Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-12 / 241. szám
4 KFLETM AOT ARORSZAO 195S, OKTÓBER 12, VASÁRNAP GARANCIA V" álla jón a Béke és a Jókai ’ utca lakói vasárnap délután Dorner Antal udvarán beszélgettek. Előbb csak időjárásról, munkáról. Mikor pedig a házigazda javaslatot tett körzetük leendő tanácstagjára Fehérvári Ferenc bácsi személyében, még jobban peregtek a szavak. Ismerik őt a faluban. Tudják, hogy nyugtalan, mindig újat kereső ember. Bár eddig nem volt tanácstag, mégis nem szűnő lendülettel járt el közügyekben. Ha valamihez hozzáfogott, addig járt, érvelt, kilincselt és bizonyított, amíg sikerre nem vitte go dolatát. A házigazdán kívül többen is beszéltek Ferenc bácsi : forgalmáról. Elismerőn nyilatkoztak sokoldalú képzettségéről, következetességéről. Mielőtt azonban szavazásra került volna a sor tanácstag jelöltsége mellett Sul- tész István egyénileg dolgozó paraszt, elismerve a jelölt szorgalmát, fedhetetlenségét, feltette a kérdést: — Mi a garancia apra, hogy Feri bácsi, mint a termelőszövetkezet elnöke megfelelően képviseli majd a tanácsban az egyénileg dolgozó parasztokat? A kérdés meglepte a jelenlevőket. Feri bácsi is töprengett. A házigazda sem talált hirtelen szavakat a válaszadásra. Juhász Mihály tanácselnököt is gondolkodóba ejtette a kérdés. Ö azonban leghamarabb talált választ. ( — Törődött-e többet Ferenc bácsin kívül valaki a község gyümölcsösílésével? — tette fel válaszként a kérdést. — Én tudom legjobban, hogy az én Ferenc szomszédom menyKulturális életünk Felújítják a bábcsoportokat a mátészalkai járásban mindazon községekben, ahol bábcsoportok már működtek. Így Ököritóiülpö- son. Paposon. Öpályiban, Mérken, Géberjénban es lóbb helyen. ★ A mátészalkai járás pedagógus énekkarának megszervezését tervezik Mátészalkán a közeljövőben. Nagyot fejlődött a kórusmozgalom, azonban még nincs annyi képzett kórusvezető, hogy az igényeket mindenütt kielégíthessék. ★ Paposon Kolláth László Kossuth-díjas pedagógus vezetésével termelőszövetkezeti énekkart alakítanak. A kultúrversenyre báb-, színjátszó-, tánc- és népizenekarukkal, valamint árnyjátékkal készülnek. ★ Folynak az előkészületek a Tanácsköztársaság 40. évfordulójának megünneplésére községeinkben. Több helyen korabeli adatok után kutat a 'anulóifjúság a pedagógusok vezeiétsvel. hogy á község előtt a Tanácsköztársaság helyi vonatkozású történelmét is ismertethessék. Több téglát gyártottak tíz hónap alatt Tíszavasváriban, mint tavaly ejjész A harmadik negyedévben nagyon „megnyomták“ a termelést a tiszavasvári téglagyárban. Terven felül több mint százezei darab nyerstéglát gyártottak szeptemberben is, ami hozzájárult a negyedévi 980 ezer darab túlteljesítéshez. Az égetési terévben vet is jóval túlteljesítették. A jó munkáért többezer forint céljutalmat kapnak a dolgozók. Szilágyi elvtárs, a téglagyár vezetője örömmel közölte a hírt. hogy már ebben az évben mintegy 25 százalékkal több tégla' gyártottak, mint amennyi a gyár 1957. évi termelése volt! mwi oe—c*Mn»n»ec Nem nyíregyháziakról szól ÜGYÉSZSÉGEN A burgonyapana- fnistát letartóztatták. Az ügyészségen meglátta egy ügyvéd ismerőse, aki meglepetten fordult a gyötrődő pacákhoz': — Jé, Cibulka, hát, maga hogy került ide? — Nézze, Radai uram! Ne azon törje a fejét, miképpen jutottam ide. Megtörtént. hát megtörtént! Inkább azt cirkalmaz- za ki a paragrafusokból: hogy kerülhetnék ki innen minél hamarabb? A TAPINTATOS KOZMETIKUS NÖ Zámbóné kozmetikusnőről az a hír járja, hogy vendégeiről kígyót-békát pletykál, miután azok eltávoznak az üzletből. Zsin- delyesné felcsapott társadalmi ellenőrnek és inkognitóban kiszállt az ügyet kideríteni. A szokásos arcpakolást rendelte meg alig észrevehető eör- senéseire. Zámbóné annak rendje-módia saannt kiszolgálta álvendégét, és a legnagyobb udvariaskodások közt bocsátotta el. Már jócskán eltelt az idő, de semmi különöset nem hallott magáról. Megelégelvén a 'dolgot, elöbújt restekéből, és így szólt Zámbónéhoz: — Hallja, hiszen maga nem pletykált rólam semmit se! — Na ja! — válaszolt Zámbóné gúnyosan. Egy ilyen szürke libáról mi érdekeset lehet mondani...? VAGY — VAGY Nyalka Gedeon — városunk ismert egyénisége — eljegyezte magát a költészet múzsájával. Mardosta azonban a kétség tehetsége felől. Ezért elhatározta, hogy bizonyságot szerez. Meghívta a heljú lap fő- szerkesztőjét hivatali helyiségébe, és szerény barátkozás. után a tárgyra tért.. Felolvasta „Vér csorog a •fákról“ című idilljét, majd több hasonló apróságot. Miután úgy gondolta. megfelelő hangulatot keltett, rátért a „Sputnyikkal az édenkertbe“ című 12 énekes eposzának felolvasására. Gedeon andalítóan tudott felolvasni. Lágyan rezgeti a hangja, mint a méhdöngi- csélés. A főszerkesztő feje előbb előre billent, majd egész testével féloldalra dőlt a kényelmet fotelben, és diszkrét horkantá- sokkal fejezte ki műélvezetének elmélyült fokát. Ám Gedeon hangja nem töretlenül volt andalító. Időnkint nagy páthosszal dörögte el a hosszú versszakok ősi tizenkettes, ódonveretű refrénjét. Ilyenkor a főszerkesztő ijedten kap: a fel a I fejét, és kínos erőfe- ! szítéosel mereszgette ! véraláfutásos szemeit. Végül is nem bírván ' tovább a dolgo!, in- ! dulatosan csapott az asztalra: — Kedves barátom, a kettő közül az egyi- j két tessék abbahagy- j ni: Vagy azt, hogv mindig felébreszt, | vagy azt, hogy mir.qjíg elaltat.;; (Za.) I nyit fáradozott a csemetékért — szólt Soheibli Vendel bácsi, a tanácstag-jelölt szomszédja. — Amíg ő nem járt a gazdákhoz, hogy ültessenek gyümölcsfát, senkinek nem volt gyümölcsöse. Ti is tudjátok — fordult Sulíé- szék felé Scheibli bácsi —, hogy Csűrös János kertjében Ferenc bará‘om munkája révén termett egy hold almás kilencven mázsát az idén. — Igaz, úgy van — mondták többen is egyszerre. Vendel bácsi folytatta. — Kinek köszönhetjük, hogy megszületett községünkben az első öt holdas gyümölcsös az őszön? — tette le a garast ish-ét Vendel bácsi. — Ferenc szomszéd járt el háromszor is Nyírteleken, hogy legyen csemete, minden fa ültetésénél jelen volt a szomszédom. így volt-e? — nyomta meg a szót az öreg. — így bizony, így igaz — mondta Vendel bácsi melleit egy gazda. Sultész István arcán nyoma sem volt már a kételkedésnek. Tudja ő nemcsak azt, hogy Ferenc bácsi mestere a gyümölcstermelésnek, hanem azt is. hogy kertjében kétszer terem a z Idségféle. Ferenc bácsi is szót kért. — Holnap úgy vetjük a búzát — kezdte terveik ismertetései —, hogy előbb minden holdra kétszáztíz kiló műtrágyát szórunk. Lesz olyan bőtermő acélos búzánk, hogy nem lesz párja a faluban. Ha telhetitek, adjátok meg ti is, ami jár a íöldnek. — Jól jártak veled — szó] Scheibli Vendel. S ha nem is mondta ki, amit gondolt, értették. hogy mire célzott. Arra, hogy elnökül választották az Űj Élet tagjai. —• Azt is megmutatja Ferenc bácsi — vette át a szót a tanácselnök -—, hogyan kell nagy táblán kertészkedni, kevés földből sok pénzt csinálni. Annyi zöldségfélét tériméinek majd nyolc holdon, hogy boltjaikban nem iesz hiány, önkéntes földcserével pedig összehoznak egy tábla homokos talajt, ahol gyümölcsöst telepítenek. Ha szemmel tartják majd a tsz gazdálkodását, az is nagy segítség lesz maguknak, így is fogja magukat képviselni. Későre járt az idő, mikor a házigazda szavazásra kérte vendégeit. Egyszerre emelkedtek magasba a kezek: Fehérvári Ferencet jelölték tanácstagnak. N. T. fl külföld humora „Nincsenek ugyan anyagi javaim“, mondta egy f atalember egy lánynak, „de nekem az eszem a vagyonom“. „Ö, ne legyen olyan szomorú ezért, a szegénység nem szégyen“, hangzott a válasz. •k Egy fiatalember verset küldött be megbírálásra egy újság szerkesztőségéhez „Miért élek?1 jeligével. — A szerkesztőség válasza így hangzott: „Sajnáljuk, de a versét nem tudjuk felhasználni, de kérdésére módunkban áll választ adni. ön azért él, mert a versét postán küldte el hozzánk, nem pedig személyesen hozta el“. 4. Kovácsné állandóan azt han- ■ gcz at ja férjének, hogy a zon- j gora az ö tulajdona, épp így az | ezüstkészlet és a bútorck. Férje 1 már únja ezt hallgatni. Egy éjjel Kovácsné gyanús zajokat hall, és izgatottan így szól a férjéhez: „János, azonnal nézz utána, betörők vannak a házban“. .Betörők?“, visszhangozza János álomrtasan, „hadd törjenek csak be, itt úgy sincs semmi,! ami az enyém volna“, 1 Tőétizitaaldiak utádai A nyíri honiok és a Tisza-menti aljíöld találkozásánál, Vásárosnaménytól 7 kilométernyire, húzódik meg szerényen Gyüre község. Ez a mintegy 1.400 lelket számláló kisközség a múltban hétszilvafás nemeseiről volt nevezetes a környéken. Ezek döntötték el a falu sorsát, ők szabták meg mi hogy legyen. A legnagyobb dologidőben is naphosszat kint üldögéltek a ház előtt a lócán tajtékpipát szíjva. Itt fundái- ták ki, mint is kormányozzák a községet, hogy a nemtelen pórnép a hétszilvafások érdekeit szolgálja. De hol vannak már ezek a hétszilvafások? Ma már csak nagyritkán az emlékezés lebbenti fel a rájuk nehezedő idők porát. Mert ma más falu lett Gyüre. Más emberek állnak a fejlődés kormányrudjánál. Az egykori alsó emberek kerültek felülre, ők mondják ki minden fontos dologban az igent, vagy a nemet. Most folynak például a jelölő gyűlések, amelyek törvényes lefolyásán Gerő Lajos, a községi ' tanács vb-elnöke őrködik. A körzetek dolgozói pedig megfelelő komolysággal és felelősséggel tanácskoznak, hogy ki képviselje őket az államhatalom helyi szervében, vagy az országházban. Nem a hétszilvafás nemest jelölik már, aki mint „hűtős” csak saját érdekét mozdította elő az elöljáróságon, hanem munkás, dolgozó , paraszt, vagy értelmiségi szerepel a népfront jelöltjeként, akit maga a körzet is javasol. A 14-es .körzet jelölő gyűlésén egy egyszerű parasztasz- szony mondta el, hogy „Azért kellett a múltban Erdőhegyi tekintetes úrra szavazni, mert akkor olyan volt a törvény. Ma viszont a törvény mi mellettünk áll, arra szavazunk, aki közülünk való.” Még az idegen is, aki részt vett ezen a jelölő gyűlésen, meghatottan dörzsölte a zsemét, amikor tanúja, volt a következő jelenetnek: A népfront-bizottság küldötte bejelentette, hogy Zvonyár Mihály bácsit javasolják pótképviselőnek jelölni. Az idősebb parasztbácsik, parasztnénik sírva fakadtak a örömtől és jó egészséget kívántak Zvonyár bácsi munkájához, aki velük cselédeskedett a hétszilvafások birtokán. A 60 év körüli Mihály bácsi őszülő bajsza alatt elmosolyodott előbb és felállt, hogy szóljon. De csak annyit tudott mondani, hogy tegnap este Aranyosapátiban volt jelölő gyűlésen, s ott is bizalommal voltak iránta, s aztán elcsuklott az ő hangja is ... Minek itt beszélni sokat, ahol a bizalmat a meghatottság is külön megpecsételte? Sötét volt már 9 órára járt az idő, amikor elindultunk Zvonyár bácsival és Gerő Lajossal. A kultúrház előtt meg-: álltunk, mert nagy vidámság zaja hallatszott ki. Éppen akkor érkezett oda a Béke TSZ fogata is, amely akkor jött a mezőről. Martzi elvtárs, a tsz. párttitkár is akkor bukkant ki a sötétségből. Ő sem, igen ér rá korán leieküdni, mint a hétszilvafások egykor, mert minden este jelölő gyűlésre jár. Most is onnan jött. — Sok a munka — mondta a szekérre célozva. De van is értelme, mert szép állatállományunk van (ő az állatgondozó), a termény is jó, a dohány különösen jó pénzt fog hozni a fészeknek ... Az addig szitáló eső fokozódott. — Még jó, hogy itt ért utói a kultúrháznál —. mondta Zvonyár bácsi. Legalább benézünk az ifjúsághoz is. Hát bizony, volt mit nézni a régi körjegyzői hivatalból átalakított kultúrházban! 12 leány és 15 fiú sürgött-forgott meszelővei, lavórral, miegymással. Társadalmi munkával csinosították a kultúrházat, mert szüreti bál lesz vasárnap. Parádés felvonulás, sportműsor, szóval nagy nap lesz. Szűkszavúan csak ennyit árultak el,, meg aztán nem is igen értek rátár- gyalgatni. Úgy dolgoztak mintha vérbeli szobafestők, kőművesek, asztalosok lettek volra Pedig hát nem szakmunkások voltak,- hanem a KISZ tagjai akiket a közösségi szellem, a közös akarat minden nehézségén átsegít. Örömmel dolgoztak, hogy még többen és- még nagyobb örömmel szórakozhassanak. Jó mulatást kívántunk és elindultunk Zvonyár bácsival, hiszen már későre járt az idő. Mihály bácsi azzal búcsúzott, hogy még az őszön megalakul a hegyközség új alapokon. — Elvégre nem a hétszilva- fa árnyékában élünk már.' Űj világ épül, Gyürén is nagyobb léptekkel kell haladni... Ahogy megszorította a kezemet, éreztem hogy az öreg kommunista vasmarka emberül megfogja, amit meg kell fogni. A csöndes éjszakában a szitáló esőben bevilágította az alvó házakat a villanyégők fénye. íme, ezt is az új világ gyújtotta itt. S mit tesznek még itt az ilyen Zvonyár-féle kommunisták a falu népével összefogva, ezek a hétszilvafás nemesek utódai...? Tóth Sándor levele alapján feldolgozta: ZAJTAI ANTAL a homok tudása tsz-látogatásoo A homok nagy tudósát meghívta egyik tsz helyszíni tanácsadás céljából, aki szokása szerint előbb érkezett meg a kitűzött időpontnál, mert nem szeretett senkit sem megvárakoztatni. Az udvaron nagy volt a sürgés-forgás, takarítottak a tsz-tagok és virággal, zöld ágakkal díszítették fel a tsz- portát. A tudós rűeg- szólította az öreg Demeter bácsit, aki a bejáratnál sepregetett. — Jó napot! Itthon van-e az elnök? — Itthonnak itthon, de nem hiszem, hogy szívesen venné, ha most zavarná. Demeter bácsi nyílván ügyes-bajos dolgát intézni szándékozó parasztbácsinak nézte az alacsony. nagybaju- szú, csizmásán öltözött tudóst. Látván, hogy vendége zokon vette a rideg fogadtatást, magyarázókig hozzáfűzte még; — Csak azért mondom, hogy az elnök a párttitkárral együtt üdvözlő beszédet fabrikálnak, mivel valami nagy tudóst várunk ... — Nahát akkor csak ünnepeljenek —* mondta haragosan a tudós, aki nem sze^ rette az ilyen szemé-; lyi kultuszt. Ezzel sarkoníordult, -egyedül megtekintette a tsz homokját és írásban küldte meg a szaktanácsát.
