Kelet-Magyarország, 1958. november (15. évfolyam, 258-280. szám)
1958-11-09 / 265. szám
1958 NOVEMBER 9. VASÄRNAP KELTTM AOY Af?OR«z AO »> Jó in ód ti parasztok Az őszi levelek megsáfgulva peregnek le a fákról es elvegyülnek az udva. ron felhalmozott kukoricacsövek tengerében. Az olcsvai Üj Élet Termelőszövetkezet udvarán nagy a sürgés-forgás. A szekerek • sorban harintos jövedelme korántsem csak a növénytermelésből fakad. Az állattenyésztés haszna igen szép. Tizenkét tehenüktől tavasz óta 35 ezer liter tejet fejtek. A 25 szarvas jószágból hét húsbikájuk van. Zetort. A lovak helyett pedig tehenet vesznek. A szövetkezetbeliek nem élnek rosz- szul. Ezt legtalálóbban Kovács László, a szövetkezet brigádve- zetöje így fejezi ki: Egy rendes család, amelynek azelőtt ladnak a hídmázsa felé, ott mérik a munkaegység j árandó- ságot kukoricából. — Bő termésük volt az idén. A tengeri 26, a burgonya 115, a cukorrépa 170 mázsájával fizetett holdanként. Az Űj Élet tagjainak az egy munkaegységre jutó 52 foSertés is van ebben a 32 holdas gazdaságban 90 darab. — Nem kell félniök a téltől, mart a jószágállomány részére negyven hold here, meg lucerna szénája van kazalban. A lóállományt felére csökkentik és vásárolnak egy kerti traktort, meg egy nem volt semmije, most a termelőszövetkezetben együtt fut jómódban a tíz- holdas kívülállókkal, de nem cserélnének velük. Ügy igaz bizony, mert az olcsvai Üj Élet TSZ a járás egyik legjobb szövetkezete. Barabási pince mélyén Három hétig szállt a dal, dobott csókot a nap a szüretelő lányok, fiúk kezére a barabási hegyen. Teltek a puttonyok, fordultak a szekerek, s csur- rant a bor édes pirosán. Az állami gazdaság több mint 60 holdas területe szépen fizetett az idén. Háromezer mázsa termésből kétezer hektó bort szűrtek a híres barabási szőlőtermelő emberek, — Nézze — kalauzol Jened!; elvtárs, a gazdaság igazgatója — öröm látni a szemnek a hordó rengeteget. Nálunk is kincsetérő volt az idei őszelő, s az erdei fehér, a hárslevelű, a leányka és a rizling hosszú évek óta nem fizetett így. Lenn a pince mélyén már forr a bor, gondos emberek vigyázzak, hogy a barabási „po- hárbva való’ az idén is gyarapítsa a jó hírnevet, Jártál-e már a tiszapar- ton, ott ahol a tüzesek haj- longanak kacér szelídséggel? És meglested-e már a tiszai halaszt, amint hálóját veti az esti víztükörre? Látni kell mindezt. Látni és érezni, hogy ott, ahol egykor sötét földviskók kértek néhány krajcárt, mert nem volt harapnivaló, ott ahol másnak ringott a búza, ott most új élet szökik szárba. Átléped a Nagy Folyót, s ott vagy Be- regben. Bereg. Mint egy külön világ. Évszázadokig csaln hallottak róla, ha megfestették a sötétség és nyomor szimbólumát. Bereget úgy ismerted, hogy itt nem volt törvény, itt a csendőrök’.ök jelentették a rendet... S Esze Tamás, Bajcsy-Zsilin- szky Endre talán ezért is fogtak fegyvert egy új korszakért. S ma? Nem kellenek nagy szavak ahhoz, hogy megmutassuk a táj új arcát. Nagyon kifejező, amit legutóbb a járás szülöttének, Biszku Béla belügyminiszter elvtársnak mondott egy idős paraszt: „Ilyen élete sose volt a népnek!" Ez a mozaik piciny darab az epizódok gazdag kincsestárából. Ügyhisszük azonban: ezek együtt adják a hű egészet.., Megcsodálja a nagyvilág ♦ Ki ne halott volna már J a beregi „keresztszemesről”? ♦ Prágátíl Szófiáig, Ulánbátortól Brüsszelig csodálták már meg a l* regi népművészet remekeit. Ilyen ' népi iparművész Tákos községben — a beregi hímzés ősi műhelyében — ifj. Nagy Józsefné him- zőasszony is. Zsenge, lánykorában már a szövőszéknél ült, mig az egyszerű motívumoktól eljutott a keresztszemes költészetéig. Fáradhatatlan munkáját mindenki ismeri a környékS ben. S vajh gondoltak-e már az elegáns világváro- ! sí szalonokban arra, hogy a E beregi párnál:, térítők, fög- | gönyök és díszes falvédők | ifj. Nagy Józsefné keze i alatt öltöttek formát? .******************************* Cselédből lett képviselő Város a faluból Legmerészebb álmában sem gondolta volna Dzvonyar Mihály, hogy valamikor ország- gyűlési pótképviselőnek jelijli a falu. Deltát így van ez rendjén. „Utolsókból” leszneK az elsők és „elsőkből” lettek az utolsók. Ez a paraszt ember megérdemelte a bizalmat. Itt nőtt a Nyírségben. Vaján a Rákóczi- tanyán csslédeskedtek már a nagyszülei. 1945 előtt vándorolt községről-községre, hogy munkát találjon. Itt érte Gyürán a felszabadulás. 5 hold földet kapott a nagybirtokból, azon gazdálkodik most is. 1950-től tagja a községi tanácsnak. Később a népfront elnökévé választották. — 52 éves vagyok — mondja, — sajnos megettem a kenyerem javát. Gyermekeim már nem úgy nőnek, mint valamikor. — Egy fiam Moszkvában tanul, jövőre orvosként jön haza. A másik fiú a járásbíróságon, a alatt. Azelőtt nádfedeles rozzant viskókat láthatott itt az utazó. Hol vannak már? Csak fényképen, s az emberek emlékezetében élnek, akár a múlt. Gyönyörű kultúrotthon is épült hiszen nem is falu ez már, ha-: nem a mi újarcú községeink egyike. Képünkön Szabó Károly, Barta Bertalan és Szabó Béla adják az anyagot a „mester” — Fazekas József keze alá. harmadik a Takarékpénztárnál dolgozik. Útépítő fiam is van Hatvanban. Az ötödik fiam itt-! hon van, velem dolgozik. Dzvonyár Mihály életútja ( most kezdődik igazán. Olcsva község — mint a többi társa a járásban, a megyében, szerte a hazában, ugyancsak megszépült 14 esztendő a modern házak lakói számára, És most közös erővel járdát építettek körben a faluban. —1 Most,.3 négyezredik métert. Del Gelénesen láttuk .. . Nem is olyan régen még a ben az istenhátamögötti falukerékpárt is megcsodálták eb- ban, s ha egy autó gördült át, a poros főutcán gyereksereg tódult nyomába, s a kiskapukból csodálkozó arcok lesték ezt a‘ különös látványt. A napokban hatalmas autó- busz kereste fel a falu lakóit. Az iskolaudvaron „vert tanyát”, s belül is megcsodálhat- ták a kocsit. Megyei körútja során ez alkalommal a gelénesie- két kereste fel a röntgen-busz. A Megyei TBC Gondozó Intézet munkatársai áldozatkész fáradozással töltenek napokat, heteket Bereg egykor oly sötét falvaiban. A nép egészségéért...
