Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-05 / 235. szám
6 KELFTMAOVAKMR-/ *«. 1958. OKTOBER 5, VASÁRNAP Antiikéiul updnu'ói AKglZliT M a, október 5-én van Jósa András megyei főorvos halálának 40., a múzeumi gyűjteménye alapításának 90. éves évfordulója. Szeretnék vele kapcsolatban néhány nem mindennapi élményt feleleveníteni, mivel úgy hiszem, rajtam kívül mer senki sincs, aki ezekről mint szemtanú megemlékezhetne. Az apám, ha üdülni akart, a pihenést az utazásokban talál.a meg. Ismét a többizben már bebarangolt Erdélybe vágyott, de olyan utitárssal, akit minden érdekel, és nem fél a fáradalmaktól. Milyen nagyra voltam vele, hogy énrám, az akkor még 14 éves csitrire esett a választása. A hat leány közül — akkor még valósággal koromat megelőzve ■.— egyedül én voltam sportoló. Utazásunk 1890-ben pár hétig tartott. Kolozsvárott láttuk el magunkat teával, kávéval, szalámival, füstölt kolbásszal, sajttal, szárazsüteménnyel, tudva hogy később legjobb esetben is csak tejhez, tojáshoz és uborkához juthatunk hozzá. A Tordai-hasa- dékon áifolyó Hessdád patakon helyenként ölben vittek át bennünket, a megáradt vízben gázolva. Voltunk a tordai bányában, a nevezetes fahídnál, s az úti elemózsiát gazdagítottuk a híres tordai pogácsával. Éjszakára kocsmában, vagy kis vendéglőben, kemény fekhelyeken aludtunk. Étkezcs a tarisznyából. Verespatak, Torockó a Székelykővel, asszonyainak gyönyörű, fehér fátyolos népviseletével, a Zalanla, Offenbánya, az örökké lármázó zúzdákkal. Folytonosan rázós szekéren, hegyi lovacskán fel a Detonátára. Mikor Verespatakra érkeztünk, már úgy szedtek le a ló hátáról. Apám tréfálkozott velem: „De kutyául összetört ez a nyereg, hát még téged, szegény kislányom.” Pedig valójában ö fel sem vette. Gok fénykép felvételt csi- nált utunkban. Mikor Abrudbánya főterén felállította e célból a gépet, odajön hozzánk egy rendőr: „A főkapitány úr azt üzeni, azonnal menjenek fel hozzá a városházára „Ha velem neki beszéde van, jöjjön ő ide-1 felelte apám. Elmegy és ismét jön vissza a hírnök: „Menjünk, míg szépen vagyunk, különben a kórteredbe kerülünk! Az ablakban könyökölnek a polgármester és a rendőrfőkapitány és nagyon dühösek.” Édesapám erre egy nyomdafestéket nem tűrő kifejezést üzent nekik és aztán „menjenek a fenébe és ott pukkadjanak meg, de igy mondja meg nekik,“ követelte apám az izgitolt, dühös rendőrtől. Kisvártatva ez ismét lohol visz- sza: „Jönnek, de nagy baj lesz Megjelennek a potentátok paprikavörösen *■ komám! iro znak nekünk: „Na! Előre!” Apám nyugodtan a zsebébe nyúl és átnyújt kél hva’.alos írást: „nagy marhák vagytok, olvassátok/ ‘ Az állott az írásban: „Doktor Jósa Andrást és leányát tudományos kutatásukban minden hatóság a legmesszebbmenően támogassa. Részükre szállásról, előfogatokról, hátaslovakról gondoskodjanak stb.” Erre leesett az álluk az álmél- kodástól. Ezerszeres bocsánatkérések, mentegetőzések, hogy egy körözött kémnek hitték apámat. 0 nem haragudott, sőt mulatott az eseten. Aranyosvölgye, Zsilvölgye, Gyulafehérvár, Nagyenyed, Vaj- dahunyad, Hátszeg következtek még. A piacot mindenütt felkerestük, hogy a néppel, a népviselettel, a használati tárgyakkal megismerkedjünk. Emellett minden könyvtárban, múzeumban búvárkodtunk. Tf'z alatt a pár hét alatt, amíg-L/ utazásunk tartott, kimondhatatlanul boldog voltam, mivel kizárólagosan enyém volt apám. Élveztem elragadó lényét, humorát, derűjét, eszét, érdeklődését minden iránt, óriási műveltségét. De legfőbb örömem — és ennek a verőfénye beragyogta egész későbbi életemet — a dicsérete volt: „Pompás útitárs voltál!” VIRÁNYI SÁNDORNÉ JÓSA ANDREA URAMBATYAM ORSZÁGA A polgármester úr elszólja magát 6. A polgármester sokáig gondolkozott, végre ^ odaértek gondolatai, hogy feltette magának a kérdést: egyáltalán adhatok én teljes bizalmat Bencsnek, csak azért, mert rokonom? Aztán ügy okoskodott, hogy a rokonság bíztatás a csalásra, hiszen a csaló előre tudja, hogy nem kerül a dolog nyilvánosságra, mert az már a család becsületének ártana. Nem, nem engedi Beneset egyedül. De kit küldjön vele, ki az, akit nem tud sehogy sem rászedni? Trak Géza! — kiáltott fel. Trak riválisa Bencsnek, tehát bizonyosan éber lesz. Örömmel állt fel, megnyomta a csengőt. Hozasson fel egy üveg pezsgőt... természetesen franciát... És küldje be Trak méltósá- gos urat — mondotta a belépő titkárnak. A megbeszélés nem tartott soká, csak addig, míg az üveg pezsgőből tartott, aztán Trak elköszönt. Bállá örült, dörzsölgette a kezét és elképzelte a pillanatot ,amikor Trak találkozik Bencs- csel az állomáson és azt mondja: — Már megbocsájts, de engem a polgármester úr téged kímélendő azzal bízott meg, hogy a püspök úrnál eszközlendő közbenjárásodban legyek segítségedre. E perctől tehát rendelkezzél velem. Korai volt az öröm, mert este váratlanul megjelent Bellánál Bencs. Így a polgármester úrnak kellett megokolni Trak küldetését. Bencs egy kicsit elhúzta a szálát, de aztán jót nevetett a dolgon és sokatmondó mosollval megjegyezte: — Köszönöm figyelmességed, Trak Géza segítségét igénybe fogom venni! Egy ideig közömbös dolgokról beszélgettek, de mindkettőnek Trak Gézán járt az esze. Baíla egy kicsit restelte magát, mert a tanácsos cinikus köszönetéből azt vette ki, hogy az a szándékát kitalálta. Bencs pedig előre mosolygott azon. hogyan fogja igénybe venni Trak segítségét. Majd ad ő neki feladatot, majd megkéri, erre is, arra is, hogy mire a püspök elé kerülné-. nek, máshol legyen elfoglalva. Utána majd bocsánatot kér: „Ne haragudj, hogy nélküled mentem be a püspökhöz, de jól tudod, hogy őt nem lehet megvárakoztatni.” így legalább Bállá is- mérgelődni fog, ha Traktól meghallja a történteket. — Az őzvadászat visszautasítására van már valami terved? — törte meg a csendet a tanácsos. ■ v . — Terv? Van!... azaz, hogy...! — hebegett 8 gondolataiból felrettent polgármester. — Ej, ej bátyám... — csóválta a fejét Bencs. — Űgylátom, te sem vagy otthon polgár- mester! Azaz, Bállá Jenő ugyan a város polgármestere, de saját esze hivatalában csak haidu, vagy fogalmazó. — Nohát, én már erre is gondoltam — mondta nevetve, ravaszul. — Hát most aztán legalább hegyezd a füled és jól értsd meg, amit mondok... — Tessék, rendelkezzél velem! — No, ezt már látod szeretem. Arról van szó, hogy van nekem egy jóemberem Kürthy báró mellett az Országos Közélelmezési Hivatalban. Valamikor együtt... egyszóval... jóemberem. Én annak fogalmaztam egy táviratot, amiben az áll, hogy Mikecz Dezső alispán Kürthy bárót meghívja őz-cserkészetre. A táviratot úgyis az én emberem kapja kézhez és a báró nevében válaszolni fog rá az alispánnak. Mégpedig azt, hogy a báró a meghívást elfogadja és Nyíregyházára jön. A polgármester értetlenül nézett a tanácsosra. — Ejnye, polgármester létedre, hogy vághatsz olyan-analfabéta képet, hát nem érted? — Dehát Mikecz nem hívta a bárót! — Látom, hogy nem értesz, hát idefigyelj. A .választáviratból nem derül ki, hogy meghívták, csak az, hogy jön. Mikecz nagy örömmel fogja venni, hiszen a báró mint a közélelmezési hivatal elnöke, támaszthat- igényt arra, hogv a hadiüzemek Szabolcsban megmaradjanak. Az alispán kedveskedni akar majd, ezért nem bízza rád, hanem 5 maga rendezi meg az őz-cserkészetet. S amikor már minden kész. és ekkor nevelünk mi. ion eev távirat, hogv sajnos, a báró külföldiekkel folytatandó tárgyalásai miatt nem jöhet. Ezt a táviratot is a jóemberem küldi. Most csak arra . kérlek, és ezért .ipttem hozzád, hogv az elsőt holnap délig egy bizalmas embereddel adasd postára. i, — Beszéltél vele erről? — A jóembelemmel? Nem! — Akkor honnan fogja kitalálni, hogy erre a táviratra ezt kell válaszolni? — aggodalmaskodott tovább a polgármester. — No, olvasd csak... Mi van itt az alispán aláírása előtt? — Az, hogy nemes! — Nos, ő már ebből tudja, hogy ez nem igazi, hogy trükk és azt is, hogy nem ő válaszol, hanem én, azaz az én második táviratomat fogja szószerint visszaküldeni Mikecznek. Itt van, ezt! A polgármester lassan értette meg a ravasz tervet, s amikor megértette elképedt ennyi ész láttán, aztán felkiáltott, — Ej, de kapitális eszed van! Hehehe... megüti a guta az alispánt, ha megtudja... — mondta és hátba veregette Beneset. — Attól te ne félj, de hallgass rám... Ezt a három táviratot pedig két-két napi időközzel adogasd postára. (Folytatjuk.) Szabó György. Budának tornyai állanak llizony, büszke Budánk már akkor is megvolt, amikor *-* a magyarok elfoglalták ezt a földet. Sokan azt tartják, hogy Attila városa volt. A németek Etzelburgnak, Ofen- r.ek, tudós körökben pedig Sicambriának nevezték. III. Béla király jegyzője például ezt írta róla: „...Árpád átkelvén a Dunán, a folyam mellett, a hév vizeken felül tábort ütött s másnapon bevonult hadseregével Attila városába. Látván a királyi palotákat, melyek már részben romokban voltak, részben nem, igen megcsodálták a kőépületeket és kimondhatatlanul örültek, hogy harc nélkül foglalhatták el Attila városát. Árpád Etelvárban tanácskozott a törzs főnökökkel a további hadjárat iránt. Etelvárból indította meg seregeit, hogy Pannóniát egész a Dráváig elfoglalja. A diadalmasan visszatérő vezérek Árpáddal a turbágyi erdőben találkoztak, onnét őt Etelvárába követték..." Az igazság az, hogy Buda történetével kapcsolatban a magyar honfoglalás első századaiból hiteles adataink nincsenek. Az első nyom 1046-ból való. Ez arról szól, hogy Gellért csanádi püspököt a magyarok a Gellérthegyről a Dunába lökték. Azt azonban már biztosan tudjuk, hogy Buda IV. Béla korában lett fallal kerített várossá. Béla király a tatárpusztításokból okulva határozta el, hogy a Dunával párhuzamosan terjedő mintegy 86 holdnyi hosszúkás hegyhátat a „Pesti új hegyet”, vagyis a mai Budavárát megerősíti. Az erődítési munkálatokat 1250 körül fejezték be. Az Árpádház kihaltával mintha csökkenne Buda szerepe. Róbert Károly például nem szerette Budát. Leginkább Visegrádon tartózkodott. Igaz azonban az is, hogy ennek oka volt. Ugyanis a budai polgárok sem szerették Károly királyt. Nem is akarták megválasztani, inkább szerették volna trónon látni a cseh Vencelt. Károly azonban mégsem volt mostoha a történelmi helyhez, mert a mai királyi palota helyén „István-vár”-nak nevezett fényes kastélyt építtetett. Buda még azért is érdekes, mert Budán állította fel az első pénzverő házat Károly 1320-ban s e pénzverő az általa kinevezett rector felügyelete alatt működött. Olasz mintára itt verték az első magyar arany forintokat. Az egyik oldalon az Anjou-liliom volt, a másikon László király szekercés képe. E forintokból négy darab egy budai márkát, vagyis félfont ezüstöt ért. Az Anjou-ház kihalása után Buda súlyos zavargások, nagy tömeggyilkosságok színhelyévé vált. Ugyánis Durazzói, másként Kis Károly nápolyi király, a nőuralmat gyűlölő or- szágnagyok hívására bejött az országba és a már megkoronázott Mária királynővel szemben trónkövetelőként lépett fel. A királynőt lemondásra és arra kényszeritette, hogy jelen legyen az 1385. december 31-én Székesfehérváron tartott koronázási ünnepélyen. A királynő és hívei már ekkor elhatározták, hogy az erőszakos trónkövetelőt megölik, de erre csak 1387-ben fordult alkalom. Ekkor — február 7-én — Erzsébet anyakirálynő magához kérette Károlyt, s míg az egy levelet olvasott, Forgách Balázs királyi főpincemester csákánnyal hátulról halálra sebezte. Az összeesküvők ezután az eszméletlen királyt Visegrádra szállították. Mivel volt még remény a felgyógyuláshoz, 17 nap múlva — február 24-én — megfojtották. Ez a gyilkosság csak bevezetője volt a várban és a városban kitört zavargásoknak, amelyek során Gara Miklós nádor katonái nemcsak Károly olasz és horvát kíséretét kon- colták fel, de a régebben Budán lakó olasz bankárokat és kereskedőket is legyilkolták, házaikat pedig kirabolták és felgyújtották. Az idegenszármazású uralkodók alatt, főleg a la. században, a városokban annyira elhatalmasodott az idegen elem .hogy a magyarságot szóhoz jutni sem engedték. Így történt ez Budán is. ahol noha a polgárság felerészben magyar. felerészben német volt, mégis a város olyan törvényt hozott, hogy bíróvá csak azt választhatták, aki legalább negyed ízig tudta német őseit kimutatni. A 12 tanácsnokból pedig csak kettő lehetett magyar. Ez az állapot a magyarság körében egyre nagyobb elégedetlenséget váltott ki, amely 1439-ben véres összeütközéssé fajult. Az ütközetben számos német polgár életét vesztette. Az erőpróbának azonban meglett az eredménye, mert ezután a magyarok a németekkel egyenlő elbánásban részesültek. A helyi pártviszályok; főleg Hunyadi János kormányzó halála után, a Cilleiek, Garayak hatalomrajutásával országos jellegűvé váltak. A Ciliéi—Garay-liga főcélja a Hunyadi család és párthíveinek kiirtása vagy legalábbis letörése volt. Ennek a célnak volt egyik szomorú eseménye Hunyadi János idősebb fiának, Nándorfehérvár kapitányának 1457-ben Budán, a Szent György téren való lefejeztetése. Az ország népe közönséges gyilkosságot látott a törvény télén eszközökkel végrehajtott kivégzésben. Felháborodása úgy a király, mint az azt felbujtó föurak ellen elemi erővel’ tört ki. A felháborodás csak akkor csendesedett le, amikor egy évvel, később a budai királyválasztó országgyűlés a világ egyik legnagyobb hősének másodszülött fiát, Mátyást emelte a trónra. (Folytatjuk.)
