Kelet-Magyarország, 1958. november (15. évfolyam, 258-280. szám)

1958-11-05 / 261. szám

Kf'l ' 1 M \G 1958. NOVEMBER 5, SZERDA 2 A iimiikáiok kenyere — a munkások teinere Még alig száradt meg az aláírás az egyszerű mondatok alatt, az aprócska üzemekben, vagy a nagyobb gyárakban máris felvillanyozódott a hangulat. Akik pedig töviről-he- gyire végigbetüzték, akaratlanul is megeresztetek egy csön­des félmondatot: .. hisz ez rólunk szól." És így ismert magára a nyíregyházi gépjavító, a dohánygyári munkás, a finommechanika műszerésze, a Tiszavasvári Alkaloida Ve­gyészeti Gyár, vagy a Kisvárdai Vulkán gép fölé hajló munkása. Mintha csak levelet bontott volna fel, amely­ből arról érésűit, hogy gondoskodás történik sorsa felől. S a levelet/ mely mint határozat látott napvilágot a Szocialista Munkáspárt vezetői szerkesztették, a munkásosztály helyze­tének javítása céljából. Eljutott a határozat a nyíregyházi Finommechanikai Vállalat telepére is. Itt, a To­kaji út mentén öreg jegenyék és sárguló akácok közelében is­merkedtünk a gumijavító, autó- ég villanyszerelők, motorteker­cselők, nikkelezők, gumi-, hűtő-, óra-, mérleg-, írógép-, karosszé­ria-javító munkások között sa­játos hétköznapjaikkal. Csalt annyit tudtunk, hogy a finom­mechanika szétaprózott, kis te­lepei egymásra találtak itt az egyre korszerűsödő üzemrészben. — Most egy esztendeje költöz­tünk lti a „világ végére“, a vá­ros egyik legtávolabbi pontjára. —emlékezik Kormos József hu­szonnyolc éves gumi javító, a" üzemi pártszervezet titkára. — A pártszervezet elég bajban volt, míg apránként, hellyel-köz- zel „meggyőztük“ a munkásokat, hogy sokkal jobb és kedvezőbb munkakörülmények fogadnak bennünket az új telepen. Bár eleinte hallottunk zúgolódást, különösen azok szájából, akik a város . túlsó részéből, vagy a környező falvakból járnak be dolgozni. Később, amint rendbe­hoztuk munkahelyünket, meg­épült a korszerű ebédlő, minden részlegnél folyóvíz-csap, mosdó. Rendesen megkapták a védő- ételt — egyre kevesebb lett a panasz. Mi foglalkoztatta mos_ tanában a munkásokat? — Nemrég volt nálunk egy jogtalan bérkövetelés néhány dolgozó részéről. Miután a szak- szervezet és az üzemvezetőség válaszával nem elégedtek meg az illetékesek, kopogtak a párt- szervezet irodájába. Az volt a kérésük, hogy a tíz százalékos A bátori múzeumban A nyírbátori múzeum sok lelettel gazdagodott mostanában. Részlet a múzeum tárlatából (várostörténeti rész). Hammel felv. veszélyességi pótlékot emeljék fel húsz százalékra. A pártszer­vezet utána nézett a dolognak, s rájöttünk, hogy valaki jócskán megóv esztette a munkásokat, mért hús? százalékos vészéi -.•> scgi pótlék csak az olvasztárok­nak jár, ilyenek pedig nem dolgoznak a finommechaniká­ban.. Az eset után összehívtuk a dolgozókat, és nyíltan, őszin­tén eléjük tártuk a tényeket a jogtalan követelésekről. Százöt munkás dolgozik a Fi­nommechanikai Vállalatnál. A párt alapszervezetnek tizenhat tagja van. A vállalat munkás- igazgatója. Hepp Ferenc, nem idegen a munkásoktól. A Sze­mélyi kapcsolatok tehát nincse­nek híjával. De csak az olyan személyi kapcsolat, amely soha nem megy a munka rovására. Mert a közelmúltban volt ilyen is. Figyeljünk csak a párttitkár elvtársra: — Dolgozott nálunk egy Tolnai János nevezetű mű- v ,;.:ctö aki a személyes barátsá­got és a munkásokkal való mindennapos kapcsolatot fölöt­tébb furcsán értelmezte. Elné­zett és-megtűrt egy csomó sza­bálytalanságot, nem követelte meg a munkát, sőt együtt „ba­rátkozott“ a munkásokkal, ter­mészetesen a legnagyobb mun­kaidőben. Az ilyen elvtelen ba­rátkozzanak és személyi kapcso­latnak a jövőben nem leszünk hívei. Ellenben nem sajnáljuk a szabad időnket, és családi kör­nyezetben szívesen ellátogatunk egymáshoz. A mi pártszerveze­tünk legutóbb is meglétoga'ta Zoltai Gyula gumifelvevőt, aki most betegeskedik. Szerény kis ajándékot is vittünk és elsorol­tuk, mi újság az üzemben. Még arról is meggyőződ­tünk, egyre több és több mun­kás iratkozik be az esti isko­lákba. Pillanatnyilag Takács László karosszéria fényező. Sza­bó Jenő rajzoló, Kökényes; László tekercselő és Tasnádi János gumijavító tanul esti is­kolán. Mint a beszélgetésekből kitűnt, a Finommechanikai Vál­lalat pártszervezete elsőrendű kötelességként kezeli a munká­sok helyzetével való törődést, és az embereket foglalkoztató kisebb-nagyobb kérdésekre meg­oldást keres. Javítani való van azonban a szakszervezet mun­kájában, mert az jóformán csak papíron működik, és egyáltalán nem tölti be hivatását. Minden bizonnyal ez a munka is meg­javul, mert a napokban arra ér­demes vezetőket választottak a szakszervezet élére. Tartalom és forma 9 FEHÉR GUSZTÁV K1SZ-TAG LEVELE ROZSALYBÓL t mi KISZ-szervezetünk igen szép fejlődést ért el ed- dig. Annak idején a megalakuláskor 10 fiatal kezdte meg az ifjúság szervezett életét: Tóth Ferenc, Páskuly György. Simon Attila, Fehér Gusztáv, Tóth János, Biró Mik­lós, Csorvási Ferenc, Sturovics Katalin, Szender János és Kárász Péter. Azóta még két év sem telt el, mégis megnégy­szereződött a KISZ tagsága, mert most negyvenen vagyunk. A létszám is fontos dolog, hiszen szervezetünk arra hi­vatott, hogy a falu fiatalságát átfogja, vezesse és átformálja. Éppen ezért helytelen vo’na, ha mi csak a létszámfejlesztés­sel törődnénk egyoldalúan és nem törekednénk nevelni is az ifjúságot. A tartalom és a forma tehát szorosan összefügg egymással s'ha mégis különbséget teszünk, akkor a kettő úgy viszonyúk egymáshoz, mint az eszköz és a cél. A lét­szám végeredményben a külső szervezési kérdésekkel függ össze inkább, míg a nevelés a belső tartalom kérdése. Célunk az, hogy a mi ifjúságunk méltó legyen a párt tartalékcsapa­tának megtisztelő címére, vagyis annak a nagy átalakulás­nak élharcosai legyenek a fiatalok, amely napjainkban vég­bemegy a falun. S ha ebből a szempontból nézzük a rozsályi fiatalok életét ^és munkáját, azt kell mondanunk, hogy tet­tünk ilyen vonatkozásban is lépéseket előre, de azért még van mit tennünk bőven. A nyári időszakban főleg a munka frontján tevékeny­kedtünk és a sportban tűntek ki dijaink. Most azonban csök­ken a mezőgazdasági munka, közelednek a hosszú esték s itt az ideje, hogy szervezetten felkészüljünk a mozgalmasabb életre. Már tervezgetjük, hogyan és miképpen töltsük el hasz­nosan és szórakozva a ráérő estéket. Jelentékeny időt kívá­nunk fordítani a tanulásra, és különböző szórakoztató rendez­vényekre. A falu vezetői: a párttitkár, a tanács vb-elnök es a tsz-elnök eddig is segítőén álltak mellettünk, a jövőben szorosabb kapcsolatra törekszünk a társadalmi szervek ve­zetőivel is, akikkel most a választások előkészületi idején is közelebb jutottunk egymáshoz. Szükséges azonban hangsú­lyozni, hogy vezetőink segítsége csak úgy tud igazán érvé­nyesülni, ha a KISZ vezetősége és tagsága lelkesen és rend­szeresen a KISZ programjának végrehajtására összpontosítja erejét. Barátaink életérői JNapról-uapra bővül a rádió-közyclücsi hálózat Tavaly a Kárpátontúli terület 35 községét rádiósííották. Most az erdőmunkások, kolhoztagok, a városi és községi dolgozók laká­saiban, a közintézményekben és iskolákban több mint 50 ezer ve­zetékes rádió működik, A terület dolgozói nagy érdek­lődéssel hallgatják Uzshoroé, Ki- jev és hazájuk fővárosa — Moszk­va adásait. Jelentősen bővült a vezetékes rádió az idén. Jelenleg az irsavai, ' Q.íqi 1% 'dáq,elmúlt aitdq A kántorjánosi tanácselnök irodájában az elnökkel beszélgetve a község sole más dolgai közt, felhozódott a szó az egyre közelgő válasz­tásokról is. Mint ilyenkor lenni szokott, most is tötték, hogy nincs választójoga. Persze bántotta a dolog, mert rendes, becsületes, adófizető em­ber volt világéletében. Járt Máté­szalkán a főszolgabírónál is, de hiába ment ponciustól-pilátusig, mindegy volt. Később aztán meg­mondták neki, hogy amiért nem a kormánypártra szavaz. azért van ez az egész. Kupái Elek mesél Közben belép az irodába Kupái j Elek, valami hivatalos írásért. I Napszítta, ráncosarcú, kérgesbe-j nyerő öreg ember. Hallgatózik kicsit, majd lassanként bekapcso­lódik a beszédbe. Jól emlékszik a dolgokra, hiszen tőle is elvették a szavazati jogát. — Bogy is volt az? — gondol­kodik. — Hát két jelölt volt: a kormánypárti, meg a kisgazda. Én a választás napján felmentem szavazni. A kortes vezérek diri­gálták a kot tábort. Az emberek kiabáltak: Éljen Rápóti (kisgazda- párti), vagy éljen Pécsi (kormány- párti). Mikor én kerültem sorra, s megmondta:., hogy az ellenzékre akarok szavazni, nem lelték meg a szavazó lapomat. Attól kezdve nem is volt választójogom, s csak a felszabaduláskor kaptam meg. Választási firkák Mintha találkozót adtak volna egymásnak a falu idősebb embe­rei. Idős Szerencsi Mihály is be­látogatott egész véletlenül hivata­los ügyben. Ö sem állja meg szó nélkül a témát. — Hát bizony, ha nem úgy sza­vazott az ember, ahogy kellett volna, alaposan megjárta. Ha va­lami dolga akadt a községházán a jegyző bizony ráförmedt: „per­sze maga is az ellenzékre szava­zott!” Aztán a szavazati jogot megadták ám abban az esetben, ha az ember egy-egy libával, vagy egy pár tyúkkal akart ked­veskedni, vagy esetleg hajlandó lett volna úgy szavazni, ahogy a földbirtokos óhajtotta. Mindegy roll, hogy kire adta az emher a t ok sót A két idős ember egymás sza­vába vágva mondja el a régi idők rossz emlékeit. A sok tekintetes úr bizony megkeserítette akkori­ba: i a hoz.iájuk hasonló ogy.-.z-rű emberek életét, és a szavazás, az sem jelentett sokat akkor. Kupái Elek még meg is jegyzi: — Végeredményben mindegy volt. hogy kire adta az ember a szavaztot. A szegények ügyeit egyik sem intézte el, hiszen a képviselőházban mind puszi-paj­tások voltak. Szerencsi rábólint: — Az bizony úgy volt. Hej’, de régi idők vol­tak azok. — Igen, régi idők, régi világ, — de tegyük hozzá: ma már letűnt idők, elmúlt világ. (Bézi) mukacsevói, tyacsevói, uzshorodí kerületi és a Kárpátontúl más kerületei, községei dolgozóinak lakásaiba további 4 ezer vezeté­kes rádiót szereltek. Minden második hás áj Messze a faegyedben terül el s,, voloveci kerület! Lázi község. Már elmúlt az az itlo, amikor itt sötét, alacsony, szalmatetős kunyhók álltak. Ha ma végigmegyünk a hegyi község utcáján, csinos, tágas, pala-vagy cseréptetős házakat lá­tunk. Ezek a szovjet kormányzat évei alatt, a kollektív gazdálko­dás évei alatt épültek. A Sztálin Kolhoz építkező tagjai a vezető­ségtől rendszeres segítséget kap­nak. Rendelkezésükre áll az épí­tőbrigád és a szükséges építő­anyag. Korpos Jurij, HaíinecFe- gyir, Derbal Mihajlo, Zajec Mi- hajlo és sokan mások most szép házat építettek. A kolhoz segítsé­gükre volt. Csupán a legutóbbi évek alatt a kolhoz csaknem 200 ezer rubel kölcsönt és építőanyagot adott a kolhoz tagjainak. Évről-évre fia­talodik és szépül a hegyi község. Itt már minden második ház új. A községet saját villanytelepe vi­lágítja meg, amelyet olcsó Diesel- üzemanyag hajt. Ibrányi Károly még ma is gyak­ran elmeséli, hogy annakidején az apját miért nem engedték sza­vazni. Felment az öreg — akkor még fiatal volt, ma már nem él — a községházára, s egy Gönczi József nevű pap megkérdezte tő­le, hogy kire akar szavazni? Ib­rányi a kisgazda pártot akarta erősíteni szavazatával, — akkor az volt az ellenzék — mire kisü­előkerültek a régi idők, régi szavazások emlékei. Hogy volt, milyen volt, hogy intézték el a sze­gényembert évtizedekkel ezelőtt? ibraiiyi László item szavazhatott

Next

/
Oldalképek
Tartalom