Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-05 / 235. szám

1958, OKTÓBER 5, VASÄRNAP KELETIM Alii ÁRUBÚZÁI» A tudomány ni indent pótol Milyen szervek átültetésével kísérleteznek? (Budapesti tudósítónktól) Feliér műtőszoba a bostoni Petéi Bent Brigham kórház­ban. A műtőasztal fölött több ezer gyertyafényerővel vetíti le széles sugárkévéjét a neon­fényes világító apparátus. Egy a kis asztalkán hidegen csillog­nak a különféle orvosi műsze; rek: kések, csipeszek, ollók stb. Erős, zömök ember hajó] a műtőasztalon lévő eszméletlen fiatalember fölé. A kórház fő­orvosa. Körülötte asszisztensei, a nővérek. Az orvosok „beöl­tözve” veszik körül a főorvost, akinek csak a szemüvege lát­szik keményvonaíú orra felett. Az ő kezében van most az élet és hilál... Az operáció több mint há­rom óráig tartott. A főorvos és az ai szisztensei szinte pattaná­sig t eszülő izgalommal végez­ték iehéz munkájukat. Végül a főorvos felemelte fejét, vé­gignézett munkatársain. — Azt hiszem, tökéletesen sike­rült — mondta aztán halkan- Az „ajándékvese “ szabályosan működik.. . Er-ől a nagyszerű operáció­ról E.dott hírt nemrégiben a Ü’Hiimanité“. Egy érdekes ve­seátültetésről volt szó, amelyet a bostoni Péter Bent Brigham kórh ázban hajtottak végre León Masden nevű amerikai fiatalemberen, akinek mind­két veséjét el kellett távoli- tahi. A beteg bátyja „odaaján­dékozta” fél veséjét öccsének. és a kórházban az „ajándék- vesé.” átültették a betegbe. Amiit az átültetett vese mű­ködni kezdett, a két bete? ve­sét eltávolították. A különös műtét végrehajtásához Ken­tucky állam legfelső hatóságá­nak különleges engedélyére volt szükség. E; a konkrét eset is azt bi­zonyítja. hogv p transzplantáció a szervek átültetése, a mo­dern orvostudománynak egyik <een fontos á«a A lövője pe­dig szinte beláthatatlan. 3 mestsrsésses sm — A szervátültetéssel kapcso­latban kell megemlékeznünk a legújabb szovjet szív-tüdó- kés^ülékről, melyről legutóbb a Budapesten járt Petrovszkij moszkvai professzor az ottani elsőszámú sebészeti klinika ve­zetője mondott érdekes dol­gokat. Ez a bonyolult gépezet a működésben meggátolt szív és iüdő funkcióit együttesen látj a el. Maga a készülék egy­általán nem hasonlít a termé­szetes szívhez, miért is egye­sek helytelenül nevezik mester­séges szívnek. Egv szivattyú segítségével biztosítja a folya­matos vérkeringést, ugyanak­kor a tüdő szerepének átvéte­lével a vér megfelelő oxigén­ellátást é« a kilélegzett szén­dioxid elvonását. Petrovszkij professzor, aki egyébként 1948 őszétől 1931-ig Magyarországon tartózkodott, mint a harmadik számú se­bészeti klinika tanára, nyilat­kozatában kifejtette, hogy ez a szív-tüdő készülék beláthatat­lan lehetőségeket tár az orvos- tudomány elé. Főként ennek a készüléknek és a vele kapcso­latos eljárásnak köszönhető, hogy ma már bizonyos balese- tes haláleseteknél lehetséges a halott életrekeltése is. 3 halói! szemével lát a vak A szerv-átültetés terén az úgynevezett Filatov-eljárással értek- el rendkívül figyelemre­méltó eredményt A szaruhár­tya elhomályosodása gyakran jár vaksággal. Filatov-eljárás­sal egv halott szemének szaru- hártyáját helyezik át az eltá­volított beteg szaruhártya he­lyére, s így illető egyén is­mét lát. Más esetekben sikerült a csont, porc, az ízület átülteté­se. Nálunk különösen a megfe­lelő idegellátás biztosítására helyeztek nagy súlyt, s c-en a téren Kubányi Endre professzor munkálkodott eredményesen, 3 trans?n!antáció válfajai Az orvostudomány _ a szerv- átültetésnek eddig négy válfa­ját különbözteti meg. Az autólóg transzplantáció az az eljárás, amikor az egyén­nek ‘saját szervét ültetik át egyik helyről a másikra. Ilyen például, amikor a hás bőrét a végtagokra, a végtagokét pe­dig az arcra operálják. Történ­het szövetek és szervek átülte­tése. azonos 'fajőn belül, to- 'vábbá testvérről' testvérre, szülőről gyermekre, vagy meg­fordítva. gyermekről szülőre, végül idegen fájok között. Azo­nos fajon belül történt transz­plantáció a. vérátömlesztés is. amikor folyékony szövette] van dolgunk. .Ebbe a kategó­riába tartozik- a szaruhártya átültetése. 3 kicserélt fej Szinte mintha a mesék biro­dalmába tartoznának a világ­hírű biológus, Prizbrám bécsi professzor laboratóriumában végzett kísérletek.A bécsi tu­dósnak sikerült először egyes állatfajták végtagjainak átül­tetése olyanképpen, hogy az átültetett szervek továbbra is elvégezték az összes életfunk­ciójukat. A patkányok vidá­man futkosnak a beoperáit idegen lábakkal, az egerek jól láttak az átplántált szemekkel és a kicserélt fejű indiai tü­csök az operáció után másfél hónapig ciripelt még átültetett fejjel. Igaz, hogy ez volt az egyetlen eset, amikor sikerűit a fej-transzplantáció. Páfszív A különböző kísérletek ed­digi eredményei ‘ alapján a Moszkvai Orvostudományi In­tézet sebészeti-tanszékén V. P. Gyegyinov professzor vezeté­sével legújabban érdekes és fontos kísérletek folynak. A tudósok a kutyákon végzett kí­sérletek során - kidolgoztak a szív, tüdő és más életfontossá­gú szervek á tültetésének mód­szerét. Az egyik kutyából a másik­ba szivet ültettek át, s megál­lapították, hogy a pótszív ren­desen átveszi- a vérkeringés fenntartásával járó munka egy részét. Ezáltal az állat saját szívének munkája köny- nyebbé válik. A régi szív és tüdő teljes kicserélése eseté­ben a vérkeringés és - légzés fenntartásának egész munkája az átültetett szervekre hárul. Az így megoperált kutya nor­málisan reagált a környezetére, rendesen evett, ivott. A transz­plantációs műtétet több ku­tyán hajtották végre, s az operáció súlyossága ellenére a műtétet az állatok jól viselték el. Az operáció után hat nap­pal azonban elpusztultak, vi­szont a kétszívű kutyák két- szer-háromszor annyi ideig él­tek még. Az egyik kutya 32 naDig életben maradt. Jelenleg fontos immunitás- tani kutatások folynak a Moszkvai Orvostudományi in. tézet sebészeti tanszékén a szervek átültetésével foglalko­zó laboratóriumában. Külföldi és szovjet tudósok ugvanis rá­jöttek arra a nagyjelentőségű felfedezésre, hor,y a vércsopor­tok meghatározott szövetcso­portnak felel meg. Mélyhűtött és szárított szövetek alkalma­zásával végeztek kísérleteket több esetben emberen is. Sike­rült az aortát, az ember legna­gyobb ütőerét igen hosszú da­rabon pótolni. Maga a transz- nlántált érdarab nem maradt életben, de lehetőséget nyújtót1 arra. hogv a szervezet sejtek bevándorlásával pótolja az- el­halt aorta részlet: szövetét; A laboratórium .dolgozói, most azokat a módokat keresik, amelyekkel a belső szervek, át­ültetésénél a szövetek biológiai összeférhetetlensége kiküszö­bölhető. Az eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy a transzplan­táció útján komoly eredménye­ket lehet elérni. A tudósok bi­zonyosra veszik: a tudomány belátható időn belül eljut oda, hogy megoldta több fontos em­beri szerv transzplantációjá­nak problémáját. Kiss István Minden férfi fél a nőtől? — Minden férfi fél a nőktől, beleértve a sa­ját feleségét is — mondja dr. Lydia Sicher. Di. Sicher természetesen maga is nő. Az orvosnő szerint ezt a félelmet a férfiak kisebb­ségi érzése okozza. Szerinte ugyanez a kisebbsé­gi érzés ösztönzi a férfiakat, hogy Casanova sze­repében tetszelegjenek. Ez okozza azt is, hogy néha liurvák a nőkkel akkor is, ha nem is úgy akarják. A férfiak lelkivilágát buzgón elemző orvos­nő még tovább megy és azt állítja, hogy állás­vesztéi esetén a férfiak azért keresnek a nőkben vigasztalást, mert nem tudatosan azonosítják munkájukban elszenvedett kudarcukat azzal a félelemmel, hogy nem eléggé férfiasak. És így folytathatnánk tovább, mert dr. Sic­her minden elképzelhető helyzetből azt a szi­lárd következtetést vonja le, hogy nincs is olyan férfi, aki nem fél a nőktől. „A nyugati kultúrákban a férfiak úgy ér zik, hogy állandóan tanulságot kell tenniök ; férfiasságukról” — mondotta Sicher doktornő ellentmondást nem tűrő hangon egy interjú so ián. „Az eredmény: minden férfi szeretne Isten és Napoleon valamiféle kombinációjává válni.' Az orvosnő ugyanakkor kénytelen volt be­ismerni, hogy a nők viszont mindent elkövet - nek, hogy „uralmuk alá hajtsák” a férfiakaí- Szerinte az asszonyoknak miután hosszú évszá­zadokon keresztül háttérbe szorultak a közélet­ben, szükségük van: saját személyük jelentő­ségét érvényre juttassák. Ez nem hangzik túlsá­gosan meggyőzőnek, Sicher doktornő azonban pa­naszkodik álláspontjához. 5 EGY SZEM ELADÓ Egy szerencsétlen francia asszony megrázó története Victor Hugo 140 esztendővel írta meg leghíresebb regényét és „A nyomorul lak” címet adta neki. Eb­ben az azóta világhí­rűvé vált műben egy nyomorgó anya — Fantine — kénytelen még életében eladni saját haját és fogait, hogy ennivalót vehes­sen az árából éhes kislányának. Sokat beszéltek azóta arról, hogy a nagy francia realista író bizonyo­san csak kitalálta ezt a történetet és a sze­rencsétlen asszony esete nem több, mint egy túlhajtott fantá­zia szüleménye. A tör­ténelem bebizonyítot­ta, hogy amit Victor Hugó megírt, az min­den regényessége mellett teljesen meg­felelt a büszke fran­cia nemzet akkori vi­szonyainak. Bármenv- nyire is iszonyatosak a nagy regényben le­írtak, iszonyatosság- ban még azokat is fe­lülmúlja napjaink Franci aországának egy eseménye, amely kísértetiesen emlékez­tet a regényben sze­replő anya esetére: Egy francia anya e’a1 dásra kínálja fel egyik szemét, hogy az árából tisztességes hajlékot szerezhessen gyermekeinek. íme a történet: Ma­dame . és Monsieur Tonneau, egy becsüle­tes és tisztességes francia házaspár, még 1957 őszén St. Lau­rent du Vyarba költö­zött, egy csinos kisvá­rosba a francia ten­gerparti Alpok vidé­kére. Egy bútorozott szobát vettek ki és 20 000 frank bért fi­zettek érte havonta. Tonneau legelőször egy szállodában talált munkát, de a francia gazdasági élet bizony­talansága következté­ben hamarosan elvesz­tette állását és a ba­jok betetőzésére még meg is betegedett. Családja részére nem volt más hátra, mint a napi 435 frank tár­sadalombiztosítási se­gélyből élni. Ez ma­gyar pénzre átszá­mítva tizenöt forint­nak felel meg. Ez a pénz távolról sem ele­gendő a napi megél­hetéshez Franciaor­szágban, még a le0- szükségesebb élelmi­szereket sem lehetett belőle beszerezni, nem is beszélve a hallatla­nul magas lakbérről. A család igen hamar feneketlen nyomorba jutott. A lakbért nem tudták fizetni, ami miatt aztán hamaro­san brutális kegyet­lenséggel kitették a családot az utcára. Később, mikor a csa­ládfő meggyógyult és ismét munkához ju­tott, nem keresett annyit, hogy abból tisztességes lakást tudjon bérelni. Nem volt számára más, mint szükséglakás­ban, nyomortanyán élni. Ez a „lakás” in­kább hasonlított egy sötét odúhoz, mint la­káshoz. Még a legpri­mitívebb komfort is hiányzott, így példá­ul az ivóvíz és a WC. A kis család emberfe­letti küzdelemmel próbált új lakáshoz jutni, de hiáb? még a „Le._Patriote de Ni­ce” című újságban megjelent cikk, a család kiáltó nyomo­ráról szóló írás sem segített, sehol sem ta­lált meghallgatásra. A Tonneau család hat gyermekét közben tovább ette a piszok, sorvasztja a bete°ség. Reménytelen nyomo­rában Madame Ton­neau ez év nyara* kétségbeesve közhírré tette egy újságban: „El vagyok szánva arra, hogy azonnal el­adjam egyik szeme­met, hogy ebből a nyomorból kivergőd­hessünk. Talán akad egy jómódú világta­lan, akinek módjában áll néhány millió frankot feláldozni, hogy újra látóvá le­hessen/“ íme, ez a szörnyű valóság. Egy harminc­négy éves áhya ké­szen ál] arra, hogy megnyomorítsa magát azért, hogy gyerme­keinek legalább vala­mennyire lakóhelyet, ruhát és élelmet sze­rezhessen. És mindez 140 esztendővel Victor Hugó vádoló müve után történik. A Fran­cia Kommunista Párt lapja, a „l’Humanité amelyből cikkünket merítettük, elkesere­detten jegyzi1 meg az esettel kapcsolatban: ..A lakásínség és a tömegnyomor szörnyű drámája országunk­ban változatlanul to­vább tart. Soká fog tartani, amiig enyhü­lés áll majd be. de Gaulle ígéretei elle­nére. A lakásínség kérdésével foglalko­zott ugyan a tábor­nok, de megoldása ér­dekében csupán a la- kásbéreket emelték fel. Hány szép és egészséges lakást le­hetett volna azokból a milliárdokbói felépí­teni, amelyeket évről évre az algériai hábo­rú telhetetlen és. mo­hó torkába szórnak, cél és értelem nél­kül!“ A ,,1‘Humanité’' ezen vádiratához, amely a Franciaor­szágban uralkodó re­akciós erők ellen emei vádat, valóban nem kell, fölösleges minőén hozzáfűzd«. BÉLYEGSAROK A FIP kongresszusa után Az idei kongresszus szeptem­ber 15—17 között volt Brüsszel­ben, s azon a tagszövetségek köztü.. a magyar bélyeggyűjtő szövetség is képviseltette ma­gát. A kongresszus megnyitásá­nak külsőségei és gazdag prog­ramja csak aláhúzzák a FIP nemzekpzi jelentőségét. A meg­nyitó ünnepségen a belga kül- ügy-oktatási és közlekedési mi­nisztérium., számos ország posta- igazgatósága, az ENSZ, az UNESCO, a brüsszeli nemzetközi kiállítás rendezősége ismert sze­mélyiségekkel vett részt. A na­pirend pontjai közül a szokásos adminisztratív ügyeken kívül i különös érdeklőddés előzte meg az egyes bizottságok működésé­ről szóló jelentéseket. Bizonyos, hogy nagy mértékben viszik előre a filatélia ügyét, és hozzá­járulnak a bélyeggyűjtésben mutatkozó káros jelenségek megszüntetéséhez. Érdekes javaslatok is érkez­tek a kongresszushoz. Maga a FIP-iroda kezdeményezést tett a FlP-bizottságok átszervezésére^ hogy tevékenységét és képvise­leteit nemzetközi síkon kifejt­hesse. Ezenkívül javaslatot tett az egyes országok bélyeggyűjtő szövetségeinek együttműködésé­re. . Figyelemreméltó a francia szö­vetség ifjúsági bizottságának ja­vaslata: a FIP felügyelete alatt szervezzék meg a fiatal gyűjtők cserecímeinek közvetítését. Ez a csereszolgálat minden erszág ifjúsági gyűjtőinek hasznára válnék. A bolgár szőve* ség ja­vaslata kifejti, hogy jelenleg sok bélyegkatalógus van forgalom­ban, amely az egyes bélyegeket különböző árakon értékeli. Ezért a FIP adjon ki évente kataló­gust, amely a bélyegek árát reá­lisan állapítja meg. A fent említetteken kívül még sok más fontos probléma meg­oldása töltötte be a háromnapos konere*srus gazdag napirendjét. Dr. Horváth Sánd&r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom