Kelet-Magyarország, 1958. november (15. évfolyam, 258-280. szám)
1958-11-23 / 277. szám
19» NOVEMBER 25, VASÄRNAP I MAOYARORSZAO 5 Asszonyokról Fonées^egészségögyi előadással Az aporligeti nőtanács már felkészült a télre. Érdekes programjában fon óestek szervezése szerepéi. Huszonöt-harmincas csoportok jönnek össze hetenként egy-egy háznál és fonás közben egészségügyi és ismeretterjesztő előadásokat hallgatnak az asszonyok és lányok. Lelkes szervezője ezeknek a hasznos találkozóknak Orosz Irén, a községi tanács vb. titkára, a nőtánáes elnöke. Szülök iskolája Kvírgelsén Nagy sikere van a napokban indult szülők iskolájának Nyír- gelsén. Az első két előadásnak, melyet Gyúró János, az iskola igazgatója tartott a helyes gyermeknevelésről, egy-egy alkalom- . mai több mint hetven hallgatója volt. Sikeresen működik a sütőfőző és a szabó-varró tanfolyam is. Menyecskék dalköre Nyírbátorban A községi nötanács szervezésében megalakult a menyecskék dalköre Nyírbátorban. A fiatal asszonyokból alakult együttes november végén kezdi meg munkáját Műsorukon sok népdal asszonyoknak szerepel, amelyeket a közelgő ünnepek alkalmából adnak majd ' elő. Eddig 38 tagja van az együttesnek, de remélhető, hogy Hor- nyák József né és Szalontól Barnabás lelkes szervezők jóvoltából ez a szám növekedni fog. Katolin-bál Vencsellön Nagyban készülnek a vencsel- lői nőtanács tagjai a Katalinr bálra. A műsoros est teljes bevételét a Télapó és a fenyőünnepre fordítják az asszonyok, ajándékcsomagokat készítenek a kicsinyek részére. Előadás a baromfi* tenyésztésről filmvetítéssel A nagykállói nőtanács az asz- szonyok kívánságára érdékes előadás megtartására kérte fel Körösi Gyula állatorvost. A ba- rörnfinevelésröl és. tenyésztésről tart majd előadást a napokban a meghívott csaknem 150 asz- szonynák. A tanácsadást filmvetítéssel egybekötve tartják meg. Ezzel is segítségére akar lenni a nőtanács az asszonyoknak a baromfinievelés és tenyésztés fokozása érdekében. Az ösz- szejovetel alkalmával a baromfi- nevelő asszonyok elmondják majd tapasztalataikat, hogy segítsék egymást. Ax Élelmezésügyi Minisztérium figyelmébe t Segíteni kell a kisvárdal kazein üzemet! Negyven-ötvenezer liter tejet dolgoz fel naponta a kisvárdai kazeinüzem. A sovány tejből kazeint készítenek, amiből nagy mennyiséget exportálunk. Az üzem termelése jónak mondható, de már nem tudta kielégíteni a megnövekedett igényeket, nem tud eleget tenni az évek óta megnőtt feladatoknak; Az üzemet a szeszfinomítö telepből „szakították ki” és a telepért a Tejipari Vállalat bérletet fizet. Különösen ilyenkor, sáros időben látni, hogy ez az üzem mennyire korszerűtlen! Így vettük át a múlt rendszertől, és nincs meg a lehetőség a bővítésre, arra, hogy beruházásokkal segítsenek. Nem is érné meg pénzt fordítani erre az üzemre. Ezt Barkovics József, a minisztérium Tejipari Igazgatóságának kiküldötte is megállapította. Vétek volna tovább sem törődni a kisvárdai kazeinüzem sorsával. Nem mondhatunk le égy ilyen fontos, exportra termelő üzemről. Kisvárdán más helyen kellene felépíteni. egy korszerűbb kazeinüzemet. A Tejipari Vállalat szakemberei kiszámították, hogy áz erre fordítandó beruházás négy-öt év alatt megtérülne. Vegye ezt fontolóra a Minisztérium. Csókoljátok meg apátok kezét Csírkepaprikás-vacsora télszáz csirkéből INyírmadáö A nyírmadai általános iskolai szülői munkaközösség nemrég hangulatos szüreti mulatságot rendezett. A szüreti bál tiszta -jövedelméből — mely több mint négyezer forintra rúgott *— iskolai fel- szerelési tárgyakat, függönyöket, háziszőttest, drapériát vásároltak. A szülői munkaközösség tagjai, mint Almásl Istvánná és a többi szülők, társadalmi munkában varrták meg a függönyöket, s azóta a nyírmadai iskolák díszei, otthonosságuk fontos kellékéi. November 30-án előreláthatólag 40—50 csikkéből cslrfcepaptikás- vacsorát rendeznek a‘ nyírmadai szülők. Ez alkalommal mintegy 200 vendégre számítónak. A vacsora bevételéből hordozható csé- répkályhát akarnak vásárolni, az egyik iskolában lévő füstölgő vaskályha helyébe. Nem volt könnyű három gyereket felnevelni napszámoskenyéren. Törzsök Gyuri bácsi mégis felnevelte lányát és két -fiát: Miklóst és Ferit. Látástól-vakulásig túrta mások földjét, hogy elég kenyér legyen a család asztalán. Három éhes gyerekszáj sokat eszik, s a gyerekek soha nem kérdezték: miből, honnan? A fontos az, hogy volt, s még ruha is került, iskolába is eljutottak mind a hárman. Melyik apa nem akar Jobb sorsot gyermekeinek? Törzsök György is azt akarta, hogy övéi többre vigyék, mint az apjuk. Ezért taníttatta Ferit is szakmára. Pék. lett a fiúból, jól kereső; iparos. Nem is volt otthon semmi baj. Élték Mátészalkán a becsületes, dólgos émberek életét. Mindenki így ismerte a családfőt: —. Dolgos ember, törődik a családjával... A robotos emberek küzdelmes életének kísérője, a veszekedés is elkerülte a házat. Dolgozott a férj, dolgozott a feleség — sa gyermekek nőttek, cseperedtek. Ahogy telt az idő — nőttek a kiadások. Feri, Miklós fiatalemberek lettek. Apjuk még többet dolgozott, s rakta, gyűjtögette a filléreket. Mi lesz, ha megházasodnak a gyerekek — nem költözhetnek az isten ege alá!... Gyuri bácsi felépített egy kis családi házat, majd még egyet. Legyen a gyerekeknek, s neki is legyen egy kis zuga, ahol öregségére megpihenhet, zavartalanul gyönyörködhet gyermekeiben, s a kedves kis unokákban. Ugye, ilyen a legtöbb apaszív? Büszke az övéire, reménysége a saját vére, öröme az ő boldogságuk. De Gyuri bácsi büszke, reménykedő apaszivét összetörte az élet, sérba- tiporták saját gyermekei. Az asszony, akivel évtizedeken át, végigrobotolta - sötéttől sötétig a napokat, egyszerre, rájött, hogy a párja már — hasznavehetetlen öreg. Bizony, a munka, a küzdelem nem fiatalít — s Törzsökné egy napon, 1955. április 23-én otthagyta a férjét. A gyerekek is nyűgnek, tehernek érezték munkában megtört apjukat, aki az egyik lakás nVán konyhájában húzódott meg.’S amikor az öreg dolgozni ment, lebontották a feje felől a fedelet. Az egyik házban már három éve a 25 éves nőtlen Miklós lakik .az anyjával, a másikban Feri, aki időközben megházasodott. Apjukat mindenünnen elkergették, elűzték saját házából, s Gyuri bácsi Fenéknél húzódott meg — aZ istállóban. Ott készített magárak egy kis vackot, ahová munka után elrejtőzhet — a saját fiai elől. Mert a fiúk unos- untalan bántják, verik, ahol érik a magával tehetetlen öregembert, A múltkor is Miklós járom- szöggel verte, be az apja, fejét, Ferenc pedig baltával'rontott rá. Az öreg sebei iájdál- masak. Nemcsak azok, amiket a járomszög okozott, hanem a legjobban azok sajognak, amiket a hálátlanság, a kegyetlenség és szívtelenség égetett belé. Hát nincs helye Törzsök Gyuri bácsinak a saját családjánál? Nem szárad le az a kéz, amelyik az apára, érre az ősz, megtört öregre emelkedik? Van szivük, érző, ólő emberek, akik saját apjukat kergetik a sírba? Törzsök Miklós, elfelejtetted, hogy ki tűrte érted a földet, ki mondta neked a szót, a kedvesen, melegen csengőt, hogy: kisfiam? Törzsök Ferenc! Motorkerékpárra telik, de arra nem, hogy fedelet, biztonságot adj annak, akinek mindent köszönhetsz? Még nem késő. Ha egy szikra emberség, egy csöpp érzés maradt bennetek,. verés helyett csókoljátok meg azt a kezet, ami' miattatok ilyen ^száraz, kérges. Az az ember, akit üttök, vertek,1 akit az, istállóba löktetek — az az ember a ti édesapátok... Győri Illés György, A polgármester úr elseólja magát 14. Minden rendben volna, hiszen a leg-, nagyobb és legfontosabb ügy révbe jutott, Nyíregyházának püspöksége lesz, de vannak apró-cseprő ügyek, amelyek sehogysem igazodnak el. Itt van például az adóosztály bérkövetelése, még mindig intézetlen, pedig el kell intézni. Mégpedig úgy, hogy a polgármesteri tekintély erőt és fényt nyerjen általa. Vagyis: valóra kell váltani a polgármester úr ígéretét! A hivatalos lapban meg is jelent a felhívás, a mostani tisztviselők fizetésének háromszorosát ígérte Bállá azoknak, akik a forgalmi adózáshoz értenek és a város szolgálatába kívánnak lépni, ígért, hadd egye a lúg a lázongók nyakát. — Mindegy, fiúk, — biztatta a követelőzőket Llppai — ki kell tartanunk! — Mivel úgy sem tudunk mást tenni! — De mihez kezdünk, ha elbocsájt bennünket? — aggodalmaskodtak. — Ne félj, nincs ebben a városban annyi okos ember! — felelte Lippal, ö még kap állást, Mikeczék bedugják valahova, de a többiek az utcára kerülnek. Kíváncsian várta a beérkező leveleket. Izgalommal tapogatta a borítékokat, szeretett volna beléjük pillantani, de azokat felbontani csak az osztályvezetőnek volt joga. No, dehát ügyes tisztviselő sok mindent megtud a borítékokról is: a ragasztás, a címzés, a feladó neve — roppant beszédes dolgok. Minél több levél jött, annál jobb kedvre derült. Egy napon aztán, lejárván a pályázati határidő, felbontották a borítékokat, összesen nyolcvanhármat. Volt azok közt mindenféle. Még katolikus sekrestyés is pályázott, mondván: Nekem is jó a nagy fizetés. Egy másik ember pedig azt írta levélbe» : „Értek a forgalmiadó ügyekhez, hiízen vásári árus vagyok es van dolgom vele eleget!” Ezen nevettek, de legjobban azon, hogy az osztályvezető üres kézzel ment fel a polgármesterhez. — Nó, hány jelentkező van? — kérdezte Bállá. — Méltóságos uram... egy érdemes ember sincs, bár nyolcvanhárom levél érkezett. —7 mondta az osztályvezető. A polgármester megdöbbent, majd ■■ méregre gyűlt. Nincs nagyobb vereség, mint beosztottaktól vereséget szenvedni. Mivé lesz most a tekintély? Mi lesz a polgármesteri szóból, ha nem lehet nekik érvényt szerezni? — Nem engedhetjük, hogy a rebellis társaságnak legyen igaza! — mondta Öméltósága nagy hévvel, miközben izzadó homlokát törölgette — Meg kell hosszabbítani a határidőt! — Méltóságos uram, úgy hiszem felesleges! — Miért? — Ha ezért a fizetésért sem jelentkeznek, akkor annak csak az az oka, hogy a háború kiszedegette a tollat a tisztviselők kezéből és fegyvert nyomott a markukba — felelte az osztályvezető. Ne kedéiyeskedjen, kérem! — felelte ingerülten Bállá — Elég szomorú, hogy ilyen Időket élünk! — majd megenyhülve folytatta — önnek tudnia kellene, hogy a puszta tekintélytartás miatt is mily fontossággal bír számunkra ezen követelőző egyének elbocsájtása. Nem engedhetem meg, hogy rajtam nevessen a tis2tviselőkar. Azt még inkább nem, hogy holnap ezek sikere láttán fizetésemeléssel ostromoljanak! Találjon ki, kérem, valamit! Az osztályvezető gondolkozott, de bizony nem tudott Ő sem megoldást találni. — Hát akkor... akkor pályázzák meg ők maguk is a pályázatot... Nincs más, mint felvenni őket nagyobb fizetésre... Persze ezt csak úgy súgja nekik! — mondta a polgármester és e nyílt meghátrálás- be beleizzadva, felsóhajtott — Micsoda idők... micsoda idők...! Bizony nagy időket élt a nemzet, a háború odavezetett, hogy az itthon maradt tisztviselő fizetés emelést mer kérni, sztrájkkal fenyegetőzik és nem respektálja urambátyám szavát. És ami a „legszo- morúbb”, minőén ilyen lázadozás eredményt hoz. Nincsen az országban elég ember, elég tisztviselő, a háború megette a legjobb elméket, a. legdolgosabb kezeket, kioltotta a kötelese ég! uöásba.i példás tisztviselőket. És ha tisztviselőt keres valaki, nem tálé! Ezelőtt pedig, ha kutyát hajítottak biztosan munkanélküli tisztviselőt, vagy állásiakon diplomás embert ért. Tudják ezt az itthon maradt tisztviselők és — mint a polgármester úr mondja — „visszaélnek a nemzet nehéz helyzetével.” Lázonganak, követelőznek, mi több — olykor nyíltan fenyegetik feljebbvalójukat. Ez az adócsoportbeli társaság is jót nevet a markába, háromszorosára emelkedik a fizetése. Inkább engedi a pénzt mint a tekintélyt. Utóvégre a pénzforrás kiapadhatatlan, míg adófizetők vannak, de a tekintély egy rossz lépéssel szertefoszolhat, örökre ködbe veszhet. A polgármester úr nem akarja, hogy rajta nevessenek, ezért hát Lippait azonnali hatállyal elbocsájt- ja az adóosztálytól. A levelet maga diktálja le és írja alá. Megokolásképpen beleveszi: „Nem magyar tisztviselőhöz méltó viselkedéséért...” Hogy minden tisztviselő megtudja, körözvénybe is kiadja, amit aztán az osztályvezetők felolvasnak minden osztályon. így próbáljanak követelőzni a tisztviselő urald . Lippai azonnal leteszi a tollat, pedig éppen egy 6zámoszlop közepén tartott, veszi a kabátját és megy a megyeházára. Kollégáinak persze azt mondja, hogy haza. Dühös is, hogy a kollégák előtt kiteszik a szűrét, de büszke is, érzi, hogy mondhatja: „Látjátok, mit teszek értetek!” örül is, majd ad neki Jobb állást az alispán. Minden esetre ad, hiszen azért kerül most ki a város szolgálatából, mert a megyéi urak akaratát teljesítette; borsot tört a város orra alá. (Folytatjuk) Saabé György,
