Kelet-Magyarország, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-12 / 36. szám

2 KEL.ETM AGÍ A«ORS*ÄO 1959. FEBRUÁR 12, CSÜTÖRTÖK Országos vetélkedés indul az ifjú traktorosok között Gépállomások fiatal trakto­rosai, kik ezrével dolgoztok a szántóföldön, mindennapos be­csületes munkával harcoltok a magasabb terméshozamok eléréséért. Hozzátok szólunk: a KISZ Központi Bizottsága, a MED ŐSZ Elnöksége és az FM Gépállomás! és Gépesítési Főigazgatósága meghirdeti as 1959-es évre *A gépállomások ifjú traktorosainak országos egyéni versenyét”. A verseny célkitűzéséi; — géptípusra való tekintet nélkül 1959 január 1-től de­cember 31-ig a legtöbb mó- -jzaknorma teljesítése; — kifogástalan minőségi) munka; — kisebb teljesítményt el­érők, a szakmailag képzetle­nebbek segítése áj munkamód­szerek átadásával; — kenő. és tüzelőanyag nor­mák betartása; — gépjavítás! költség elő­irányzat csökkentése; — az előirt karbantartások szakszerű elvégzése oly módon, hogy a gépkiesés a teljesítet« műszakok 3 százalékát ne ha­ladja meg. A verseny jutalmazna*: — az országosan három ebé helyeset« 2C00—SOM Ft, — az országosan öt második helyezett 1500—1500 Ft, — az országosan öt harma­dik helyezett 1000—1000 forint jutalomban részesül. A versenyben résztvehet minden 30 éven aluli traktoros, aki a fenti verseny célkitűzé­seit elfogadja és annak meg­valósításáért dolgozik. Fiatalok! Kiszisták! Ifjú traktorosok! Jelentkezzetek n ifjú trak­torosok országos egyéni verse­nyére. Szerezzetek még na­gyobb megbecsülést a traktoros névnek, gépállomásotoknak. — A termelési tervek túlteljesí­tésével segítsétek elő az „Él­üzem” és „Kiváló dolgozó” cím elnyerését. A munkaverseny, amelyre hívunk benneteket, a mezőgazdaság- szocialista át­szervezését, erősítését szolgálja, ez ifjú traktorosaink legneme­sebb feladata. Gépállomások kiszistái! Szer­vezzétek és vigyétek győzelem­re az ifjú traktorosok országos egyéni versenyét, FM Gépállomási és Gépesítési Főigazgatósága KISZ Központi Bizottsága. MEDOSZ Elnökség«, 15 esetben szálltak ki a mentők As elmúlt, vasárnap 24 órájá­ban 15 esetben szállt ki a nyír­egyházi mentőállomás több kocsi­ja. Hat szülő nőt, három baisse, tes, két súlyos operációt kívánó lamennyien túl vannak a veszé­lyen, a gyermek pedig nem gyer­mekbénulásban, hanem csipőfi- , ohmban szenved, így kezelése eredményesebb lesz. Hétfőre vir­beteget, és egy gyermekbénulás­gyanús gyermeket vittek többek között a kórházba. Tegnap a kór­házban történt érdeklődésünkre elmondották, hogy a betegek va radóra egy magánautó is vitt be egy súlyos balesetet szenvedett fiatalembert, aki azonban még felvétele előtt, a kocsiban meg­halt JEGYSZER MÁR BEVITTE “ a szívét a közösbe a jármi Zákány János. A szégyenkezés, a dac azonban kikergette. Most, néhány év után, megpróbál győ­zedelmeskedni érzésein. Csak­hogy nem olyan könnyű dolog az. Nem, mert olyan tövist szúr­tak az azelőtt a tizenhét évig cselédkedő, később öt holdas kommunista paraszt szívébe, amelynek sebe még most is fáj, ha rágondol. — De ha már erről van szó, levetem a pufajkát is! — És míg készülődik, beszél. — Vérig sértettek. És mint a közmondás tartja, a csúszó is nehezen felejti el farka vágá­sát __ Bőrdarabokból összevarrt laj­taijában az asztalhoz ül. Megsi­mogatja őszülő haját. Sápadtar- cú, beesett szemű beteges fele­sége erre közbeszól: —* Volt 5 már minden. Ta­nácselnök, téesz elnök. A „jó­akarói“ berugatták, s le kellett mondani. — Valóban így történt ez 1951-ben. Szódavizet akartam inni, s olyan bort itattak velem, amibe egy deci pálinkát töltöt­tek. Mire észrevettem magam, már nem voltam észnél. S utána feljelentettek... Nem mondom, megittam' én a bort, egy-két po­hárral, de nem az esztelenségig. Azt nem mondhatja rám a falu­ban senki. S mi lett a vége? A járástól kitelefonáltak. Be hívat­tak. Azt mondták, mondjak le. Hiába magyaráztam, hogyan tör­tént. Nem hitték. Mit tehettem, aláírtam a lemondást, bár a ta­nácstagok, a kommunisták mel­lettem álltak, s ha rajtuk mú­lik, nem tudtak volna lemondat­ni. P ALUJA ELŐTT NEM 1 BÍRTA ELVISELNI A SZÉGYENT. Földjét a szövetke­zetbe adta, maga meg elment, hogy ne is lássák. Nyolc hóna­pig dolgozott a Hortobágyon. Beteges feleségétől pedig a levél állandóan ment. Az én könyörgésemre lé­pett a szövetkezetbe is — vág közbe az asszony. Az ember lesüti a fejét, hall­gat. — Aztán jött a másik kudarc. Nem, nem az, hogy 1953-ban, & ROHODIKRÓNIKA Ezek a napok nevezetesek Rohod község életében. Neve­zetesek, mert a rohodiak szebb jövőjük megteremtéséért gya­korlati lépéseket tesznek. Ezek a gyakorlati lépések nem akár­milyen tetteket jelentenek, ha­nem igazi sorsfordulatot, gyö­keres változást hoznak. A falu történetírója tárgyila gos szemmel figyeli e napok ese­ményeit és mély felelősségér­zettel a következőket jegyzi fel Rohod történelmének lapjaira: 1959. február 4.-vel gyors át­alakulás indult a faluban. Az átalakulás már akkor megkez­dődött Rohodon, amikor 1955- ben néhány bátor ember össze­fogott és új életet kezdett a termelőszövetkezetben. — Ezzel Rohod két arcot öltött magára. Az új Rohodot építő Üj Élet Termelőszövetkezet arcát és a régi Rohodhoz ragaszkodók ar­cát. Az újveretű emberek tá­bora azóta — a kívülről ért ellenforradalmi megrázkódtatás­tól eltekintve — folytonosan és egyenletesen növekedett, erősö­dött. 1959. február 4-ig a köz­gyűlés által felvett 97 téesz-tag és hivatalosan bejegyzett 927 katasztrális hold föld, valamint a milliókat érő épületek, gépek * tslepítmények, állatállomány jelenti az új Rohod központi magvát. Azóta 22 újabb rohodi dolgozó csatlakozott az új falu felépítéséért harcolókhoz. Négy nap alatt érett meg ez a 22 em­ber, tehát valóban gyorsan éb­redtek öntudatra, a felvilágosító szó hatására született meg ben­nük az az elhatározás, hogy a szövetkezeti útra lépjenek. Ez tehát kétségtelen jele annak, hogy gyors erjedés van a falu­ban és Rohod régi arca roha­mosan kezd apadni, akár a fo­gyó hold képe. S ennek a ténynek a hatásá­ra a száraz történetíró szívét is gyorsabban dobogtatja az öröm. Szinte átforrósodik kezében az íróeszköz, amikor beírja Rohod történelemkönyvébe, hogy „erő­sen apadni kezd Rohodon a régi­hez, az elavult gazdálkodáshoz való ragaszkodás és erősen nö­vekedni kezd az új Rohodot építők tábora.” Amikor leírja a nagy fordulatot tevő 22 bátor ember nevét a történetíró, gon­dolatban kezet szorít velük, és így szól hozzájuk: — Jól tettétek Láng Elek. Láng Károly. Buda Miklós ifjú Buda László, ifjú Buda József és özvegy Buda Jánosné, hogy az új élet formálói közé lépte­tek. Biztosan sokat vitatkozta­tok önmagatokkal, akárcsak Éles Lajos, Péter István és Lenyu Mihály. Küzdenetek kel­lett száz előítélettel, a rokon­sággal nektek is: Bazula Já­nosné, Bazula Mária és ifjú Helmeczi Péter. Gyötörtétek magatokat éjszakákon át: Ko­vács Sándorné, Brothák Pál, Szalai Béla, Kovács Károly, Varga Sándor és Sebők István, Tóth Jánosné, Tóth Mária, Lin- czev József és Kézi Emma mi­napi belépők. Csak üdvözölni lehet ezeket az újat akaró­kat, hogy a régi és az új har­cában az új, a haladó mellé álltak. Ök már túlnéznek a nadrágszíjparcellák gyomnevelő és terméscsökkentő mezsgyéin, amelyeket az öröklés folyton vékonyabbra hasgat, amelyek kiesnek az új technika és tudo­mány termésfokozó hatásköré­ből — és az új Rohod arcátlát­ják. Ez az új arc napfényes, mosolygós, bizakodással teli: nagy táblák dús termése; vi­ruló gyümölcsös- és szőlőtáblók; gazdag, nemesített,, nagyhoza­mú állatcsordák és falkák; ör­vendező, jól öltözött emberek; élénk kulturális és sportélet. De a történetíró forduljon csak vissza a mába! Ma még Ro­hod nagyrésze nem, építi ezt a szebb jövőt, hanem a régit fol­tozgatja. A régi életmódban él, de látja már az új módot épí­tők eredményeit is és vívódik. Vivődjön csak! Ez szükséges a helyes döntéshez. Hadd égjen csak a lelkekben a tűzkohó, mert így pattog le róluk a ma- radiság salakja, így edződnek és nemesednek új veretű embe­MEGSEBZETT EMBER legnehezebb időben választottam elnöknek. Bár igaz, amikor át­vettem a vezetést, egy üres kam­ra kulcsát adták a kezembe. Még az egerek is megszöktek, mert nem volt mit enniök. A sertések, lovak ott álltak takar­mány nélkül. Huszonhárom tag­gal és üres kamrával kellett új életet kezdeni! Ahogy magyaráz, még mindig büszkeség csillog szemében. Mert Zékány János még így is helytállt. Segítséget kért a párt­tól. Kivezette a bajból a közöst. Megmentette az állatállományt. Mikor azonban a fegyelem be­tartását követelte, a nagyhan- gúak odébbálltak. — Hatan maradtunk, elvtárs. Négy férfi és két nő. És tudja, mennyi földünk volt? 301 ho’d. Tavaszra tízen lettünk. A vi­hart kiálltuk. Hiába fogadtuk meg, hogy jól megmunkáljuk a földet, a gépállomás az akkori gépellátás miatt nem tudott megfelelően segíteni. Pedig het­ven holdra szerződtünk. Kilenc- venkét hold kapás várt munká­ra. De dolgoztunk, mint az álla­tok, éjjel, nappal. 4 KKOR FORDULT ELŐ ^ ELŐSZÖR a volt Sztaha- nov TSZ történetében, hogy minden kötelezettségnek eleget tettek. De ekkor érte a másik megszégyenítés is Zékány Já­nost, a kommunistát, az egykori vörös katonát Meggyanúsítot­ták, rosszhiszemű emberek rá­galmazták meg tizennégy mázsa búza ellopásával. S ezt az illeté­kesek alaposan meg sem vizs­gálták. Hittek a rágalmazóknak. — Tudja, mi fáj nekem? Az, hogy pontosan akkor jött ez is, amikor már jól álltunk. Rend volt a szövetkezetben, kezdtünk volna berendezkedni. Mit tehet­tem mást, mint lemondtam az elnökségről. Éreztem, tudtam, hogy egy fillér sem tapad ke­zemhez a köz vagyonából... De mire tisztázták az ügyét, öszetört Dolgozott egy ideig a közösben, mint tag, ae kedvetle­nül, mint a megsebbzett, jogta­lanul megbántott ember. Kez­dett benne a lángolás is alább­hagyni. Pedig ő a szívét is be­vitte a szövetkezetbe, s min­dent megtett a közösért. fékké a Budák, a Kissek, az Élesek, a Molnárok, a Sápiak és a többi rohodi parasztok. A történetíró tolla sürgetőleg készen áll arra, hogy megörö­kítse az egységes szocialista Rohod község létrejöttét. Ne várasson hát senki sokáig ma­gára! Ne hallgassák meg a rosszindula­tú, ellenséges propagandát, amely így akarja leszerelni a dolgozó parasztok megérett szándékán „Pont én legyek az első?” Hi­szen ez az érv nevetséges, már az Űj Életnek 97 tagja van, je­len pillanatban 22 kérelmező várja a közgyűlés döntését a felvétel ügyében. Tehát aki most belép, több, mint a szá­zadik már. Inkább arra kell ügyelni, nehogy az utolsók közt legyenek. Hiszen előbb-utóbb dönt a falu. Ne várjuk azt se, amíg „előbb X, vagy Y belép, s csak azután megyek én.” Ezt is az ellenséges elemek dobták be a köztudatba, hogy gátolják a falu felemelkedésének meg­gyorsítását. Most van itt a történelmi óra. Fogjon hát össze mielőbb és kezdjen új életet ez a jobb sors­ra érdemes község. Fogadják meg, amit már százak hangoz­tatnak Rohodon. „Alakuljunk szocialista községgé inkább ma, mint holnap.” Ez volna az évszázadokra szóló igazi történelmi tett Ro­hod történelemkönyvében! «. A.J — 1954 november 17-én kilép­tem a csoportból. De csupán a szégyen, a bosszúállás vezetett. Mert én, a meggyanúsított em­ber ilyen érzéssel hogy dol­gozhattam volna ott tovább? A lelkiismeretem azonban tiszta maradt. — Jól van így — szól nyugta- tólag a felesége. Zékány rátekint. Szemével vá­laszol: nem egészen. Bizony nem, mert a ház kicsi, nádfedeles, s az udvart napra- forgószár-kerítés öleli körül egy részén. A lakás padlását vas- tagítani kell, mert a gerendák kilátszanak. Az istállóra is rá­férne a reperálás. S ez mind pénzbe kerül. — Azóta egyénileg gazdálko­dom. Van két jármos tehenem, egy leszerződött ökröm, s a ta­vaszt várom... Maga elé néz, gondolkodik. ■— Így élek szegényesen, de becsülettel, mert nekem nincs egy fillér hátralékom, tartozá­som sem. Igaz, megtakaríthat­tam volna sokezer forintot, ha belépek, de hát a sok sérelem tartott vissza... C ÜGY FOLYTATJA A MEG- ° KEZDETT ÚJABB GON­DOLATOT, mint akinek a szíve most is benn van a szövetkezet­ben. — Ej, ha engem meg nem za­varnak, hol állnánk már azóta! — sóhajt fel. — Mert hét esz­tendő alatt tizennégy elnöke volt a Sztahanov Téesz-nek. S ez nagy baj volt. — Most más a helyzet az Alkotmány Tsz-ben. — Ha az ősszel nem lett vol­na adósságom, már ott lennék, köztük. Csakhát, akkor... Szó-: val, tudja... nem akartam. Na­gyon becsületes ember az elnök, Juha elvtárs. Magyaráztam is neki, hogy abba a nagy, ötven férőhelyes istállóba tehenek kel­lenének meg legalább egy öt holdas dohánypajta, nyolc vago­nom raktár, juhhodály. No, és hogy a sertésfiaztató hogyan lesz, az a jövő titka. De rákerül, a sor! — Ha terjeszkednének, ha bő­vülne a határ... Ej’ micsoda, gyümölcsöst csinálnék én ott! — Kicsoda? — Hát én. Ismerem én a szőlő-, a gyümölcs-nvBikát, mint a tenyeremet. Nem azért vol­tam kertésze hosszú éveken át Komoróczy alispán vén jányai- nak, hogy ne tudjam. Jöjjön ki a kertbe, megmutatom én most is a fáimat. — Hát így állunk a szövetke­zettel? — így. Mert nézze, ha kette« fognak meg egy zsákot, csak könnyebb az. Hát még, ha har­madik is segíti középen?!... A megsebzett ember gyó­gyul. Heged a seb, s a dac fölé kerekedik a józan ész. Farkas Kálmán. Olcsói lett a legeltetési biztosítás A legeltetési idény alatt gya­koriak az elhullásokból eredő ká­rok. A károk csökkentése céljá­ból a legeltető gazdáknak fontos érdeke az állatok biztosítása. Ezért az Állami Biztosító olcsó legeltetési állatbiztosítást vezetett be. A biztosítás a legeltetés kez­detétől a legeltetési idény befeje­zéséig, vagyis körülbelül hét hó­napig tart A biztosítás a legelte­tési idény alatt előforduló min­dennemű balesetből, vagy beteg­ségből eredő elhullási és kény­szervágási károkra nyújt fedeze­tet. A biztosítás díja lovaknál 100Ö forint után 30 forint, szarvasmar­háknál 1000 forint után 20 forint, juhoknál 200 forint után 8 forint. A biztosítás díját a fűbérrel együtt a legeltetési bizottság pénztáránál kell befizetni-

Next

/
Oldalképek
Tartalom