Kelet-Magyarország, 1958. november (15. évfolyam, 258-280. szám)
1958-11-23 / 277. szám
6 keleímagyarórsíAg 1958 NOVEMBER 23, VASÁRNAP Szakátsy Gyula Nagy veszteség érte a magyar mezőgazdaságot. Szakátsy Gyula tudományos kutató november 21-én, 61 éves korában elhunyt. Személyében a magyar gyümölcstermelés nagy elméleti és gyakorlati szaktudással bíró oszlopát vesztette el. A veszteség megyénkre még fájdalmasabb, mivel élete utolsó éveit itt szentelte a haladó mezőgazdaságnak, tudományos életét a télialma termelés fejlesztéséért áldozta. Megalkotta a termőfaegység fogalmát, amit a nemzetközi szakirodalomban és a gyakorlatban Európa^ szerte alkalmaznak. Szakmai működését Dánszentmiklóson kezdte, ahol főműve, az országos hírű gyümölcsös hirdeti töretlen anaratát. Hat termelési és üzemgazdaságiam könyve jelent meg életében, amelyeket külföldön is lefordítottak s ezek kútforrásává váltak a nemzetközi szakirodalomnak. A Kertészeti Kutató Intézetben dolgozott a felszabadulás óta, majd 1955-ben helyezték a Nyírségi Mezőgazdasági Kutató Intézetbe a gyümölcsosztály vezetőjeként. Itt a télialma nemesítés, a gyümölcsök talajerőutánpótlása terén elért eredményeivel szolgálta a szabolcsi gyümölcs- kultúrát. Szakátsy Gyulát a Kutató Intézet saját halottjának tekinti. Temetése november 25-én lesz Kecskeméten. MEGKEZDŐDÖTT A NÉPIES tAnczenész működési ENGEDÉLYEK EELOlVIZSGA- LATA Értesítjük a .működési engedéllyel rendelkező népi és tánczenészeket, hagy működést engedélyük felülvizsgálása megkezdődött. A Zeneművész Szakszervezet elnöksége postán kiküldi a felülvizsgálással kapcsolatos kérdőíveket a zenészek címére. A kérdőívek beküldési határideje 1958. évi november hó 30. napja. Felhívjuk a zenészeket, hogy a kérdőívek hátlapján felsorolt okmányokat feltétlenül mellékeljék és a határidőt tartsák be, mert különben működési engedélyük érvényesítésével a Zeneművész Szakszervezet elnöksége nem foglalkozik. A kérdőívek és egyéb okmányok a Zeneművész Szakszervezet megyei elnökségéhez (Nyíregyháza, Széchenyi utca 13. sz.) küldendők be. Matematikai csodagyerek A 11 éves Erika Rhodes, a matematikai tudományok zsenije. Már nyolc éves korában megkezdte a differenciálszámítás tanulását; 9 éves korában igen értékes tanulmányi kitüntetést, ugyanakkor pedig egy neves kollégiumban öszntödíjat kapott. Erika Rhodes elképesztő köny- nyedséggel oldja meg a legnehezebb matematikai példákat, amelyek normálisan 17—18 éves tanulók szellemi képességének feleinek meg. Mit tett Erika annak érdekében, hogy tehetségét fejlessze? Keményen dolgozott. Már nyolc éves korában maga határozta meg napi munkatervét. Reggel 6 órakor kelt, hogy rögtön tanulmányokba mélyedjen, s a késő esti órákig dolgozott. Nyolcéves korában tanára tréfásan azt mondta neki: „Ha tovább haladsz ezen az úton, akkor már meg Is kezdheted a differenciálszámítást!” Erika akkoriban még nem is tudta, mit jelent ez a kifejezés. De haladéktalanul hozzálátott a matematikai tudományok ezen új fejezetének tanulmányozásához. Vajon van-e ideje játszani is? Apja szerint Erika soha sem fárad ki az állandó tanulásban. Babával sohasem jászik, bár vannak pillanatai, amikor még „igazi” gyerek... \ moszkvai Kreml fegyverhá- ** zában van egy hatalmas nagy csizma, amely méreteivel és műértékénél fogva méltán kelti fel a látogatók figyelmét. N. A. Nyikiforov tambovl lakos gyűjteményében viszont olyan csizmákat láthat az ember, amelyek alig nagyobbak egy gyufás- doboznál. A miniatűr csizmák pontosan úgy készültek, mint a szokásos méretűek, még sarok- vasat Is vertek rájuk, persze azok is kicsinyek. De hát hol van az a láb, amelyre e csizmák valók? Azt ugyan kereshetnénk, csak a meseországban születhetnek és élhetnek akkora lábú lények. A mi világunkban csak -ujjra húzva lehet „viselni". A csizmákhoz ráadásnak még egy pár bőrkalocsni'is készült. És ki készítette ezen apró lábbelieket? Egy tambovl kereskedő műhely ébén dolgozó segé$l. 1889-ben a vállalkozó szellemű kereskedő elküldte a ritkaság számba menő lábbeliket a párizsi világkiállításra. És ott csoda történt! A csizmákat nagyszüst éremmel díjazták. : „Természetesen" a díjat nem a segéd, hanem, a gazdája kapta, bár neki semmi köze nem volt a kis csizmákhoz, egyetlen öltést, egyetlen szegecskét sem tett rajta, mert nem is igen tudott volna. Lévén ugyanis á csizma- kereskedőknek azon leggyakoribb fajtájából való, aki alig ért ahhoz, amit árul, de van pénze. MESE A MOSO a nyíregyházi asszonyokról és egyebekről Volt egyszer, hol nem volt, a nyírségi homokbuckák között egy kedves kis város, Nyíregyháza. Ezt a várost és lakóit nem sokba nézték. uraik, parancsolóik. Mindenikük csak a saját kényelmére, jólétére gondolt, miközben a szegény pórnép hétrét görnyedve kereste kenyerét. De nemcsak a férfitik élete volt nehéz, küzdelmes, hanem asszonyaiké is. A kenyérszerzés gondjaiban való társulás, a család és gyermekek gondja mellett naphosszat görnyedhettek a teknők mellett, koptathatták amúgy is elnyűtt életüket... , Bezzeg megörültek a kis város lakói, amikor elűzték a régi rabtartókat és saját maguk intézhették sorsukat! Egyszeriből megváltozott addigi életük! Mindenki közjón munkálkodott. így éltek, éldegéltek és szaporodó eredményeik nem kis büszkeséggel töltötték be szívüket. Nem volt már ismeretlen csodabogár a zümmögő porszívó, a vígan duruzsoló mosógép, presz- szógép és a többi ördöngős háztartási masina sem. Igaz, egy ideig, — amíg pénzük össze nem gyűlt.— csak a kirakatokban csodálhatták ezeket a nagyszerűségeket. Akadtak olyan asszonyok is, akik nem tehettek félre egy forintot sem, mert másra kéllett a pénz. Ezekre gondolt a városban lakó jó szívű Kisker bá’, amikor olyan bolttal ajándékozta meg ezt a kedves kis alföldi várost, ahonnan pár fillérért kölcsönkaphatták bármelyik nekik szükséges masinát. Lett is erre sürgés-forgás, nagymosás, nagytakarítás! Kéz- ről-kézre jártak a gépek az asz- szonyok között! A mosógépek voltak a legnépszerűbbek, a leg- kapósabbak. Alig volt olyan nap, amikor nem akadt pártfogójuk a két esztendő alatt. Nem is csoda, ha egyszer megsckalták és elkezdtek zakatolni, lustálkodni, amikor egy-egy erőszakos asz- szony mégis kikérte őket. Mert olyan ez az asszonyhépség, hogy ha mái- egyszer megízlelte a jót, dehogyis akar lemondani róla! Hiába jajgattak, nyüszögtek a mosógépek, hiába mutogatták lekopott hajtókereküket, fáradt motorjukat! Az asszonyok mégis vitték, vitték. Igaz, hogy sokszor már. könnyeik is peregtek a szappanos vízbe, és megfeledkeztek Kisker bá‘ és a mosógépek eddigi jó szolgálatáról... mert hiszen az öreg masinák képtelenek voltak tisztáru mosni a sok szennyest. De hiába dohogtak magukban, nem akadt egyetlen bátor lélek sem, aki meg merte volna mondani, hogy bizony jó lenne már nyugdíjba helyezni ezeket a sok ii unkát végzett gépeket! Csak egymás között beszélték, mennyi keserűséggel jár egy idő óta ismét a nagymosás. Égy szép napon mégis küldöttség kerekedett rel ezekből az aszonyokból, de nem Kisker bá‘-hoz, hanem hozzam jöttek, meséljem el, mennyi gyötrelemmel jár mindaddig a uf-gymosás, amíg ilyen fáradt, elnyűtt gépeket tart a boltban. Nem, ezek az asszonyok a világért sem akarnak hálátlanok lenni, nem felejtik el sem a gépek, sem Kisker bá’ jótettét.., dehát mégsem hullhat örökké a kőnnvük a szappanos vízbe... — Sebők — A téli álom titka Gyerekek! Most, amikor ,.-, a telet, a havat, a-szánkózást, a sízést és a hógolyózás alkalmait várjátok, gondoltatok-e már arra, hogy miért merülnek téli álomra az egyes állatok? Bizonyosan kevés gyereknek jutott eszébe ez, még kevesebb nek az, hogy vajon mi a téli alvás titka? Most megpróbálunk erre a kérdésre felelni. Bizonyosan hallottatok már arról, hogy vannak melegvérű állatok. Ezeknek az tulajdonsága, hogy egy bonyolult szervük segítségével mindig egyensúlyban képesek tartani testük hőmérsékletét. Ezeknek az állatoknak a tél igen nagy „gondot” okoz, mert annál több táplálékot kell fogyasztanak, minél hidegebb van, különben nem képesek a szükséges szinten tartani testhőmérséketüket. Azaz: megdermednek, vagy megfagynak. Van azonban az állatok közt néhány,. amely átmenetileg lemoníl melegvérű állapotáról, összehangolja teste hőmérsékletét környezetével, megszünteti a táplálkozást és halotti merevségre emlékeztető állapotban tölti az év leghidegebb időszakát, a, telet. Ezt az állapotot közismerten általában „téli álomnak” nevezik. Bizonyosan ti is, így hallottatok róla. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy emberi lény nem tudná elviselni a test hőmérsékletének ily nagymérvű csökkenését. Biztosan a kutyák, macskák, egerek, majmok sem viselnék el, mert téli álomra ők is képtelenek. A tudósok megállapították, hogy az állatok téli alvása csak altkor következik be, ha bizonyos mirigyek tevékenysége teljesen lecsökken. A tudósok megpróbálták. egyes állatoknál úgy. előidézni a téli alvást, hogy kikikapcsoltak egynémely mirigyüket a munkából, úgy is próbálták, hogy inzulint fecskendeztek néhány állat testébe. Az alvás be is. .következett, de ha az állatokat valamilyen ellenszerrel fel nem „ébresztették” mindhalálig aludtak. Azaz: a téli álomból sose ébredtek fel. Márpedig előttetek is közismert dolog, hogy téli álomra szenderült állatokat nem kell ébreszgetni, amikor eljön az idő maguktól is felébrednek. Mit gondoltok, milyen folyamatok mennek végbe a téli álmukat alvó állatok agyában? Talán tavaszról, szép meleg nyárról, ízes falatokról „álmodnak”? Avagy valóban annyira alszanak, hogy ilyesmire képtelenek? E kérdések megválaszolásához tudnotok kell, hogy az állatok agya csak akkor tud működni, ha a testük hőmérséklete eléri, a 20 fokot., A testük végtagjait sem képesek mozgatni, ha a test. hőmérséklete 20 fokon alul van. Ebből már kitaláljátok magatok is, hogy a téli álmot alvó állatok nem álmodoznak, mert az agyvelejük teljesen nyugalmi . állapotban van, idegrendszerüknek csak bizonyos részei folytatnak korlátozott tevékenységet, amely szükséges ahhoz, hogy életbe maradjon a test: minimális hőfejlesztés és igen kismérvű anyagcseréd Ezután megkérdezhetitek, hogy melyik az a szerv, amely a hőszabályzó ' központot irányítja? Erre a tudomány még nem tud feleletet adni. A tudósok bíznak abban, hogy mihamar megfejtik ennek a tít- . kát és akkor feleletet adhatnak, hogy melyik az a szerv, amely a közönséges alvást „elrende- li”az állatok számára. Must folyt a vízcsapból No, gyerekek, hallottatok-e már olyat, hogy valahol must folyt a vízcsapból? Ugye néni? Nem is mindennapi dolog az és csöppet sem rendjén való jelenség. Mégis megtörtént egy svájci városkában. Tudjátok, hogy Svájcban nincsenek állami gazdaságok, és termelőszövetkezetek mint nálunk. Ha vanriák is Ilyesfélék, azok egészen más valamik, mindig néhány vagyonos ember érdekeit szolgálják. Az egyszerű ember pedig arra van utalva, hogy egymaga oldja meg problémáit. Ilyen probléma volt az idén a bortermeléssel kapcsolatban: ugyanis any- nyl bor termett, hogy a kis szőlőtulajdonosok nem tudták a mustot hová tenni. Végül is a víztartály egyik rekeszébe öntötték. Amikor a must forr- ni kezdett, átcsapott a másik rekeszbe és a városka házaiban a vízvezetékekből a lakók nagy meglepetésére must folyt. A. múltlieti találós kérdések megfejtése Az I. kérdés felelete: Medve. A II. kérdés felelete: Csipkebogyó. A III. kérdés felelete: Eper. T a m b o v i miniatűr csizmák
