Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-19 / 247. szám

ft F! ,PT M 41; v Vp o I? s T * O 1058 OKTOBER 19, VASÁRNAP Farkas Kálmán: A kocsis Ü gyancsak kedves vendégek érkeztek Rúdaházy kénes­hez, az állami gazdaság agronó- . musához. Lónyay gróf volt in­tézője nagy szeretettel ' fogadta egykori kebelbarátait, ultipart­nereit. Nem csoda, hiszen a kis város kaszinójában, — abban a „kérlekalássan-világban" sok jó bort lehörpintettek kártyázgatás közben éjszakákon át. Azt sem tudta, mivel kedves­kedjen Polgár Aladárnak, aki­vel hajdanában együtt gazda- tiszteskedett a megboldogult grófnál. A társaságban ott volt Szigety Miklós és Martonffy Béla is, akik jószágigazgatói mi­nőségben működtek egykor a szomszédos Sevcsik-féle urada­lomban. Valaha együtt töltötte éjszakáit ezekkel az urakkal az akkor még zöldfülű segédintéző: Rúdaházy. Ezek az emberek ve­zették be a társaságba, ők gar­dírozták a lányos házaknál, a névestéken, banketteken, zsúro- kon. Akkori karrierjét nekik kö­szönhette. Nagy volt hát a lekö­telezettség. — Szervusz Miklós bátyám. Üdvözöllek Béla bácsi — fogott kezet mindegyikkel és átölelte őket. — No, hogy és mint, Dénes öcsém? — érdeklődött a most is köpcös, pirosképű, kackiás baj- xzú Szigety Miklós. Hát dolgozgatunk, dolgoz­gatunk — válaszolta Rúdaházy. p olgár Aladár és Martonffy Béla is vizsla szemekkel nézegetik a fess, egyenestartású, lovaglónadrágos, sörtekalapos Dénesi. — Megemberésedtél mérte végig Martonffy. —. Látom, jól megy sorod — tódttotta Polgár. — Igyekszik az ember, igyek­szik, kedves bátyám — mosoly­gott Rúdaházy. Aztán végigné- , zett magán és pálcájával meg- * veregette csizmája szárát. Ciga­rettát vett elő, hogy leplezze zavarét és sorra kínálta vendé­geit. — No, de jöjjetek már bel­jebb — ölelte át Szigety vállát. Mint a gazdaság járatos, és eléggé megbecsült agronómusa, azonnal intézkedett. Szólt a .. konyhára, hogy rántsanak húst, hozzanak bort a pincéből. Volt is nagy sürgés-forgás. Mari né­ni, a szakácsnő ízletes falatokat készített. A vendégek nem győz­ték dicsérni a finomságokat. Ru- daházy úgy érezte, neki szól t> kedveskedés. Az ebédnél aztán megindult a tere-fere. Szigety kezdte. — Aztán mesélj már. Hogy élsz, mit csinálsz? — Nem mondhatok semmi rosszat. Ügy érzem, megbecsül­nek, tudásom után elismernek, étségtélenül jó szakember Rúdaházy, akinek a véle­ménye ugyancsak latba esik, ha gazdasági ügyekről van szó. ö ezt érezte is. Nem is élt vissza vele. Becsületesen ellátta mun­káját. Tudta, hogy tudására szükség van és ha hasznosította, megelégedéssel nyugtázták azt vezetői. Néha-néha azonban ágaskodott benne a ,jki vagyok, mi vagyok”, és ezt különösen akkor éreztette, amikor ilyen vendégei érkeztek, mint most is. Tudta jól, hogy Szigety Miklós, Polgár Aladár és Martonffy Béla ma is fontos pozícióban vannak, hiszen kiváló elmék, jó szak­emberek, akiket a népi demok­rácia megbecsül tudásuk után. Tudta, hogy az egyik a növény­nemesítő központban, a többiek pedig a kutatóintézetben dolgoz? mk. Amint közösen elköltötték az ebédet, így szólt Rúdaházy Dé­nes barátaihoz: — Talán most már megnéz­hetnénk a gazdaságot... — Azért jöttünk, kedves öcsém — válaszolta mosolyogva Szigety. — Akkor talán szólok a ko­csisnak, hogy fogjon be. A mázok helyeseltek. Ruda- házy pedig intézkedett. —Julika, kérem — szólt a konyhalánynak. — Mondja meg azonnal Andrásnak, hogy fogjon be, és álljon elő. — Igenis! — válaszolta a lány és elsietett. Cáupán néhány perc telt el, s már ott állt a homokfutó két gyönyörű feketeszőrü paripával a gazdaság központi épülete előtt. Fenn a bakon feszesen fogta a hajtószárat Bana And­rás, a kocsis. Fején ott ágasko­dott a büszke kocsissüveg a sörtével. A lovak meg-meg rán­gatták kezében a hajtószárat. András türelmesen várt. Évek óta beleszokott már ebbe a mes­terségbe. Kevésszavú ember volt. Ha az ember valamit meg akart' tudni tőle, harapófogóval kellett kihúzni a szót. No, per­sze, azért sohasem volt pipogya ember. Ha beszél, annak aztán van teteje. Jó negyedórát állhatott igy a fogattal András, amikor a bo- roskedvü társaság végre tessé­kelte egymást kifelé az irodá­ból. Bana András ügyet sem vetett rájuk. Meg sem moccant a bakon. Ült, hallgatott. Félci- helődtek lassan as ülésekre, ké­nyelmesen elhelyezkedtek. Ru- dahásy Dénes ő mellé ült, és amikor látta, hogy mindén rendben van, megszólal: — Mehetünk, András. Irány a kisbereki üzemegység. A két fekete jószág egyetlen gyeplömozdításra elindította a kocsit. Szép lassan, lépésben ha­ladtak. Rúdaházy Dénes pedig hátrafordult barátaihoz és* han­gosan csevegett velük. Régi idők udvarlásai, közös éjjeli zenék emléke elevenedett fel a má­: Rúdaházy' értette, mire cél­zott. Odászólt hát Andrásnak:-7- Gyorsabban, Andrási 'Sietünk! A kocsis ostort vett elő. Meg­suhintotta a levegőben. A két éjfekete kanca nekiiramodott. Igaz, a talaj már elég nehéz volt, hiszen a koraőszi esőzé­sek alaposan megáztatták a föl­det. De azért nyargaltak a lovak. Húzták a hintát. Bana András szerette lovait, kímélte őket. Pi­pát vett hát elő, foga közé dug­ja, rágyújtott és pöfékelt. Ide­gességét csillapította. Úgy lát­szik, Rúdaházy meg akarta mu­tatni, hogy ő nemcsak a gróf idejében-volt itt úr, hanem most is. Odaszólt hát újból András­nak mámoros fejjel és közben cimboráira tekintett: — Jobban hajts, András! A kocsis a lovak hasa alá su­hintott. Azok vágtázni kezdtek. Alig érte a lábuk a földet. Emelkedett volt a hangulat. Él­vezték, a száguldást az utasok. Hogyne, hiszen ez mindig vala- ’ mii régi emlékeket kavart jel az amúgy is borgőzös fejekben. — Még jobban, András! — kiáltotta a hahota közben az agronómus. — Még jobban, még jobban! R ána András megrángatta a hajtószárat. Ágaskodtak a lo­vak,. Már fehér habos tajték verte, ki szügyükef. Fújtak, zi­háltak. — Gyorsabban, gyorsabban, a kutya árgyétusát! András hallgatott. Nem nyúlt az ostorhoz, nem rántott a gyep­lőn. — Még gyorsabban, ha 'mon­dom! — szólt amaz újból; mert észrevette, hogy a kocsis o* füle botját sem hajtja a szavára: Bana hallgatott. — Mit mondtam én, András? — Hajts, ha mondom! Eddig, mint az alvó vulkán­ban, úgy szunnyadtak András­ban a haragos tüzek. Sírként hallgatott, összeszorított fogak­kal. De már nem bírta tovább. Lassan oldalt fordította fejét. — Nem hajtok jobban! — né­zett tüzes fekete szikrát hányó szemeivel az agronómusra. ■afa&ah&esGi á§<aiOi<^cScf<SCiSci<SC8ci<átcSdi<SCSSi<9eSeS^BCSíf^l08ctd Győri Illés György: Szívem sza vából Mint messzi földről jött magános vendég, úgy .jöttem s, várt a terített szoba. Aztán megszoktam itt a naplementét ■ és nem felejtem, míg élek, soha! '• . Otthonról jöttem — s itt is otthon érzem a gondjaimat, kedvemet, s a bút. Szabolcsi lett és jóízű az étkem, s ha szomjazom, olyan hűs itt a kút! Ügy tetszetlek a szálkái vetések, .■ , ,*.j. s a nylonblúzos lányok Kemecsén, s amit a termő Tiszaparton érzek, j tükörben látom: emberek szemén. Nyíregyházán csupa ritmus az utca. s véle táncolsz te is, csak benne élj. A parkjait, mint dús zöld, körbefutja az émberi erény, s a szenvedély. A közös- földek hálája kimondja: — Érdemes volt törődni, na lásd! Szorgalmas gazdák állnak oda sorba, hol a természet, tart zárszámadást. Oly jó beszédes nénikék közt ülve érezni azt, hogy én is itt vagyok és dicsekedni Iedülve a- fűre, kinyitni minden szivet, ablakot. "Kóstolni jót a gazdaság borából, meghallgatni apró emlékeket és lopva lesni, hogy évődnek bárhol a gyermekek és a szerelmesek. >?,. ' I , Itt érzem azt, hogy gorid, s gyümölcs az élet, melyből ha ástam, hát szakíthatok. Enyémek is a zöldelő vetések, s már nem vendég, hanem gazda vagyok. Ti' kedves, nyalka nyírvidéki házak, kacéran ringó .táblák, ligetek: hadd nyújtsak én, is érzelmemből szálat, s hadd legyek kicsit én is tietek! moros fejekben. Bankettek, -mu­latozások, nagy dáridók idilljei kavarogtak kacagásukban. \ ndrás, a kocsis némán, egy- ^ kedvűén fogta a hajtósza- rat és hallgatta a Sári meg á Csillag, lábdobogását. Jmiéhány kilométert haladhattak így, ami­kor Szigety megjegyezte: — Nem tudom, Bélám, mikor végzünk, itt — fordult Mártonfjy felé. — A vizsgálódásnálp'mrgőr sen végére kellene . járnunk, mert még hosszú út van élőt-, tünk. — Mit mondtál? Nem haj- tassz?! Igen?!... Hát ezt hogy gondolod ? — Csak úgy! — vágta rá kur­tán, — Vedd tudomásul, én dirigá­lok és nem te! — Hajts, ha mondom!!!-r Psssz. Hóóóóóó — állította meg a lovakat' András és harag­ját türtőztetve egy szempillan­tás alatt leugrott a bakról. Lo- , i-difeóz* mtentfi- letörölte rriSlúk a fehér habot, megveregette nya­kukat, jó 'néhányszor ihegsimo- ■ gáttá a Sárit, meg a Csillagot és kialudt pipáját új¥á méggyúj­totta. s* ' ' • •' : U udaházy idegességében nem • tudta, mit csináljon. Pilla­natok alatt világosabb lett elmé­je. Józanodott, s gondolkodott. Ismerte régen Bana Andrást. Tudta, hogy kommunista lett az egykor szótlanul engedelmeske­dő uradalmi cselédből. Tehetet­lensége nyomta agyát- Szóljon, ne szóljon? Ha beszél, újat húz ezzel az emberrel és akkor ki tudja, milyen következményei lesznek? Ha viszont hallgat, szé­gyenben marad régi kebelbará­tai, egykori gazdatiszt-társai előtt. Ezt pedig semmiképp sem akarta. „Megmutatni, hogy igenis, neki; Rúdaházy Dénes- nek van tekintélye”. — Ez ágas­kodott benne. Döntött. ■— Hogy merészel így visel­kedni. velém? — fordult most- • már magázódva Andráshoz.- — Csak úgy —'válaszolta a szokott rövidséggel és nyuga­lommal András. — Vegye tudomásul, hogy le­váltatom! Érti?! Le...vál...ta...- tom! Bana András szemében hara­gos tüzek cikkáztak. Fogait ösz- szeszorította, fejét lassan fel­emelte és megállt földbegyöke­rezett lábakkal az agronómus előtt. — Nem a grófi birtokon va­gyunk, intéző úr! — vágta sze­me közé. — Ezt hagyjuk kérem, hagy- juíc — s mint aki hirtelen észbe- kag, megjuhászodik és vállon ragadja Andrást. A kocsitól, a társaságtól távolabb húzza s úgy mondja, hogy ne hallják a töb­' biek: — Nézze András. Hát miért . járatja lé a tekintélyemet ezek előtt az emberek előtt? Nem szép magától ez a viselkedés. — Szép, vagy nem szép, ezek a lovak a gazdaságé — mondja . nyontdtékkal a kocsis. ’Nem hajtom ki -belőlük a szuszt még az istennek sem. — Holnap is szükség van a Sárira, meg it Csillagra, nemcsak ma. — No, erről még beszélge­tünk — mondja most már han­gosabban Rúdaházy, miméivé a- ' barátai előtt, hogy mégis csak ő maradt a nyeregben. Felül a kocsira, András oda­megy lovaihoz, megs imogafja őket,, felugrik a bakra és lassan lépésben továbbhajtja a két -fe­kete paripát... R án Lajos, az állami gazda­ság igazgatója hamarosan megtudta a dolgot. Nem a ko­csistól, nem. Rúdaházy. Dénes, ment panaszkodni. Bántotta hiú­ságát az eset. Előadta hát a tör­ténteket. Hivatták Andrást isi' — No, hogy is volt csak? —> szólt az igazgató Bana András­hoz. A kocsis elsorjázta. Bán csak nézett, mert a* imént Rúdaházy nem egészen igy állította a dolgot. — Így volt András?— kérdez- , te még egyszer Bán és közben áz agronómusra tekintett. — Ha én mondom, Bán elv­társ, akkor elhiheti. — No, ehhez mit szól? —for­dult az igazgató az agronómús­• hoz. — Hát — bólogatott Ruda- .házy — valahogy igy. — Csak a tekintélyem, a tekintélyem... — A tekintélye — mosolygott nagy nyugalommal Bán. — Igenp a tekintélye... Nos? — nézett sokatmondóan Rudaházyra , az igazgató. És a kocsis jobbját megszórt tóttá Rúdaházy agronómus i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom