Kelet-Magyarország, 1958. november (15. évfolyam, 258-280. szám)
1958-11-13 / 268. szám
o KELETMAGY A HORSZAO 1,958. november 13, csütörtök SZAVAZÁS ElÖTT KEMECSÉN Képviselő felőlijeink Számszerint öt urnát és szavazófülkét készítettek a ke- mecsei termelőszövetkezeti tagok és a községbeli KlSZ-íiata- lok, öt szavazóhelyiséget jelöltek ki, ahová szép rendben elhelyezik a már említett kellékeket. De tartsunk sorrendet, mert vasárnapig még megelőzi egy és más a találkozást a szavazóurnákkal. Először is: még a hátralévő napokban is gondoskodnak arról, hogy a 2791 kemecsei szavazó időben, várakozás és zökkenő nélkül, szabadon leszavazzon. Erről hallottunk a képekkel és feliratokkal díszített „választási központban” _ a kemecsei tanácsháza egyik szobájában. A hátralévő napokat az utolsó „simításokra” használják fel. Ilyen például a szerdán este összehívott szavazatszedő bizottság ismételt tanácskozása a szavazásnál elvégzendő tennivalókról. De ide tartozik a községi választási elnökség tartalmas megbeszélése és az a szerdai ünnepi összejövetel, amelyen a község 187 első szavazóját köszöntötték baráti szavakkal, virággal és szavazási emléklappal. A betegekre és az öregekre is gondoltak; a választókerületi bizottságok szombaton déli 12 óráig jelentik a betegek és öregek névsorát, akiket kis mozgó urnával keresnek fel. A látogatások már meg is kezdődtek, s az egyik dolgozó paraszt, Kálmándi Zsigmond és felesége idős kora és jelenlégi gyengélkedése ellenére kereken kijelentette, hogy rájuk ne legyen gond, feljönnek ők a saját lábukon, akárhogy is .;, És hogy fáradnak fel a távolabbi települések lakói? A volt urasági tanyákon kinőtt állami gazdaság dolgozóit a gazdaság kocsija hozza a községbe. A szavazás első pillanatától motoros futárok, telefon ügyeletesek tartják az összeköttetést a választó heyiségek között és jelentik, melyik választókerület hogy áll a szavazással, hányán szavaztak, nincs-e fennakadás? A készenlétbe helyezett urnák előtt azt is megtudtuk: azokat sem éri meglepetés, akik vasárnap reggel valamilyen sürgős ügyben, vagy látogatás céljából a háromnegyed hetes vonattal el akarnak utazni. A helyi népfront bizottság és a választási elnökség jóelőre úgy intézkedett, hogy mind az öt szavazó-helyiségben már .reggel hat órakor helyükön lesznek a szavazatszedő bizottságok, a sietők hét óra előtt leadhatják szavazatukat. No és akik Pesten, vagy nagy városokban dolgoznak, üdülnek? A legnagyobb körültekintés ezekre a dolgozókra terjed ki, nehogy valamilyen „papírmunka” miatt kimaradjanak a névjegyzékből. Kemecsén a hét derekáig 32 igazolást adtak át azok részére, akik távolabb dolgoznak, vagy bevonultak katonának. Többen levélben kérték az igazolást, amit a tanács postán továbbított. Persze olyanok is akadnak, akik bevonultak katonának, kaptak is oda szóló igazolást, de valamilyen okból visszajöttek. Róluk sem feledkeznek meg, nehogy kimaradjanak a szavazók közül. Egyébként, hogy a papírmunka szaporábban menjen, a szavazatszedő bizottságok pontosan megkapták a választókerületi bizottságok névsorát, így a jegyzőkönyvek elkészítése, aláírása sem vesz el sok időt. Még azt is elárulták, hogy vasárnap reggel a hangoshíradó köszönti a választópolgárokat és felkéri őket, fáradjanak cl a* szavazóhelyiségekbe. Az urnák-j ban megérlelődött szavazatokat,! a bizalom mandátumait gyors-» futár továbbítja- rendeltetésig helyükre ..; ? Utoljára maradt néhány sor. Nem az urnákról, hanem az urnák „atyjáról”, a becsületben megőszült Udvarhelyi Istvánról, a kemecsei népfrontbizottság elnökéről. A 67 éves István bácsi kezemunkája, gondoskodása mindenütt ott van a választási előkészületekben. Hű segítőtársa a községi pártszervezetnek, a községi tanácsnak. A családi gondokat, bajokat felcseréli a közösség, a község gondjainak orvoslásával, Ks- mecse jövőjének formálásával. A választás előestéjén a napi szőlőfedés, otthoni szorgoskodás mellett sem feledkezett meg a hozzá hasonló kisemberekről. A kisebb-nagyobb gondokról, bajokról, — mint valakinek a nyugdija, iskolába helyezése, az új legelő ügye, szeszfőzde és ki tudja, hány egyéni és mégis közös sors hordozásáról. Talán e sorok olvasása után ie előveszi a konyhaszekrényről a szemüveg mögül, az öreg jegyzetet és feljegyzi: holnap népfrontgyűlés, ezt vagy amazt elintézni i.; Nagyon szerény, halk- szavú ember Udvarhelyi István, Nem tanácsos e néhány sornál többet írni róla, mert bizonyára így is elégedetlenül csóválja fejét: Minek ez? Nem azért csinálom! Ehhez csak annyit tehetünk hozzá, valóban nem dicsőségért, pénzért szorgoskodik oz idős ember, hanem becsületből, kötelességből. És minden bizonnyal becsületből, kötelességből jelölték őt tanácstagjuknak a hozzá hasonló dolgozó emberek. 5, <P G.) KOVÁCS SÁNDOR Jól ismerik őt Ibrányban és a környező községekben. Nem csoda, hisz itt született, a nyíri dombokon. 1929-ben a Tuskolán tanyán látta meg a napvilágot. — Szülei uradalmi cselédek voltak. S ha nem következik el népünk életében a felszabadulás, Kovács Sándor sem tanulhat a nyíregyházi tanítóképzőben. A felszabadulás után végezte el a képzőt; s került vissza falujába. 1948-tó1 tagja a pártnak. Tevékenyen résztvett az iskolai munkában, a szocialista oktatás fejlesztésében. Sokat fáradt ezen kívül a közügyekben is, amelynek eredményeként 1953-ban pótképvisslő- nek jelölték a parlamentbe. 1957 elején a parlament rendes képviselői közé sorolta; Ibrány község egyhangúlag szavazott újra-jelö- lése mellett. Kovács Sándor 40 tanerős iskolát vezet, becsületesen, lelkiismeretesen látja él feladatát. Megérdemli a bizalmat. FOLCZ JÁNOS Most 46 éves. Szülei Ibrányban cselédeskedtek, de ő fiatal korában elkerült Királytelekre dohányosnak. Azután részes munkás volt Déssewífynél. Itt érte a fel- szabadulás. 1945-bén, az ideiglenes nemzeti kormány megalakulása után a megyei földbirtok- rendező tanácshoz került. Ö hajtotta végre az évszázadok harcának eredményeképpen 1945-ben . született f'öldbirtokreíorm törvényét, 1947-től az újonnan földhöz- juttatcttak országos szövetségének megyei elnöke. Később a Nemzeti Parasztpárt megyei titkára. 1949-ben országgyűlési képviselőnek választották. Közel 8 éve igazgatója a Gyulatanyai Kísérleti Gazdaságnak. A gazdaság vezetése alatt kiváló eredményeket ért el. Az ellenforradalom idején leváltották tisztségéről, de Polcz elvtárs a közeli termelőszövetkezet tagjának jelentkezett. 1957 februárja óta a dolgozók visszahívták a gazdaságba, amely azóta kiváló munkájáért országos dicséretet kapott. Területén örömmel jelölték a Hazafias Nép-1 front pótképviselői közé. R jó inuüka iuiaima A napokban, az Októberi Forradalom évfordulóján több szövetkezeti dolgozót tüntettek ki megyénkben. Így — mint a KISZÖV- től megtudtuk — Tihanyi Zoltán, a nyíregyházi fodrás ktsz vezetője „A szövetkezeti ipar kiváló dolgozója” kitüntetésben részesült. Ezenkívül 10 dolgozó kapta meg „A kisipari szövetkezet kiváló dolgozója” jelvényt és hozzá két heti fizetésnek megfelelő pénzjutalmat. A KISZÖV ezen felül számos dolgozóját jutalmazta kisebb-nagyobb pénzösszeggel. Az alispán úr választási elvei 1921. év végén a magyar kormány belügyminisztere körlevelet intézett a vármegyei alispánokhoz. A belügyminiszter a kormány megbízásából abban az ügyben akart előzetesen tájékozódni, mit szólnának a vármegyék akkori vezetői a törvényhatósági bizottságok és a megyei tisztviselői kar újjáválasztásához. A kérdések között akadt olyan is, melyből arra lehet következtetni, hogy a kormány talán reformálni akarja az eddigi választójogi rendszert, az önkormányzatok legnagyobb és legerősebb tartópillérével, a virilizmussal együtt. Szabolcs megye hírhedt alispánja, Mikecz István a „Nagyméltóságú Belügyminiszter Űrhoz” küldött véleményében erőteljesen tiltakozik a reformnak a gondolata ellen is. Különösen érzékenyen érinti a virilizmust fenyegető esetleges veszedelem. Erélyes hangon kijelenti tehát: „A virilizmusnak a fenntartása azon • vezérgondolaton alapszik, hogy -feltétlenül meghagyandó a törvényhatósági bizottságnak az az alkateleme, amely természetszerűleg a conservativizmus, a stabilitás alapja.” De Mikecz virilizmusa még különleges magyarázatot is igényelt. Szerinte nem elég egyszerűen a legnagyobb adófizetők bekerülése a törvény- hatóságba csak úgy, válogatás nélkül. Az előbb idézett vezérgondolat feltétlenül megkívánja, hogy „a virilizmus ezen hivatásának gyakorlására alkalmas összeállításban kerüljön a törvényhatósági bizottságba, vagyis tényleg azon társadalmi réteg képviselője legyen, amelyek történelmi hagyományok, erős nemzeti érzés, politikai érettség és megbízhatóság tekintetében hivatottak a mérséklet, a conservativizmus, az állandóság elvét képviselni.” Ragaszkodni kell ahhoz, hogy a törvényhatósági bizottság felerészben továbbra is virilistákból, történelmi hagyományokkal rendelkező, nemzeti érzésű virilistákból álljon. De ez nem elég. A virilisták jegyzékében 75%-ban csak azok veendők fel, akik vagy egészében, vagy túlnyomó részben ingatlan vagyonnal rendelkeznek, csak 25%-ban olyanok, akik kereseti, jövedelmi adót fizetnek. E javaslat célja nem más, minthogy a virilisták y/.-ed része feltétlenül a földbirtoksok közül kerüljön be a törvényhatósági bizottságba, tehát a polgári foglalkozású és keresetű virilistákat mellőzni lehessen. Mikecz alispán ezzel még nem ■yyott ki ötleteiből, javasolta azt is, hogy a virilisták ne automatikusan kerüljenek be. a törvényhatósági bizottságba, hanem választás útján. S kik válasszák őket? Természetesen a többi virilisták. Ez úgy érhető el, hogy névjegyzékbe négyszer annyi virilistát kell venni, mint ahányan a törvényhatósági bizottságba be fognak kerülni. Ez a fogás ismét alkalmas lehetett arra, hogy a vármegye urainak, vagy éppen a kormányzatnak a virilisták közül nem tetsző egyéneket mellőzni lehessen, hiszen a választásokat és a választókat, lehet „sugalmazni.” Az alispán úr szerint ez még mind nem elég a conservatizmus és a stabilitás alapjának. Ha az eddigiekben a virilisták ..minőségét” igyekezett javítani, a továbbiakban arra is kísérletet tesz, hogy számszerűen is növelje a minőségileg leijavított virilisták arányát. Azt javasolja, hogy a törvényhatósági bizottságban „megfelelő képviselet biztosítandó a törvényhatósági bizottságba virilizmus apján be nem jutó birtokos osztálynak, mint a szerzett tapasztalatok szerint úgy nemzeti és politikai, mint társadalmi szempontokból egyik legmegbízhatóbbnak, legértékesebbnek és legtevékenyebbnek bizonyult közéleti tényezőnek, me,rt alaposan tartani lehet attól, hogy ezek a mai és jövőbeli gazdasági és adózási viszonyok között nemzeti és állami érdekeinek nagy kárára, a törvényhatósági . zottságban kellő súllyal s mértékben i sásként képviselve nem lehetnének.” I sen meggondolás alapján, „értelmiségi on” még 20 földbirtokost kell delegálni szerinte a törvényhatósági bizottságba. Ha Mikecz ilyen makacsul tiltakozott a törvényhatósági bizottsági választások reformja ellen, vájjon hogyan fogadta a kormánynak azt a szándékát, hogy az új törvényhatósági bizottság felhatalmaztas- "dk a vármegyei tisztviselői kar újjává- Vasztására? Az alispán úr határozottan leszögezi, hogy egy ilyen választás megengedhetetlen a tisztviselői kar szempontjából. Véleményét azzal indokolja, hogy a háború és a forradalom alatt felzaklatott kedélyek még nem csillapultak le, s az „átkos emlékű bolsevizmus” leverése után az új rend nem szilárdult még meg annyira a megyei élet vonatkozásában, hogy elbírna egy iyen tisztújjítást. Azt gondolhatnánk ezekut,án, hogy a nemzeti élet önzetlen bajnoka későbbi időpontban helyesnek tartotta volna a tisztújítást. Azt gondolhatnánk, hogy a nemzeti élet önzetlen bajnoka későbbi időpontban helyesnek tartotta volna a tisztújítást Feltételezésünk téves. Nem óhajt kevesebbet, minthogy „a jelenlegi (1921!) tisztviselői kar rendkívüli időkben teljesített emberfeletti munkássága kivételes erkölcsi elismerések gyanánt, mostani állásában élethossziglan — azonban a szükségessé váló időközi tisztújítás alkalmán val előmenetel lehetőségének biztosításával — továbbra is meghagyassék és ennek megfelelően törvényben kimondandónak vélem azt is, hogy az ezentúl a felmerült szükségekhez képest megtartandó időszaki választáson megválasztott tisztviselők megbízatása is életfogytiglanra szóljon.” Hogy mit kell értenünk a „rendkívüli idők” alatt és „az emberfeletti munkásságon” 1921-ben nem is nehéz kitalálni. S ha belegondolunk abba, hogy az alispán úr ebből az „emberfeletti munkából” bőven kivette a részét, az ő szempontjából talán nem is nagyon szerénytelen a fenti igény. Jó ezeket a már korukban is korszerűtlen eszméket tanulságul, emlékezetünkbe idéznünk. De még jobb az, hogy ezeket az eszméket ,és a hozzájuk méltó embereket régen és örökre eltemette a történelem. HP.
