Kelet-Magyarország, 1958. november (15. évfolyam, 258-280. szám)
1958-11-09 / 265. szám
6 KELETMAGYARORSZAÖ 1958 NOVEMBER 9. YASÄRNAP] A válások okairól JVépi demokráciánk törvé- nyei védik a családi élete^ az otthont, a házasságot. A házaséletnek, a család alapításának előfeltételei egyre inkább biztosítva vannak — egyelőre a . legnagyobb nehézség a házasságkötés útjában talán a lakáshiány. A fiatalok, akik összeházasodnak, bizton számíthatnak, építhetnek a jövőre — s a lakáskérdések is megoldódnak. A nyíregyházi járási bíróságon mégis találkozunk kátyúba jutott házasságokkal, tönkrement életekkel. Dr. Csuka Lajos és dr. Zákány János bírák tárgyalják a házassági bontópereket. Tárgyalásaiknak elsősorban az a célja, hogyha csak egy mód van rá, segítsenek, békítsék a feleket, különösen a gyermekes ‘szülők pereiben. Nem egy esetben fordult már elő, hogy a válni készülő felek karonfogva, könnyes szemmel hagyták cl a tárgyalási termet, azzal az elhatározással, hogy a házasélet fekélyeit, amit a tárgyalás körültekintően feltárt — örök életre kinyomják házasságukból; Még ott is, ahol kimondták a válást — elgondolkodnak a felek, okulnak előző házasságukban elkövetett hibáikból —, s következő házasságukat már egy elrontott életközösség tapasztalatainak tudatában kötik. Különféle típus-esetei vannak a válásoknak, azoknak a házasságoknak, melyeknél a bíróság kimondja a házasság felbontását. Az esetek több mint ötven százalékában a férj iszákossá*» az oka a házasélet tönkretételének. Az iszákos férj elissza keresetét. nem gondoskodik családjáról, feleségéhez goromba, sőt gyakran üti-veri is. Az ital megmérgezi a családok életét, boldogságát, tönkreteszi a legszebb szerelmi házasságot is. Sokszor rontja meg a viszonyt különösen fiatal házasfelek között az anyós. Beleavatkozik a fiatalok dolgába, megkezdődnek az első apró veszekedések, aztán állandósulnak — s tűrhetetlenné, kibírhatatlanná válik a házasélet. Gyakran elromlik a házasság ott is, ahol a férj vidéken, feleségétől távol dolgozik. A szabad idő unalma, a rossz társaság, az alkalom hűtlensége csábítanak — s néhol megjelenik a titkos vadházastárs is. Különféle nemi rendellenességek esetében is bont a bíróság, ha a rendellenességeket orvosszakértő is bizonyítja. A disszidáltak pereinél a Legfelső Bíróság 494/1957-es állásfoglalása mérvadó: ha a külföldre diszidált személy 1957. március 31-ig nem tért vissza, és nem törődik családjával, a bíróság egyéni mérlegelés után felbontja a házasságot. Gyakori oka a bontópereknek a fiatalok elhamarkodott házassága is. Igen helytelen lépés a fiataltól az, amikor katonai szolgálatának letöltése előtt nősül. Az egymástól távol töltött idő elhidegíti a párokat, a katonai szolgálatát teljesítő férj fél'é- keny lesz, gyanakszik egyedül maradt feleségére. Nem egy esetben derült már ki a bontóperi tárgyalásokon is. hogy alaptalan volt a férj gyanúja, féltékenysége. Az új családjogi törvény nem ismeri a vétkesség kérdését a házasság felbontása szempontjából. A bíróság a házaséletnek nem kiszakított részleteit vizsgálja. hanem az egész házasságot, s csak alapos és komoly okok alapján bont, az összes körülmény mérlegelése után. A bíróság elé csak azok a* esetek kerülnek, ahol a házasság súlyos válságba került. Ez az oka annak, hogy a bontási kérelmeket elutasító ítéletek száma aránylag csekély. A bíróság munkájának, az ott hozott ítéleteknek főleg társadalom- formáló. nevelő hatásuk van. A bíróság nem kényszerítheti a feleket kibékülésre, együttélésre, de figyelmezteti őket magatartásuk veszélyeire. A házasság, a család alapítása az ember életének legfontosabb lépése. Jól fontoljuk hát meg, mielőtt az anyakönyvvezető elé kerülünk, megértünk-e már a házaséletre, szerelmünk, szeretetünk elegendő-e egy életre, megfelelően biztosítva vannak-e házasságunk feltételei? Győri Illés György & A Nyíregyházi Mezőgazdasági Technikum előcsarnoka ★ vyywywyvwywy>>>vvyv>>vvvv>>>>>vy>^y>>vyyyY>vv'yy Bélyegsarok Mit láttunk a Budapesti Nemzetközi Bélycgkiállíláson ? Október 24-én du. 4 órakor a Magyar Nemzeti Bank Rosenberg házaspár ü. 4. sz. alatt lévő impozáns kultúrtermében Katona Antal miniszterhelyettes elvtárs nyitotta meg a XXXI. Bélyegnap alkalmával rendezett nemzetközi kiállítást. A fényárban úszó kiállítási termeket magyar, osztrák, jugoszláv, román, és csehszlovák lobogók díszítették, ugyanis a kiállításon ezen öt ország bélyeggyűjtői vettek részt gyűjteményeik legjavával. Tátrai János elvtárs, a MABÉOSZ elnöke üdvözlő beszédében kiemelte, hogy az év folyamán a felnőtt szervezett gyűjtők száma közel 8000 fővel emelkedett és az ifjúsági gyűjtők létszáma is többezer fővel gyarapodott. A magyar bélyeg szerte a nagyvilágban igen keresett és igen' előkelő helyet foglal cL Katorfá Antal megnyitó beszédében bejelentette, hogy jövőre kevesebb, de szebb kivitelű tökéletesebb technikai eljárással készített magyar bélyeg fog megjelenni. Mint mondotta — ez a nemzetközi kiállítás a Duna-medcnce népei barátságának szimbóluma és tovább fogja mélyíteni a magyar és a szomszédos országok gyűjtőinek baráti kapcsolatait. A kiállítás anyaga minden tekintetben felülmúlta az eddigi bélyegkiállítások anyagát. Különösen nagy sikert arattak a jugoszláv és az osztrák gyűjtők. A jugoszláv gyűjtők olyan klasszikus (kő és réznyomatos bélyegek minden színváltozatban és különféle magyar specialitások és tévnyomatok) magyar anyaggal szerepeltek, amilyet nálunk is keveset láthatunk. Nagyon tetszett a közönségnek a jugoszlávok klasszikus és modern jugoszláv kiállítási anyaga is. Az osztrák gyűjtök rendkívül értékes délafrikai, ónémet és egyéb klasszikus bélyegeket vonultattak fel nagy tömegben és az eredeti bélyegek mellett ott láthattuk a renkívül ritka és értékes bélyegek hamisítványait is. A román és csehszlovák gyűjtők Ízlésesen összevállo- gatott román és csehszlovák anyaggal szerepeltek. A Magyar Posta több magyar bélyeg tervrajzát és fázisnyomatait mutatta be. A magyar kiállítási anyagból nagy sikere volt annak az összeállításnak, amely Madách Imre: „Az ember tragédiája” című művét dolgozza fel bélyegeken, megfelelő rajzos illusztrációval és idézetekkel ellátva. Láttunk számos gyönyörű ország és motívum összeállítást is, így a következőket: Egyiptom, Angol-gyarmatok, Francia gyarmat repülő, zeneszerzők, légiposta összeállítás, Monaco, Izrael, USA sport- összeállítás stb. De szerepeltek már a kiállításon a világ legfiatalabb államainak; az Egyesült Arab Köztársaság és Ghana bélyegei is. összegezve a látottakat elmondhatjuk, hogy az idei Bélyegnapi Kiállításon kevesebb motívum összeállítást, do viszont sokkal több klasz- szikus bélyeget láthattunk, a kiállítás szebb és értékesebb volt, mint az előzök, nemzetközi jellegénél fogva nagyon hozzájárult a baráti kapcsolatok kiszélesítéséhez és hatalmas lépéssel vitte előre a magyar illatéba ügyét. A megnyitó ünnepségről, valamint a legszebb gyűjteményekről híradó- film is készült, így' a mozik vásznán többszázezren láthatják majd a kiállítás legszebb részleteit. Dr. Horváth Sándor. .1 fr.Hai mese Egy gazdának 7 szamara volt. El akarta őket adni a piacon, összeterelte valamennyit, megszámolta őket és így szólt: „Hét szamaram van.” — Ezután felnyergelt egyet közülük, felült rá és a többieket maga előtt hajtotta a vásár irányába. Amikor megérkezett a vásárba, így gondolkozott: „Jobb, ha mégegyszer megszámolom, hogy tényleg 7 szamaram van-e? És elkezdte a nyeregben ülve a körülötte álló szamarakat számolni: „Egy, kettő, három, négy, öt, hat szamár!” Biztosan elszámoltam magam, gondolta magában az ember és még egyszer neki kezdet a számolásnak: „Egy, kettő, három, négy, öt, hat.“ Ekkor már komolyan megijedt és így kiáltott fel: „Megint csak tévedhettem!” és újra és újra nekikezdett számolgatni a szamarakat. De akárhányszor is számolgatta őket, mindig csak hat szamár maradt. Ekkor már végképp összezavarodott, hazakocogott és megkérte a feleségét, számolja már ő is meg a szamarakat. „Igazán nem tudom ,hogy lehet ez”, mondta az asszonynak. ”Ma reggel még heten voltak, és most már csak hatig jutok el a számolásban”. — Az asszony csak nevetett. „Rosszul számolsz”, vélte az asszony. „Körülötted hat szamár van, te a hetediken ülsz, és a hetedik szamáron ül a nyolcadik!” A róka és a tigris kínai népmese A róka egyraer találkozott a tigrissel. Ez elkezdte a fogait csattogtatni, kimeresztette a körmeit, és meg akarta enni a rókát. — A róka ekkor így szólt a tigrishez: „Uram, ne gondold azt, hogy egyedül te vagy az állatok királya. A te bátorságod meg sem közelíti az enyémet, Álljál csak énmögém. Menjünk így együtt tovább az úton. Ha az emberek meglátnak engem, és nem fognak félni, akkor egyél meg engem azonnal.” A tigris belement az alkuba és a róka elvezette őt egy széles, forgalmas országúira. De ahányan csak arra jártak és távolról meglátták a tigrist, megrémültek és elrohantak. Ekkor így szólt a róka: „Na mit szólsz hozzá? Én mentem elől, és az emberek engem láttak meg előbb!” — Ekkor a tigris behúzta a farkát és elfutott. Nem vette észre, hogy az emberek azért féltek a rókától, mert a tigris mögötte ment! A fukar koesmárosné JAPÁN NÉPMESE Égy Vándorkereskedő egy este egész napi fáradságos utazás után betért egy vendéglőbe es elhatározta, hogy ott fogja eltölteni az éjszakát. A hátán egy nehéz zsákot cipelt, telve mindenféle áruval. A fogadosné azonban igen fösvény, pénzsóvár asszony volt. Amikor meglátta a tele zsákot, meg szerette volna azt szerezni magának. Elszállásolta a kereskedőt az egyik szobában, és utána elszaladt a férjéhez, megbeszélni vele, miként lehetne a vendégtől megszerezni a tele zsákot. „Semmi sem könnyebb ennél”, felelte az ember. „Nem kell mást tenned, mint megkeresni a feledés füvét, megfőzni azt, és levét az étel közé keverni, amit a vendégnek vacsorára fogsz adni. Ez a fü összezavarja az emlékezőtehetségét. Ha a vendég csak egy keveset is eszik belőle, mindent el fog felejteni, a zsákot, az árukkal.” A fogadósné hallgatott a tanácsra: Kisietett a kertbe, szedett egy jó marékkai a feledés füvéből, megfőzte azt, és a levét hozzáöntötte a leveshez, sőt még a rizsre is öntött belőle. Ezután odatette az ételt a kereskedő elé vacsorára. Ez mindent megevett, amit csak eléje tettek, és nem vett é6zre semmit. Csupán a feje kezdett kavarogni egy kissé. Elnyomta a fáradtság és elvonult hálószobájába. Ott lefeküdt, és azonnal cl is aludt. Reggel az e'sö kakasszóra felébredt enyhe fejfájással, összekötötte zsákját, és útnak indult. A fogadósné megvárta, míg az ember eltávozott, akkor azonnal beszaladt annak szobájába, és elkezdte keresgélni a zsákot. De a szoba üres volt! Minden sarokban utánanézett, és minden zugot felkutatott. A zsák végre is nem egy kis tű, és okvetlenül meg kell azt találnia valahol! De bármennyi ideig is kereste a zsákot a fogadósné, csak nem találta azt sehol sem. Végül is dühösen beszaladt a férjéhez: „Na, mi van a te híres, agyondicsért csodafüveddel? Hiába főztem belőle a vendégnek! A kereskedő hetedhéthatáron is túl van már, és még csak egy morzsácskát sem hagyott itt nálunk!” — „Ez lehetetlen! Aki ebből a fúbpl evett, annak egész biztosan el kellett valamit felejtenie. Nézd meg csak még egyszer alaposan. Egészen biztos, hogy valamit elfelejtett!” A fogadósné még egyszer bement a szobába, ahol a kereskedő az éjszakát töltötte, még egyszer alaposan felkutatott mindent, de megint csak nem talált semmit. És ekkor hirtelen, amint a szoba közepén állt, és tanácstalanul körüljártatta a szemét még egyszer a helyiségben, rácsapott a homlokára, és kiabálni kezdett, hogy az egész ház visszhangzott belé: „Elfelejtett valamit! Elfelejtett valamit!” A fogadós a nagy kiabálásra elébeszaladt: „Na, mi történt? Mit felejtett el?” „Elfelejtett fizetni!** enn
