Kelet-Magyarország, 1958. november (15. évfolyam, 258-280. szám)
1958-11-05 / 261. szám
4 KELETMAGYAROR8ZÁG 1958. NOVEMBER 5, »gKRPAil HIRE K 1958. norember 5, szerda, Imre Gvőri Illés György: Őszi sorok Barátkozás A vonat saép csendben gördül ki az állomásról. Az egyik fülkében vastagkendös, paraszt nénike ül. Beszélget- tek. Rajtuk kívül a fülkében ült egy szénfekete, rövid, fiús- ranyírott hajú lány is. A nénik gondolták, hogy fiatal, vagy pedig az 'is lehet, hogy valami afféle váróéi kisasszonynak nézték, akivel úgy sem tudnának miről beszélgetni, s nem vonták be a társalgásba. Egyszer aztán az öreg Varga néni az unokájáról, Gizi- kéjérői' beszélve elmondta, hogy most ha leérettségizik, Debrecenben az egyetemre akar menni. Ekkor aztán közbeszólt a fiatal lány is, s kiderült, hogy ő is Debrecenbe jár az egyetemre, az orvoskaron tanul. Előbb csak Varga néni figyelt oda, de kis idő múlva már mind a négyen a fiatal lányt hallgatták. Kérdezgették, faggatták; hogy mint vannak az egyetemen a fiatal lányok, mit csinálnak a diákszállóban, Egészen felmelegedtek, egészen maguk közé fogadták a lányt. S végül mikor a paraszt nénik leszálltak Kismicskén, mindannyian kedvesen, kicsit anyáskodva búcsúztak el az egyetemista lánytól, valahogy így: jó utazást lelkem, meg aztán jó tanulást! mr Zilá =* A VÄKOSI VÁLASZTÁSI ELNÖKSÉG FELHÍVÁSA A városi választási elnökség felkéri azokat a választókat, akik az összeírás óta a város területén lakást változtattak, hogy a választói névjegyzék helyesbítését kérjék a városi tanács I. emelet 16-os szobájában. ★I A ZENEISKOLA HANGVERSENYT RENDEZ A nyíregyházi Állami Zeneiskola ma délután hat órai kezdettel a TIT nagytermében (Zrínyi Ilona utca 13. szám) „A szovjet zene útja” címmel hangversenyt rendez, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére. Bevezetőt mond Vikár Sándor, a zeneiskola igazgatója. Műsoron orosz és szovjet zeneszerzők művei szerepelnek, ★ Értelmiségi nagygyűlés VOLT A TISZTI-KLUBBAN Tegnap délután értelmiségi nagygyűlést tartottak a Tisztiklubban. A nagygyűlésen dr. Merényi Oszkár mondott beszédet. ★ FELHÍVÁS IRODALMI PÁLYÁZATRA Irodalmi pályázatot hirdet a Vasas Szakszervezet Elnöksége nem hivatásos íróik, hanem vasipari dolgozók részére. A pályázat tárgya: A vasmunkások életének akár a múlt, akár a jelen eseményeinek valósághoz hű ábrázolása. A kitűzött díjak összege 300—4000 forintig terjed. ★ ALUMINIUM SZERKEZETŰ VASÚTI KOCSIK gyártását kezdték meg a györ Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyárban. A két alumínium szerkezetű vasúti kocsi lesz jövő évben forgalomba kerülő Rába—Balaton motorvonat pótkocsija. Az egyik luxus-berendezéssel készül, bárral felszerelve A könnyű kocsik igen gyenge felépítményű pályán is közlekedhetnek. cA penr/éj Á Bessenyel-téren sétáltam, az Ősz szépségét élveztem. Mindenre gondoltam, ami békés, csendes és nyugodt; Tóth Árpád versét kezdtem mondani: „Jó itt csendben nézni a fákat. Érezni a derűt, mely mindent áthat.“ Mert derűs az ősz is a maga nemében — gondoltam —, és meg akartam fogalmazni, hogy miért, amikor hirtelen durva férfi hang szólalt meg mellettem: — Nem vesz borotvapengét? — Nem — mondtam gépiesen és tovább szőttem volna gondolataim. — Az ősz azért derű6 .., — Príma, nyugatnémet gyártmány — hallottam újra, s olyan közel hajolt hozzám, hogy éreztem a szája leheletét. önkénytelenül megálltam, és végigmértem a tolakodót. Magas, harmincöt év körüli, rossz külsejű ember volt. Egész megjelenése hanyag nemtörődömséget tükrözött,, de sovány arcának nagy sötét szemeiből valami lenéző cinizmus érződött. Hosszú vékony újjal közt forgatta a kis sárga, vörös dobozt, közben hol rám, hol a dobozra nézett. Egy darabig szó nélkül álltunk. Bal kezének középső ujján nagy pecsétgyűrű keltette fel az érdeklődésem. A dobozka fedelén pedig kétségtelenül szláv betűkkel írott márkát olvastam. — Hagyjon — mondtam ismét és elfordultam. Igyekezetem, hogy gondolataim visszatereljem az előbbi vágányra, hiábavalónak bizonyult. Egyre azon törtem a fejem, hogy miért gondolta ez az alak, hogy ha nyugatnémetnek titulálja a pengéjét, én megveszem. A penge nem a nyugatnémet ipar terméke, tehát a különös ajánlás nyílván az ihlető politikai ismeretére támaszkodik. — Vedd meg a pengét! Príma, nyugatnémet. Mit gondolsz, tudnak ott rossz pengét gyártani, ahol naponta ezer és ezer príma fegyver készül? Talán ugyanabból az anyagból tankok, bombák is vannak. Azok jóminőségében nem kételkedhetsz. Háboríts penge! Érted, öreg fiú? Lebe- ott rossz a borotvapenge, ahonnan nekünk, pecsétgyűrűs nap- lopóknak annyi jót ígérnek — mesélte két rosszindulatú szeme, mert szavakban elmondani# gyáva volt. Visszanéztem. í • Még mindig ott állt egyhelyben, ahol hagytam. Hiába történt az ajánlás, nem megy az üzlet, kevesen hatódnak meg márkától. — De üsse kő, mit törődök én vele? „Jó itt csendben nézni a fákat“ — mondom most már hangosan és sietek, majdnem szaladok. A vers második sora azonban ismét csak ez: — Az ördög vinni cl az ilyen csirkefogókat. Az ősz derűs, s mégis bosszús vagyok. Kiás János AZ OROSI RAKÖCZI TERMELŐSZÖVETKEZETBEN az elmúlt esztendőben 950 mázsa alma termett 30 hold gyümölcsösben. Az idén viszont 2400 mázsa, amelynek 90 százaléka export minőségű. Az idén 154 forinttal űzetnek minden munkaegységet. Lipcsei György hatvanezer forintot keresett a termelőszövetkezetben amely 5 ezer forintos havi jövedelemnek felel meg. Az eredményeket látva, egyre többen kérik felvételüket a szövetkezetbe. A közelmúltban 17 új taggal gyarapodott a Rákóczi téesz, r A nyíregyházi rádió mai műsora Napi krónika. —Aki úr volt az urak között. — Versenyeznek a cukrászok, — Vidárp melódiák.— 40 évvel ezelőtt. •— Gyermek műsor. — őszinte szavak a rács mögött, !*•; DEZSERI LÁSZLÓ NYÍREGYHÁZÁN Dezséri László, a Magyar Rádió. munkatársa ma délután fél 5 órai kezdettel az Irodaház nagytermében „Az ifjúság erkölcsi nevelése” címmel tart előadást. Az előadást a Városi Nőtanács és a Magyar Szovjet Baráti Társaság szervezte. Az előadás után a postás kultúrcsoport kultúrműsorral szórakoztatja a megjelenteket. Zörögnek az ágak, a szél megcibálja. Sáros cipőben az ősz idelép. Nézek, csak nézek az ázott világra és gyűjtöm a télre a szív melegét. Gyűjtöm az emberek apró szokását, mert ott izzik bennünk a vér, ez a tűz. A rendet kívánják — s a párjukat vágyjék, s engem is vágyuk merész láza űz. Vágyom mint ők a kemence szavára, kívánom a konyha kávé-illatát, s várom, mint százezer társam is várja* hogy ajkamat csókoló íz járja át. Forró szerelmem az emberi élés: a télben, a mélyben, az égben a nap. A fákban, a tájban, az árnyban is él és világokat bontani szárnyakat ad. A rendet kívánom — a páromat vágyom, s a kávé, a konyha hazámra terül. Nyár heve lobban az őszi világon, s a cseppek zenéje is elcsendesül. Suhognak a lombok, a szellő riszálja, szívemben érlel kalászt is a nyár. Messzire surran az őszök világa, csak emlékük fáj mégis néha ha jár... Ki less as első? Megyénk gépállomásai között nemes vetélkedés folyik az elsőségért. Mindenütt igyekeznek a traktorosok, szerelők és más szakemberek, hogy az elsőséggel járó dicsőség mellett megkapják ; megérdemelt pénzjutalmat is. Az őszi munkák végzésében eddig a Fehérgyarmati Gépállomás vezet 71.5 százalékos tervteljesítéssel. Második Vencsel- lő 69.8, harmadik De- mecser 68.3 százalékos tervteljesítéssel. Büszkék az eredményekre, s elhatározták; nem szűnő lendülettel dolgoznak, segítik a termelőszövetkezeteket, egyénileg dolgozó parasztokat, hogy az éves tervteljesítésért vívott versenyben is az elsők közé kerüljenek. Nem ártana, ha a Kisvárdai Gépállomás dolgozói is gyorsítanának az „ütemen“, mivel 39.9 százalékos tervteljesítéssel sereghajtók megyénk gépállomásai között az őszi munkák végzésében. Az éves terv teljesítéséért indult vetélkedésben még mindig a nyírtelekieké a'S elsőséggel járó dicsőség. Október 31-ig 100.3 százalékra teljesítették éves tervüket. Második a Ven- csellői Gépállomás 92.4, harmadik helyre a fehérgyarmatiak kerültek 91.2 százalékos tervteljesítéssel. A kisvárdaiak viszont az éves terv teljesítéséért folyó vetélkedésben is az utolsó helyen vannak 71.1 százalékos tervteljesítéssel. A MUNKÁSOSZTÁLY KATONÁJA Kötetekre mciiő regényt lehetne írni erről az emberről. Az életről, a sok-sok munkáról, az ifjúkori örömökről, — amelyből igen kevés jutott ki — a tengernyi megpróbáltatásról és szenvedésről, amelyek megviselték. Igaz, 59 éves létére is mozgékony, friss a hétköznapok egyszerű embere, de az arcán ott barázdál évtizedek harcának nyoma. Ha munkásőrt, pártmunkást, partizánt képzelsz el egyszemélyben, ugye deli, robosztus alakot látsz magad előtt. Ércbeöntött szobormása ott lebeg emlékezeted ködén, s arra gondolsz: milyen nagyszerű lehet a munka, a hazaszeretet, a becsület, a tisztesség koszorújába fonni az élet napjait. Munkásélet; Milyen más e fogalom ma. s mennyire más volt még nem is olyan régen. Akiről szól az írás, Jeles László, a ritkuló, dérlepte hajú veterán 1919-ben szabadult a kőműves szakmában. Fiatal volt még, de ahogy kitört a forradalom, a szabolcsi munkászászlóaljban harcolt. Amikor leverték a Tanácsköztársaságot, megbotozták, 3 évig nem kapott munkát. Aztán az első alkalommal sztrájkot szervezett, öltözőért, ivóeszközért vív hosszú harcokat. 1930-ban pedig, mikor nehéz munkanélküliség köszöntött az építőmunkásokra, s amikor ínségmunkát követeltek, a polgármester letartóztatást ígért. Aztán ahogy 2-300 ember megszállta a városháza folyosóit, újra kaptak 1-2 hetes munkát. Hát így volt. Ilyen volt a munkásélet és bizony ebben az időben nem sokan mertek szembeszállóiba cicázó csendőrtollakkal. Bátorság, erő kellett. "Sáriit a jövőben. Ez az egyszerű munkás 1938-ban ű8gy sztrájkot robbantott ki a.- tjamjanich-laktanj építkezésénél. Tudta, ml következik: 2 hónapon ót háromszor változtatott lakást. Mégis megtalálták. Saját lakásán verték félholtra, s így búcsúztak a csendőrök: „Köszönje meg, hogy ezzel megúszta, mert ha. hamarább megtaláljuk, nem lát többé napvilágot.” Jeles László ucm hátrált. A háború idején Moszkvából, a Kossuth-rádio adásaiból szerezték a híreket. 1942-ben megúszta a frontot, mert „megbízhatatlan” volt. A rendőrség röviden értesítette,, hogy felügyelet alatt áll, és megfosztották beosztásától, a nyíregyházi építömunkások elnöksége tisztségétől, 1944-ben internálták. Később kiengedték, majd újra letartóztatták, s a Gestapo lajstromára került. 1 napra engedlek ki, s másfél hónapig bújdosott a városkörnyéki tanyákon, az erdőben, mint az üldözött vad. Nyíregyházán még nyilasok voltak, s ő már Nagy- kállóban jelentkezett a Vörös Hadseregnél, Együtt érkezett Nyíregyházára a szovjet katonákkal 1944. október végén. A meginduló élet a városházán találta. 12.000 embert osztott el a romos-épületek rendbehozására, a kórházak é* a legfontosabb munkák végzésére. Legszív esett, ben erről az időről beszél. Arról, hogy megalakították a pártat, hogy 45 éves létére a demokratikus hadseregbe jelentkezett önkéntesnek Hitler ellen. S mikor hazajött, volt ereie hogy megalakítsa a nyíregyházi munkások össz-szakszer- vezetét, amelynek titkára lett. Az ő nevéhez fűződik a Nyírségi Építőmunkás Szövetkezel alakítása is, melyben a dolgozók igazgatónak választották. 1956-ig az Építőipari Vállalatnál dől-, gozott. Nyugdíjazták, s minden oka megvolt rá hogy pihenjen. Nem ezt tette. Képtelen lenne rá. Létrehozták az MSZMP nyíregyházi szervezetét, melynek később intéző bizottsági tagja lett; Az első alkalommal — mikor létrejött a munkásőrség — fegyvert ragadott, a mun- káshatalom védelmében. Ma is résztvesz a nehéz gyakorlatokon. A kérdésre, hogy nem nehéz-e a sok munka, azzal válaszolt, hogy „Mi munkások megszoktuk ezt.” Jeles László a munkásosztály katonája, hűséges harcosa a pártnak és a népnek, Számtalan társadalmi elfoglaltsága ellenére legutóbb elfogadta, hogy körzete dolgozói tanácstagjuknak jelöljék. Örömmel tesz eleget a megbízatásnak, jogy közvetlenül is résztvegyen az államhata- ]0^nban. Harcos múlt áll mögötte. És szinte naposa tanítja a fiatalokat a jelen szeretetére. MagiSiT>erteti velük a munkás egykori sorsát. „Mert Vl\ern tudják úgy könyvből, mint ha én mondom el a gyakorlatból, mi volt” — mondja, s hozzátett hogy legalább ő sem felejt. Emlékezik, őrt : áh a néphatalom felett. Dolgoz^, kik nyugodtan élünk, hajtsuk előtte a tiszteletadás zászlaját. IVfert a bőgök manapság köztünk »annak. (Kapfeai
