Kelet-Magyarország, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-22 / 45. szám
4 1959. FEBRUAR 22, VASÁRNAP X ELET M AGY A RORSZ AG |Ggg£K0aK«Q|cMKScl«*C9c«<|G0c$<aGgcK9cgcf<3^^ OTOKI ILLÉS GYÖRGY: Levél anyámnak Mozdul & város és van színe már, ezernyi csillogó porszeme száll, száll a világ szaladó udvarán... — Messze vagy tőlem most édesanyám Sraem én mégis, hogy ringat öled, érzem, hogy csókod még visszajöhet. Éjszemed most is csak rajtam >.gyog, s én most is oly boldog, oly gyermek vagyok! üiyám, hadd fogjam meg én a kezed, távolban szíved csak jóra vezet Hepíto az életbe, súgjál nekem, súgd meg, hogy mi ez a nagy szerelem? írok az emberek gondjairól, a szívem is érzi, ha valaki szól. Űzöm a férget és hívom a dalt, az emberi viharok vágtája hajt. Hajlik a sorsok telt fürtje felém: magyek! Egy percre Bem nyugszom meg ért! M ászok... de mindet ki érheti el? Anyám, itt szállani, szállani kell! * Könnyedből terméke ny tengert rakok, £• iiezeid selymével simogatok. rf, % Almod világát ébresztgetem én, £ lozzá egy tégla egy jó költemény, g k Anyám, te adtad mindezt nekem, ji, hogy ezt a világot érezhetőm, '»> .ej hogy gyermek és mégis férfi vagyok. E hogy szerethetek, hogy alkothatok... ö Mozdul a város és van színe már, É ifi ezernyi csillogó porszeme száll, A la 9záll a világ szaladó udvarán... ja Ű — Közel vagy hozzám most édesanyám' || SO meséskönyv ez árva gyermekeknek Kellemes meglepetéssel látogattak el a nyíregyházi negyedik Magjntalnaztak kárra többszörös véradót A napokban megjutalmaztak három többszörös, kiváló véradót Nyíregyházán, a Megyei Építőipari Vállalatnál. A jutalmazot- tak: Cserjés! András normás, Szuher Árpád kőműves és Fodor Júlia segédmunkás 200—200 forint jutalmat kaptak. A három többszörös véradó hűséges tagja a véradó-mozgalomnak, több beteg köszönheti gyógyulását Cser- jési Andrásnak, Szuher Árpádnak és Fodor Júliának. kerületi nőtanács tagjainak képviseletében Listván Aladámé titkár és Kósa Józsefné vezetőségi tag a berkeszi gyermekottfionba. A negyedik kerületi asszonyok többször is megfordultak már Berkeszen, s most sem mentek üres kézzel, ötven meséskönyvet vittek a gyermekotthon lakóinak és több gyermekkel szóróé barátságot kötöttek, akikkel levelezés útján tartják a kapcsolatot. Tavasszal — úgy tervezik — egész napot töltenek a gyermekek között, akiknek nagyon jól esik a barátság, & gyöngéd szó, mert nagyrészük árva 0000000000000000000000 Koszorúzási ünnepség lesz február 23-án délelőtt 10 órakor a városi szovjet hősi emlékműveknél a szovjet hadsereg fennállásának 41. évfordulója alkalmából. A pártszervezetek 3—4 tagú koszorúzó bizottságai délelőtt fél 16 és háromnegyed 10 között gyülekeznek és együttesen indulnak a koszorúzási ünnepségekre. A Malinovszki-szobornál és a városi tanácsháza előtt koszorúzó csoportok a párt- bizottság épülete előtt, a temetőben koszorúzók pedig a lakatosüzem előtt gyülekeznek. fXKxsoooooeeoooooeeooöo Kai tárház épül Barabáson Űj, modem kultúrház építését kezdik meg tavasszal Barabáson. A tanács a községfejlesztési alapból mintegy 300 ezer forintot ad d mozihelységgel, könytárral, olvasó és különböző szakköri szobákkal tervezett építkezéshez. A lakosság részéről közel 100 ezer forint társadalmi munkára számítanak, s a következő év augusztusában kívánják felavatni a kultúrházat. Ötezer látogató a partizán-kiállításon Városunkban vasárnap nyűt meg a „Partizánok a szabadságért'’, című kiállítás, mely a magyar szabadságharcosok bátor küzdelmét mutatja be,. A kiállításnak rendkívül nagy sikere volt Nyíregyházán. Hét nap alatt töbo, mint ötezren tekintették meg és írták be nevüket a látogatási könyvbe. A partizán-kiállítás anyagát a megye járási székhelyein is bemutatják. Kedden délben nyílik meg Kisvárdán az MHS járási elnösége rendezésében a nagy sücerű vándor kiállítás. KISS ZOLTÁN: ' Hadak útján Mars seregében vonuló had,al£ jártak a síró, könnyes ég alatt, i lépteik döngte szüntelen a föld, fegyverük gyilkolt, mindenütt csak ölt. í Győzelmük halmán füst, por, tér, korú virága nyílt a hősi sírokon, s fent a tejúton menetelt tova kidőlt vitézek végtelen sora. IJörgött a fegyver, hullt a drága vér, 3ír keresztfáján termett a babér, telt a királyi kincses kamara, hízott a tőke véres aranya. Szolgaság láncát gyalázat, önkény kovácsolta vert, bús, népek öklén, s égő sebére vér-üszköt vetett hazátlan, zsoldos, marsok) sereg. Vert hadak útján zászlók, címerek hulltak a porba, s rangot, hírnevet feledve futott annyi gyász-vitéz, ha láncát tépve megmozdult a nép S keleten, hol a hajnal pírja ké! új sereg támadt, mire tűnt az éj, új sereg támadt, új zászló lengett, hulltak előtte, dőltek a rendek . , . Igazság pajzsa, hőség & vértje, zászlaján népek testvérisége, fegyverét rabok kezébe adja, Szabadság: rendje, vitézi rangja. Nem hallgat Mars-ok parancsszavára, tudja, a harcnak küzdés az ára tudja hogy tiszta felhőtlen égre szállhat csak kéklő Nyugalom s Béke. Nem járt ily sereg soha a földön, melynek szavára nyílt volna börtön, s szuronya hegyén Szabadság, Béke messze-világló Csillaga égne!.,. KÉSZÜLNEK A NEMZETKÖZI 1 MILLIÓ FORINTBÓL ISKOLA NŐNAPRA A TEREMI ÉS A NYIRMIHÄLYDI ASSZONYOK A teremi és. nyírmihálydi nőtanács tagjai készülnék a Nemzetközi Nőnap ünnepére. A kul- túrcsaport Teremén a „Vén bakancsos és fia”, míg Mihálydiban a „Házasság” című színdarabokat mutatják be a község dolgozóinak. A bevételekből ismerkedési esteket tartanak, .téesz és egyénileg dolgozó parasztasszonyok találkozóját rendezik meg. Felkutatják az idős családtagokat és I azoknak is segítséget nyújtanak. ÉPÜL ÖKÖRITÖFÜLPÖSÖN Négytantermes, modern, szertárral, tanuló- és úttörőszobával ellátott iskola építését kezdik meg ebben az esztendőben ökö»' ritófülpösön, melynek költsége egymillió forint. Az iskolát nevelői lakással is ellátják. Közel 100 ezer forint társadalmi munkára számítanak és az átadást az új iskolaév megkezdésére, szeptemberre tervezik. Sipkay Barna: K i cd i föld VIII. Hogy szerette! Ügy nézett végig a hótól foltos fekete határon, mint fiatal anya a gyerekén. Ebből nem adhat egy rögöt sem! Miért akarják azétdarabolni, megcsonkítani? Nem jól van ez így, hogy a fiával együtt dolgoznak? Nem jól van, hogy gyarapodik a vagyon? Hát nem az édes vére neki a gyermeke, mostohája talán, hogy szabadulni akar a háztól? Valamit nem jól csinált. Valamit nem jól csinált! Vagy bolond ez a fiú. Különben miért akasztotta volna fel magát? A szerelem. Persze, azzal nem számolt, hogy András szerelmes. Hát hozza ide azt a koldus lányát, jöjjön, vesse le a kabátját, rúgja le a selyemharisnyáját, és gyűrkőzzön neki a földnek, ahogy ők! Ha csak ez a baj. De Istóknak akkor sincs joga beleavatkozni az ő saját ügyeibe! ö, Istók bolondítja meg a fiút, telebeszéli a fejét, nem csoda, ha a fiú megzavarodik. — Megállj — gondolta gyűlölettel. — Megkeserítem a szájad ízét, ha harapni akarsz. Ha most találkozik Istókkal, lehet hogy használja az ostorát. Hányni kezdte a trágyát, gőzölgő csomókként a szekér mellé. Annus, mióta az apja kedves reményeket vetett elébe, kereste a találkozást a fiúval. Csakhogy az valósággal bújt előle, nem járt sehová, valami kétségbeesett gőggel ült a szekéren is, ha végig kellett mennie a falun, ki a földre. Nagygazda lesz, első a faluban. Majd fog még sírni Répás Annus! Majd még hívná befelé szíves szóval Répás János! Elégtétel volt ez képzeletében, de mégse tudott őrülni neki. Negyedik, vagy ötödik napra görcsökkel ébredt az anyja. Szerencse, hogy a körzeti orvos még nem ment el más községeibe, megvizsgálta. Recepteket írt, s Andrásnak szekérre kellett ülni, hogy a szomszéd községből, a patikából kihozza az orvosságokat. Nem sietett, az anyja jobban lett az injekcióktól. Csak a falun hajtotta meg a lovakat. A posta előtt, az út közepén Annus karikázott előtte. Lefogta a lovakat, míg a lány oldalra tért. — Hova mész, Andris? Felelnie kellett. — Nem vennél fel? Oda tartok én is. Legalább nem kell nyomni a pedált. Megdobbant a szíve. Dehogynem vette fel! Szigorú, sértődött arccal állította meg a szekeret, s hagyta egy kicsit, hagy erőlködjön Annus a kerékpárral. Aztán leugrott, s beemelte a kasba. Ahogy egymás mellé kerültek, elszól- Unodott Annus is. Nem ezt várta. Egy kis mosolyt legalább, vagy a szem felvillanását! De a fiú keményen ült, a lovak tomporára szegezte a Szemét, meg-meg- húzta a fekete gyeplő szárát. De ha Annus kezét becsúsztatta volna a fiú bekecse alá, megretten talán: annyira vert a szíve. Elmaradt a falu. Már a puszta határban jártak, közeledtek az erdőhöz, ami a két községet összeköti. Lilás csíkokat festett az erdő a határ széleire. A jó úton alig zörgő tt a szekér, — Nem fázol? — kérdezte sokára a fiú, nem tudván tűrni tovább a szótlanságot. De oda nem nézett. r— Nem. — Pokróc.:: — intett hátra, — az van. — Nincs hideg. Tényleg nem fázott. A legszigorúbb télben is ki tudott szaladni az udvarra meztelen lábbal, csupasz karral. Fűtötte a vér, ami az arcát is megfestette. Újra elhallgattak. Annus figyelte a fiút, mivel az szinte behunyta a szemét, csakhogy a leányra ne kelljen néznie. S egyszerre észrevette, hogy időnként lassan, titokban nagyokat lélegzik mellette a komor ember. Mint a túlfűtött mozdony, úgy fújja ki magából a feszültséget. S erről ráismert Andrisra. Sokszor félt tőle, amiért ennyire vissza tudta fojtani indulatait. Félt, hogy egyszerre robban ki. A felfedezéstől hirtelen jókedve kerekedett. Megérezte, mi dúl most a fiúban. S Andris azt vette észre, hogy a balolda’ára egy kar szorul, a jobb vállán meg egy fej nyugszik. — Pedig azt hittem, hogy kellene a pokróc — mondta élesen a fiú. — Azt hittem, hogy beteg vagy. — Jól meg nyomta a szót. — Nem vagyok beteg — mondta nyugodtan a lány. ...............................................—............—— •— Hamar meggyógyultál. Annus csak most értette meg. E» mondta az apja! — Én... nem is yqltam beteg. András most leráztá magáról a lány kezét. — Akkor meg mit akarsz?! Annus szépen visszafészkelte magát a fiúhoz. Nyugodtan, mosolyogva folytatta: r— Semmit. Csak olyan jó itt. — Nem vagyok játékotok! — Nem is. — Deh.át mit akarsz tőlem? Mit akartok tőlem?! — András szembefordult a lánnyal. — Az apád kilökött, te meg. ., — Andris ... állítsd meg a lovakat, — Minek? — Állítsd meg. — Ne játssz velem... — csikorogta, a fiú. — Nekem már mindegy... én megkóstoltam a halált, a falu bolondja lettem... ne játssz velem!!! Annus megfogta a gyeplőt. A lovak felvágták a fejüket. A fiú biztos kézzel húzta vissza őket, s erre prüszkölve megtorpantak. Annus szelíden átkarolta a fiú nyakát, s megcsókolta. Andris elvesztette a fejét, s úgy szorította magához a lányt, hogy az már fájt. —- Miért teszed ezt? — kérdezte kínlódva. — Hát nem akarod, hogy a feleséged legyek? — Én igen. De az apád... — ő is. Most menjünk. És közben elmondom, amit mondani akarok. A lovak szinte maguktól elindultak; CFolyiatjokJ
