Kelet-Magyarország, 1958. november (15. évfolyam, 258-280. szám)
1958-11-09 / 265. szám
1358 NOVEMBER 9. VASÁRNAP KFLF1 M AGY AHtMLVÄAti b Egy év számvetése Megyénk első szövetkezeti zárszámadása a nyíregyházi Ságvári Tsz-ben A NYÍREGYHÁZI SÁGVÁRI Termelőszövetkezet udvarán még az öreg fák is ünnepélyesen bólogatnak. A füst a katlanok alól vidáman szárnyal a magasba. A csoportokba verődött emberek arcán is valami ünnepélyesség suhan át, ami fűti az emberek bensejét ezen az őszi délutánon. Ritka, évenként csak egyszer előjövő alkalom ez, ami végett felveszik az ünneplő ruhákat: zárszámadó ünnepi közgyűlést tartanak a Ságvári Termelőszövetkezetben. Benn, a saját virágházukból kikerülő pompás színorgia fogadja a szövetkezetbelieket és a meg-- hívott vendégeket, az elnöki asztal is csupa virág. Az asztalok mellett a szövetkezeti élet veteránjai, asszonyok, „Kiváló szövetkezeti tag” jelvényesv férfiak ülnek s a vendégek, akiket a városi, megyei szervek képviselőiként üdvözölnek. Horváth János, a szövetkezet elnöke szólásra emelkedik. És szokatlan, nem kezd azonnal az elmúlt gazdasági év eredményeinek taglalásába, hanem emígy'en szól: — Azt javaslom, előbb döntsön a szövetkezet tagsága a felvételi kérelmek felől, hogy új tagjaink már velünk együtt ünnepelhessék nyolcadik zárszámadásunkat. SORBAN EMELKEDNEK fel a belépési nyilatkozatot aláíró tagok: Brandies István családtagként eddig is dolgozott a közösben, ifjú Surá- nyi János két hónapja visszatért édesapját követte a nagy családba, Molnár Piroska a kertészetben akar dolgozni, nemsokára az édesanyja is követi. Jászai Istvánná, Cihály András és Nagy Károly következnek még és az egyes jelöltek megszavazásánál elhangzik egy-egy jóindulatú megjegyzés: „Hadd jöjjön csak, kell itt a munkáskéz" stb. És hat taggal" meggyarapodottan kezdődik meg a Ságvári Termelőszövetkezet „szigorúan vett” zárszámadási közgyűlése. Nyolc év nem kis idő egy család történetében, de különösen nagyot, maradandót hagyó egy olyan közösségben, mint a Ságvári TSZ. A jó és a rossz emlegetése között egyre kicsendül az elnöki beszámolóból a lépésről lépésre való előrejutás. Négy évvel ezelőtt 22 forintot ért egy munkaegység s ma már 56,04 forint érték áll szemben ezzel. S ahogy az elnök bogozgatja a sokrétűen szövődő gazdasági életet úgy bontakozik ki, hogy énnek az idei részesedésnek 80 százaléka pénz és a többi természetbeni. MIT LEHET EGY ILYEN, egész évi munkát elemző gyűlésről mondani úgy, hagy ne vétsünk a teljesség ellen? Egy tagra 271 munkaegység jut átlagban és a kereset 3 ezerrel haladja meg átlagosan a múlt évit: 16 ezer 100 forint. S mintegy harminc tag munkaegysége haladja meg az átlagot a 68-ból. A szövetkezetben 1955-ben 130 munkaegységet fordítottak egy hold föld megmunkálására, ma csupán 45-öt. A terméseredmények? A termelési tervet 108 százalékra teljesítették! A konyhakertészetben 125-re! A világ legtermészetesebb dolgának látszik, az eddigi állattenyésztési eredmények láttán, hogy a szövetkezetben a jelszó: „Annyi tehenet, ahány termelőszövetkezeti tag van". A szövetkezet pénzgazdálkodási mérlege egy- milliónyolcszázötven ezer forint kiadást és kétmilliónégyszázezer forint bevételt mutat és közel félmillió a szövetkezet fel nem osztható alapja. Ma mondják ki hangosan, ország világ tudtára, hogy az idén nem dolgoztak hiába a szövetkezet tagjai. Szurkos Gábor tehéngondozó jövedelme a háztájival együtt 40 ezer forint, s például Varga Zsigmond kiszista 35 ezer forint jövedelmet mondhat az idén magáénak. Szinte számbavenni is nehéz, mi mindent kapott a Ságvári Termelőszövetkezet a kormány és párthatározatok adta lehetőségek felhasználásával. Egységesen 90 ezer forintot jelent az állami támogatások igénybe vétele. A tagok még az előbb hallottak alapján Ízlelgetik az elmúlt évet. amikor az elnök már átlépve a határt, a holnapot körvonalazza. — Közel 100 ezer forint jövedelmet hozó virágboltot akarunk létrehozni, villamosenergiával biztosítjuk a zöldséges vízellátását és több üveg- aiutti teret létesítünk. Az állattenyésztést igazi jövedelemforrássá tesszük. FOLYIK A SZŐ, a terv dagad, duzzad és kibontakozik a holnap. Azok, akik hozzászólnak az elnöki beszámolóhoz, mind, mind úgy érzik, el kell mondaniuk, ami úgy feszíti a bensejüket. Benes Lászlóné, aki Budapestről jött haza, és már öt éve szövetkezeti tag, verssel lepi meg az ünneplőket^, Nehéz verset írni, mondja, de amit írtam, azt éreztem, úgy igaz. És amikor azt mondja: „ .. . szebb így az élet, könnyebb a közös gond ...” akkor a tagok emlékeznek ... Honnan is jutottak el ők eddig .., Sóvári elvtárs, a brigádvezető is így nyilatkozik: „Apáink és mi is 14 mázsa gabonáért dolgoztunk egy éven át s most? Százszor annyink van”! Havacsek néni, a szövetkezet egyik nyugdíjas tagja ősz fejét felemelve a könnyekkel küszködik: „Elnök elvtárs, az isten áldja meg ezt a szövetkezetei, ez tett emberré s ma már nyugdíjam van, békés öregségem ..." Elfogy a hivatalos szó. Az udvaron a fortyogó üstök is elcsendesülnek, hogy átadják az asztalokra a párolgó ételt, amely mellett ott gyöngyözik a sajáttermésű bor. Mint a holnap gazdagabb ígérete ., j (—u —s.) ISem volt veszteség, — nem történt semmi... Tizenkét izraeli harckocsi benyomult a Jordán folyótól nyugatra fekvő El Kholi szíriai faluba. A harckocsikat az izraeli tüzére ég támogatta. Az első egyiptomi hadsereg nehéztüzérsége tüzet nyitott a páncélosokra, s visszavonulásra kényszerítette őket. A kommüniké szerint, melyet az A1 Ahram című kairói lap közöl, — arab részről nem volt sem emberi, 6em anyagi veszteség. ★ Uram! — így szólt a fiatal El Kholi-i paraszt, inas-, szárazra égett kezével hadonászva. — És akkor sok idegen harckocsi jelent meg a falu alatt. Kis füstöket láttam, aztán lecsapott az első szörnyű bomba, éppen a kukorica földre. Aztán még egy, aztán még egy. S akkor jönni kezdtek ezek a halálkocsik, és akkor a mi katonáink is lőni kezdtek. Irtózatos robbanások pukkantak elől és hátunk megett, és én akkor nem tudtam, merre szaladjunk. Két gyerekem ordított, meg az asz- szonyom, a harmadikat ölbekaptam, mert az asszony a szopós kicsit szorította melléhez. Es akkor becsapott a faluba is a bomba, nem tudom, mi lehetett, s én tudtam, hogy szaladni- kell, mert jöttek a harckocsik, Izrael felől, s már az első házak közt lőttek. A falunkban többen puskát ragadtak, mert megtanulták, hogyan kell lőni, de én csak a gyerekekre gondoltam, meg az asszonyomra, és arra, hogy most elpusztul a világ! És szaladtunk, uram, ordítva és sírva, ki a faluból, hogy a sok lövés ne érje a gyermekeinket. Láttam, hogy a mi puskás embereink hasra vágják magukat, és lőnek, de nekem vinnem kellett a kicsit. Kiszaladtunk a gyapotföldekre, és megbújtunk a földeket övező kőrakások mögé. Még szóltak az iszonyú hangok, aztán hallottuk, hogy megfordulnak a halálkocsik, és visszamennek amerről jöttek Hallottuk, hogy ordítanák győzelmesen a mi puskásaink, és akkor ordítottunk mi is, boldogan, hogy életben maradtunk, és szabadok maradtunk. Boldogan kiáltozva mentünk vissza a faluba, és örültünk, és nevettünk, hogy a kunyhóink alig sérültek meg, s ha be is omlott egyik-másik oldala, nem számít, agyagfalat könnyen ver az ember, nem nagy az egész. De a kukoricaföld tele volt lyukkal, és jaj, a gyümölcsfák közül sok kidőlt! Szaladtam a házamhoz, amelynek oldalához volt kikötve a kecském. És a kecském a földön hevert, és oldalából folyt a vér, és a lábával rugdosott! Levetettem magam a kecskémhez. és sírtam, mert az oldala fel volt szakítva, és a belei lógtak a porban. Uram! Uram, jó uram! A kecském megdöglött! És én nem tudok mit adni a szopós gyereknek, mert feleségemnek elapadt a teje! És nem tudok mit adni a nagyobb gyerekeknek sem, mert a gyümölcsfák kidőltek! És csak heverünk a kunyhóban, a rongyokon, és nézzük az üres agyagedényt, és arra gondolunk, hogy a halálkocsik visszajöhetnek! Uram! Adjátok vissza a kecskémet, Allahra kérlek, és adjatok puskát! Adjatok puskát nem csak nekem, hanem az asszonyomnak is, és legnagyobb gyermekemnek! Adjatok kecskét, hogy az éhségtől ne széde- legjünk, és adjatok puskát, hogy többé, ne szaladjunk el, ha újra jönnek a kocsik, idegen katonákkal, hogy hulló vérünkkel is megállítsuk a kocsikat! Átok azokra, akik békés otthonokra törnek! ★ A nyugati államférfiak, és az izraeli államférfiak igyek. z nek megnyugtatni a világ közvéleményét, hegy nincs szó agresszióról, csapatok összevonásáról — írja a lap. A nyugatiak szerint — nem történt semmi. y—b. B Magyar Szovjet Baráti Társaság kitüntetett aktivái November 7-én több MSZBT tagot kitüntetlek. Aranykoszoriis MSZBT-jelvényt az alábbiak kaptak: L. Szabó János Mátészalka, Seres Józsefné Csenger, Havas Mátyás Kisvárda, Drégely vári Imre Nyíregyháza, Arató Ferenc Nyíregyháza. Ezüstkoszorús jelvény kitüntetésben az alábbi tagok részesültek: Szalma József Vásárosnamény, Barcsai Sándor Csenger, Somogyi Miklós Kisvárda Angyal Károly Fehérgyarmat Vanczák József Nyíregyháza, Fekete Anna Nyíregyháza, Sóvári Ferenc Nagykálló, Cs. Nagy Lajos Tiszátok, Forgács József KlsVárda, Horváth Gabriella Nyíregyháza, Ács Mikiósné Nyíregyháza. Emlékeztet és figyelmeztet... Gondolatok a vajai emlékmű avatásakor Ma vajai dolgozók emlékezésének, hálájának szimbólumaként a legendás hírű kuruc vár kapuja előtt emlékművet avattak. Még történelmibbé lesz e hely... A várkastély szobái emlékeztetnek az ősapák, a kuruc vitézek tetteire, de jött Máj tény és jött a szatmári béke. Majd a dédapák Kossuth zászlaja alatt indultak a szabadságért harcba és ismét csak vereség: Világos és Arád következett. Negyven évvel ezelőtt, 1918—19-ben a proletárok vezetésével nemcsak a haza függetlenségéért, hanem a dolgozók szabadságáért is síkra léptek Vaja hősei. Nekik sem sikerült való- raváltott álmukat megvédelmezni. Messze volt az „orosz testvér", száz ellenséggel viaskodott ő is, így a külső és belső bitangok eltiporták a fiatal proletár hatalmat. Jött a fehér terror, Horthy 25 éves uralkodása, míg végre 1944 őszén véglegesen szabad lett, Vaja és szabadok . lettek az addigi elnyomottak. Ezek a szabad emberek emlékeznek most a Tanácsköztársaság hőseire, apáikra, testvéreikre, akiket a fehér terror kivégeztetett. Az emlékmű márványtábláján aranybetükből vésve 13 név ragyog mementó-ként. Tizenhárom proletárt végeztek ki 1919. májusában, amikor a Horthy ék által segítségül hívott burzsoá román hadsereg elfoglalta Vaját. Kik voltak ezek az emberek?: Hódi Mihály 37 éves, öt gyermekes, apa, vagyontalan. Orosz hadifogságból jött haza és rövidesen egyik szervezője lett a forradalomnak. Kassai Antal 24 éves napszámos, orosz hadifogságból jött haza. Direktóriumi tag volt, égy árvája maradt. Kassai János 29 éves, napszámos, orosz hadifogságból jött haza. Direktóriumi tag volt, három árvája maradt. Kun András kisparaszt, ö is egyik szervezője volt a forradalomnak, hét árvája maradt. Kun Gábar 45 éves napszámos, egyik kezdeményezője volt a földosztásnak, egy gyermeke mai’adt. Kun Sándor 35 éves szegényparaszt, a direktórium volt. Három árvája maradt. Osváth János 50 éves napszámos volt, szervezője a földosztásnak, hat árvája maradt. Sípos Antal, direktóriumi tag volt, a környező községekben is járt szervezni a forradalmat. Sipos László 49 éves napszámos orosz hadifogságból jött haza. Lelkesedett az új rendért. Sipos Ferenc 26 éves, orosz hadifogságból jött haza, gyűléseken többször is szót emelt az urak gazságai éllen. Tisza József 52 éves, proletár szülőktől származott. Előbb községi kisbíró, majd a községi Hangya alkalmazottja lett. Tizenhat gyermek apja volt. A szociáldemokratapárt járási vezetője, Vaján pedig a direktórium elnöke, jó szervező és nagyszerű szónokként él a va- jaiak emlékezetében. Tisza Miklós földnélküli 31 éves, orosz hadifogságból jött haza, direktóriumi tag volt. Tisza Péter 28 éves napszámos, lelkes vezetője a forradalomnak. Ezt a tizenhárom hőst állították 1919. május negyedikén puskacsö elé minden bírósági tárgyalás nélkül. Meg kellett halniuk, mert földét akartak osztani, mert a Tulipán út mellé (a földesúr magán útja) olyan házakat akartak építeni, mint amilyet most építenek a dolgozók. A községben senkit meg nem öltek, csupán a volt főbírótól rekviráltak egy süldőt a vörös katonák élelmezésére. Ecsedí főjegyző úrnak pedig azt mondták, hogy a szolgálatára nincs tovább szükség. Es mind ezért 13 embernek kellett meghalni. Tizenhárom család szerepelt 25 éven keresztül a fekete listán. Az árvák és özvegyek még harmados földet sem kaphattak a községben. Nem egy családban halt el rövid néhány hónapon belül bánatában, nyomorban az özvegy és a gyerekek. Hozzátartozók, ismerősök es minden dolgozó, ma amikor ott álltok a frissen leleplezett emlékmű előtt, amikor ezekre a hősökre emlékeztek, gondoljatok arra, hogy az emlékmű figyelmeztet is minket. Őrizzük szilárdan a proletárhatalmat. Az ellenség 1956-ban még nagyobb leszámolásra készült, mint 1919-ben. Mi sem 1945- ben, sem 1956-ban nem álltunk ilyen bosszút, humánusabbak vagyunk, de a Szovjetunió segítségével megszerzett hatalomra vigyázunk, mert előttünk a példa, hogy milyen kegyetlenkedésre képesek csak azért, mert a szegények is emberhez méltóan akartak élni. A most felavatásra kerülő mű emlékeztet és figyelmeztet is mindnyájunkat. Csikós Balázs.
