Kelet-Magyarország, 1958. december (15. évfolyam, 281-312. szám)

1958-12-18 / 304. szám

1938. december 18, csütörtök KEI/ETtVt AGYARORSZÄG 3 ^ levélírást különös izgalom ' lengi körül. Különösen, ha « levélíró több ezer, vagy több tízezer embernek írja levelét. Ek­kor még jobban élesre csiszolandó a toll, takaros, érthető mondatok­ba szedendő a sok mondanivaló. Ezt egyébként a legilletékeseb­bek egyike, Bácskái József is vall­ja, akinek egy-egy levelét napon­ta ezrek és ezrek olvassák a Ke- letmagyarország hasábjain. Nem hivatásos tollforgató, pénzügyi re­vizor a 6. sz. Mélyépítő Vállalat­nál. Itt, a számtenger közt talál­koztunk vele. — Meglep, hogy a lap hasáb­jain, mint alany szerepelek — mondja szerényen. Ezután olyan szakszerűen mondja néhány éves levelezői pályafutását, hogy öröm írni. Ráadásul röviden, — ami nagy szó. Hogy lenem tollforgató emberré — Hogy lettem a lap levelezője? Nincs benne semmi szenzáció. Nem véletlenül kerültem kapcso­latba az újsággal, hanem a párt­szervezet megbízásából. Ötven­négyben, mikor az első írásom nyomdafestéket kapott, szeminá­riumvezető voltam. Egyik legked­vesebb pártmunkám a pírtoktaiás s ez lett a levelezői, tudósítói munkám ágyvetője. win tétetik! — Nehéz volt „megalkotni” az első cikket? ■— Nem volt egyszerű, de sze­rencsére bátran nyúltam a toll­hoz, azzal az érzéssel, hogy amit most leírok, annak minden sora igazság. — Es közkincs lett a „titokból”? — Ahogy mondták, adott vala­mit. Azt írtam meg, hogy hallga­tóim soha nem feszélyezte tik ma­gukat, kötetlen módon mondják el véleményüket a feltett kérdések­ről, mert olyan személyi kapcso­latba kerültem velük, hogy nem volt ok a tartózkodásra. Ismertem felkészültségüket, szorgalmukat, a gyengébbeket már először szóhoz hagytam jutni. Felkerestem őket a munkahelyükön, elmondtam a párttitkárnak, hogy tanulnak, ja­vasoltam: taggyűlésen jutalmaz­zák meg a szorgalmas hallgató­kat. Nem volt soha hiányzóm, nem volt „lemorzsolódás”, pedig három munkahelyen dolgoztak a fiúk. így kezdődött. Ez az „élet- rajza”' az első levélnek... bt éve egy kis lap „főszerkesztője“ S azóta naponta hajol a levél­papír felé Bácskái József, a lap szemfüles levelezője. Tollhegyre veszi a vállalat napi eseményeit, újdonságait, beszámol az „atom­kémény” építéséről, melyet a nyír­egyházi mélyépítők emeltek Csil­lebércen. Szaporodnak a cikkek, tudósítások, telefonértesítések, öt­venkét októbertól-ötvennyolc de­cemberig 65 írás jelent meg a Ke- letmagyarországban a Mélyépítő Vállalat munkájáról és más té­mákról. öt éve „felelős szerkesztője” a pártszervezet faliújságjának, amely a maga módján segíti a mélyépítőket, csípős glosszáival, ostorozza a fegyelmezetleneket, tájékoztat az ország — világ hí­reiről. A munkások hangját is olyan akarással szerkeszti, mint az egyszerűen, tartalmasán meg­írt leveleit. Elismerést, ellenszol­gáltatást nem vár a pihenő órák­ban rótt sorokért. Legtöbbször a neve sem szerepel a lapban, sze­rényen meghúzódik a sorok mö­gött, a sorsok, a hétköznapok krónikása, a párt lapjának leve­lezője. Páll G. c4kittek feleséget „szerzett64 a traktor... Rllbi bácsi félreértett, öt, az s.übést" kerestem a tágas és zajos szerelőcsarnokban, hogy mutassa be nékem a legöregebb trakto­rost. Majdcsak megölelt, olyan szívesen mondta, hogy éppen jó­kor jöttem, a Bíró Pista néhány percre „beugrott” a szabadságá­ról. (Tehát o a legöregebb!) Furcsa volt a találkozás a leg­öregebb traktorossal. Vártam es néhány pillanat múlva dongó lép­tű, harapófogó kézfogású munkás­ember állt meg előttem. Valami­vel túl van a három ixen. „De biz ez fiatal", gondolom, mire Rubi bácsi látva zavaromat, siet­ve korrigált: — Ö a legvénebb a traktoron..; Kint az udvaron — gyenge nap­fény játszik a mátészalkai gép­állomás felett — kis zavart vet­tem észre a traktoros arcán. Nincs, és nem volt az ő életében semmi szenzációs dolog ... akkor mit tudjon most mondani magá­ról, szabadkozik. Messziről indít­va hát a szót, megkérdeztem: — Nem ráz az az ördögmasina? Rámnevet. — Ráz az. De meg lehet szok­ni. Tudja... Én már úgy meg­szoktam, mint más ember a do­hányzást. Beteg vagyok, ha nem ülhetek a gépen. Ne csodálkoz­zon, ha ismerné az én pulyako- rcmat... És megismerteti velem. Gon­dolatban elkalauzol az istenháta' nagyot csodálkozott, amikor mint segédvezetőt Illés Piroska mellé osztották be. Sokat tanult a trak­toroslánytól és néhány hónap múlva sikeresen végezte el a ve­zető tanfolyamot Kisvárdán. Kö­zel 10 éve ennek, „Körmössel" kezdte és nagyon sokat köszönhet a gépnek. — Furcsa, de még feleséget is a traktorral „szereztem". A meggyesi Petőfibe mentem szán­tani és olt ismerkedtünk meg ... Biró István traktoros karrierje ezután is szépen ívelt. Hamaro­san gumikerekest kapott..: — ... meg kétszobás lakást Szálkán. S milyen furcsa: a traktoros most is megmérezkedik: — Ezernyele a keresetem, telik a három gyerekre, meg a kony­hára. De még többet is bírnék ke­resni, ha az egész határ szövetke­zet lenne. Vívódik a gondolattal Biró Ist­ván. Az újat óhajtja, a nagy kö­zöst, hogy jobb legyen minden­kinek. De nemcsak a száját tátja, hanem elébe igyekszik: — Be-benézek a Zalkába. Ügy hírlik, hogy Zetort vesznek és szükség lesz egy emberre .., S az „öreg traktoros" hosszan a távolba néz„.. Angyal Sándor. »*♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ A művelődés hírei — A kisvárdai Népfőiskola hall­gatói pénteken a nyíregyházi ho­mokkísérleti gazdaságba látogat­nak, gyakorlati tapasztalatcserére. ★ — A tavaszi seregszemle leg­jobb csoportjainak jutalmazására a megyei tanács művelődési osz­tálya a megyei képzőművészek al­kotásaiból is vásárol. — A József Attila Művelődési Ház színjátszói még ez évben Ófehártón bemutatják Sipkay Asszonyveszedelem című vígjáté­kát. Ez lesz a darab ősbemutatója. Qra után — Óra előtt ténelem szakos tanár lakása. Dél­után, lehet három óra, Almássy László ilyenkor otthon tartózko­dik. Szívesen fogad, persze nem minden meglepetéstől mentes szí­vességgel. A lakás minden zuga tele könyvvel, az asztalon, a szek­rényben mindenütt könyv, és aki szereti a nyomtatott betűt, aligha figyelhet másra. Néhány könyv kinyitva fekszik az asztalon, s ar­ról beszél: a tanár úr készül. mögé, a távoli Lónyára. Alig lát­szik ki a földből, de már a kapu- nyíláson lesi, hogy jön-e valami­lyen masina. Aztán ha jön, uss- gyi, utána mezítláb... Lassan cseperedik, s az apja könnyes szemmel höcögteti a térdén estén-1 ként, amikor Pista traktorosság-♦ ról álmodik... ♦ Traktoros helyett „hónapos em-t bér” lett a falubeli kulákoknál. j Keserű napok, még rútabb emlé- £ kék. Elcsuklik a Bíró István sza­va, ahogy idáig ér. Már bánom is, hogy előkotortattam az emlé­keket. Ráncok tornyosulnak Bíró István arcán. Ingyenmunka ... Kegyelemkenyér.. . — Ha az ember megmérte, hogy mit is ért egy hónapban a mun­kája, sírógörcs fogta el. Amiatt, hogy mennyit löktek érte ... Bogozzuk az éveket és jólesik elérni egy dátumot. Biró István élete is nagyot fordult negyven­öt után. Földet kaptak, aztán ahogy letudta a katonaidőt — ahol jármüvezetési jogosítványt is szerzett — eljegyezte magát a traktorral. A homokra jött, a Tovatűnő szokások ... Néha nem árt felidézni a múltat, 11 £ hogy lássuk a nagy változást, életünk ' e megváltozását... Cselédvásár „cukikásával“ Nem is olyan régen, szűkebb hazánkban, a Nyírségben is ha­gyomány, szokás volt a , cseléd- fogás” Az idősebbek emlékében él még a szomorú kép. Hogy is veit csak? Jött a Szent György nap, és az éhes pór nép valóságos „ünnepi lázban” égett. Még kimondani is nehéz: „vásárnap” volt az majd­csak minden iaiuban. Em-er- vásárnap. Akik „Szentgyörgytől- Szentgyörgyig” szolgáltak, sóvá­rogva tekintettek urukra: vajon megtartja-e őket az újabb esz­tendőre. A „cseládfogás” nagy ce­remóniával zajlott le. A nagylel­kű „gazda” ilyenkor kinyitotta az erszényét: cigányt hozatott és megvendégelte az „eladó embere­szalkai gépállomásra. Ugyancsak * kétMegszokott eledel volt sze ken a cselédvásári napokon” a mindszent-étel, a „cukikása”. — Nagy kondérban főtt a kása s „boldog” ember volt az, aki ré­szes üit belőle Szent György nap­kor, újévkor, pünkösdkor, vagy mindszentek napján. „Legalább”1 nyakába vehette az igát és húz­hatta egy esztendőn át éhbérért, hogy majd a következő cselédfo­gás alkalmával újra lenyalhassa szájáról az „ízletes” cukikását... Varázslat — a vető­maggal Jellemző szokás fest hű képet az úri világ nyomorultjainak tu­datlanságáról is. Mondhatnánk: babona de mart a dolog alapját a nép körében találhattuk meg, több a babonánál. Idézzük csak: A vetési nap hajnalán, még früstökidő előtt — tehát éhgyo­morra — kirakták a vetőmagot az eresz csurgójára, a friss har­matra. Szokássá , vált ez minde­nütt, hegy megvédjék és meg­szenteljék a vetőmagot és ezáltal a jövő évi termést. És a „szer­tartás” elkezdődött. Mindenek, előtt anyatejjel, trágyalável le- öntötték a magot, hogy ezáltal termőképessé tegyék. (Sokhelyütt lelocsolták még ezt Szent János napi borral, „jó szolgálatot tett” a Be-rtalannapi vaj, a kétasszony- közi hamu stb.) Mindezek után jött a keverés: a szomszéd föld­jéből lopott homokkal, a posta­úti porral, az előző koszorú szemeivel. Nem mulasztották el a füstö­lést sem. A házüstök zsúpszálait gyújtották meg, és annak füstjé­vel „tartósították” a magvakat. Végezetül pedig az így „kikészí­tett” vetőmagot áldott állapotú asszony ingén eresztették át.., ★ Tovatűnő szokások ... Milyent jó is, hogy betemette őket az új£ idő tisztító vihara! A Közgazdasági Technikumban tanít, negyedik osztályt is. A ma­gyar irodalomból jelenleg Móricz Zsigmondot tárgyalják. Az aszta­lon itt a Nagy Péter: Móricz Zsigmond. című tanulmánya, az iskolai könyv és Karinthy Frigyes: így írtok ti című irodalmi paró­diája. — Az ember a legkülönbözőbb kérdésekre számíthat nap mint nap — mondja Almássy László. Az. általam elmondott anyag tize­de annak, amivel elkészülök. Sőt gyakran még annyi sem. Persze visszatér olykor egy-egy problé­mára. — Kiderül néha, hogy diák­jaim nem éppen helyesen értékel­nek egyes fogalmakat. Megma­gyarázni szükséges, ha nem is szá­mítottam a dologra és, hogy ez si­kerül, ugyancsak a felkészülés dolga. A tankönyvről beszélgetünk. Móricz Zsigmondról száraz élet­rajzot közöl és műveinek a felso­rolását adja. Kevés a szemelvény, az író megszerettetését, megismer­tetését alig szolgálja a könyv. Ha az oktatásnak van ilyen célja, és van, ezt csak a tanár valósíthatja meg. Hogyan? — Karinthyt Móricz Zsigmond miatt vettem elő — mondja Al­mássy elvtárs. — Móricz írásainak naturalizmusát a Sárarany paró­diájának felolvasásával érzékeltet­tem. Ez maradandó élményt jelen­tett a tanulók számára, megértet­ték, mi a naturalizmus. Különben sokat gondolkodom érdekes mód-­„ szereken. Dolgozattémákat kére- évi rtalasz-j minden pillanatban van mit csinálni. Minden osztály számára más­más óra. Több osztályban tanít, többféle anyagot. Mindenre felké-\ szülni, ez a tanár délutáni dolga,' a heti 30 dolgozat kijavítása meg­marad a késő estékre és az éjsza­kákra. — Könnyű a tanár úrnak? Könnyű ezt mondani! Kiss! szik komolyan a tanulást. — A mestervizsgáztatás első napján a vizsgázó asztalosok egyike sem ment át jó eredménnyel és vala­mennyit a vizsga megismétlésére visszavetették. A többi vizsgá­kon is volt olyan kisiparos és se­géd, aki annyit sem tudott a szaümában, mint jónéhány má­sodéves tanuló. Viszont például Kovácsi Andrásné kemecsei női tordrász kitűnően vizsgázott. Né­meth József férfiszabó a női sza­bóságból vizsgázott jelesen. Meg­látszott, hogy ki veszi komolyan a tanulást! A vizsgáztató bizottságokat di­cséret illeti, mert esküjükhöz hí. ven teljesítették m kötelességüket Biztosították a vizsgázóknak a jó vizsgáztatás feltételeit, és szi­gorúak, de emberségesek, voltak a vizsgázó tudásának minősítésé­nél. Nem fukarkodtak a dicséret­tel és megmagyarázták annak, aki nem ment át a vizsgán, hogj mit nem tudott, mi volt a hiba a szakrajzában, a szakmunkájában, vagy írásbeli feleletében. Mindez bátorítsa arra a közeljövőben vizsgázókat, hogy nem kell a vizsgáktól, a vizsgáztató bizottsá­goktól félni. Viszont aki felké­születlenül megy a vizsgára, an­nak oka lehet a nyugtalanságra. Á KIOSZ is tanult a vizsgáz­tatásokon. Azt szeretnék, hogj minden kisiparosnak sikerüljön a vizsga, a mesterlevél megszer­zése. Ezt a továbbiakban azza az intézkedésükkel is elősegítik, hogy még jobban fognak mozgó­sítani az előkészítő taníolyamo kon való részvételre és az elmé­leti oktatás mellett szakmai ok­tatást is terveznek, — amennyi­ben erre megfelelő számú jelent­kező lesz. Ne mulasszák el a ta­nulási alkalmakat a vizsgára ké­szülők! O. A A mestervizsgáztatások tanulságai z uj ipartörvény szerint legaesőbo 1960-ig mester- vizsgát keil tenni azMt.iak a kis­iparosoknak, akik 1956 január 1. után váltottak ipart. Megyénk területén mintegy 1600 ilyen kis- ipáros működik. Továbbá mester­levél szükséges azok szamára is, akik a jövoaen akarnak ipart váltani. A kisipar jelenlegi színvonala tette szükségessé a mestervizs­gát. Több olyan kisiparos jutott működési engedélyhez, aki nem rendelkezik a kisipari tevékeny­ség gyakorlásához szültséges szakmai tudással, kellő közigaz­gatási és iparszervezeti ismeret­tel, műveltséggel. A lakosság sínyli meg, ha a kisiparos rossz munkát végez, és a kisiparos lat­ja kárát, ha nem ismeri a ren­deleteket. A KIOSZ megyei és városi ve­zetősége, valamint a helyi szer­vezetek is felhívták a figyelmet a mestervizsgára való felkészü­lésre. A vizsgára készülők érde­kében tanfolyamokat szerveztek, A vizsgáztatások alkalmával be­bizonyosodott, hogy azok, akik rendszeresen látogatták a tanfo­lyamokat és tanultait, akiit igye­keztek pótolni a szakmában a hiányosságokat, a vizsgán általá­ban tudtak is, és átmentek. Már levizsgáztak az asztalos-, a szabó-, a fodrász-, a bognár-, a kovács- és a villanyszerelő szak­mákban azok, akik a mestervizs­gára jelentkeztek. Nem jól gon­dolkoznak azok, akik a jövő év végére, az utolsó vizsgára hagy­ják a vizsgát, mert az utolsó vizsga után nem lesz lehetőség pótvizsgát tenni és akik nem fe­lelnek meg a követelményeknek, azoktól megvonják az ipart. A másik tanulság az, hogy a vizs­gára kötelesek nem készülnek fel megfelelően és általában nem. ve­A folyosón egy sarokban tanul i szünet kezdete óta. Nem veszi iszre, hogy becsengettek, tovább lyúrja a könyvet. Egyszer mégis 'elnéz. — Hopp, jön a tanár. Elszalad, be a terembe. — Köny- xyű neki — gondolja futás köz­jen — ő csak feleltet... És a diák nem is tudja, mennyire tincsen igaza. •fr A Luther-ház B. II. emelet 5-ös íjtó, Almássy László magyar-tőr-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom