Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-12 / 241. szám

1958. OKTÓBER 13. VASÁRNAP KELETMAGYARORSZAG 3 Vay gróf ,,örökösei66 'Valatnay Károllyal, ezzel az ^ örökvidám nevelővel ál­lunk a berkeszi gyermekotthon parkjában. Mögöttünk a hatal­mas büszke épület a gyermeke > otthona, iskolája. Távolról a tó tükre csillog az őszi verő­fényben. Oldalt úszómedence, játszótér. Igazi mesekert, gyer­mek eldorádó. Csatornaépítők A várost elhagyva robog ko­csink. A határban csatornaépí­tőket pillantunk meg. Fekete Istvántól, a munkavezetőjüktől érdeklődünk. — A Vízügyi Igazgatóság bri­gádja hatszáz folyóméter hosszú csatornát épít itt, mely 112 ezer forintba kerül. — Mi a csatorna rendeltetése? — A most épülő mellékcsator­nával kb. 400 hold földet mente­sítünk a belvizektől, amelyek a nyírpazonyi és az orosj határ­ban fekszenek. Jó munkát kívánva elköszö­nünk, és tovább folytatjuk utun­kat Nyírtura felé. Villany Vyírturán Pontosan har­minc évvel eze­lőtt majdnem világos Itt Nyírturán. Már úgy volt, hogy kigyul a villany a falu­ban, azonban a helyi földbirto­kosok szükség­telennek talál­ták — mond­ván, egyelőre nem kell — és leszavazta a képviselő testü­let. De villany lesz a faluban ez év novem­berében. Hét- százhetvenki- lencezer forin­tot adott az ál­lam Nyírturá­nak, hogy le­gyen végre vi­lágosság. — így kellett ezt — mondja Las kai Péter v. b. titkár —. mert nem tud­ják villany nél­kül működtet­ni a mosógé­peket, rádiókat, pedig van Nyír­turán mind a két féléből szép számmal. Egy millióba kerül a tudomány vára Ajahon Valamikor nagyon régen Aja- kon is, mint sok más faluban, nádtetős iskolában tanultak a zsellérek és kisparasztok gyer­mekei. Kezdetleges volt a fel­szerelés is. Nos, most Ajak is büszke lehet arra,, hogy az ál­lam i millió forintos költséggel új, korszerű négytantermes is­kolával ajándékozza meg a jövő nemzedéket. Épül már a tudo­mány vára a Tass vezér utcán, mely szimbóluma államunk gyermekszeretetének, gondosko­dásának. — Ez volt a vágyam — mondja halkan Zalantnay elv­társ az otthon igazgatója. A hivalkodó grófi kastélyból gyermekotthont varázsolt a nép állama. Olyan környezet­tel ajándékozta meg gyerme­keinket, ahol gondtalanul ta­nulhatnak, fejlődhetnek. Igazi apát állított a mesevár élére Zalatnay Károly személyében a kormányzat. — Apát, anyát helyettesítünk itt — mondja. Huszonhét éve tanít, most 47 éves. Volt gyári munkás, színész, biztosítási ügynök, rak­tári munkás, míg végül Vál­lai mellett a Hagy fenékpusz­tára helyezték tanítani. — Rozoga dohánypajtában neveltem a cselédek gyermekeit Saját kezemmel javítottam, az iskolapadokat, mert Péchy László szálkái főispán földbir­tokos nem adott egy fillért sem erre a célra. Esténként odaül „gyermekei” ágya mellé és mesél. Az igaz­ságról, a múltról. Sokat áldozott államunk er­re az otthonra, öt és fél mil­lió forintba került az átalakí­tás. 46 holdnyi területen fek­szik, melyből 25 hold a park. 28 pedagógus gondoskodik a gyermekek tanításáról, nevelé­séről. — Nem régen voltam Pesten — magyarázza Zalatnay elv­társ — de mondhatom, hagy a legnagyobb elismeréssel nyi­latkoztak a csepeli üzemekben fiainkról. Hajdú Sanyi, akin a lelket­len anya pályás korában az egyik állomás várótermében adott túl, ma már a középis­kolát végzi, most fog érettsé­gizni. Siller Tivadarból eszter­gályos lett, Dubszki Imre él­munkás, Perima Mihály laka­tos. No és a katonatisztek, a pilóták Sárosi Jóska, Kovács Laci... Rájuk büszke Zalatnay elv­társ, azok pedig a nevelőkre. Akik megtanították őket em­berségre, becsületre. Csodála­tos-e ezek után, hogy amikor arról volt szó, kit jelöljenek a község II. kerületéből a ta­nácstagságra, egyhangúlag a berkeszi gyermekotthon igaz­gatóját találták méltónak er­re. Hírnév — messze földeken EGY TUR1STAFÉLE ember mondta, hogy a kedvtelésének legszebb pillanata mindig az, mikor visszafordul és a megtett utat végig futja tekintete. — Csodálatos dolog — mond­ta — állni a hegyoldalon, alat­tam megmászott sziklák, átug­rált szakadékok és érezni, hogy mindezt legyőztem. Ez a hangulat, az alpinista örömteli, büszke visszapillantá­sának íze érzik Kisvárdán a Vulkán vasöntöde dolgozóinak és vezetőinek mondataiból. Re- setár János próbaformázó 1926- ban került az öntödébe. Vagy huszonöt ember húzta itt az igát hajnaltól késő estig a rész­vénytársaságnak. De csak az év bizonyos szakában, mert munka sem volt mindig. Mindent egy ember csinált, formázott, öntött, ürítette a szekrényeket, lepucolta a kész darabokat, és keresett annyit, hogy éppen nem halt éhen. Ha azt akarta, hogy ne fossza meg szemevilágától a pattogó szikra, ablaküvegből csinált magának szemüveget, lá­bát rongyokba takarva úgy véd­te meg, de az állandó gáz- és füst ellen meg sem próbált vé­dekezni. — 1948-BAN AZZAL jöttem ide, hogy 150 emberből ötvenet bocsássák el. Az a hodály, amit itt találtam nem volt alkalmas arra, hogy emberek dolgozzanak benne. Mégsem bocsájtottunk el senkit. Már 1949-re felépítettük a törpeöntödét, egymilliós költ­séggel. — 1954 májú 1 a következő mérföldkövünk — folytatja az igazgató elvtárs — ekkor avat­tuk fel a szürkeöntödét, ami hat­milliós költséggel épült. Most már 700 ember dolgozik nálunk, és a beruházott vagyonunk nyolcszorossá az 1949 évinek. A szürkeöntödében éppen csa­polnak, mint valami vörös kí­gyó ömlik a vas tégelyekbe. Kar­sai László öntő egy pillanatnyi szünetet kihasználva mondja el, hogy sajátjának érzi az öntödét, mert él is sokat tett érte. Szere' ti, mert nem hálátlan a Vulkán. Keresete 1800 forint, szép új há­za van, s ami idő túl van a nyolc órán, az az övé. — Nekem nem nehéz a mun­ka, igaz van aki megszökik in­nen két nap után, de az nem született öntőnek. A RAKTÁRAKBAN elszáll!' tásra vár az áruk tömege. Egy- része még Kínában is eljut Messze földeken hírnevet szerei azoknak az embereknek, akik államunk segítségéhez hozzáad­ták alkotó kedvüket, és most kiváló munkát végeznek. Ezek az emberek rászolgáltak a biza­lomra. Iskol aszanatór iu in Ä kincseskapuban AZ EGYKORI egyutcás fa­lucska szemünk láttára' duzzad, izmosidik városa az ország ke­leti határán. Záhony állomáson 1945-ben hatvan ember dolgo­zott. Petróleummal világították meg az egyetlen kis állomás épületei; és a hozzátartozó kis fabarakot. Az utas jót nevetet , ha ezt olvasta valahol: „Az ál­lomás területén fényképezni ti­los!“ Ugyan mit lehet itt fény­képezni? öt - ágány volt, és minden munkát kézzel végeztek, az át­rakásnál sem ismerték a gépe'. Majd a hároméves tervben a négy vasúti lakás mellé még százat építettek, a hajdani öt vágái.y mellé még a másik száz sínpár került. Kotrógépek, da­ruk, csúzdák regítenek mögt háromezer embernek lebonyolí­tani kelet és nyugat között a vasúti forgalmat. Szovjetunióból minden vonat ide fut be és in­nen megy tovább. Záhony állo­más a forgalmas tengeri kikö­tők impozáns látványát idézi. Régen a községben nyolc rádió volt, ma 190 van. 360 lakásban szól a vezetékes rádió hangszó­rója. Az egykori három telefon helyett hatvanat számlálnák. A pos'ai forgalom ötszöröse a ré­ginek, és míg egykor húsz csa­ládhoz járt egv újság, most min­den családhoz két lapot visz a postás. Záhonyban két könyv­tár, húsüzem, kenyérüzem, or­vosi rendelő, bölcsőde, óvoda szolgálja a dolgozókat. A hat­tantermes iskolát másfélmillióa költséggel építették. A földmű­vesszövetkezet forgalma 1955- ben 7 millió 363 ezer forint volt, s 1957-ben ez 15 millió 53 ezer forintra emelkedett. És mi lesz később? Záhony fejlődik, épül, 12 új darut kap az állomás, 38 lakással gazdag­szik a helység, még később nyolc bérház épül. A Záhony felé ve- zető útról jobbra kanyarodtunk ko­csinkkal. Erdők kö­zött haladva vitt az utunk. Az út bal ol­dalán egy hosszú, tiszta, fákkal övezett épületet pillantottunk meg. „ISKOLASZANA­TÓRIUM". Barátságos, alacsony termetű, talpig fehér­be öltözött ember, dr. Tóth János igazgató főorvos. Késségesen ad felvilágosítást kér­déseinkre. — Az országban ez a hetedik ilyen szana­tórium, ahol tüdőbe­teg gyermekek gyógy­kezeléséről és taní­tásáról gondoskodunk. — A tanítás is itt történik?- *. FARKAS KÁLMÁN — Igen. Két tanter­münk van, a felső és az alsó tagozat részé­re. Az intézetnek két pedagógusa van: Gere Sándorné és Gonda Katalin. Az a felada­tunk, hogy vigyáz­zunk a gyermekekre, s úgy engedélyezzük a tanításukat, ahogy azt az egészségi állapotuk kívánja. A szanatóri­um, mint a neve is mutatja, iskolaköteles gyermekek rendelke­zésére áll. Itt rende­sen vizsgáznak, s ha olyan időben vannak bent, akkor a vizsga­bizonyítványt is itt kapják vieg. Kis be­tegeink állandó vizs­gálat alatt vannak, s a gyónvkezelésükről a legmesszebbmenőkig gondoskodunk. —hammel József Qok millió forintba ^ kerül az álla­munknak ez a szana­tórium. Az igazgató- főorvos végigkalauzolt bennünket az intézet­ben. Megtekintettünk a fürdőszobáktól kezd­ve a hálókon és a konyhán keresztül a laboratóriumig, a röntgenszobáig min­dent. Példás rend, ttsztaság van minde- nütl. Hálára kötelezi ez az embereket a nép állama iránt. Tisztele­tet és becsülést érde­mel az olyan ervos is, mint Tóth János, ö ugyan még egyedül, de szivvel-lélekkeí dolgozik gyermek-be­tegei gyógyulása ér* dekében.-KISS JÁNOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom