Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-19 / 247. szám

195* OKTÓBER 19, VASÄRNAP KFLFTM A15TARORS7 AO 5 Biri Nem is olyan régen szekerek hosszú sora kanyargóit a homok­bánya és a község között. Teher­rel jöttek, s üresen mentek újabb fuvarért. így gyűlt össze hetszár szekér földet meghaladó mennyi­ség a falu akaratából, hogy fel­töltsek azt a helyet, ahol a járdát fektetik le 42* méteren. A járda elkészült, a járda min­denkié. A Kossuth utcában még nem Volt villany. Megindult a kara­ván. Beszerezték az oszlopokat, a helyszínre szállították, s Biriben újabb 1080 méteren gyúlt ki a fény ... A Táncsics Termelőszövetkezet évek óta keresi nagy szorgalom­mal azt az utat, amelyiken ha­ladva egyre gyarapíthatja a ta­gok jólétét. Az útkeresés mellett is utat mutat. Nemrég a közös munkát megizlelni többen össze­fogtak, gyümölcs- és spárgater­melő szakcsoportot alakítottak, így próbálják meg. S aztán ..,? Á közös munka örömei minden bizonnyal újabb elhatározást ér­lelnek ,.. Szélié ben-hosszá hun NAGYKÁLLÓ KÖRNYÉKÉN KrcI őskerti l féiiTck » { A nyomor tanyája... így ne* | vezték hosszú ideig a halkányi 1 kérlek alját. Cselédek és kubiko­2 sok. napszámosok és koldusok | lakták a kis zsupfedcles hazakat. IA nyomor és a betegség pusztí- | tolt a pórnép körében. t Manapság már hiaba kutat s | községbe érkező az említett kép * után. A viskók helyén cserepes, £ meszel tfalú házak sora bizonyítja * a változást. És ezekben a napok- 5 ban egy igazi szenzáció uralja I egész Balkányt. Híre jött ugyan­is, hogy az Erdöskerten még az idén kipúl a villany. És ez nem­csak frázis, élő valóság. A munka máris kezdetét vette, és talpraug- rott az Erdöskcrt több. mini nyolcvan családja, hogy mielőbb t'clkattintha6Sák az áldásos vil­lanyt. Több, mint 3 és fel kilo­méterrel lesz hosszabb a hálózat f Balkány községben. Az crd.őskcr- f (iekre még az idén több, mint 309 j ezer forintot áldoznak azérl. hogy la múlt árnyékában is fények i gyúljanak. » Az erdőskertieké és az égési l falué az új vágóhíd is, amit 80 ♦ezer forintból hoztak létre, a "99 lézer forint értékű túzoltófelszere- 1 lés, és a falué lesz a jövő évben - épülni kezdő új kultúrház is. Az esöáztalla útak mentén, a történelmi változásokat bizonyító házsorok között sok színben pom­pázik az idei október. Milyen jó is a járás vcgigbarangolása előtt néhány percre megállni Nagykál- ló főterén, a Szabadság-kert pu ha avarján...! Elnézni a városias köznapi nyüzsgést, és egy kicsit emlékezni, végigfutni az évtize­dek sokaságát... Huszonötmilliós becsület Napsugaras ŐSZ Epul egy var, s nemhogy eisuiy- lyedt volna a homoktengerben, de egyre magasabbra emelkedik. Ez a „vár“ a Balkányi Állami Gaz­daság, amely immár tizedik éve lobogtatja az agrárkultúra győzel­mes zászlaját, amit az összefogott szakemberek tartanak állhatato­san magasra, hogy lássa a kör­nyék, lássák szövetkezetek és eg.véni termelők: az emberi karat csodákat tehet. A gazdaság fennállása óta mint­egy 25 millió forint hasznot fize­tett be az államnak. Termelési nagydíj hirdeti a burgonyaterme­lésben elért sikereiket, de az al­matermelés I. díja ugyancsak őket, dicséri. BojtOr Miklós Kossuth-díjas igazgató, Radnai József főmező­gazdász és Ábrahám Sándor fő­kertész mögé felsorakozott többi szakember és többszáz fizikai dolgozó szorgalmát dicsérik az it­teni eredmények. S ahhoz, hogy a gazdaságban megtalálják számí­tásukat, nem kell más példa, mint a több, mint száz lakás, amit a dolgozók az elmúlt évben épí et­tek maguknak, és azok a szociá­lis létesítmények, amelyeknek elő­nyeit élvezik. — Legújabban or­vosi rendelőt és fürdőt építenek a gazdaságban. ság élete, ahol a korábbi ínség-] domb helyett modern mezőgazda­sági portákat hoznak létté. Köz-3 ségfejlcsztésre évente közel 700 ezret adnak össze a faluban és' már melegvizű fürdőt terveznek.', Hamarosan megkezdik a fúrást és', közel másfélmillióból a hároméves' tervben megnyitják az új fürdőt...» Hiába, ezerkilencszázötvennyolcat» írunk... » Tavaszi mámor —j és egyebek Elnézést a kedves olvasótól,! hogy ilyen nem mindennapi kije-] lentéssel (címmel) kezdj ük a nagy-J káliéi járási kultúrházról szóló' néhány sorunkat. Ezt csupán azért! tesszük, mert amikor érdeklőd-- tünk munkájuk iránt, a színját-] szókról esett szó először, in, meg] arról, hogy nagy kedvvel tanulják! a fiatalok Bartha: Tavaszi má-] mór című darabját. Persze nem-] csa’: ennyiből áll a járási kultúr-] ház gazdag programja. ; Aki megáll a ház előtt és végig- ] futtatja tekintetét a kis műsorhir-; dető táblán, mindjárt látja, hogy! egy héten összesen 21 foglalkozást; tartanak a szobákban. Két tánc- ] csoport tanulja a helyi és a kör-; nyékbeli népi táncokat: a foto-; szakkör tagjai hamarosan kiállí­tást rendeznek Nagykállóban és a járás falvaiban, amelynek anya­gával bemu atják az elmúlt évek alatt elért fejlődést; minden pe­tékén klubestét rendeznek a fia­talok, míg hetenként ismerét* er­jesztő előadásokra kerül sor. Ha­marosan indul a szabó-varró tan­folyam i6, míg zeneoktatást is fFmHcTíarocitrfsttmár. . Az inségdomb Nagykállóban tAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA A A A AA AA A.- ^ ^ ▼ W V w w w Sarjadó kikelet Délutánra jár az idő, s az elő- előbukkanó nap szépen süt le a kastély udvarára. Eodros levelek susogása és piros :pozsgás arcú gyerekek zsivaja tölti be az épü­let előtti teret. — Bácsi, jvgjuk be a motojt —* csivttél az egyik kis göndörhajú hullámos mosolyú fiúcska, miköz­ben tárt.»karral fut elém. Aztán a többiek is utána rajzanak ás később már elég kibogoznom ma­gamat a gyermek-gyűrűből... Mi­lyen szépek, milyen elevenek! — Az a kis barna legény — mutat­ja kezével a gyermelcatthon igaz­gatónője — egy veszprémi-pince mélyéből került hozzánk. Az any­ja még az elleforradalom idején ott hagyta nyolc gyermekét és disszidált... - . Rövid hallgatásunkat újból az előkerülő gyerekek csoportja sza­kítja meg. — Jó volt-e az ebéd gyerekek? — Igen — hallilc a felelet a sok pici szájból. — És mi volt ebedre? — Paradicsom leves, med jatott kjumji... így, így■ Elnézem, a harminc gyereket. Még csak harmincán vannak, de hamarosan megérkez­nek a többi három-ncgy évesek is. Ok, akik árvák lettek, vagy a hűtlen szülük „jóvoltából” kerül­jek az utcára, itt Balkányban, az egykori Gencsy kastélyban talál­lak otthonra, ötvenegy óta éven­te 60—70 kis gyermekről gondos­kodik államunk a balkányi „Gyer­mekvárosban.” Igen, igen, való­ságos város már a kis porta, és olyan nagy a rend, és a tisztaság az Ízléses hálószobákban, meg a nappali helyiségben, hogy bárme­lyik gazdasszonynak dicséretére válna. Ügy mondta az igazgató­nő, hogy évente átlagban közel egymillió forintot kap az otthon. Szép összeg ez, ilyenkor, a kis sarjadó sorsok kikeletén... üajnu András és Angyal Saodf»* ismeál h tás a. Bammel felv. \A nagykállói Zöld Mező Tsz központja»» í ________________________________U Az inségdomb építőinek unokái a mae.uk lövőiét építik. Simonyi óbester, meg Korányi Frigyes, szűke bb hazájában olyan keserű az emlékezés. Az egykori „vármegyei múlt” feljegyzett és csak mondákban élő eseményei még napjainkban is szívbemarko- lóan emlékeztetik Nagykálló né­pét. Ha ünnepi esteken felcseng az ismert szomorú dallam, és új­ra éled a színpadon a „Kállai ket­tős” — emlékeznek a falubeliek... Kín, szenvedés és megaláztatás robot, korbácsütés és nincstelenné tevés — ennyi a múlt. összeírat­tak még a pipák is a faluban, és adót vetett ki rájuk, hogy az urak nak még több dorbézolni való jusson... És nem felejtik el a kállóiak az egyik „jószívű” Kállai-ivadék „emberségét“ sem. Nem felejtik, mert a község keleti részén emel­kedő inségdomb minden percben figyelmeztet... S az emlékezés ködgomolyán át kirajzolódott a roskadó, homokot cipelő emberek sorsai. Ügy tartja a monda, hogy a gróf felesége távolabbra akart látni, és az éhségtől lázongó nép­pel hegyet hordatott Kállai... Hej, sok nagykállói ember ta­nulta már meg egy kurta évtized alatt, hogy mit jelent becsülni je­lenünket! Elnézni a felszabadulás óta épült közel 700 új családi há­zat, a 13 millióval helyrehozott fermentálót, a háromnegyed mil­lió forinttal felépített járási kul- túrházat, és a korszerű gépállo­mást. Elismeréssel szólnak az új utakról, a korszerű csatornázás­ról, az 5 kilométer hosszú villany­hálózat-bővítéséről. Eddig több, mint félszáz millióval gyarapo­dott a község a felszabadulás óta (A múlt nincstelen zsellérei ma szövetkezetekben formálják bol­dogulásukat.) Hat termelőszövet­kezetben újhodik a káliói paraszt-’ f ♦ TONTOS EMBER [ Hogy ki lehe ilyenkor szüret-, ► tájt a fontos ember, azt nem ne-‘ [ héz kitalálni Balkányban. Fontos | a kisbíró is, fontos a nagybíró is, »de legfontosabb mégis Papp Jó­► zsef. ö a községben a kádár, a »hordók „szülőatyja“. « [ Nem mondható sem öregnek, J [sem fiatalnak, de az. állítja, hogy* * emlékezete óta nem volt a kádár- * ínak ilyen tekintélye a faluban.* [Valamennyi újjá van, azon se ► tudná kiszámolni, hány hordót. í készített az idén. Hogy mennyire $ [kell a hordó, azt mutatja: egy li-| ttér hordó öt forintért, egy litert [must két forintért cserélhet gyz-J X dát­X TISZTÉ JlTÁS * Kálié monográfiájából lestük ki X az alábbi esetet: ► Több, mint száz évvel ezelőtt Í tisztújításra készültek Kálióban. Már hónapokkal előbb nagy nyüzsgés volt a pártok között, hogy melyik úrra essen a válasz­tás. Az egyik párt Patay István első alispánt akarta megtartani, míg a másik Kállay Gergely má­sodalispánt javasolta a „székbe ‘ * ültetni. Elkeseredett harc kezdő- X dött az urak között. Olyannyira ► elkeseredett volt ez a küzdelem, t hogy a választás napján tragédiá- X ba torkollott. Kállay portáján vir- * tusos összecsapásra került sor, amelyhek összesen U halálos ál­dozata lett. A fáról fáradtan perdül alá a tárgult falevél, s megpihen az ava­ron. Az út mentén fázósan hajt­ják össze szirmaikat a szemerkélő őszi esőben a kései virágok. A kertben minden pihenőre vágyik. Bent, a Szakolyi Szociális Ott­hon szobáiban békés meleg ter­jeng. Az élet viharában megté­pázott öregek üldögélnek az ab­laknál, a kályha körül. Végigjár­ták a világ kegyetlen, nagy isko­láját és most itt pihenik ki fára­dalmaikat az emberiesség ölén, az álmokat idéző jelenben. Mari néni, Juhász Józsefné öreg, görcsös botjával osztja meg 84 évének terhét. Még könnyedén mozog, pedig holnap fordít egyet « nagy lapon, holnap kezdi meg « nyolcvanötödiket. Cselédek cse­léd utóda, gyermekei árvája ő. Tízéves, amikor jégtörő Mátyás­kor kiterítik az anyját a cseléd­pitvaron. És még nincs tizenegy, amikor dér csípte meztelen lábait « meleg trágyába dugva szünteti fájdalmainak nagyságát. Cipő...? Még bocskor se volt! Rémlik a múlt. Egy ingvállal a matyóban egy kislány megy a nagy országúton. Megyen, megyen és a faluvégi kocsma szutykos ke­mencepadkája lesz az otthona... éhbér a fizetése. Tizennégy gyereket szült. A nyomortanyát látogató kaszás ti­zenkettőt elvitt, kettő marsát. Azok. eldobták. Mari néni itt van az otthonban. Könnyeit törölgetve szereti a két rossz fiát, s ha eljönnek az uno­kák, suttyomban zsebükbe dug pár forintot a megtakarított nyug­díjból... A leszálló nap kibukik a felhők mögül, körülöleli az őszi tájat és egy fénysugár betekint a csukott ablakon. ~

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom