Kelet-Magyarország, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-22 / 45. szám

1959. FEBRUAR ti, VASÁRNAP RE.U'1 KATICA OTTHONT TALÁLT 5 A hosszú úttól átfázva, elgém­beredett újakkal kavgrgattuk fe­keténket a mátészalkai cukrász­dában, s épp azon vitatkoztunk, hogy az emberek általában sok­kal jobbak, sokkal melegebbszi vűek mint a mindennapi gondok, vagy futó ismerettség mutatja, s hogy ezt az emberit kell keresnünk és megírnunk. Idáig jutottunk a beszélge­tésben, amikor nyílt a cuk­rászda ajtaja, s egy hároméves kislány lépett be. Otthonos lép­tekkel egyenesen hozzánk tipe­gett. A háromévesek bájával s bátorságával megnézte a feketés poharakat és aranyosan selypítve megszólalt: — Katika szépen kér bort! Ka­tika szereti a bort! Egy kicsit meghökkentünk erre a hatalmas őszinteségre. Hogyan? Egy ilyen csöppség? Hogy ked­velhette meg ennyire a bort? A kislány után jött a fiatal ma­ma és a nagymama is. ök aztán eloszlatták a tévedést. A kis Ka­tikának kisebb gondja is nagyobb annál, hogy különbséget tegyen víz, bor, kávé stb. között. Egy­szerűen, amit inni lehet, azt ő bornak nevezi és szépen kér be­lőle. Aztán Katika letelepedett egy kis asztal mellé, s a „cukrász né­ni” már hozta is a krémest, s jó­ízűen majszolni kezdte. A nagy­Katika ebbea » pillanatban még a k rémeshez is hűtlen lett, úgy lekötötte figyelmét • „enktési néni” ajándéka — a nagy doboz keksz. mama segédknzését elhárította, J kijelentve: f — Katika maga eszik! — S * gyönyörű, nagy sötét szemeivel * mosolyogva nyugtázta az elisme-t ró pillantásokat. Majd ismét meg- J szólalt: X — Katika szépen kér bort! — * s mikor a pohár vizet megkapta, kedvesen szürcsölgetve megje­gyezte: ■— Finom bor! Befejezve a krémes evést, óvatosan leszállt a székről, s ba­rátságosan beszélgetni kezdett a cukrászda vendégeivel. Nekünk is szépen bemutatkozott: — Lévai Katika, hároméves kis­lány vagyok. — Szépen felöltöz­tetve, pufók kis arcával, csillogó szemeivel csupa derűt árasztott maga körül. A megtestesült ked­vesség és báj volt. S szinte kicsit rosszul esett, amikor — a „cuk­rász néniknek” megígérve, hogy holnap is eljön — illedelmesen köszönve eltipegett a mamáékkál. Katikáról még a következőket tudtuk meg. Szülei lelketlen em­berek voltak, eltaszították ma­guktól. Ki tudja, mi lett volna a sorsa, ha Lévai Mihály és felesé­ge örökbe nem fogadják. Mikor hozzájuk került betegen, étvágy­talanul, teljesen legyengülve, még beszélni sem tudott rendesen. S az egyszerű tejüzemi kőműves és fe­lesége mindent elkövettek Kati­káért. A szemük előtt gyógyult, szépült és erősödött meg. Csoda-e, hogy a szívükbe zárták, s hogy a nagyvilágon semmiért nem válná­nak meg, a kedves és nagyon jó kislánytól ? Szülői szeretetet és ott­hont nyújtanak Katikának. Ügy gondoljuk, hogy a fentiek elolvasása után az olvasó osztja a bevezetőben elmondott vélemé­nyünket, (Bézi) M ü V E LODES A Megyei Tanács Művelődési Osztályának rovata Tisza vasvári község kulturális vezetésének problémái AZ MSZMP művelődéspolitikai I fogására, irányítására és támoga­irányelveinek megjelenése s azok megtárgyalása nagy mértékben a kulturális kérdések felé fordítot­ták megyénk társadalmának fi­gyelmét. Egyre inkább társadalmi üggyé lett a kulturális kérdések­kel való foglalkozás. Tisztábban látjuk, hogy a kulturális kérdé­sek megoldása milyen mértékben segíti és támogatja gazdasági és politikai kérdéseink megoldását. Ehhez a munkásosztály kulturális helyzetéről szóló határozatának megtárgyalása, valamint a ter­melőszövetkezeti mozgalom fej­lesztésével kapcsolatos kérdések előtérbe jutása járult hozzá. A kulturális kérdések további megoldásában a cél, a feladat vi­lágos, inkább a feladatok megol­dásának a módja, mikéntje szorul tisztázásra. Fontos helyet foglal tó a prob­léma megoldásánál a kulturális vezetés, irányítás egységének megoldása. Különösen problema­tikus ez olyan helyen, mint pél­dául Tisza vas vári, mely megyénk­nek egyik legnagyobb községe: több iskolája, üzeme, termelőszö­vetkezete van. Probléma az, hogy az üzemekben, termelőszövetke­zetekben, társadalmi szervekben, a község egész lakossága számára, hogyan biztosítsák úgy a kultu­rális életet, hogy ezeknek a szer­veknek kezdeményező készsége érvényesüljön, s ugyanakkor egy­ségesen hasson, biztosítva legyen a község egységes kulturális ve­zetése. ? Tiszavasváriban a helyzet az volt, hogy egyes üzemekben folyt bizonyos kulturális munka, pél­dául az Alkaloidában. Elhanya­golt volt ugyanekkor más üze­mekben, szerveknél, valamint a termelőszövetkezetek tagjai részé­re adott kulturális munka. Nem szolgálta eléggé a termelőszövet­kezet fejlesztését. Nem szolgálta a kulturális munka azt a célt, hogy a termelőszövetkezeti tagok kulturális szintjét rohamosan emelje s az egyéni dolgozók kö­rében is bemutassa a termelő­szövetkezeti mozgalom perspektí­váját, azt a biztató jövőt, melyet a nagyüzemi mezőgazdaság nyújt a falu dolgozó parasztjainak. A község területein fehér foltok maradtak kulturális téren például a Büdi részen, Szorgalmatosán és általában a tanyavilágon. A kul­turális élet eredményes folytatá­sához a szükséges személyi felté­telek megvannak a községben. Általában a szükség-s helyiségek is rendelkezésre állnak. Igaz ugyan, hogy nagyon égető a központi kuHűiház lelép't-ésé me­lyet helyesen látott meg a köz­ség vezetősége is és ebben az év­ben megépítését tervbe is vette. Hiányzott azonban az egységes összefogás és irányítás. Ezt oldja meg a február 16-án megalakult kulturális bizottság, amely az érin­tett szervek képviselőiből jött létre. Eredményes vita után meg­választották a bizottság elnökét, titkárát és egy négy tagból álló szükkörű vezetőséget, majd a bi­zottság a kulturális munka kü­lönböző szakterületeinek ősszé­Halló! Ménfők ? Sürgős eset! Nem tudom, más is így van es­zel? Ha est a szót hallom „men­tők”, mindig megnyugvást érzek. Bármilyen baleset szemtanúja voltam eddig, az első pillanat megrökönyödött borzongását az zavarta el tőlem, ha a mentőket hívták. Emlékszem diákkorom­ban egy nyáron építkezésnél dol­goztam és egy napon pár méterre tőlem az egyik munkásra rásza­kadt egy hatalmas betonpillér. Kiszabadították. Nem tudtam segíteni, mert úgyszólván nem is A fehér kocsiban eszméltem akkor, és osak mikor kijött a mentő kezdtem élni is­mét. De a remény, hogy az em­ber megmarad, helyreállította lel­ki egyensúlyomat. Mint később megtudtam, az em­bert valóban megmentették, és azóta a mentők az életmentés fo­galmának jókora részét töltik be a képzeletemben.' A naptokban a nyíregyházi men­tőállomáson jártam és becsülé­sem maximuma ellenére is meg­lepődtem. Közel 8500 mentés egy évben Délelőtt volt és nem nagy for­galom a nyíregyházi mentőállo­máson. Hallgattak az őrszoba te­lefonkészülékei, s hosszú ideig csak két bejelentés érkezett, azok sem súlyos esetek. Három gép­kocsi működött, mind a három vidékre ment még reggel. A könyveket nézegetjük, a mutató­kat és érdekes számokra hívja fel a figyelmet Péter János gond­nok. A múlt évben összesen 8403 esetben hívták ki a mentőket. Ez év januárjában 776-szor mentek betegért és 25.000 kilométert fu­tottak a kocsik. 8500 lelkes köz­ség, itt — Szabolcs-Szatmár me­gyében nem is olyan kicsi. Egy esztendő alatt húsz ember egy község lakosságának megfelelő tömeget szállított kórházba. Szá­mok és újabb számok. Szomba­ton, 14-én harmincegy esetben mentek ki a gépkocsik. Előfor­dult már olyan nap is, mikor huszonkét szülőasszonyt hoztak a kórházba. Mikor a helyi szülésze­ti osztály megtelt, még Kemecsé- re is átvittek néhányat. Míg a számokat jegyzem, meg­érkezik két kocsi. Az őrszobán át­veszik az érkezők az időközben bejött hívásokat, nincs sok idő a beszélgetésre. 4 kérdés: hol született? Meggyesi András ápoló be­szélte el, hogy nemrégiben egy­ezer egy felborult Zetor-traktor sérültjeihez hívták ki őket. A ha­talmas gépjármű ráfordult a veze­tőjére és megroncsolta a koponyá­ját. A fejbőrt hajjal együtt lesza­kította, betört a koponya, hogy látni lehetett az agyvelőt is. A sérültet Debrecenbe szállították és a hosszú út ellenére is úgy adták át a klinika orvosainak, hogy élt, sőt még beszélt is. Elmesélik, hogy gyakran fordul elő a mentőkocsikban születés. Az autó meg sem áll, menetköz­ben jön a világra egyik-másik gyerek. Ilyenkor aztán az ápoló­nak kell meghatározni a születési helyet, ami többnyire az a köz­ség lesz, amelyhez legközelebb járnak. Miskolczi Mihály ápoló meséli, hogy a nemrégen született hármas ikrek is majdnem az ö kocsijában látták meg a napvilá­got. A mamát a szülés előtt egy órával hozta be a kórházba. És jönnek most már egyre- másra a történetek. Rácz József arról beszél, hogy egyszer há­lására szakcsoportokat alakítottak ki, s mindegyik élére szakcsoport- vezetőt választottak (például isme­retterjesztő, könyvtár, film, ének, zene szakcsoportvezetőket.) Ezek a különböző szakágazatoknak megfelelően hozzáértő és a kultu­rális munkát szerető dolgozókból, társadalmi aktívákat szerveznek maguk mellé és így szélesítik a munka társadalmi jellegét A köz­séget több részre osztották, min­den területnek meglesznek a ma­ga kultúrmunkásai s a kulturális megmozdulásokról előre elkészí­tett havi programot tartalmazó plakátok útján tájékoztatják a község dolgozóit. Így területileg decentralizálják a községet A ve­zetés centralizálása viszont meg­oldott lesz az egységes terv elké­szítésével. A bizottság a tanács művelődési állandó bizottságának ülésein meghívás szerint részt vesz. A község kulturális vezetésének ez a megoldása biztosítja azt, hogy az üzemek, termelőszövetkezetek, társadalmi szervek keretében kez­deményező és önálló kulturális óiét folyhat, de ugyanakkor a bi­zottság munkatervén keresztül egységes irányítás, vezetés is biz­tosítva van. Állandó napiokat a hét megfelelő napjait jelölték ki népművelési akciók számára, gon­doltak a kulturális rendezvények­nek a dolgozók körében történő tudatosítására és a közönségszer­vező munkára is- Megszabták a terv összeállításának alapelveit is, az alakuló ülésen. Ebből különö­sen kiemelendő az a tény, hogy az üzemekben a munkások műve­lődési lehetőségeinek biztosítására a szükséges erőket felkérték, be­osztották. Például az Alkaloidá­ban a mérnökök vesznek részt a pedagógusokkal együtt ebben a munkában, ugyanakkor a terme­lőszövetkezetekben is, a kultúrcso- portok létrehozásán kívül tervbe vették a könyvankétok és egyéb előadások szervezését is. Rámutattak arra, hogy a könyv­tárban feltétlenül szükséges meg­vizsgálni a helyzetet, mert nagyon elhasználódtak a könyvek, más­részt kiolvasták a dolgosak a könyveket s így feltétlenül könyv­cserére, illetve új könyvekre Jes2 szükség, valamint mennyiségben kell biztosítani a tanyavilág szá­mára is megfelelő számú és tar­talmú könyvet is, ahol különös feladatként jelentkezik a jó szak- és szépirodalmi könyvek megsze­rettetése, könyvismertető előadá­sokon keresztül. Ugyanígy kell megvizsgálni a megye néhány hasonló adottsá­gokkal rendelkező községének kulturális helyzetét is, mint pél­dául Mátészalka, Kisvárda, Nyír­bátor, Nagykálló stb. Természete­sen mindenütt a helyi adottsá­goknak megfelelően kell megol­dani ezeket a problémákat és megteremteni az eredményes kul- t úrmunka lehetőségeit, kulturfor- radalmunk sikeres megvívásának biztosítékait. Hasonló ténykedés­sel fogjuk elérni azt, hogy a kul­turális munka valóban társadal­mi üggyé válik megyénkben roméves gyereket szállított be a* kórházba ittas állapotban. Szülői ? gondatlanság volt. Nagy József* 21 éve mentősofőr: sok-sok él-1 ményben volt már része, azonban* most inkább azt szeretné, ha egy 1 felhívást adnánk közre az élmé-1 nyék helyett. 1 Sokan hívják j feleslegesen a mentőt j — Gyakran előfordul —mond-* ja, — hogy olyan esetben is hív- $ nak bennünket, mikor az nem* feltétlenül fontos. Egyszer Űjfe-* hértóról telefonáltak, hogy men-< jünk ki egy szülő asszonyért. Ki-5 derült, hogy a gyermek már ér-* kezésünk előtt két héttel megszü-.| letett, sőt Nyíregyházán a kórház­ban van. A kéthetes gyereket pár , nappal ezelőtt vonaton hozták be, Z az egészséges fiatal asszony vi- Z szont beszállt a mentőkocsiba, í mint valami luxusautóba és úgy X jött be Nyíregyházára, hogy meg-1 szoptassa a gyereket. Előfordult í nemrég a MÁV. pályaudvaron, i hagy az egyik dolgozónak két új- ♦ perece sérült meg és ahhoz hív-t tak bennünket. Jó volna megér-* tetni az emberekkel, hogy az ilyen | mentőautózás súlyos betegektől« vonja meg a segítséget. Mikor? foglaltak a mentőkocsik, még a J taxikat is igénybe kell venni, és* gyakran még ez sincs. j Alig telt el a tíz perc, a mentő- f söknek indulni kellett ismét. Ki- $ csit elégedetlenek. — Sok-sok ér- f dekes dolog történik — mondják, $ *— csak mi nem tudjuk megje-| gyezni őket, egyik feledteti ve- * lünk a másikát. Hanem ezután J jegyezni fogjuk és mindig átad-* juk itt az őrszobán. J — Jöjjenek érte és közöljék* majd, lesz sok, mert dolgozunk — mondták búcsúzóul. — Kiss -T--

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom