Kelet-Magyarország, 1958. december (15. évfolyam, 281-312. szám)

1958-12-16 / 302. szám

4 * FI .FTM Ml YAKORM>'/A a 195*. DECEMBER 19, REED UJ CSILLAG egy szép, kis fekete lány Hunyadi Sándor, aki' anyja ré­vén családi kapcsolatok tűznek a Nyírséghez, a harmincas évek kö­zepén cs 1912-ben járt Ameriká­ban. Először a „Eckcteszárú cse­resznye” című színmüvének meg­filmesítése vei kapcsolatban tár­gyalt Hollywoodban. 1912-ben pe­dig a háborús helyzet folytán ott maradt a rövid riportra kiküldött írö, egy ideig Ellis Islandon volt fogoly, majd súlyos betegen new- yorkl kórházba kerül' Ekkor ir­ta terjedelmes amerikai naplóját, melyben éles megfigyeléssel, a kis­emberek iránti érzéssel mutatja be, hogyan nyomorítja meg a tö­ke vasmarkában vergöuö amerikai kisember életét az ottani ember­telen rendszer. A rendkívül be­cses irodalmi felfedezésként ható naplót Csabai L. Ernő fiatal kul- turtörténész. az első magy ar nyel­vű irodalmi és kulturális szociog­ráfiája szerzője /erezte meg. Ne­mes István netr-vork', Magyaror­szágról a huszas évek végen ki­vándorolt könyvkiadó irodalmi gyűjteményéből. Az értékes iro dalmi dokumentumokból adjuk közre az alábbi részletet: Nemrégen idehaza járt látogató­dban "7y Amerikában élő magyar hu vészbarátom. Sok érdekes dol- Igot beszólt. Az egyik történetét megpróbálom a nyomán én is el­mesélni. „Néhány évvel ezelőtt új csilla­got fedeztek föl Hollywood gyé- viántköszörüsei. Szép kis fekete lány volt. Délamerikai. Alig tizen­hétesztendős. Játszott egy félsta­tiszta szerepet egy másodosztályú filmben. Feltűnt. Kapott egy nagyobb feladatot, abban is sikere Ivolt, „Hohó! ebben a lányban pénz van!” — mondták a tudó­sok. És a gyár, amelynek kötelé­kébe tartozott, elkezdett különös 1gondot fordítani rá. „Egy kicsit kövér!” állapították meg a kondíciót'-nárok. Erre le­olvasztottak róla néhány kilót. Megoperálták a bokáját, átültették a. szemöldökét, kikósloltálc, hogy ttem volna-e jobb platinaszőké­nek? Végül egy rendezőzseni ész­revette, hogy a kislánynak a fil­men „nem elég jó a mosolya”. Mégpedig azért mm jó, mert a foga nem szép. Illetőleg kedves foga volt. Csak aprócska, mint a rizskása. — Az ilyesmi öröklött dolog, a lusta délvidéken, ahol a sok édességevés évszázados gya­korlata rossz terméseredményeket produkál fogban. Na, dehát ezen könnyű segíteni a technikai civilizáció csúcspont­ján lévő Amerikában. A fiatal művésznőt kezelésbe vették a leg- lciválóbb sztomatológusok és fog- túdorok. Megállapították, hogy a lány apró rizs fogának gyökerei gyöngék, nem kaphat úgynevezett csapokat. A hátsó fogak is lazák. Az iny piorrhea gyanús. Nem nagy dolog az egész, normális esetben, normális nőnél harminc évre rendbehozható lenne ez a száj konzervatív kezeléssel is. De igazán szép mosolyt csak olyan módon lehet vele elérni, ha a pá­ciens belemegy, hogy kihúzzák az egész felső fogsorát és beletegye­„Tó liír a szőlőtermelőknek H úszmillió hazai sima -vesszőt gyűjtöttek továbbszaporí tágra A felújítási tervek szabta ütem­nek megfelelően a szőlőtermelők 1958. őszén körülbelül húszmillió hazai vesszőt gyűjtöttek be to- vábbszaporítás céljára a Szőlő és Facsemete forgalmi Vállalat köz- jvetítésével. Á kiváló élettani tu­lajdonságokkal rendelkező szelek­tált kadarkából mintegy másfél millió, a szelektált furmintból pe­piig 300.000 vesszőt gyűjtöttek. A [begyűjtött vesszők nagy részét gyökereztelő iskolákba rakják, ki­sebb részét oltványkészítésre hasz­nálják fel. A tavaszi ültetési idény végéig a SZÖLFA Vállalat központi kész­leteiből négymillió gyökeres olt­ványt, továbbá hárommillió gyö­keres hazai vesszőt kapnak a cél­gazdaságok, a termelőszövetkeze­tek, a szakcsoportok és az egyéni gazdák. A törzstelepek létesíté­séhez a szőlő és gyümölcsfa sze­lekciós felügyelőség mintegy 00.000 furmint és 150.000 kadarka gyökeres oltványt, továbbá 60.000 gyökeres kadarka vesszőt ad át az Állami Gazdaságoknak. Jobb és több kiflit, kenyeret fogyasztanak a kisvárdaiak Nincs ma már különösebb probléma a kisvárdai járásban a sütemény és a kenyérellátás te­rén. A Kisvárdai Sütőipari Vál­lalat ez évi munkája igazolja ezt. Az idén napi átlagban mintegy lő ezer darab sütemény és 110 mázsa kenyér került a boltokba, az üzemrészekből. Nagyfontossá­gú tény a minőség ' javítása te­kintetében, hogy 1958-ban 500 ezer forint értékben egészítették ki a- sütőipari vállalat berendezé­seit. Énnek keretében új épület­részek, gépek és modern olajfű­tésű berendezések kerültek a vál­lalat tulajdonába. Fekete zászlóalj A sssonyoknak lányoknak Sok mÓ9 a tennivaló a békesség terén Ha ez a kérdés létezik — márpedig létezik — akkor bi­zonyos. hogy nincs kanál csör­gés nélkül. Éppen azt igyek­szik e kérdéssel felderíteni az ember, hogy van-e olyan sze­rencsés állapot, a sok megszo­kott közt, amelyben nem csö­rög a kanál. Hiszek abban, hogy van kanál csörgés nélkül, de az életet, a valóságot figye­lembe véve. általánosan mégis az az igazság, hogy nincsen. A7az a csorrenés nélkül levő kanalak száma oy kevés hogy jó hírük ki sem jut a köztudat­ba. Természetesen az általános emberi törekvés mégis az, hogy ne legyen csörgés, azaz min­dig békesség, egyetértés ural­kodjon a házasfelek között. Azt hiszem, nem fogják rám, hogy pesszimista vagyok, ha kijelentem: soká jutunk mev, cl oda. hogy az újságban azt a kérdést olvassuk: Van-e ka­nál csörgéssel? Addig ki. ki sokat tehet a családi békesség, az egyetértés mezején. ■ Váradi Béla. N v íresv h n za. „...egyszer szokott mondani valami! M Én nem azt vitatom. hegy van-e, vagy nincs kanál csör­gés nélkül, mert ezt eldönteni úgysem tudnám. Inkább arról írok, hogy miből adódik leg­gyakrabban az, hogy a kanál odakoccan a tányérhoz. Az én házaséletemben leg­többször férjem büszkesége, rátartisága miatt történik szó­váltás. Kemény, akaratos em­ber, aki csak •„egyszer szokott mondani valamit“. Azaz, ha valamit kimond, akkor elvár­ná, hogy áthághatatlan legyen, hogy az ő szavát örök igazság­nak vegyem. Még akkor is, ha nem a legszerencsésebb álla­potokat idézné fel a családra. A kimondott szóhoz való ra­gaszkodás tekintély tartás kér­dése. Azt hiszi, hogy d férfinek, ha igazán férfi, mindig böb csebbnek, mindig okosabbnak kell lennie az asszonynál,. Eb­ből következik, hogy férjem vitát nem ismer a családiban. Ha vitatkozni próbálok, akkor már egybe veszekszünk, mert durván felel kimondott szava helyességét első kétség­be vonó szóra. Ügyhiszem, hogy legtöbbször más csalá­dok is a büszkeség miatt osz­toznak. Sokszor a „csak azért is“ elv érvényesül, pedig a megbeszélésnek lenne helye. Máskor az Önzés, az egyéni lá­tásmód jut érvényre. Ezek em­beri hibák. Hiszek abban, hogy az ember nevelhető, hibái le­faraghatók *— bár nekem leg­kisebb sikerem éppen ebben van. GÖNC SÁNDORNÉ, Kisvárda, A békcssÉii és as ünmeyjtagadún Veszekedni senki sem szeret — Igaz? Nos, mégis veszek­szünk! Miért? „Mert bennünk az ördög!“ — hallom a szelle­mes feleletet. Ördög, vagy nem ördög, most mindegy, de vala­mi mindig van, ami &z össze- f,7Ólalkozásra előkészíti vagy ösztökéli a házastársakat. Én nem ördögnek nevezném, ha­nem többféle nevet adnék ne­ki: büszkeség, ingerlékenység, önzés, makacsság, haragra va­ló hajlam, stb. Magam is vagyok úgy, hogy munkámból hazatérve — pedig nem bántott, ingerelt senki — okot keresek szóváltásra. Ahogy mondani szokás — a kákán is göböt keresek. Miért? Nem tudnám magyarázatát ad­ni. Egyszerűen ingerült va­gyok. Ez azonban — én na­gyon jól tudom — az önmegta­gadás hiánya, önmegtagadás, áldozatvállalás nélkül pedig gyakran vannak bajok. Ha in­gerült vagyok, nem tudom megtagadni magam. Ha áldoza­tot kell hozni — akár az étke­zésben, akár ruházkodásban — én kész vagyok, minden zokszó, minden szemrehányó szó vagy tekintet nélkül, de ha indula­tomat, ingerlékeny beállílolt- ságemat kell megtagadni, kép­telen vagyok. Bár sokan vannak ilyen ter­mészetű emberek, ez mégis egyéni dolog. Ennek ellenére leírtam, hátha akad, aki majd megmondja, leírja, hogy .mi erre a „betegségre“ a gyógy­szer, Cs. K-né. Nyíregyháza. Veszekedünk, de csak okkal Én roppant nagy ellensége vagyok a veszekedésnek — bár magam is veszekedek olykor. Persze mindig okkal. — Ezt mindenki mondhatja, de ném fontos elhinni — hal­lom a megjegyzést. Ném vFázom, annyit azon­ban mondok, hogy én valóban csak okkal veszekszem. Még­pedig nem minden ok elegen­dő ahhoz, hogy veszekedéssé fajuljon, Az ok legtöbbször azonban nem a megtörtént hi­bában van, hanem bennünk. Bennem és a feleségemben. Ebből aztán követkéz' emi le­het arra is, hogy veszekedéskor lényegében az ember belső lel­ki tulajdonságai indulatai kap­nak szót a józan megfontolt­ság rovására. Olykor pedig a szokások késztetnek veszeke­désre. Mert el kell hinni, hogy a veszekedést — bármily rossz is — meg lehet szokni, annyi­ra meg, hogy később egy, egy hosszabb békeállapotban szin­te hiányzik. Jó lenne, ha egy lélekbúvár egyszer már ezzel is foglalkoz­na, KOZMA:... Mátészalka. Nagysikerű csehszlovák f ilm. A Sóbálvány című filmünk Karlovy Vary-i kitüntetésekor csak néhány mondatot írtak lapjaink a vele együtt díjazott fűmről, a Fekete Zászlóaljról. A történet napjaink­ban játszódik. Hősei az idegen­légióba szegődött, megtévedt, sze­rencsétlen fiatalok. Nem halmoz­zák a. képeket, amelyek az ide­genlégió borzalmait örökítenék meg, nem hallunk elítélő szava­kat a fiatalokról, a nézők for­málják meg ezt, maguk monda­nak ítéletet, A film újszerűségé­vel, igazmondásával került a filmfesztivál legjobb alkotásai kö­zé. Nemsokára bemutatásra kerül meavénkben is. nek a szájába az élő fogai helyett egy teljes protézist. Nincs olyan nő, aki rajóngana a hamis fogért. A kis délamerikai csillag is elájult, amikor először hallotta, hogy mit terveznek vele. Elájult. De fölmosták és lassan- kint megagitálták, hogy menjen bele ebbe a dologba is, ahogy be­lement a szemöldökátültetésbe és a bokaoperációba. Hisz mindez csak az Ő érdekében történik. Persze, hogy belement, hiszen annyi mindent kínáltak neki. Gá­zsi emelést, sstárszerepet, hosszú szerződést, világhírt. Mindenki főzte, pártolta és puhította. Még az a fiú is rábeszélte az ügyre, akibe a kis csillag szerelmes volt. Ez a fiú nagyon okos, vicces, erő­szakos, wiskitől és rózsadohány-, tói szagos, hosszúlábú legény volt. Filmzeneszerző, vagy filmkosztiim- tervező, tudja az isten! így aztán egy nagy éterkábulat és hetekig tartó keserves kezelés után a leányka megkapta a film­gondviseléstől az új fogakat. Pa­zar fogak voltak, akár a gyöngy. Káprázatosán lehetett velük mo­solyogni. De akármilyen gyönyörű lett a kis fekete csillag mosolya, a kö­vetkező filmje mégis megbukott. Sőt megbukott a második és har­madik is. Nem rajta múlt a, dolog. A filmek megbuktak volna a ma­guk erejéből is, mert unalmasak voltak és ostobái:. De az mindegy, ő is „benne volt”. Ami elég. Kí­gyóit nevén a lidércláng, amelyet pechnek neveznek. És ugyanaz a szeszély, amely a kezébe vette, hogy „megcsinálja” most habozás nélkül leejtette a mélybe. A lány még nem volt több 19 évesnél és már kikezdte a moly. A szerződése lejárt, vem újították meg. Kicsi gázsikért dolgozott itt, ott. Aztán rákerült a minden re­ményt elnyelő slatisztalistára. És a tetejébe még tudtak is a titkáról. Összeröhögtek a háta mö­gött. Részeg férfiak célzásokat tet­tek előtte. Ha valakinek ilyen gyenge pontja van, annak nem kel­lemes élni egy primitív erkölcsi ) világban. A hosszúlábú fiút megkérdezte j egyik barátja: — Mi van azzal a fekete lány­nyal? Régóta nem láttalak együtt vele? A filmzenész kivette szájából a rózsa pipát.-— Óh! — felelte — Édes kis nő! De én nem. bírom. Rossz rá­gondolni, hogy éjszakára vizespo­hárba teszi a fogacskáját, mint csokor virágot.” Eddig tart Hunyadi amerikai naplójának egyik legérdekesebb része, mely megdöbbentő képéi leplezi le a hollywoodi „sztá~- gyár”-nak, ahol kivetkőztették eredeti egyéniségéből az oda ke­rült művészeket, kihasználták, aztán eldobták őket. Ez a mohó profithajhász szellem embereket tett tönkre, kíméletlenül céljai érdekében. Ezt fedte fel naplójá­nak itt közölt részletében Hunyadi Sándor. (Kiss Tsfvönf

Next

/
Oldalképek
Tartalom