Kelet-Magyarország, 1958. november (15. évfolyam, 258-280. szám)
1958-11-23 / 277. szám
RELETMAGYAROKSZAG 5 tttmOfflBEft «, VASÁRNAP Szervezettebb agitációt a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztése érdekében! T ermelőszövetkezeteink életében ez a hónap a zárszámadás hónapja. Most folyik a felmérés, most állapítják meg az 1958. évi gazdasági eredményeket és most kerül a számok tükrében véglegesen napvilágra az, hogy mit fejlődtek, ez évben milyen volt a jövedelmezőség. Bér most még nem tudjuk összegezni a termelőszövetkezetek elmúlt évi gazdálkodásának eredményeit, — hiszen végleges képet csak a zárszámadás adatai nyújtanak erről — az eddigi tapasztalatok, az elkészített mérlegek, a megtartott zárszámadások máris azt igazolják, hogy termelőszövetkezeti mozgalmunk ez évben sokat fejlődött, sokat erősödött és jó úton halad. Ezt igazolja az is, hogy az egyéni gazdák egyre nagyobb érdeklődéssel tekintenek a zárszámadások eredményei elé és a korábbi évekhez viszonyítva ma sokkal jobb az egyénileg dolgozó parasztok és a tsz-tagok viszonya- A dolgozó parasztság többsége ma barátságosabban szemléli a termelőszövetkezetet. Ez érződött a mostani választási munkákban is. Megyénkből nem volt egyetlen gyűlés, összejövetel, ahol valamilyen formában a termelőszövetkezeti mozgalom szóba ne került volna. A fokozott érdeklődést azonban a leghűebben az mutatja, hogy tavaly ősz óta napjainkig megyénkben több mint négyezer parasztcsalád 15 ezer hold földdel lépett a termelőszövetkezetekbe. Ez az érdeklődés, a számszerű növekedés egyrészt választ adott azoknak, akik nem hittek eddig a szövetkezeti mozgalom létjogosultságában, másrészt biztosíték arra, hogy a szövetkezeti mozgalom jó úton halad, megvan a lehetősége annak, hogy falun a mély gyökeret eresztett szövetkezeti mozgalom rövid időn belül hatalmas fává terebélyesedjék. A fokozódó érdeklődés a szövetkezet iránt, a nagyobb arányú számszerű növekedés azonban azt is jelenti, hogy a következő időben falvainkban szervezettebbé, konkrétabbá kell tenni az agitációs munkát Ma a falusi lakosság hangulata a párt és a kormány politikája, munkája nyomán olyan, amelynek alapján fejleszthetjük a mező- gazdasági termelést, erősíthetjük a munkás-paraszt szövetséget és a falu valamennyi rétegéhez közelebb jutva sikeresen vihetjük előre á mezőgazdaság szocialista átszervezésének, ügyét. Azonban egyes falusi vezetők még mindig népszerűtlen feladatnak tartják a tsz-ről való beszólást, a tsz.-eredmények népszerűsítését. Arra hivatkoznak, hogy ez csökkenti a párt és a kormány politikája iránti bizalmat. A ki ezt teszi, vagy e szerint cselekszik, az akarva, akaratlanul a párt politikája, á dolgozó parasztok érdekei ellen cselekszik. E kérdésről hallgatni, a mezőgazdaság szocialista átszervezését a dolgozó paraszttól eltitkolni, káros illúziót kelthet és legalább annyira veszélyes, mintha a dolgozó parasztságnak a parcellás gazdálkodás örökös fenntartását ígérnénk. Legyünk őszinték és mondjuk meg, ha mi lemondanánk a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről, akkor lemondanánk a szocializmus építéséről is. Erről pedig mi nem akarunk lemondani, erre ezelőtt egy héttel megyénkben hitet tett több, mint 350 ezer választópolgár is, aki szavazatát ádta arra a politikára és arra a célkitűzésre, amelyet pártunk és kormányunk a következő időben meg akar valósítani. Mezőgazdaságunk eddigi fejlődése, a szövetkezeti élet tapasztalatai ma már szemléltetően bizonyítják hogy nemcsak a régi módon, éjt-nappallá téve, küszködve, vagy csalással és mások kizsákmányolásával lehet feljebb emelkedni, hanem sokkal inkább elérhető ez a szövetkezeti nagyüzembe tömörülve. A tsz-ek eredményeinek elhallgatása a dolgozó parasztság érdeke szempontjából káros. Nem érdekünk, hogy beválthatatlan ígéretekkel nyerjük meg a dolgozó parasztság bizalmát. Legyünk türelmesek és következetesek. A z őszinte szó nyomán egyre több kis- és középparaszt győződik meg arról, hogy bár mi nem a kisüzemben látjuk a „megváltást”, hanem a szocialista nagyüzemben keressük a megoldást, mégis mi vagyunk a dolgozó parasztság igazi barát ja. és mi képviseljük igazi érdekét. Megyénk területén számos község van olyan, ahol bátran kiállnak- a szövetkezetesítés mellett, nem rejtik véka alá és nem hallgatják el a termelőszövetkezet gazdasági eredményét. Ilyen például Tiszavas- vári, ahol ez évben körülbelül 210 család, Beregsurány, ahol 80 család és Csenger, ahol 71 család lépett be a helyi termelő- szövetkezetekbe. E községekben a községi párt- és tanácsvezetők és a termelőszövetkezet vezetői és' tagjai személyesén, ha kell, több esetben xs felkeresik a szövetkezeti mozgalomhoz legközelebb álló egyéni parasztokat és nem restellnek velük többször elbeszélgetni. E községekben valamennyi vezető a szövetkezeti mozgalomról nemcsak egy nyelven beszél, hanem egyenlően is dolgozik. A nagyüzemi gazdálkodás népszerűsítését, a felvilágosító, meggyőző munka oroszlánrészét a községekben a szövetkezeti tagságnak kell magára vállálni. A tsz. gazdálkodás fölényéről, előnyéről, a szövetkezeti parasztok megváltozott életéről a jól dolgozó tsz-tagok tudnak a legmeggyőzőbben érvelni. Helytelenül cselekszenek azonban azok, a tsz-ek* amelyek politikai, vagy gazdasági okokra való , hivatkozással elszigetelik magukat a falu lakosságától* bezárják kapuikat és a kapun belül a falu gazdasági és kulturális életétől elkülönülve élik külön életüket. Ezek a termelőszövetkeietek elfeledkeznek arról, hogy a szocializmus építéséhez nem csupán nekik van joguk és elfeledkeznek arról is, hogy ők is voltak valamikor egyéniek. A fejlesztés érdekében végzett munka nem csupán abban merüljön ki, hogy közgyűlésen felvegyék, jól i3M „lekáderezzék” a belépő tagot, hanem abban is, hogy minél több dolgozó parasztot nyerjenek meg a szövetkezet számára. M a megyénk területén többezerre tehető azoknak a falusi szegény és kisparaszti családoknak a száma, melyeket csupán a szégyenérzet, a restellkedés (mivel kiléptek a szövetkezetből) tartja vissza a szövetkezetbe való belépéstől. Ezeket az embereket meg kell érteni, és segíteni kell nekik okos meggyőző szóval, hogy visszatérjenek a tsz-be. A párt elvárja a tsz-tagságtól, de különösen azok harcedzett magjától, a kommunistáktól, hogy a nagyüzemi gazdálkodás népszerűsítésének szószólói, a mező- gazdaság szocialista átszervezésének bátor harcosai legyenek. A tsz-tagság mellett az agitációs munka területén döntő feladat hárul a falusi párt- és ta- nácsszervekre is. ők legyenek kezdeményezői és szervezői a falusi agitációs munkának. Ehhez viszont — több községi vezetőnél — szavuk hitelességének feltételeit kell megteremteni, mert amelyik vezetőnél a szó nem egy a tettel, annak tekintélye a falusi lakosság előtt egyre inkább csorbát szenved. Ma könnyebb agitálni, mint ezelőtt jópár évvel, amikor a szövetkezeti gazdálkodásról és a fejlődésről csupán elképzeléseinket mondhattuk el, mivel tapasztalati példa még nem volt ezen a téren. Ma már van mivel agitálni. Megyénk területén a termelőszövetkezetek többsége példásan, nagyüzemi módon gazdálkodik, és egyre inkább kiharcolja a nagyüzemnek járó elismerést. Ez évben tsz-gazdasá- gaink általában csaknem valamennyi főbb növényféieségből túlszárnyalták az egyéni parasztgazdaságok termésátlagait. Kenyérgabonából 1.5—2 mázsával termeltek többet kát. holdanként, mint az egyénileg gazdálkodók. De van olyan élenjáró termelőszövetkezet is, mint a ga- csályi Dózsa, ahol a búza termésátlaga négy mázsával múlta felül a községi és a környékbeli Céltudatos, tettekben megnyilvánuló megyei kultúrpolitikát! Beszélgetés Orosz Ferenc eivtárssal, a megyei pártbizottság titkárával (Folytatás a 8. oldalról) 6 élete, amikor rongyos kis ruhában levették egy közös fényképre valamikor az 1930-as években. Pedig ő volt! És ezért jobban kellene felkarolni a műkedvelő foto szakköröket is, a sok amatőrfényképész elé nemes feladatokat tűzve, hogy megörökítsék mai életünk harcos, akadályokat leküzdő, de végső soron boldog, egyre gazdagodó hétköznapjait. Dokumentációs anyagok lennének ezek, a fejlődés dokumentumai. Pályázatok, nem csak itt, más területen is. Felkutatni a tehetségeket, az értékes munkákat, anyagokat, és nem elkallódni hagyni! Sokkal több az anyag a mi múzeumainkban, könyvtárainkban, asztalfiákban, az emberi agyakban, mint amennyit be tudnánk mai eszközeinkkel mutatni. — Aki nem ismeri az embernevelés sokrétű, komoly eszközeit, módjait, az nem tud természetesen arról sem, hogy a műveltség megszerzésének egyetlen alapos módja van: a halmozás az emberek tudatában. Miért tanítanak az iskolákban sokféle tantárgyat együttesen? Mert a sokféle megvilágításban, a halmozódás folytán következik be a fokozódó jólét mellett a minőségi változás az emberek gondolkodásmódjában. A gyermeknek egy-egy dolgot sokszor el keli mondani, más-más kapcsolatokkal, hogy teljesen és tökéletesen megértse. Nemcsak a gyermek van így, az ember is. Halmozni kell a tudást, minden művészeti, tudományos ágra, ezeknek ismereteire van szükség, hogy a nevelés sokoldalú, alapos legyen. Egyetlen képpel, amit megszemlélhetne a megyei ember egy állandó képzőművészeti tárlati helyiségben, még nem érhetünk el változást. De ez a kép is kell ahhoz, hogy a másféle szemlélet, más műveltségi benyomásokkal együtt közös, egyetlen új, adott esetben szocialista gondolkodásmód kialakításához vezessen! Megvan az emberekben a törekvés? Meg bizony! Vagy nem hallani olyasmit, hogy egy-egy kitűnő könyvet ronggyá olvasnak? Hallani! — Kádár elvtárs mondotta: A szocializmust nekünk az összes dolgozó réteggel együtt kell felépiteni. — Attól függetlenül, hogy a munkásosztályé a vezető szerep. Közelebb kell kerülni az emberek minden rétegéhez, bekapcsolni őket a közös munkába, megmutatni az irányi, amerre haladnunk kell, s amerre haladunk is. Az a véleményem, hogy alig akad a megyében olyan ember, aki ne keresné azt a boldog érzést, hogy a közösségért valami hasznosat tettem, szénét, jót. Hogy ne találna boldogságot ebben a munkában. Azonban vannak még az értelmiségiek körében olyanok, akikben az őszinte szándék mellett a gyakorlat nem él: Ezek az emberek még ma is vívódnak, felemás életet élnek, szeretnék csinálni, de valami bizonytalan érzés visszafogja őket. Nem álltak még ki teljes mellel társadalmunk mellett. Ezek az emberek szenvednek, mert nagy kín az, ilyen felemás életet élni. Felőrlődik benne az ember, szeretne, szeretne tenni, de bizonytalanság bénítja meg. Hát miért érdemes élni? Tegyék fel a kérdést: miért érdemes élni, ha nem » gyermekeinkért, a családért, az ő boldogságukért, a sok-sok család jövendőjéért, a haza jobbulásáért? Tegyék fel a kérdést, és döntsenek! És boldog emberek lesznek. Vannak közöttük, akik még mindég az imperializmus mocskolódására figyelnek. Nos, arra számítani kell, hogy az imperializmus továbbra sem hagy fel hazánk, társadalmunk, életünk elleni támadásaival. Hosszú évekre menő terveket készítenek, hogy hogyan, miképpen mocskolódjanak. Különösen a kultúra frontján támadnák, és fognak még támadni ezután is. De csak támadjanak, mi tőlük függetlenül, másfajta terveket készítünk, amelyek egyre szebbé, jobbá teszik életünkét. Kultúránk pedig jó kezekben van, a munkásosztály kezében, és ebből a: kézből nem ragadja ki többé semmi és-j senki! — Igen sok kérdésről kellene beszélni .Én azonban azt mondom, hogy inkább markoljunk kevesebbet, de amit megfogunk, az jól álljon a kezünkben. Az alapokat tovább erősítve kell folytatnunk, és építenünk megyénkben is azt a várat, amit a felszabadulás előtt légvárnak hittek az emberek, aminek a neve kultúrforradalom. Ji—«*• egyénileg dolgozó parasztgazdaságok termésátlagát. De a növénytermelésen túl számottevő az állattenyésztés terén elért eredmény is. Ma már nem ritka az olyan termelőszövetkezet, ahol a napi fejési átlag meghaladja a 14—16 litert és szép számmal vannak olyan termelő- szövetkezetek is, amelyek tehenészetében a darabonkénti évi tejtermelés eléri a 3—4 ezer li-j tért. M egyei szinten az átlagosan dolgozó tsz-tag jövedelme meghaladja a 14—Í6 ezer forintot. Abban a családban, ahol két tag dolgozik, ott pedig a 28—30 ezer forintot. De nem ritka az olyan eset sem, mint például a nyíregyházi Ság- vári Tsz., vagy a rohodi Űj Élet Tsz., ahol egyes családok jövedelme eléri a 40—45 ezer forintot is. Agitálhatunk a tsz-tagok megváltozott életkörülményeivel. Állítsuk szembe az egyéni és tsz. családok helyzetét, hogy a felszabadulás után hány tsz-tag vagy egyéni gazda épített űj házat, vagy vett rádiót, motorkerékpárt, vagy egyéb más fontos közszükségleti cikkeket. Ha ezt tesszük, meglátjuk, hogy a tsz. tagok sokkal több új házat építettek, motorkerékpárt és rádiót vásároltak, mint az egyéni gazdák. Hiba lenne azonban az agitációnkat kizárólag a szövetkezet jelenlegi vagy elmúlt eredményeire korlátozni. A beszélgetés során mutassuk meg a nagyüzemi gazdálkodás jövőjét, azt, hogy perspektívájában mit nyújthat. Beszéljünk arról, ha a termelőszövetkezeti tagság összeszedi erejét, szorgalmával, becsületes munkájával mire viheti és mire viszi a nagyüzemi földművelésben. Az említett eredmények és agitációs érvek az életből valók . és olyanok, amelyekkel bátran mehetünk egyénileg dolgozó parasztjaink közé. A tsz-tagok és az egyéniek barátságát még szorosabbá tehetjük, ha meghívjuk a szövetkezettel szimpatizáló dolgozó parasztokat a zárszámadásokra, ahol meggyőződhetnek a tsz.-ek eredményeiről és megismerhetik a termelőszövetkezetek terveit a jövőt illetően. Gulyás János, a megyei pártbizottság munkatársa.
