki kellett gondoskod­nia beteges édesanyjáról, testvé­reinek taníttatásáról, s ő maga is minden áron tovább akart ta­nulni. Gyógyszgrész akart len­ni, s egyszerre dolgozott és ta­nult. 1909 augusztus 1-én lett gyógyszerészgyakornok, s azóta mindig a szakmájának, hivatá­sának él. öccse, aki szintén gyógyszerésznek készült, 18 éves korában meghalt. Nehéz körülmények között végezte Kolozsváron és Szege­den az egyetemet, közben segé- deskedett, hogy a tanuláshoz szükséges pénzt előteremtse. 1927-ben Záhonyban kapta meg az első jogot az önálló gyógyszertárra. Előtte 13 eszten­deig dolgozott Nyíregyházán, a Török-patikában. 1951-ben ke­rült csak el a záhonyi patiká­ból, ide Ibrányba. Elhanya­golt, gyatra állapotban volt a gyógyszertár, még kályhája sem volt. Anna néni eleinte maga takarított, aztán kedves, okos szavaival beférkőzött az ibrá- nyiak szívébe. Segített minden­ki, s szépen rendbehozták, át­alakították a patikát. Anna né­ni pedig ma már három beosz­tott technikussal dolgozik — mindegyiküket ő nevelte. Nap­pal dolgoztak, este tanított, öt ' asszonyt képezett ki gyógysze­rész-technikusnak, még a taka­rítónő is sikeresen tette le a vizsgát. Anna néninek nem voltak gyermekei, húgával él együtt, aki a háztartást vezeti. Elha­gyott gyermekeket vett magá­hoz, azokat nevelte fel. Egyik neveltjéből minisztériumi dolgo­zó, a másikból katonatiszt, a harmadikból pedig főagronómus lett a megyében. De gyermeke neki az egész falu, mert úgy szereti az. embereket, mintha mindnyájuk édesanyja lenne. Tavaly kitüntették: „kiváló gyógyszerész” lett. — Csodálkoztam, hiszen sem­mit sem csináltam, egyszerűen végeztem a munkámat, s nem is tudtam elképzelni, mivel érde­meltem meg ezt a megtisztelte­tést — meséli Anna néni. Az ibrányiak viszont megér- tettJk, hogy Anna néni becsüle­tes, önfeláldozó munkájáért nem­csak ezt a kitüntetést, hanem az egész falu szeretetét, háláját is megérdemli. , Sok mindent lehetne róla megírni, nemcsak egy cikket, de egy regényt is, amely mind a 67 éves, galambősz gyógysze­részasszonyról szólna és ez len­ne a címe: „A szeretet és a hi­vatás regénye.” Azonban Anna néni arra kért, hogy keveset ír­ják róla az újságban. Eleget kell tennem a kérésének, de a tisztelet és szeretet, amit iránta mindenki érez, bennem is két kívánságot fakaszt: azt, hogy Kálmán Anna mamát még sok évig egészségesen lássák az ib­rányiak a tiszta pult mögött és azt, hogy sok ilyen Arma-né- nink, sok hozzá hasonló „ma­mánk” legyén... Győri Illés György. rancsnokság által 1919 májusá­ban letartoztatott és Debrecenbe elszállított 58 szabolcsmegyei for­radalmár névsorát, melyben szere­pel Vértes (Weisz) József neve is. Ez ideig tisztázatlan maradt az a kérdés, nogy mi történt az el­hurcolt forradalmárokkal? Ver­tes — mint az egyik résztvevő — részletesen leírja meghurcoltatá­suk történetét, s így könyve igen fontos dokumentumot képez a megye történetének megismerésé­hez, 1 szemtanú feljegyzései Vértes József újságíró a pol­gári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság idején a Nyíregyházán székelő V. hadosz­tály mellett hírlaptudosiloáenl működött. Valószínűleg ez az oka annak, hogy a megszálló csapa tok, mint kommunistát, őt is le­tartóztatták. A fiatal, ezer sebből vérző Ta­nácsköztársaság nem tudott el­lenállni az imperialisták együttes támadásának, s így azok csapatai 1919 április 27-én bevonulhattak Nyíregyházára. A Város urai, a tőkések lelkesen fogadták őket, azonban örömmámorukból csak­hamar kijózanodtak. Vértes József elmondja, hogy április 28-án Izsák Mayer tamto egy román katonával, annak anyanyelvén társaígótt, s többek között szóba került a román csa­patok nagysága is. Ezt a beszél­getést egy román hadnagy meg­hallotta, ki mindkettőjüket letar­tóztatta és Izsák tanítót aznap délután a huszárlaktanya mögött agyonlövelte. Pár nappal később, ugyancsak a huszúrlaktanyáüan, négy gávai lakossal megásatták sajat sujukat; a sír szélén agyon­lőtték és elföldelték őket. Na­gyobb tömegmészárlások történ­tek Baktalórántházán, Nyírmegy- gyesen és egyebütt is. A nyíregyházi fogház csakha­mar zsúfolásig megtelt letartózta­tott forradalmárokkal, kik közül 58 foglyot május 22-én Debre­cenbe szállítottak. A nyíregyházi foglyok három napot töltöttek Debrecenben, a Kossuth-utcai rendőrkapitányság pincefogdájá- ban, majd elindították őket Brassó felé, ahová óriási nélkülö­zések között 1919 május 28-án érkeztek meg. A foglyokat a bras­sói fellegvárban helyezték el. — Vértes megemlíti, hogy ugyanott helyezték el a vörös katonák lá­gerét is, hol sokkal szigorúbb volt a bánásmód. Hogy kik voltak ott, az ország melyik részéről, sajnos arról nem ír. Nyíregyháziak a brassói íeüepárban A brassói fellegvár lakóit né­hány nappal később a haditör­vényszék repülőkülönítménye elé állították, s különböző fenyegeté­sekkel az alaptalan vádak elfo­gadására akarták őket rábírni. Mivel fáradozásuk eredménytelen­nek bizonyult, a tárgyalásokat végérvényesen megszüntették. A nyíregyházi foglyok is — a leg­nagyobb bizonytalanság közepet­te — ebben a fellegvárban tar­tózkodtak több mint két hóna­pon keresztül. A környező la­kosság — nemzetiségre tekintet nélkül — élelemmel igyekezeti? enyhíteni a hadifoglyok nélkü­lözéseit. A brassói fellegvárból augusz. tus 3-án útnak indítottak egy na­gyobb csoportot a vulpasesti-i munkatábor felé. Ebbe a cso­portba kerültek a nyíregyháziak is. innen a közeli piszkuruszului tölgyerdű lágerébe kerültek. Scr-j suk itt már elviselhetőbbé vált; dolgoztak, s így szerény keresetről tettek szert Kapcsolatba kerültek a szomszé­dos békéscsabai láger lakóival, közöttük Achim András paraszt­vezér fiával; Achim Miklóssal is. A környező községek, továbbá Jassy várcs polgári lakossága, a román nacionalista propaganda" ellenére — akárcsak Brassóban! — élelem és ruhafélék ajándéko-j zásával sietett a hadifoglyok se­gítségére. A nyíregyházi hadifoglyok, 1919 október 7-én a piszkuruszului < lábcrból a bukaresti Seidemann lágerbe kerültek. Innen különbö­ző munkahelyekre vitték őket dolgozni. Szenvedéseik talán so­hasem értek volna véget, ha köz­be nern szól a proletárinternacio­nalista román munkásosztály. A bukaresti munkásság december eleji megmozdulásáról Vértes Jó­zsef a következőket írta: A bukaresti tüntetés A Bratianu-kormány megbu- kott, Bratianu Vintilla miniszter­elnök rongyból kitömött maszk­ját hatalmas teherautomobil hur­colta keresztül a városon. A bu­karesti szociáldemokrata párt egyik csoportja hatalmas tünte­tést rendezett lágerünk és a Saite Frere láger előtt, követelték a szabadon bocsátásunkat, s arra az esetre, ha követelésüket nem tel­jesítik, kilátásba helyezték, hogy\ a kotrocseni és az obori rabolt-] áru barakokat pádimentumtól- jundamentumig felégetik. A forró levegőben mint a pus­kapor hullottak szét a fenyege­tések. Aznap éjjel 12 órakor mint­egy ezer főből álló szocialista tö­meg jelent meg a Seidemann- láger előtt és a Marseilles, vala­mint az Internacionáló hangja mellett táboroztak szállásunk előtt a reggeli órákig. A buka­resti rendőrség teljes mértékben.' tehetetlen volt az egyre nagyobb tömegű tüntetőkkel szemben. Másnap, december 8-án reggel 6 órakor egy század katonaság vo­nult ki a Seidemann-lágcr elé. A századparancsnok százados magá­hoz kérette a tüntetők vezetőit és tudomására hozta, hogy a Seide- mann-láger foglyait még aznap déli 12 óráig elszállítják az állo­máshoz és este hat órára minden egyes embert megindítanak hazá­ja felé. Valóban így is történt. A test­véri román munkásosztály kihar­colta a Bukarestben fogvat.artott magyar forradalmárok szabadon- bocsátását, s így a nyíregyháziak is mindannyian hazatérhettek 1919 karácsonya előtti napokban, több mint félévi szenvedés után. ERDÉSZ SÁNDOR. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom