Kelet-Magyarország, 1958. december (15. évfolyam, 281-312. szám)
1958-12-21 / 307. szám
KELETMAGYARORiZÁG 1958 DECEMBER 21, VASÁRNAP CSAK EGY LÉPÉS Házastársak panas&könyve Elhatároztam, hogy a gu- iácsi gazdával alaposan megvitatom: mi a véleménye a szövetkezeti gazdálkodásról. Stromf Sámuelék tizenhét holdon gazdálkodnak, gyermekük nincs. A gazda elmúlt hatvan éves, felesége is közel jár a hatvanhoz. Nagyobbrészt maguk dolgozzák a földet. Csak aratáskor, nagyobb munkák idején szorulnak segítségre. Földjük közepes minőségű. Termékféleségeket ritkán adnak eL Ez évben is csak másfél mázsa búzát értékesítettek. Főleg jószágtartásra rendezték be gazdaságukat. Jelenleg hét darab szarvasmarha van az istállóban. Ebből kettő fejőstehén, kettő ökör, kettő ökörborjú és egy kétéves üsző. Sertésük is van szépen: egy koca, két hízó és hat süldő. Esek után mondanom sem kell, hogy a középparasztok között is jómódú gazdával beszéltem, Olyan emberrel, aki megízlelte már a szövetkezeti gazdálkodást is! Ám az ötvenhatos megrázkódtatás alkalmával vált meg a közös gazdaságtól. Feloszlott a szövetkezetük, Hiábavalónak bizonyult a fáradozása aa együtt- maradásért. A bomlási folyamatot a zűrzavaros helyzetben nem volt képes megállítani, mivel elhatározásában csupán néhányan támogatták a közösbeliek közül. Ilyen gondolatok előrebocsájtá- sa után könnyebb lett helyzetem. Egyrészt: mivel Stromf bácsi is- iimerős az összefogással együttjáró örömök és nehézségek kérdéseiben, világos választ adhat a téesz- ről kialakult véleményeiről, másrészt: ötvenhatban jómaga is megkísérelte jó útra téríteni a közösből kilépni szándékozó gazdákat, ezért bizonyára elfogultság nélkül nyilatkozik. Először is kíváncsi voltam: miért nem lépett be az ellenforradalom idején szilárdan álló Űj Életbe, miért csak a nagyobb részt középparasztokból álló volt Petőfi TSZ- hez ragaszkodott? A válasz nehezen bontakozott ki. Végül is megtudtam: a középparaszti ranggal együtt járó büszkeség olyan elképzeléseket szült az öregben, hogy úgy hiszi: méltó helyét csak hozzá hasonló földterülettel rendelkező gazdák között találja meg. Az apától örökölt tizenhét hold föld tulajdonosa nem az Űj Életben dolgozó embereket vetette meg, hanem félt, hogy a nincstelen emberekből lett szövetkezeti tagok szokásaival nem tud megbarátkozni. Több mint hat évtizeden keresztül, jómódú szüleitől örkölve náluk nem számított vasárnap, ünnepnap, szél, vagy hideg, ha munkáról, takarmánybétakarításról, .jószággondozás'ról volt szó. Korábban pedig gyakran előfordult szövetkezetükben is, hogy néhányan inkább szerettek zöldre feketét húzni kapálás közben, több időt tölteni deleléssel, pihenéssel, mint munkával. Az sem volt ínyére, hogy nagy munkák idején néhányan kifogatták az ekéből a lovakat és vitték árulnivalójukat a piacra, Elment a kedve a közöstől. Nem ismerte fel, hogy a közösben lévők többsége egykor nincstelen emberek lévén, irányításra vártak cselédkorukban, s az önállóságot nem lehet egy-két beszélgetéssel kialakítani az emberek tudatában. — Nekem jó volt a szövetkezetben — nézett rám hosszan a gazda, s a szeméből áradó őszinteség egy percig sem hagyott kételkedni szavai igazságában. —. Ha kellett, voltam kocsis, bivaEgy napi súlygyarapodás 1100 gramm A mesterséges borjúnevelésben Hovánszki György, a nyírlu- gosi gazdaság jószággondozója nagy szakember. Ezt legjobban egész évi munkájának az eredményével igazolja. Az elmúlt évben az itatásos borjúnevelésnél egyetlen elhullása sem volt. Napi átlagban a borjuk darabonként 1100 grammal gyarapodtak és egy kiló gyarapodás 18 forintba került. Szép eredmény ez, de Ho- vánszkit mégsem teszi maradéktalanul boldoggá. Ugyanis megtudta, hogy Tarcalon, a másik állami gazdaságban nem tizennyolc, hanem csak 12 forintba került egy kiló borjú előállítása. Elhatározta — a gazdaság vezetői bele , is egyeztek, — hogy elmegy és megnézi, milyen módszerekkel érik el a tarcaliak jobb eredményeiket a borjúnevelés terén. Pötyike igazat mond pötyike sírva fut a szobába. — Mi baj kislányom? — kérdezi édesapja. — Pisti a kútba dobta a labdámat, — szepegi szemét lesütve. — Biztos, hogy ő volt? Pötyike apjára néz. Tovább pityereg. Az apa észreveszi, hogy sántít a dolog. — Ha az orrod kemény, akkor igazat mondtál. — Mutasd csak, s megnyomja a csodálkozó gyermek orrocskáját. — Hisz a te orrod puha. — Ej. ej kislányom. Nem szabad hazudni. Az csúnya dolog. — oktatja a gyereket. Pötyike lesüti szemét, s tovább szipog. — No, mond csak meg az igazat — kérleli. A gyerek, hallgat, majd megszólal. —yin... dobtam... a kútba... a labdát. Csak... nem... mertem * megmondani... Féltem, hogy megversz... ★ pötyike édesapjával utazik a. nagymamát meglátogatni. A kalauz jön és kéri a jegyeket. — A kislány hány éves? — kérdezi az apját. — Három és fél — válaszolja, miközben magához öleli kislányát és szigorú szemekkel néz rá, hogy ne szóljon. Pötyike, mint „jól nevelt” kislány hallgat. Mikor aztán a jegykezelő mögött becsapódik az ajtó, apjára néz és megszólal: — Édesapám miért mondtad a kalauz bácsinak. hogy én három és* féléves vagyok? Az apja zavarban van, magyarázna, de a gyerek tovább folytatja. — Hisz a múltkor azt mondtad az óvó- néninek, hogy négy és féléves múltam — Mutasd csak az orrodat. Oda nyúl a kiske- zével. — Jé, hisz a te cn-rod is puha. F. K. lyos, .éjjeliőr. Hetekig raktam kazalba takarmányt, kaszáltam. És mindenből két részt kapáltunk. Így volt? — nézett feleségére. — IííT bizony De volt is nekem mindenem. Tehenet fejtem, öt-hat sertést hizlaltam, aprójószágom több volt, mint most — bizonyított az asszony. A téesz elnök szótlanul hallgatta a gazdát. Néhány dologban náluk is megtalálható volt a középparaszt által elmondott hiányosság, ez azonban már a múlté. Ismeri Stromf bácsi jótulajdonságait, szorgalmát, szakértelmét és röviden így fejezi ki bizalmát az öreg iránt: — Ilyen brigádvezetőre lenne szükség a mi szövetkezetünkben. A háziasszony szemében fény csillant. Előbb a férjére, majd az elnökre nézett. — Akkor .-még jobban haladnánk — szólt az asszony. — Ha az emberek egyformán kivennék részüket a közös gyarapításból — kezdte a házigazda — szívesen dolgozna az ember. Viszont mikor azt láttam, hogy húzódoznak egyesek a munkától, elment a kedvem. Egyszer még azt is mondták: „Nem dolgozok magával, mert öreg.;.” Stromf bácsi fél, hogy újra megismétlődnek az elleniorrada- lom előtt helyenként megnyilvánuló lazaságok, fegyelmezetlenségek. Nem ő tehet róla, hogy nem ismeri a szövetkezet jelenlegi rendjét, fegyelmét.. $ — Most földjáradékot is fizetünk — adta fel újra a garast az elnök. — Nekünk ezt sem fizettek, — Több mint hétezer forint készpénzt és 25 mázsa búzát adtunk földjáradékba •—■ mondta kúrián az elnök. S hogy én is végére járjak célomnak, ismét megkérdeztem. — Mi akadálya van tehát, hogy brigádvezető legyen? Tekintetét a földre szegezte. — Nem akarok első belépő lenni — mondta halkan* Sajnos, nem ismeri még az eredményeket. Hogy rövid idő alatt több mint másfélmillió forintos vagyonra tettek szert, s ha távlati gyümölcsösátési, állattenyésztési tervüket is valóravált- ják, rövid idő alatt több milliós értékekkel növekszik a közös vagyon, jelentősen gyarapszik a tagok jövedelme. Stromf Sámuel még határozatlan, de már csak egy lépés választja el a szövetkezettői. Nagy Tibor. Beíejeződött a KISZ lauioiyaiua A KISZ megyei bizottsága december 15-től 20-ig a tsz-fiata- lok, valamint állami gazdaságok fiataljai számára agitátorképző tanfolyamot rendezett. A tanfolyamon nyolcvanan vettek részt. Felkészültek a vidéki kiszisták a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért folytatott agitációs munkára. Viszatérve munkahelyeikre, ismertetik alapszervezeteikkel az átvett anyagot. Előadást tart as újfehér lói népi együttes Az újfehértói fiatalok nemrégen halvaiíagú népiegyüttest alakítottak. A szervező munkát a kiszisták végezték, és nem akár- ogyan erre bizonyíték, begy már elkészült az első műsoruk és be is mutatják az újfehértói költségnek. A népi együttes műsora gazdag színvonalas, •— a kiszisták bíznak benne, — hogy tetszeni fog. ÍVJ indenütt van panaszkönyv: hentesnél, fűszeres boltban, moziban, tejvendéglőben, mindenütt, még az anyakönyvi hivatalban is. Olyan panaszkönyv nincs, amiben a házastársak leírhatnák panaszaikat és ezzel mintegy finoman felhívhatnák a hibákra egymás figyelmét. Azt írtuk, hogy nincs. Ez helytelen megfogalmazás. Eddig nem volt, de mától íogvp van. íme itt az újságban, a lapnak ezen a helyén minden vasárnap olvasóink elé tárjuk a „Házastársak panaszkönyvé”-t. Olvassák, írjanak bele és okuljanak belőle. Nézzük a legelső bejegyzéseket. A szája pokol — a szíve arany A házasság szép és gyakran kényelmes, olykor kényelmetlen intézmény. Különösen akkor, ha az egyik fél — jelen esetben az asszeny — durva. A feleségem szája pokol, a szíve azonban arany. Bosszant, sokszor dühöngök miatta, de ha arra gondolok, hogy mi lenne velem, ha fordítva volna: a szája arany, a szíve pokol? Akkor bizony sírhatnék. —• No persze ez viszonylagos öröm, — de mennyivel jobb lenne ha azt mondhatnám: a szája is, a szíve is arany; G. Miklós könyvelő. Tessék a kötelességekre rádöbbenni! Több gondosságot, nagyobb figyelmet, jobb kiszolgálást kérek. Két hete nincsen vágott fa, magam vágom a fát, hordom fel a szenet. Tűrhetetlen! Tessék mát rádöbbenni! Bertalanné. •» Röviden Nem vagyunk angyalok! P-né, Mátészalka. Ne feledkezz meg rólam ! Füvek között ezerjófű lenne, az asszonyok közt ezerjó asszony — ha nem vagyunk társaságban. A társaságban azonban mélabúba esik, kedvetlen lesz. Vagy az ellenkezőjét csinálja: bolondos jókedve van és úgy tűnik, észre sem vesz. Fájdalmas dolog, mégha elviselhető is. F. P. Nyíregyháza. Megmondanám, de nem merem.. . Két hete járok egy zokniban és észre sem veszi. Szeretem nagyon, nagyon, de érzem, a hanyagsága miatt egyszer még haragudni fogok rá. Megmondanám neki, de nem merem, félek, hogy félreért. Ezt pedig nem tudnám elviselni. Sz. Pétéi Nyíregyháza. Dicséret Panaszkönyvbe panaszkodni szokás, kifogásokat divatos írni. És most mégis dicsérek: az én házaséletemből úgy hiszem örökre hiányozhat a panaszkönyv, én mindig dicsérni fogom a feleségem és áldani a percet, amikor találkoztunk. B. Cs. Kisvárda. Nagy megmozdulás Összesen 2628 kommunista fiatalt írtak össze e hó tizedikéig Nyíregyházán. Január közepéig a több, mint 70 alapszervezetben megtartják az ünnepélyes könyvkiosztó gyűléseket. Másnap a húsipari, az állatforgalmi és a vendéglátóipari fiatalok tartják meg; a bensőséges tagkönyvkiosztó ülésüket. Emlékeim a régi Nyíregyházáról I ! a valamelyik, innen réges- régen elszármazott kortársam megérkeznék városunkba, szeme-szája elállna a csodálkozástól. Régi fénykép akadt a kezembe, apám fölvétele a 90-es évekből, mikor a vármegyeháza épülni kezdett. Előtérben a 6 reményteljes Jósa-leány csemete, kik közűi már csak én vagyok életben. Hátunk mögött a nagyvendéglő fészere és állása, ahol a falusi kocsik és szekerek tanyát vertek. Az egytornyú római katolikus templom. Mellette egy sikertelen ártézi kútfúrás ottfelejtett fatornya. Apám szeretett tréfálkozni, csipkelődni, s az akkori polgár- mester K. G. dicsőségére elnevezte Gábor-tomyának. Ott ékeskedett vagy 10 évig, várva a mélyebb fúrást. Ettől balra, körülbelül a mai Kossuth (Korona) szálló helyén bűzlött a városi tömlöc, kicsiny kis ablakain áradt ki a szörnyű levegő. Mondanom sem kell, hogy mellette csak a kapatos emberek, a lumpok jártak el. A képen látható emeletes ház ma is megvan, s a nagy takarékpalotának a nyúlványát képezi. Az alacsony, —most több üzletet magába foglaló épület a leégett egyemeletes Korányi-ház és patika volt. Ennek, és a volt Abbázia kávéháznak helyén kezdődik a nagy kiterjedésű Béke-ház mely a közeljövőben egy ugyanolyan U alakú szárnynyal bővül. \ nagyvendéglő hosszú nád- fedeles épület, dupla szo- : <ckal, a mai gör. kát. püspöki palota helyén. Nagytermében zajlott le minden táncmulatság. Egy nyári éjszakán teljesen leégett. Fájó szívvel néztem, pedig voltaképpen ronda hodály volt. De nekem azért kedves, mert 12 éves koromban én roptam színpadán egy próbabálon a- magyar szólót. Por- és sártenger volt Nyíregyháza, anyámék beszélték, hogy körülbelül a Luther-ház helyén egy tónak beillő maláriaterjesztő irdatlan nagy pocsolya volt. — Apám ezért és szépészeti szempontból is állandóan sürgette a lecsapolását. Végül is a gúnyolódás fegyveréhez folyamodott. — Kérvényt .adott be a képviselő- testülethez halászati jog megadása tárgyában. Ez akta sikerre vezetett. Érdekes megemlíteni, hogy miért lett Nyíregyháza nagy, s; nem Nagykálló, dacára nagy; múltjának. Mikor ugyanis a mai Záhony—Nyíregyháza—Debrecen fő vasútvonal építésének tervezésére került sor, a nagykállói képviselőtestület egyhangúlag állást foglalt ellene, „nekünk nem kell, mert miből élnek meg majd a fuvarosok!” Nyíregyháza pedig, kapva kapott rajta, s ezáltal lett egy nagy vidék centruma. Mint apám, én is forrón szeretem a Nyírséget, s minden, mi előre lendíti sorsát, szívügyem. Sokat gondolok arra, hogy Nyíregyházát mindinkább fásítani kell. Dió, hárs, vérszilva, japán-cseresznye, galagonya... A tágasabb udvarokon, s tereken egy-egy fekete fenyő. Aki a Virágcsarnok melletti 'kis parkban leül, ízelítőt kap a fenyvesek levegőjéből. Fásítani! És akkor a látogató idegenek is azt monhat- ják a szép, s kitűnő levegőjű városunkból: „üdülőhely ez”. V. Jósa Andrea, 2
