Kelet-Magyarország, 1958. december (15. évfolyam, 281-312. szám)

1958-12-16 / 302. szám

1958. DECEMBER 16, KEDD KELETMAGYAItORSZÁG a gal Simon Péter elvtárstól,: a gzp- | vekczet elnökétől. Az elnök előrelépett. Kezet nyújtott az idős gazdának. — Felvesszük, hogyne vennénk ■ Feri bátyám — mondta az elnök. A kályha mellett lévő emberek is közbeszóltak. — Fel bizony, ilyen emberek kellenek a téeszbe — mondták többen is, azonban Feri bácsi mintha nem is hallotta volna már1 ezeket a szavakat, sarkoníordult elindult a kijárat felé. Az elnök kővé dermedt. Néma csend lett úrrá. Az emberek kíváncsian néz­tek össze. — Tréfa volt ez? — töprengett az elnök. Varjasi Ferenc az ajtóhoz lépett. Mielőtt lenyomta volna a kilincset, mégegyszer feleségéhez fordult. Kerekre nyílt szemekkel, választváróan nézett. Az egyszerű, hétköznapokon előforduló kérdé­sekben egyedül is szokott dönteni, most azonban úgy érezte, egyedül képtelen határozni. Ha az asszony azt mondja „várjunk még“, ismét hónapokig tartó töprengés követ­kezhet. Ezt azonban nem szerette volna. Mennyit gondolkozott, ál- matlankodott, számolt az utóbbi időben! Emlékeiben elvonultak a csclédévek, fiatalkori történetek, az öt hold föld, a két szép ló. Ha pedig az asszony is helyesli, né­hány kedves szóval bátorítja va- lóraváltani szándékát, megköny- nyebbül, megoszlik a gond, az öröm. — Menjünk — mondta az asz- szony s jóleső érzés volt látni a férje arcán megjelenő mosolyt. Az udvarra kilépve rászólt La­josra, a legényfiára. — Fogjál be! >— Hova megyünk? — érdeklő­dött a fiú. — Tedd fel az ekekapát is! — parancsolta válasz helyett. Lajos szó nélkül indult az is­tálló felé. Azt azonban nem ér­tette, miért kell az ekekapa? Meg­fagyott mái- a talaj, még ha akar­na sem tudna azzal dolgozni a Milliós megtakarítás Az 1958 július 1-től 1959 június 30-ig terjedő időszakra a nyír­egyházi Dohányfermentálógyár 1,104.000 forintos megtakarítást irányzott elő takarékossági tervé­ben. A havonta rendszeresen tar­tott kiértékelés szerint e tervet a hónapoknak megfelelően teljesí­tenék. Az üzem termelési tervének teljesítését nagy mértékben hát­ráltatja a nedes időjárás. A ned­ves dohány a gépeken ugyanis lassabban megy át, s így a ter­melés mennyisége csökken. határban. Vagy javítani kell? Nincs annak semmi baja. Néhány pillanat múlva szerszám volt a két lovon, az ekekapa is felkerült a szekérre. Szemeivel simogatta a pejkót, a „Sanyit”. Szerette, mert jóakaratú, csendes jószág. „Ban­di“’ is jó, csak az tarka. Folt van az oldalán. A lovak nyugodtan álltak. Csak akkor kezdtek tán­colni, mikor elindultak. M’ntha tudták volna, hogy nagy útra ké­szülnek. Feri bácsi büszkén feszí­tett az ülésen. Sógorára, Bocsi Gáborra gondolt, aki már öt éve tagja a csengeri Leninnek. Mo­solyra derült az arca. Nem mond­hatja már többet a sógor, hogy „nem cserélek veled““ és az sem lesz elérhetetlen számára, ami­vel Bocsi szokott dicsekedni: „hu­szonnyolcezer forint készpénzt kaptam tavaly, az idén is kapok mindenből bőven”. Megpattintotta az ostort. A lo­vak gyorsabban szedték paláju­kat. Mikor a Lenin TSZ központ­jához értek, rántott egyet a pejkó gyeplőjén. A két, ló befordult az udvarrá, Varjasi Ferenc leugrott az ülésről, Az iroda felé tartott és felvillant fejében: vajon hogy fogadnak? Mit mondanak? Szíve hevesen zakatolt. ,— Jónapot — köszönt a vendég, s mint aki első alkalommal állt szemtől szembe a közösbeliek né­pes seregével, mozdulatlanul állt néhány pillantig az ajtóban. Kö­rülnézett. Ismerős arcok. Ez kissé megnyugtatta. Vérkeringése azon­ban még most is gyorsabb volt a szokottnál. Most dűl el, megve­tik-e, vagy baráthoz illően fogad­ják. Zavarában azt sem tudta, mit szóljon, hogy kezdje monda­nivalóját. Aztán megszokott vi­dámsággal lépett előre. A szoba közepén megállt. — Megjöttem. Családostól, sze­kerestől, lóvastól. Felvesztek-e? — kérdezte nem kis kíváncsiság­Mielőtt tovább szőhették volna gondolataikat, Varjasi bácsi kinyi­totta az iroda ajtaját. Ki sem lé­pett, csak kihajlott az ajtónyitá­son. — Gyere be, asszony — szólt ki az ajtón, a bentlévők nem kis csodálkozása közben. Varjasiné belépett az irodába. Félénken köszönt. Az egyik szö­vetkezeti tag felugrott helyéről. — Itt jó meleg van, tessék le­ülni — mutatott a kályha mellett megüresedett székre. Varjasiné, a sok kedves szónak nem tudott el­lenállni. Leült. Simon élvtárs előtt azonban megoldatlan volt a rejtély. Nem értette miért hagyta kint feleségét Varjasi Ferenc? — Ha nem vettétek volna fel, elég ha én szégyenkezem — mondta tréfásan, miközben a könyvelő belépési nyilatkozatot keresett elő. Mindketten a'áka- nyarintották nevükét, s míg az asszony ismerkedett a szövetke­zetbeliekkel, Varjasi bácsi kilé­pett az ajtón. Halászi Sándor a központ­ban lévő istálló kertfelöli végétől nézte végig az eseményeket. Mire elhatározta magát, hogy közelebb lép az udvaron álló fogathoz s a bakon ülő legényhez. Varjasi bá­csi is kilépett. — Szervusz testvér — köszönt a vendég. — Van-e hely a két lónak? — lepte meg Halászi Sán­dort. — Heeeely? Hely van — nézett kíváncsian az aprótermetű, min­dég vidám ismerősére, Varjasi Ferencre, aki szabadítani .kezdte gyeplűitől lovait. — Oszt’ minek az a hely? — Hajaj, hát még te sem tu­dod, hogy beléptem? — nevetett Feri bácsi. — Akkor van, testvér — mond­ta Sándor bácsi, s belépett az is­tállóba. A lovak ropogtatni kezd­ték a takarmányt. — És ezt, hova tegyük? — mu­tatott az ekekapóra az új belépő. — Ide a félszer alá. — S az ekekapát már együtt tették a he­lyére. Ferenc bácsi visszament az istállóba. Megsimogatta a pejkót. — Jó lesz itt nektek — húzta végig kezét mindkét lovon, majd mégegyszer visszapillantott azokra, s.szó nélkül bezárta maga mögött az ajtót. Nagy Tibor. A Megyei Könyvtár rintos póthitelt kapott a megyei fiókok könyválományának kibőví­tésére. Az új könyvekből 2—3 új könyvtárat létesítenek olyan köz­ségekben, ahol eddig nem volt Az idei községfejlesztés során Tiszavasvári község is újabb lé­tesítménnyel gazdagodik. Kor­szerű tüzollószertár építését kezdték el, amely valóságos „tűz­védelmi fellegvár“’ lesz a kör­nyéken. Ezt igazolják a szá­mok is; a járási jelentés szerint ben ellátott könyvtárakat egészí­tik ki elsősorban a fehérgyarmati csengeri és mátészalkai járások községeiben. A Nyírtelekhez tartozó Pallag- pusztán a napokban létesült új könyvtár. a tiszavaSVári tűzoltószertár 350 ezer forintba kerül. No persze, nemcsak egy kis szertárhelyiség­ről van szó. Modern víztornyot is építenek a jól felszerelt helyi­séghez, s ez majd biztosítja a legszükségesebb esetben is a biz­tos elhárítást. II KISKER játéhsorsolás kihúzott szamai: Könyveket kap a megye 80.000 fő­könyvtár, azonkívül a gyengéb­Egyhetes tél várható decemberben Távbeszélő-interjú a budapesti meteorológiával — Halló, itt meteorológia... — A Keletmagyarországi szer­kesztősége érdeklődik, Milyen'tél várható az idén? — Erre még nehéz válaszol­ni...! Az sok mindentől függ. — Mitől? — Elsősorban a naptól. Aztán attól, hogy mennyi hó halmozó­dik fel, mennyire fagynak be a tengerek. Országunk igen közel van az Adriai tengerhez, tehát a tél hidege nagymértékben függ attól is, hogy a jég határa meny­nyire tolódik dél felé. — Nagy hidegre számíthatunk? —A Kárpátok védővonala meg­akadályozza a gyors hideghul.á- mok behatolását. Ha a Kárpátok nem lennének, Grönland és a Spitzbergák felől a hideghullá­mok gyorsan elárasztanák az or­szágot... — Még valamit szeretnénk kér­dezni. — Tessék... — Meddig tart a nedves, esős idő? — Csak két-három napig. Még decemberben valószínűleg egy he­tes telünk lesz. — Havazással? . — Előreláthatólag zuzmarás fa­gyok, majd havazás várható. Kí­váncsi még valamire? — Csak árra, hogy mit szól a medve ehhez a dologhoz? — Hívja fel őt is telefonon... A viszonthallásra! (Győri) h<— — Mit kapott külföld as idén megyénktől? 1958-ban is nagy sikerük volt a szabolcsi terményeknek külföl­dön. Különösen sok szabolcsi ál­mát szállítottunk: a Szovjetunió­ba 27.760 mázsát, Csehszlovákiá­ba 54.450 mázsát, a Német De­mokratikus Köztársaságba 29.000 mázsát, Finnországba 10.000 má­zsát, Angliába 900 mázsát. Üj- burgonyából Csehszlovákiába és a Német Demokratikus Köztársa­ságba 1.200 súlyvagonjnal szállí­Nagy választék as Állami Araháskan A karácsonyi ajándékvásárlá­sokra bő választékkal készült lel az Állami Áruház. Nagy sikerük van az új vonalú, osztályon felüli női télikabátoknak, amelyek 1600 —1900 forintos árban kaphatók, azonkívül a 4—600 forintos diva­tos női szövetruháknak. A felesé­gek a legkülönfélébb keresztcsí­kos ingekkel és nyakkendőkkel lephetik meg férjüket. Rész'etre kaphatók televíziós készülékek és modern lemezjátszós rádiókészü­lékek is. A kislányok örömére külföldről nagymennyiségű ha­jasbaba érkezett. tottunk, étkezési burgonyából pe­dig Franciaország kapott tölünk 230 súlyvagonnal. — Ezenkívül 3.500 mázsa dinnyét exportál­tunk Lengyelországba és Cseh­szlovákiába, 750 mázsa uborkát, 750 mázsa körtét, 790 mázsa pap­rikát és 800 mázsa szilvát Cseh­szlovákiába. Ta k a rékoskocl n a k az iskolások Megyénk iskolásai a november végéig terjedő három hónapos időszakban 1,200.000 forintos ér­tékben vásároltak takarélcoély. - ■ get, hogy különféle céljaikra, pél­dául nyári kirándulásokra elég pénzük legyen. A legtakarékosab­bak az olcsvai gyerekek, akik át­lag 64.22 forintért vásároltak sze­mélyenként takarékbélyeget. Nem sokkal maradnak le mögöttük a tiszadobi,. rejetanyai iskola ta­nulói, akiknek megtakarítási át­laguk 49,23 forint. Múlt év ‘hasonló időszakában 700.000 forintot takarítottak meg az iskolások, idén tehát félmillió forinttal haladták meg tavalyi eredményüket. Fejezet a találmányok történetéből Kezdetben volt a gondolat. Minden, a ma megszokott tárgy, nélkülözhetetlen velejá­rója életünknek egy felderengő gondolatként született meg, hogy aztán gyakorlatilag valóra váltva mindennapi életünk elmaradha­tatlan kiegészítője legyen: A rádiótól a villanyig, a kerék­pártól az itatóspapírig — az emberiség fejlődéstörténete nem egyéb, mint új és új ötletek szüntelen láncolata, a szenvedé­lyes 'kutatásvágy eredménye. Né­hány ilyen ötlet születését ismer­tetjük ezekben a sorokban. A FELTALÁLÓT ELBOCSÁT­JÁK A berkshirei papírgyár névte­len munkásának szórakozottsága okozta az itatóspapír felfedezését. A munkást, aki elfelejtett enyvet tenni a papírmasszába — elbo- csájtották állásából. Wood mér­nök azonban töprengeni kezdett, mire lehetne a selejtet felhasz­nálni. Ahogy szétteregette az ívet az.asztalon és bcsszúsan szemlel­te, látta, hogy az előzőleg rajzo­lás közben kicsöppent tintát á használhatatlan papír pillanat alatt felissza. Újabb próbát tett, a pap r elnyelte az újabb tinta- cseppeket is. Az itatóspapír rö­vid idő alatt olyan kedvelt lett, hog'y teljesen kiszorította az ad­dig használt porzót, 16 ÉVES FIÚ ÖTLETÉBŐL LETT A LINOLEUM A 16 éves Walton Frcderik- nek, aki egy festékanyag üzlet­ben dolgozott, egy alkalommal feltűnt, hogy a fehér fazék fene­kén a lenolaj beszáradásakor mi­lyen furcsa hártyaréteg képző­dik. Előtte bizonyára sokan meg­figyelték ezt a jelenséget, de neki jutott először, eszébe, hagy ezt a hártyaréteget bizonyos szö­vedékbe préselje. A szinte ne­vetségesen egyszerűnek ható öt­let volt a kiindulópontja a linó­leum-iparnak. SZÜKSÉGBŐL LETT FELTA­LÁLÓ A szükség és a kényszerűség is sok találmányt segített világra, így volt ez Alois Senefelder, a kőnvomtatás feltalálója esetében is. Sennefelder akkor földhözra­gadt szegény segédszínész volt, aki mellesleg darabokat is írt s darabjait rendszerint rézlemezek útján rézmetszetekkel sokszorosí­totta. A rézlemez azonban drága volt — Senefelder pedig földhöz­ragadt szegény. így támadt az az ötlete, hogy palatáblával pótol a a rézlemezt. Ezen az úton találta fel a kőnyomással való sokszoro­sítást s nem sokkal később már a bajor térképészeti intézet igaz­gatója. majd egy nagy kőnyom­da tulajdonosa lett. K. I. Átvehetők: Irodaház II em. 240 50. — Ft-os: 44, 46, 218 243. 262 333, 652, 680, 705, 898. (10 db.). 30. — Ft-os: 5, 70 i, 120 , 140, 225, 129, 256, 281, 292, 642, 667, 695, 309. 902, 980. (15 db.) 20. — I rt-os: 16, 31. 7 3, 77, 98, 139, 157, , 203, 209, 288, 447, 497, 548, 586, 603, 623, 654, 666. 714. 41, 751, 763, 775, 798. 862, 874, 391 953, 931, 995. 30 db.) 10. — I rt-os: 7, 29, 72 :, 92, 116, 118, 141, 143, 158, 201, '204, 203, 213, 240, 251, 252, 270, 286, 333, 409, 449, 462; 527, 577, 624, 647. 562, 671, 634. 696, 706, 709, 710, 710, 717, 732, 739, 740, 750, 814. 128, 883, 918, ! 961, 1000. (45 db.) Korszerű tűzoltószertár, víztoronnyal Tiszavasvári ban

Next

/
Oldalképek
Tartalom