Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-19 / 247. szám

6

REl.FTIWAfSVABORPZÄr«

IBM OKTOBER 19. 'VASÁRNAP

Jllziteiiiy, tmq.y: niííoíizet ?

Azt mondják némely „szakemberek“, hogy válságba jutott a népitánc.

— Nem tudok róla.

— Hát igazán nincs válság- tan?

Csíki Júlia őszinte megdöbbenéssel néz rám. Tréfálok? Nem, egészen komolyan kérdezem. Azt állítják egyesek, hogy a népi táncban nincs fejlődés, mármint a tánccsoportok munkájában, ugyanúgy dobognak, ugrálnak a színpadon, mint azelőtt.

Csíki Júlia mérgesen koccintja meg a poharat az apró, fehér cukrokkal.

— Dobognak? Ugrálnak'! Már akik. Az a baj, hogy vannak olyan csoportok, ahol tényleg semmi más nincs, csak ez. Mert nem látják be az emberek, hogy a tánccsoport éppúgy művészi munkát igényel, mint bármi más. Sok helyen erőszakkal hoznak létra csoportokat, csakhogy dicsekedni tudjanak: ilyen is van. Hát ez a cél? Nem! Nemez a cél! Hanem igenis az, hogy gyütsék fel és mentsék meg a nép körében még élő tánchagyományokat, cs azokat szívvel, lélekkel tolmácsolják.

— Még nem felelt a kérdésre. Egy helyben topog-e a tánccsoport tevékenysége?

Csíki Júlia mosolyog. Nagyon illetékes erre a kérdésre, hiszen a mátészalkai cigány tánccsopor- tot vezeti, azt a csoportot, amely méltán harcolt ki magának országos hírnevet, amely már-már átcsap a határon túlra is.

— Ha ezt úgy érti, hogy a népi tánc acpi tánc marad, akim igen. De az egyhelyben to- pogás? Hát mit csináljon?

— Egyesek szerint határozottan a balett felé fejlődik.

— Ugyan... — legyint kedvetlenül. — Erre ismét csak azt tudom mondani, amit sokszor mondtam már. A „Keszkenőt“ láttuk Pesten, az Operaházban. Utána megbeszélés volt. Az én bátyám, aki színién a csoportomban van, Harangozónak őszintén megmondta: Amit láttunk. az minden volt, csak nem cigánytánc. Harangozó kijelentette: no, nem is lehet egészen, hiszen az Operaházban vagyunk. És ez balett. — Aztán láttam olyan balettet is, amiben felismerhetők voltak a népi jellegek, de átcsúsztak a lendületes, rima mozgású balettbe. Mondhatom, csúnya giccseknek tudom csak nevezni, amolyan semilyen táncnak.

— Tehát a fejlődés iránya nem a balett. Hát akkor mi? Nem ismétlődnek túlságosan a motívumok? Nem mindig ugyanazt látjuk a színpadon, legyen bár akármi tánc a neve?

— A motívum természetesen azonos. Dehát a motívum vem minden. Sok fontos tényező játszik még közre. A térforma, a tánc összeállítása, a kifejezés változhat, és változik is! A művészi érték ott kezdődik, amiMestermunka

Parssziszekér haladt a Bocskai utcán Oros felé. A törvényszék épülete előtt megkérdezte a lov.it hajtó gazda egy járókelőtől':

— Hol árusít Baj- dik István betonos?

Megkapta az útbaigazítást. hogy hajtson tovább, és majd egy italbolt előtt meglátja a betonos cégtábláját, ott, ahol sok kútgyűrűt látni a portán.

— Hisz éppen avégett keresem! — mondta a paraszt, és megköszönte az útbaigazítást.

Odatalált. Ostorát a csizmaszárba tűzte, úgy ment be. Megszólította az embert, akit dolgozni látott, hogy hol lehetne a mes érrel beszélni. Meglepődött. amikor az illető bemutatkozott, hogy ő Bajdik István.

— Maga? No, akkor jó. Ha nem mással csináltatja a munkát, akkor az valódi mes- tervmunka! — mon- ta.

Megkopogtatta, megvakarta a beon- gyűrűt, és látta, hogy jó, hát megvette. Megtetszett neki egy sertésitató vályú is; azt is megvet'e 50 forin- crt, mert az ilyen tovább tart és olcsóbb, mint a fából készítet* vályú. Amikor a vásárolt holmit szekerére rakta és felült az ülésre, há'rapillantott és elégedetten mondta magának, hogy „ez jó lesz ám, ez igazi mestermunka !“

kor a nyersanyagból alakot formál a koreográfus. A színpad persze egyre többet és többet

követel. Ezt pedig elérni csak egyre fejlettebb technikával lehet.

— Tehát a hangsúly a koreográfuson van?

— Elsősorban. A jó koreográfus szinte minden egy személyben. fró, zeneszerző, cs táncköltő, maga is jó táncos, színész és rendező. És természetesen a táncosok sem lehetnek egyszerű gépi figurák. Egy-ugyanazon táncot többféleképpen lehet táncolni, ha más kifejezéssel lejtik. Még az arcjátékon is csiszolni kell! Meg voltunk szokva, hogy a táncosok mindenfajta táncnál felvették a mosolygós arcot. Hát nem! Játsszon a népi táncos a hangúiénak megfelelően, összhang a test minden porcikájá- ban! Valahogy így képzelem. A baj az. hogy nagyon kevés a megyében a sok tánccsoporthoz az igazán képzett jó koreográfus. A központilag tanított táne- t ezetők majdnem egyforma motívumokat, térformákat tanítanak, alakítanak, s ha valamit sikerül mesterségesen összehozni, elnevezik vem tudom milyen üveges táncnak, satöbbi. És amikor aztán a két idegen csoport találkozik, egyformán járják a két másnevű táncot. Ez nem más. mint a népi tánc meghamisítása. és nem segíti a hagyományok felkutatását és megmentését, hanem egyenesen káoszt teremt.

— A feladat?

— Minél több jól képzett, tehetséges koreográfust a megyének! Olyat, aki nemcsak megtanulta a mesterségét, hanem valóban arra termett, valóban tehetséges is! Ha ezek foglalkoznak a csoportokkal — persze az azért nem általános —, akkor senki sem fog beszélni a népi tánccsoportok válságáról. Ami szerintem így i$ butaság. A balett pedig maradjon balettnek, a r.épi tánc pedig népi táncnak.

Hogy ez mennyire igaz, c.zt mi sem bizonyítja jobban, minthogy Csíki Júlia iáncegyüt ese ebben az évben 34 igazolt fellépést könyvelhet el magáénak, 34 sikert a sikerek útján.

7—b.

BELYEG SAROK

Külföldi csereszabályzat ismertetése

Számos bélyeggyűjtő fordult hozzánk Írásban és szóbelileg azzal a kéréssel, hogy adjunk tájékoztatást a külfölddel történő bélyegcsere jelenleg érvényben lévő szabályairól. Eleget téve a kérésnek, az alábbiakban röviden ismertetjük a szövetség csereszabályzatát.

Előrebocsátjuk, hogy a fran- katuracsere — újdonságoknak levélre felragasztva történő kiküldése — nem esik korlátozás alá. Ugyancsak nem esik korlátozás alá az „elsőnapi boríték ‘ kiküldése sem, tehát levélen, vagy elsőnapi borítékon mindenki tetszése szerinti mennyiségű sorozatot küldhet külföldi cseretársának, amíg az illető sorozat érvényben van.

Levélben bélyeget csak a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének (MABÉOSz) tagjai küldhetnek az alábbi feltételek mellett:

Bélyegküldemény csak a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége Külföldi Csereellen- őrző Bizottságán (Budapest 53, Poßtaiiök 164.) keresztül küldhető ki, az erre a célra rend- szeresí'ett nemzeti banki formanyomtatvány egyidejű kitöltése mellett.

A kiküldött csereanyag értéke havonként legfeljebb 40 dollár lehet. Havonta egy országba 20 dollár értékű bélyeg küldhető, akár egy engedéllyel, akár megosztva több engedéllyel. Egy engedéllyel — a megengedett értékhatárig — többféle sorozat is kiküldhető, azonos sorozatból azonban l.asznála'lanul csak egy sorozat, vagy darab és egy négyes-blokk küldhető, míg használtan mindenből kettő. A négyes tömb kiküldéséhez a külföldi cseretárs igénylő levelét be kell mutatni. A magyar újdonságok — akár forgalmi, akár alkalmi bélyegek — csak megjelenésük u'.án két hónap múlva küldhetők ki.

A külföldi cseretársat fel kell kérni, hogy küldeményét feltétlenül a Cserebizottság címére (Budapest VII., Verseny u. 12.) küldje, és a bcrí'ékra csere ár- sának csak a nevét írja rá, lakáscímét nem, A Bizottság gondoskodik arról, hogy a küldemény megfelelő ellenőrzés után postai továbbításra kerüljön. A külföldi cseretárs köteles küldeménye mellé hiva alos bélyegkatalógus szerinti beárazást is mellékelni. A külföldi csere*árs azonos bélyegből legfeljebb 5 sorozatot küldhet.

A külföldi csere forgalmát 3 Cserebizottság té‘élésén tartja nyílván. Azonos nyilvántartás vezetése a gyűjtőnek is kötelessége.

Egy kiküldéshez 4 db azonos sorszámú vállalási jegyzék szükséges, amelynek ára 2 Ft. Az eljárásokért a Szövetség egyéb költséget nem számít fel. A jegyzék kitöltési utasítása cs a kiküldhető magyar sorok dollárvállalási árjegyzéke megtalálható a „Külföldi bélyegesére szabályzat., és a magyar bélyegek vállalási árjegyzéke“ című kiadványban. (Ára 1,50 Ft.) Ügy ezen utóbbi csereszabályzat, valamint a jegyzékek beszerezhetők a szövetségtől a körök ú - ján. Az érdeklődök forduljanak bizalommal n körök vezetőihez.

Dr, Horváth Sándor

Budaijuk loruyai áliauak

Naggyá és széppé fejlődött Buda, de egyszer mindenkinek meg kell hainia, így Mátyásnak' is bár igazságos és íenn- költ szellem volt a maga korában. Aiula.a óriási v.cs^aestSi; jelentett nemcsak Buda, de az egész ország életében. A halálát követő évek drámai gyorsasággal viszik Budát és az országot a sír felé. Az első nagy, gyászos emlékű ál’omás az 1515-ös parasztforradalom leverése, a jobbágyság örökös jobbágysorba vetése, amely aztán egyenesen a mohácsi katasztrófához, a törökök í 50 éves magyarországi uralmához vezetett.

A mohácsi csata után Szulej- mán szultán seregének egy részével Budára vonult, s ott nemcsak a királyi várat és főúri palotákat fosztotta ki, hanem a templomokat is, és azok kincseit a hajók sokaságán -zállította Konstan inápolyba.

A török azonban nem maradt sokáig Budán. Alig tette ki lábát Szulejmán Budáról, Kun Gotthárd sietett a védtelenül maradt várat Szapo’yai János részére elfoglalni, 1526- ban fényes kísérettel innen indult Szapolyai a székesfehérvári koronázásra, majd Budára visszatérve, 1327 nyarán itt tartott országgyűlést. De alig oszlottak szét a , rendek, híro- érkezett, hogy a másik trónkövetelő, Ferdinánd, nagy sereggel közeledik Budához. Erre a hírre János és hívei sietve elhagyták a várat. így Ferdinánd minden ellenállás nélkül jutott annak birtokába.

1527 szeptemberében Budáról .Fejérvárra megismétlődött a koronázási díszmenet. Ezt azonban most Ferdinánd tartotta meg, mégpedig jórészt ugyanazokkal a főszereplőkkel, akik ezelőtt egy évvel, mint János király hívei vettek azon részt.

Két éwei később 1529-ben a török óriási hadával újra betört az országba. Tulajdonképpeni célja ugyan Bécs volt, de közben ostrom alá fogta Budát is, amelyet a hitvány osztrák őrség 6 napi ostrom, után feladott. A szultán az elfoglalt várat most sem tartotta meg magának, hanem átadta azt pártfogolnának, János iirá'y- nak.

1540 július elején itt született János Zsigmcnd, de még ugyanebben a hónapban meghalt János kirá'y is, aki halálos ágyán Martinuzzi Györgyöt, nevezte ki a csecsemő gyámjául és végrendelete végrehajtójául. Ferdinánd, János király halála után az ország és Buda vár átadását követelte, de a kérés teljesítését úgy Martinuzzi, mint a nemzeti kirá’y- ság hívei, sőt maga a szultán is ellenezték.

Ferdinánd erre Fe’s Lénárd hadait küldte Buda elfoglalására. Az ostrom azonban nem sikerült. A vár sokkal erősebb veit. semhogy az ostrommal be lehetett vclr.a venni. Ez a sikeres várvédelem terelte a szultán figyelmét Budára, és ez érlelte meg benne azt az elhatározást, hogv most már véglegesen és csellel fogja Budát megszerezni,

De Ferdinándot is sarkalta a vágy Buda clfog iaiására, s

ezért 25 ezer zsoldos élén kiváló hadvezérét, Roggandorfot küldte Buda elfoglalására. A várat Martinuzzi 2 ezer 400 fegyverese védelmezte.

A hónapokig tartó ostrom nagy megpróbáltatásokat rótt a várbeliekre, kik közül többen — elükön Pálcán Péter budai máscdbíróval — a vár feladásáról kezdtek tárgyalni Rog- gardorffal. Ügy gondolták, hogy kevesebb baj lesz abból, ha a vár német kézre kerül, mint a törökébe.

A váríeladás gondosan elkészített terve azonban nem sikerült. Az összeesküvők vagyonukkal, é^elüirkei lakottá«. a kísérletért. Martinuzzi irga cm nélkül végeztetett ki mindenkit, akit a legkisebb gyanú is ért. Közben Buda alá érkezett Mchemct pasa elöhada és egy hónappal később, augusztus 28- án maga a szultán is, aki a budai nagy síkságon ütötte fei sátortáborát.

A mohácsi csata 15 éves évfordulóján, augusztus 29-én fogadta sátorában a szultán a magyar urakat, névszerint Martinuzzit, Török Bálintot, Vcrbőczy Istvánt és Pctrovics Pétert, akik magukkal vitték bemutatni a csecsemő János Zsigmondct is,

M íg a magyar urak a szultán

sátorában vendégeskedtek, azalatt a török katonák — mintha csak a kíváncsiság vezetné őket a vár megtekintésére — egyenként szállingóztak fel a várba. Amikor már elegen voltak, hirtelen lefegyverezték a kifáradt, elfásult őrséget. A vár tornyaira és bástyáira kitűzték a félholdas lobogót annak jeléül, hogy Buda török birtokká lett. Ezzel ráborult Budára a 143 évig tartó éjszaka, az országot gúzsbakötő török járom.

Egyébként Buda török-kori állapotáról rendkívül jellemző képet nyújt Bocatius kassai főbíró, /aki 67 évvel Buda e’este után 1608-ban járt a városban, és ekkor szerzett benyomásairól az alábbiakat jegyezte fel:

„ . .. kanyargó út vezet fel a várba egy kapuhoz, amelynek nevet nem tudom. Ezt a kaput földdel töltött boronákból készült erőd védelmezi, s a bejárat oly szűk, hogy szekerek nem, hanem csak gyalog- és lovas-emberek térnek be rajta. Mindenütt csak szemét, döglött állatok, undoksás:. Fenn a várban is csak piszkot, sarat lehet látni. A hazak előtt is, ott is szatócsboltok, lacikonyhák, hcrbélyműhelyek, utcai szakácsok. A házak részint födetle- nek, részint rongált födelünk. Az ablakok sárral, téglával vannak betömve.

Nálunk a disznók is inkább embernek látszanak, mint a török. Szanaszét hevernek a holttestek. Ami hol eltörik, abban a helyben marad. Lóháton hordják a vizet a várba. Egy- cgy ló hátán két igen nagy, fe'ettébb piszkos és förtelmes tömlő van, tele vízzel. Egy-egy ilyen zsák vízért 7—8 oszporát fizetnek, mert a várban nincs kút... “