Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-17 / 245. szám

2

KfcL,F I M AUI AUUUS/.A1»

1958. OKTOBER 17, PÉNTEK

Nevelési gondok Nagydoboson

Bársony Antal, a Petőfi Termelőszövetkezet párttitkára örömmel újságolta, és megelégedéssel nyugtázta a fejlődést, amelyet egy esztendő alatt elértek. Nem tagadta, hogy tizenkét hónappal ezelőtt furcsa állapotok uralkodtak a szövetkezetben. Vizet .prédikáltak és bort ittak. így volt ez a szó igazi értelmében, mert beszéltek ugyan az iszákosság ellen a vezetőségi üléseken, taggyűléseken, de ellene nem sokat tettek. Sőt: többször maguk a vezetők, a párttitkár ,a téesz-elnök, Varga Bertalan is mélyebben a borospohár fenekére nézett. Más sem keile't a tagoknak. ,,Ha a vezetőknek szabad, miért ne volna nekünk“ — mondták, és ugyancsak elharapódzott az iszákosság.

Annak viszont, hogy erről őszintén nyilatkozott a párttitkár, értelme van. Ma már nyoma sincs az ilyen viselkedésnek, s mint mondotta: „míg ezelőtt majd mindnyájan ittunk, most egymást figyelmeztetjük, és határozatot is hoztunk az iszákosság ellen“. Tény és való, a hu, szonegy tagú pártszervezet nagy munkát végzett a hetvenkét tagot számláló termelőszövetkezetben azért, hogy megszűnjék a munkát akadályozó baj. Sikerült ez azért is, mert a járási pártbizottság is figyelmeztette az elvtársakat.

Javult a közszellem és

felelősségteljesebben végezték munkájukat a kommunisták. A hatás megmutatkozott abban is, hogy az egyénileg dolgozó parasztokkal jobb lett a kapcsolat. A barátkozás elmélyült, s egyre többen választották közülük a jó útra tért termelőszövetkezetet.

Hogy ez így van, azt senk] nem tagadhatja. Nézzék meg a gyümölcsösüket. ahol kiváló munkát végeztek a tagok. Ennek eredménye, hogy most almából közel 180 ezer forintos jövedelemre számítanak. A pártszervezet figyel a legfontosabb tennivalókra, és ha úgy látják a kommunisták, hogy az állattenyésztésben, a betakarításnál, vagy az almásban szorít a cipő, javasolják a munkaerő-átcsoportosítást — mint azt a napokban is tették, és közös erővel megoldják a problémát. Egy akarattal dolgoznak. melynek kézzelfogható eredménye nem is marad el.

Azonban — sajnos — nincs még minden rendben. S ez elsősorban a nevelési gondokra vonatkozik. Veszélyes konkolyt gyomláltak ugyan ki akkor, amikor az iszákosságnak véget vetettek. Ezzel azonban nem tettek meg mindent. A pártszervezet vezetésében hanyagság van. A vezetőség tagjai nem figyeltek fel azokra a komoly bajokra, amelyek az állattenyésztésben mutatkoztak. Itt elhanyagolták a borjúk és a malacok helyes,

szakszerű gondozását, etetését, amelyből károk keletkeztek. Hiba volt az is, hogy nem foglalkoztak az itt dolgozó emberekkel. Nem nevelték őket. Elmulasztották a hanyagul dolgozó, hibákat elkövető párttagokat felelősségre vonni. Pedig tudvalevő. hogy a pártszervezet egyik legfontosabb feladata az emberek nevelése. A Ferenczi András és V. Kovács Miklós párttagok között fennálló ellentét is megoldásra vár. Ferenczi András — mint azt elismerte, és ebben hibásnak tartja magát — hozzányúlt a közöl vagyonhoz. Nem nagy dologról van szó. Csak néhány levél dohányt és pár fürt szőlőt, vétt el. De megtette. A pártvezétőség tagja, Varga Bertalan téesz-elnök azonban elinté- zettnek vélte a dolgot annyival, hogy két munkaegységet levontak tőle. Vajon helyesen cselekedtek-e akkor, amikor ezzel az üggyel nem foglalkozott a párt- szervezet vezetősége? Nem! Hiszen Ferenczi elvtárs párttag, aki — mint többen megmondták — nem az első esetben hibázik. Feltétlenül meg kellett volna az ügyet tárgyalni a taggyűlésen. Hosszabb ideje rossz a viszony Ferenczi és V. Kovács elvtársak között. Igaz, hogy V. Kovács elvtárs sem hibátlan ember. S ezt tudják a pártszervezet tagjai és a vezetőjük is. Tudják azt is, hogy ellentét van a két elvtárs között. Mégsem törekedtek eddig arra, hogy ezt megszüntessék. Feltétlenül szükséges volna, hogy kezet szorítsanak egymással, mert viselkedésük rossz hatással van a párt- szervezet egységére, s ha nem cselekszenek az ügyben pártszerűen, igazságosan, komoljmbb hibák adódhatnak belőle.

Öntsenek tiszta vizet a pohárba a kommunisták! Nézzék meg: csakugyan van-e kivételezés. megkülönböztetés tagok és tagok között, mint azt Ferenczi elvtárs mondja. Nagyon fontos azonban, hogy ezt ne tessék-lás- sék módon, emberektől befolyásolva vizsgálják meg. hanem a köz érdekében, a termelőszövetkezet további erősítése végett.! Nyilvánvaló, hogy az említett hibák — amelyek az emberek! nevelésének elhanyagolása miatt adódtak — nem jó hatással vannak a szövetkezetre, a tagok hangulatára. S ezért hallatszottak olyan vélemények, hogy „nem lesz valami jó a zárszámadás“. A gazdaság eredményei a tagok többségének szorgalma mutatja: ebben az esztendőben ötven forint jut egy munkaegységre. És ez szép eredmény!» Csak az a hiba, hogy erről nem} igen beszélnek a kommunisták,« nem növelik a tagok bizalmát.* Holott pontosan arra volna szükség, hogy — tudva az eredmé-! nyékét — a pártonkívüli téesz-! tagokkal együttesen végezzenek' felvilágosító munkát az egyéniR kukoricatermelési verseny első eredményei

A tunyogmatolcsi Szabadság' Hajnala Termelőszövetkezet kéz Aeményezésére megyénkből 13 szövetkezet nevezett be az országos kukoricatermelési versenybe. A 13 termelőszövetkezet 400 holddal vesz részt a vetélkedésben. A legnagyobb területtel — 130 holddal — a tiszadobi Táncsics szerepel.

A legtöbb nevezés a tiszalöki járásból érkezett be. Innen az első eredmények is megvannak már. A tiszalöki Szabadság 40 holdról — májusi morzsoltra átszámítva — 19 és fél mázsás átlagtermést takarított be. A tiszalöki Búzavirág TSZ 19 mázsás termést ért el. Mind a két szövetkezetben Övári 5-ös fajtájú kukoricát termeltek.

Az egyéni termelők is vetélkednek egymás között, hugy ki ér el jobb eredményt kukoricából. Tizenegy községből 163 dolgozó paraszt jelentette be a versenyben való részvételét. Eredményeik még nem ismertek.

leg dolgozó parasztok körében, Erre is megvan a mód, hiszen az egyéniekkel javult a kapcsolat, s ha a téesznek. vagy az egyénieknek van szükségük valamilyen gazdasági felszerelésre, akkor megtalálják egymást.

A fejlődés egyik legfontosabb feltétele a nagydobosi Petőfi Termelőszövetkezetben az, hogy a pártszervezet kommunista szellemben nevelje a párt tagjait. Mélyítse el bennük a felelősség érzését, az emberek sze- retetét és megbecsülését.. Gondoljanak arra, hogy ha valaki hibázik, azt jó útra kell téríteni, és ne mindjárt az a vélemény legyen, hogy: „ezzel az emberrel nem tudok együtt dolgozni“. Sajnos, tapasztalható ez néhány elvtárs részéről. Súlyos hiba, hogy a kommunista a kommunistával nem egyezik meg. Ennek a szellemnek mág most kell véget vetni, mert később súlyosabb bajok származhatnak belőle, amelyek ellen nehezebb lesz küzdeni.

Hiba van a megértéssel a pártszervezet vezetősége és a téesz-elnök között is. Előfordul: több esetben, hogy Varga elvtárs saját szakállára intézkedett anélkül, hogy véleményt kért volna. Élőiért; ez a borjú vásárlásnál. a gabonaszállításnál stb. Az elvtársiasság, de a szövetkezeti demokrácia is úgy hozza magával, hogy a vezetők fontos dolgokban kérjék k] a tagság véleményét. Varga elvíárs megértheti, hogy több szem többet lát, és ha több ember dugja össze a fejét, okosabb dolgot talál ki, mint egy. Ezt az elvet kövesse a pártszervezet vezetősége is, a téesz elnöke és a többi vezető. s akkor a hibák túlnyomó többségét megelőzik, a meglevőket pedig kijavítják. Arra van szükség, hogy a pártszervezet vezetősége többet foglalkozzék az emberek nevelésével, mert jelenleg ez az egyik legnagyobb gond a nagydobosi Petőfi Termelőszövetkezetben.

Farkas Kálmán

i buktái járás

népfront-bizottságai

szívügyüknek tekintik a választásokkal kapcsolatos Jeladatokat

A dolgozó magyar nép 1958. november 16-án az urnák elé járul, hegy kifejezze őszinte akaratát. Megmutatja, hogy híve a szabad életnek, az egyre fejlődő jólétnek, a békének, a szocializmus építésének.

A most folyó jelölűgyűiések azt mutatják, hogy a dolgozók olyan embereket jelölnek, akikben van erő, akarat a szocialista társadalom felépítéséhez, akik tudják, hegy a szocializmus építése és erősítése, egyet jelent á béke megvédésével és nemzeti függetlenségünk megőrzésével.

A jelölógyűléseken nem egy — a jelent a múlttal összehasonlító — hozzászólás történik. így volt ez például Nyírmadán, ahol Molnár Pálné 69 éves tsz tag elmondotta, hogy idős asszony létére be akar kapcsolódni a népfrontmunkába, mert 35 évig volt cselédasszony, s ha valaki, úgy a tudja, hogy mit jelentett a múltban cselédsorban felnevelni hét gyermeket, s látja, hogy mit tesz ma a párt és a kormány a dolgozók érdekében. Örömmel akar most is dolgozni a tsz-ben, mert még szeretne élni, hiszen

33 unokája és 1 dédunokája szép jövőjét szeretné minél tovább látni. Örömmel újságolta, hogy egyik fia főhadnagy, a másik most épített 40.000 forintos házat Nyírmadán, s valamennyi gyermekének megvan a kenyere és munkája után a becsületes megélhetése, amiről a múltban ő még áimondni sem mert.

Magyon az egyik hozzászóló elmondotta, hogy

a harmincas években a megüresedett tanítói állásra 33 pályázat futott be, s ma nevelőhiányról beszelünk me- gyeszerte.

Nem felejtettük el, hogy alig két évvel ezelőtt az ellenforradalom majdcsak 23 millárd forint kárt okozott a magyar dolgozó népnek, és majdnem inflációba kerültünk. De látjuk azt is, hogy pártunk és kormányunk jó vezetése és irányítása mellett csak

járásunk ez évben 3 millió 130 ezer forintot fordított új iskolák létesítésére.

Járásunk népfront-bizottságai világosan látják, hogy a vezetés a dolgozó néptől nemcsak egyszerű és szokásos szavazást vár és kér, hanem követést és kiállást is fejlődésünk, politikánk mellett. S tudja, hogy szocializmust építő politikánk megvalósításához szükség van alkotó munkás és paraszt kezekre, szocializmusunkhoz hű értelmiségiekre, egyszóval az összes hazafias alkotó erőkre, azok összefogására, A jelölőgyűlések jó szervezése, azok pontos megtartása a jelöltek gondos és mérlegelt kiválogatása azt bizonyítja, hogy a Hazafias Népfront Bizottságok nemcsak válásztást lebonyolító szervezet, hanem a haladó tíz- és százezrek alkotó dolgozó népünkért tenni kívánó felelős erők népi mozgalma.

Albert Antal,

a baktai járási népfront- bizottság elnöke.

Hunyadi Gizella egy csillagot kap

Még csak 18 éves Hunyadi Gizella cégénydányádi postáslány, és már második éve kézbesíti a leveleket. Naponta 40—50 levél fordul meg a kezén. Legtöbbet oda kopogtat be, ahová katona fiú küldi a beszédes sorokat. A sok levél közül a legkellemesebb meg- lepetés, ha ö maga kap levelet. Hunyadi Gizella a jövő májusban teszi le a szakvizsgát, felvarrják kabátja hajtókájára a csillagot.

URAMBATYAM ORSZÁGA

A polgármester úr elszólja magúi

E

rre a váiatlon fordulatra Bencs nem számított. Egy kicsit meglepte a püspök kijelentése, de nem mutatta. „Ez is volt már két krajcárral vásáron!” — gondolta és korholta magát, miért naivaknak és az, élethez mit sem értőknek gondolta a papokat. „Világibbak ezek a legvilágibb civilnél, jobban értik a csíziót, mint mi!” — állapította meg, aztán azt fontolgatta, hogy mit is jelentene a püspök kezében egy írásos kötelezvény. „Neki palotát, nekünk meg üres zsebeket.” És ha nem teljesítik? Akkor a püspök pert indít a város ellen. A pert még megnyerné a város, még ha nincs is igaza, de .. . Igen, ez a „de” a vis major! Azaz: Mikecz Dezsői Az egész bíróság az ő táborában van, tehát a per fcl- iHlcnü! a püspök javára dőlne cl. Ej, de kár, hogy ilyen nagyhatalom lett az egyház, de kár!

— Méltóságod kétkedése azt a feltételezést takarja, hogy mi hazudunk .. . Legalábbis hazudhatunk méltóságodnak! — adta a sértődöttet Bencs.

A főpapnak a szeme sem rebbent meg a gyanúsításra, arca nyugodt maradt, szemében továbbra is ott' kéklstí az az ártatlanság, amit csak azok mondhatnak magukénak, akik igazán jóságosak vagy rendkívül nagy színészek

— Egyszer egy keresztényt, aki később szent lett, üldöztek. Az úton utói is érték, de az üldözök nem ismerték fel, s megkérdezték tőle, messze van-e, akit üldöznek. A keresztény ember erre azt felelte: A közelében vagytok! S megmenekült — magyarázta a püspök, aztán ártatlan mosollyal megkérdezte:

— Hát hazudott az az ember?

Bencs nem nézeti a püspökre,

hogy ne kelljen felelnie.

— Nem hazudott, igazat szólt, de úgy, ahogy akkor éppen megkívánta az érdeke! S uram — emelte fel tanítólag az ujját a püspök — az ilyen „igazmondás” valláserköicsi szempontból sem ítélhető el. Én csak azt akarom, hogy Nyíregyháza város ne jusson velem kapcsolatban olyan kényelmetlen helyzetbe, mint a példabeszéd keresztény embere.

Végül is abban egyeztek meg, hogy Bencs megbeszéli a dolgot a polgármesterrel, elkészítik az írást, mindkét fél aláírja és a püspökség még a nyár folyamán átköltözködik. Amíg a palota felépül, addig egy megfelelően átalakított épületet bocsáj- tanak rendelkezésére.

9.

Az olvasó bizonyosan kitalálja, mit mondott Bencs a nagy nyíl-, vánosság — értsük alatta a főispánt és az alispánt — számára. Azt, hogy a püspökkel megegyezett ég az ősz folyamán (biztos, ami biztos) Nyíregyházára költözik a hajdúdorogi püspökség. Természetesen a két megyei úr nem hitte ezt el, de azért arra nem gondolt, hogy eredmény telenül végződött a tárgyalás. Biztosan tudták,; hogy lesz még annak folytatása is.

— Törünk egy kis borsot az orruk alá, hogy ne legyen any- nyi idejük a pénzmentésre! — mondta Mikccz.

S másnap megmozdult a városházán az adóosztály forgalmi adóval foglalkozó csoportja. Tíz ember dolgozott ebben a csoportban. Helyesebben csak négy, mert hat a „történelmi osztály” fia lévén, éppen csak a fizetést szedte. A tízből egy, éppen az, akit csendes és szorgalmas embernek ismertek, tehát leginkább volt erkölcsi alapja a mozgolódáshoz, azt mondta a többieknek:

— Nézzétek, ez a fizetés, amit mi k. apunk, lényegében semmit sem ér, valamit tenni kéne.

— Ügy van, egy libát sem adnak érte! — felelte egy vékonyba, halszálka ember.

— Kár a gőzért urak, úgysincs a városnak pénze.

— Ha a püspökségre van, akkor arra is legyen, hogy megfizessenek bennünket! — mondta a csendes ember, akit különben Lappéi Pálnak hívtak.