Kelet-Magyarország, 1958. december (15. évfolyam, 281-312. szám)

1958-12-21 / 307. szám

1958 DECEMBER 21, VASÁRNAP KELETMAGYARORSZÁG s Hogy kedvesebbé tegyék az ünnepeket Ács Miklósné, Kukk Gáborné, Rakita Györgyné és Nemes Gyulá- né, a Mokép dolgozói elhatároz­ták, hogy a karácsonyi ünnepeket kedvesebbé teszik az állami gon­dozott gyermekek számára. Ügy Megajándékossák a magános betegeket A Városi Nőtanács tagjai az ün­nepen kilátogatnak azokhoz a kór­házi betegekhez, akiknek nincse­nek hozzátartozóik. Elbeszélgetnek velük, s karácsonyi csomaggal ajándékozzák meg őket. döntöttek, hogy egy-egy gyereket kivisznek magukhoz az ünnepekre. Otthon megajándékozzák őket, s el játszogathatnak saját gyerme­keikkel. Ismertették az új költségvetési rendszert A hatos számú Mélyépítő Vál­lalatnál most beszélik meg részle­tesen a mér ismertetett új költ­ségvetési rendszert. Az új költség- vetési és az új árrendszer a jövő évben elősegíti a korszerű szerke­zetek alkalmazását és nagyobb önállóságot biztosít a kivitelező vállalatoknak. Hol a legegészségesebb a íoldgömb? Múlt év mártiusában New- Yorkban nemzetközi jellegű kon­ferenciát tartottak, amelyeknek az volt a feladata, hogy megoldja a Föld lakóinak fehérjékkel való ellátását. A konferencia résztve­vőinek kijelentéseiből kitűnik, hogy a földgömb négy egészsége­sebbnek mondható területe Tris­tan da Cunha nevű négy sziget, az Atlanti Óceánban. A legnagyobb sziget területe 135 négyzetkilomé­ter, s lakosainak száma 280. A szi­get lakosságáról 140 év óta vezet­nek nyilvántartást, ezekből, vala­mint az orvosi jelentésekből kitű­nik, hogy itt a szívbaj, a vérke­ringési zavarok, sőt a rák is is­meretlen betegségek. A halálese­teket vagy a túlhaladott kor, vagy pedik a baleset okozza. A sziget lakói burgonyával és gyümölccsel, főként pedig dinnyével élnek. Te­kintettel arra, hogy a szigeten nincs tehén, nem fogyaszthatnak tejet, vagy más tejtermékeket sem. A fehérjeszükségletet halban gazdag táplálkozással biztosították. (A „Rudé Právó"-ból.) V ilágító telefon Az egyik londoni kiállításon be­mutatták a világító telefont. Az újtípusú telefonkészülék áttetsző anyagból készült és hívás esetén automatikusan kigyúlnak a benne lévő villanyégők. Különösen jó szolgálatot tesz az ilyen telefonké­szülék az éjszaka dolgozó orvo­sok számára, ugyanis nincs szük­ségük arra, hogy felgyújtsák a vil­lanyt, ha valamit akarnak jegyez­ni, (A „Rudé Právó”-ból.) Tojástisztító gép Nyugat-Németországban tojás­tisztítógépet szerkesztettek, amely óránként 1500 darab tojást tisztít meg és fényesít ki. A tojások egy gumispirálon,, állandó forgás kö­zepette haladnak át a gépen, mi­közben a gép különböző szaka­szain meleg vizet permetez rájuk, lekeféli és meleg levegővel meg­szárítja, majd kifényesíti a tojáso­kat. A gépi tojástisztítás állítólag nemcsak hogy olcsóbb, hanem hi- giénikusabb is és a géppel tisztí­tott tojások sokkal hosszabb ideig tárolhatók, mint a kézzel tisztítottak. (A ,,Volksstime”-ből.) lány/ elindult... Amint kilépett az irodá­ból valaki utána szólt: — Ho­vá, hová Katika, csak nem vő­legényt keresni?? Kati hát­ranézett, pír futott végig az arcán, zavartan csak annyit su­sogott botladozva: — De igen, azaz dehogy, dehogy... Az ak­ták, írógépek közül még látta, hogy a kolléga hamiskásan til- tóra emelte mutató ujját és odadörmögte: — Ej, ej, lagzi lesz ennek a vége... A váratlan megjegyzés szo­katlan izgalomba hozta Katit. Vérvörös arccal húzott át a kis udvaron. Közbe többször is fel­ötlött benne: mit viccelget ve­lem, és ha tényleg vőlegény után mennék, mi van abban. De nyomban meg is fedte ma­gát és gondolatban felmentette az élcelődőt, hisz semmi az egész, még jó hogy mondta, legalább szaporábban dobog a szíve, finomabb a hangja, a szava. Ilyen gondolatok fordul­tak meg agyában, míg végig­mérte lábaival az udvar beton­ját. Két apróság mellett is el­haladt, akaratlan is hálás volt a vicces kollégának. A gyere­kek hangos „csókolommal” ho­norálták a figyelmes, barátsá­gos pillantást. F ati bekopogott a labora- tórium ajtaján. — Nahát, Kati. Valóban fo­rog a föld, most már elhi­szem... Répást Marika a labor „tündére” fogadta így, némi szemrehányással. Talán nem is volt teljesen jogos a szemrehá­nyás, mert újabban nem ritka holló Kati az üzemben. Dehát így szokták már ezt a lányok. Sülve-föve együtt vannak, mégis keveslik a paródiát. Most azonban nem holmi fiú-ügyről, vagy ilyesmiről van szó, ha­nem sokkal komolyabb dolog­ról. Kati jövetele hivatalos küldetés. Ezt egyébként sum­mázza a tűhegyesre csiszolt ce­ruza, az összehajtott ív papír, és a feltett kérdések. Kétségte­len hogy ne m Jár ári Kati, a sta­tisztikus, hanem Jóvári Kata­lin, a KISZ-titkár kereste fel barátnőjét. Hallgassuk csak: — Te Kati, nem feledkeztél el valakiről...? — Nem, nem Marikám, tu­dom, nem mindenkit „faggat­tam” ki, mikor született, mióta KISZ-tag, ha megtennéd, épp arra akarlak megkérni, légy szíves írd már össze a töb­bi fiúkat, lányokat, akik most nincsenek műszakban. Jó? a válasz ugyanaz volt, mint zí ez utóbbi kérdés, csak a végén felkiáltó jellel. Répást Marika nem is tudna nemet mondani, ha Kati, a KISZ-tit- kár kér tőle valamit. Másnap délben pontosan ott volt a kis cetlivel, rajta: Sipos Albert, Endrédi Miklós és a többiek adatai... De ne fussunk előre, maradjunk Katiékkal és hall­gatólagosan egyezzünk bele, hogy a tejipari fiúk, lányok a városban az elsők között Sze­retnék megkapni az új tagsági könyvüket. Igen ám, de van itt egy kis bökkenő. Mi lesz a fényképekkel? — A fénykép, a fénykép, ha ez nem készül el időben... ezt Marika mondta és fejével olyan mozdulatot tett, mint aki nem bízik a fényképek jövőjében. Kati azonban mihamar „le­fegyverezte, mert nem kis ámulatára tagoltan annyit mondott: Mol-ná-r. Ezzel ugyan nem volt kisegítve Ma­rika, de a magyarázat meg­nyugtatta. Molnár István telep­ellenőr ugyanis már elvállalta, hogy társadalmi munkában lefényképezi a fiatalságot. Sőt, hogy a dologban egy kis meg­lepetés is legyen, Molnár már lent várja őket az udvaron, „csőre töltött” fényképezőgép­pel... Kati zavartan nézett a gép lencséjébe. A kedélyes „opera­tőr” oda is szólott neki: —Az­tán ne rám sírjon, ha nem jól sikerül, A képek sikerültek. Kati elé­gedetten indult vissza a számok, adatok mezejére. Útközben em­lékezetébe villant az iménti két apróság és eszébe jutott saját gyermekkora, ifjúsága. No, hisz még mindig ifjú, de már kerek tíz éve ismerkedik a fiatalok gondjával, helyzeté'- vei. Tíz éve kapta meg a^ első tagkönyvet, a diákszövetségtől. Később a Tejiparinál a SZÍT tagjai vették magúk közé, s most KISZ-titkár. Az előbbi útja csak kis töredéke annak, melyet ezekben a napokban ró, az ünepélyes tagkönyvkiosztó gyűlés előkészítéséért. T érvéi, elgondolásai ser­kentik arra, hogy munka után maga köré gyűjtse a tej­ipari vállalat fiataljait, be­szélgetni, tanulni, szórakozni, mozgósítani a szebb élet fel­adataira. Jóvári Katalin hu- szonkilencedikén, huszonkilen- ced magával veszi át az új tag­könyvet és fogad hűséget á pártnak, a népnek. Olyan pi­ros könyvet kap, mint a párt­tagok. És ez annak a jelképe, hogy a párt bízik benne es számít arra, hogy KISZ-taqhoz méltóan szolgálja a közös ügyet. Mint ahogy a fogadalom hangzik; „megbecsülést szer­zek a kiszista névnek..." Reméljük így lesz. Jóvári Katalin és a többi kiszisták az élet nevében, a holnap nevé­ben tesznek fogadalmat, mely­nek kulcsa az ő kezükben van PÁLL GÉZA. Hol a megoldás? A kántorjánosi kocsma Ivójában ácsorgunk, a kocsmárosné, a csordás és magam, no meg a csordás ku­tyája is ott mászkál köztünk, amiről már tudom, hogy aranyat ér és farkas-puli kereszteződés. Rágcsálom a négynapos kiflit, leöblítem egy-egy korty sörrel, a kutyának is lökök egy darabot olykor, közben hallgatom a csordást — Hát nem temetik ma azt a fiút? — kérdi a kocsmárosnétól. — Nem tudom, nem harangoztak né­ki tizenkettőkor — mondja az asszony Nem szólok, úgy teszek, mintha nem érdekelne, ki az a fiú, akit temetni kéne, ezért aztán mindjárt mesélni is kezdik. Megtudom, hogy huszonöt éves volt a le­gény és elment Budapestre, ott halt meg. Ügy beszélik önkezével vetett véget az életének. — Katolikus familia — mond­ják — nem vehette el a református lányt. Azt mondta állítólag az anyja, inkább ki­terítve lássák a fiát, mint azt a lányt a házában. — Itt még mindig van ilyesmi ? — Kérdem. — Kerül — felelik egykedvűen. Mikor a kultúrházba men­tem és az igazgatójával, Barabás József tanítóval tájékoztattam magam a dolgok állásáról, akkor kezdtem érezni, hogy a bajok gyökerét itt is kell keresni. Va­kolatlan, nagy téglaépület a kultúrotthon, törött ablaka kétszeranayi van, mint ép, pókháló, por, piszok mindenfelé. A kis­teremben a bécsi gyártmányú zongora két lábát székekre rakott téglák képviselik és a húrok közül a gondnokkal együtt szed­tük ki a kályhaajtó egyik alkatrészét. Igaz, a pedál felét is ide raktározták. — Kultúrotthon? — Vajon mi ebben az ott­hon? — ezen gondolkoztam. — Vajon jönnek-e ide szívesen az emberek megta­nulni, hogy református, katolikus az mindegy, egy fogalom van csak: ember, becsületes ember. Minden ablakról hiányzik a függöny, sehol egy terítő. A kisteremben egy író­asztal és néhány mocskos szék a bútor. Csizmatalpak nyomai rajzolódnak félmé­ter magasságig a falra, le is van verve jópár helyen, míg a kályhánál fél öllel koromcsik húz a menyezetig. A nagyte­rem ajtóinak nyílásain ki-be jár a szél, a betonpadló gödrei pedig elnyelik bokán felül is a lábat. Rideg, barátságtalan az egész épület. Eljöhetnek-e ide mindennap mű­veltségért, világosodhat-e itt az évszáza­dokon keresztül mesterségesen sötétített népi értelem? Barabás József agilis ember, elsorol sokmindent, amit itt csinál. Elmondja, hogy a ház érhet 900 ezer forintot és eh­hez csak kétszázezret kaptak, mikor épí­tették, a többit mind a falu hozzájárulá­sával készítették. — Hogy miért néz ki most ilyen cudarul? Így van az, ha egy portának két gazdája van — mondja. A mozi is használja a kultúr- otthont, a mozielőadás után ők kötelesek takarítani. Igen ám, de ha a mozielőadás előtt gyűlés is van, akkor már vitába száll a mozistakarító a kultúrházival. ű bizony csak a vetítés után hagyott szeme­tet sepri ki és mivel ezt nem tudja kü­lönválasztani, ami a gyűlés után maradt, ilyenkor senki sem takarít. Hiányzik te­hát az egyetértés. A moziban nincs szá­mozott hely, az előadásokra úgy törnek be a nézők, hogy kidöntík az ajtót. Igye­keznek jobb helyhez jutni. Hogy ez így van, felelőtlenség is, meg szervezetlenség is. Nincs befejezve a kultúrház, pénz kellene ,hallom. Ez mindigaz, azonban itt is van egy nagy tévedés... Sokszor azt hisszük, hogy társadalmi munkának csak akkor van értelme, ha valamilyen monu­mentális dolgot hoz létre. Építettek társa­dalmi erővel, de a munkájukat őrizni ugyanilyen formában már nem akarják. Miért? Hát érdemes azért létrehozni va­lamit, ha utána hagyják tönkremenni? Ez is szervezési kérdés, mint a következő. Barabás József elmondta, hogy 36 is­meretterjesztő előadás lesz a télen és fel­sorolta azt is, hogy hány volt eddig, a kocsmában pedig egyikről sem tudnak, de arról beszélgetnek, hogy katolikus fiú és református lány nem lehet egy pár. A KISZ-titkár, Váradi Lajos is csak hüm- mög. — Lehet, hogy volt ismeretterjesztő előadás. Neki is az a véleménye, hogy a kultúrotthon hetenként mozi és semmi más. Persze elhisszük, amit Barabás Jó­zsef mondott, de mit ér vele, ha az embe­rek csak kevesen tudnak arról, amit csi­nál? Nem otthon a kultúrház. Az kelle­ne, hogy nemesedjen itt sok-sok egyszerű ember gondolkodása, a Romeo és Júlia tragédiáján, a Szélviharon, az irodalom szebbnél-szebb darabjai bizonyítanák ne. kik itt a művészet erejével, hogy csak a gondolkodás szabadsága vezet a boldog­sághoz. Ha barátságos meleg otthon volna a kultúrház, ahová szívesen járnak, meg­tanulnák kivétel nélkül, hogy csak a ter­mészetet, a tudományt tiszteljék. Ha ma­guktól mennének a kultúrházba, egy igazi otthonba térve meg, és beavatnák itt a csillagok titkába, lassan lefaragnák az év­századok során a szívekre kérgesedéit elő­ítéleteket, nem temetnének 25 éves ön­ként meghalt legényt. Igaz, kiszabadult már a falu a régi sötétből, de azért kerül itt még olyan, akit nyomorít az úri országból megragadt átok. Nekik kellene kultúrotthont adni sok széppel és jóval. Érthetelen, miért ke­rülik el Kántorjánosit hónapok óta a hi­vatásos művészegyüttesek. Vagy, hogy miért oszlott szét a helyi pedagógusok színjátszó csoportja, amely a tavasszal szép sikerrel adta elő a Néma leventét. Elment a kedvük, mert mikor Mátészal­kán szerepeltek, baj volt a szívélyes fo­gadtatással. Kevéske indok ez. Beszélgetnek, hogy mi lesz, és mi van. Működik két ezüstkalászos tanfo­lyam, nők részére kézimunka szakkör, KISZ-táncosok tanulnak népitáncokat, darabokat mutatnak be. — Ez lesz, az lesz — mondják, a harang közben egy legény utolsó útjához veri a taktust. Mért lehet itt sokminden, míg nem csinálnak a kultúrházból egy valódi otthont, ahol nemcsak néhány aktív em­ber tevékenykedik, hanem ahol mindenki jól érzi magát. A kultúrházról pedig ke­veset beszélnek, addig nem lehet megcsi­nálni, míg pénz nincs, meg mozi van ben­ne, stb. — ilyeneket mondanak. Pedig itt kéne keresni a megoldást. Kiss JánoSk

Next

/
Oldalképek
Tartalom