Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-19 / 247. szám

IBS« OKTÓBER 19, VASÄRNAP KELETMAGYARORSZÄG S Hogyan és mikorra szüntetik meg a bátorhiányt? J A bútorigény nagyfokú növeke- í désével az ipar nem tudott lépés I tartani. Mikorra és hogyan szű ♦ nik meg a bútorhiány? Erre £ ♦ kérdésre válaszoltak a Könnyű ♦ ipari Minisztérium Bútoripar ? Igazgatóságán: 1 1959-ben az ideinél mintegy hét­♦ venmillió forint értékűvel több bú ♦ tort adunk át a kereskedelemnek j Ez a mennyiség ötvenmillió fo t rint értékűvel több, mint ameny t nyit 1960-ra eredetileg tervez jtünk. Most 14 üzem átáll 2 mű «szakra, jövőre pedig további I Z üzem kezdi meg a kétműszako ♦ termelést. A kétműszakos üze fmekben mór a negyedik negyed £évben 24 százalékkal több bútor j gyártanak. A jövő év első felé Iben olyan gépeket, felszerelése | két kap a bútoripar és olya: | technológiai eljárásokat vezet be 2 amelyekkel számottevően továbl ♦ fokozható a termelés. 1959-bei Xnégy bútorgyár felújítását kezd ♦ jük meg. A szolnoki „Tisza” bú torgyár és az újpesti Asztalosáru* gyár korábban megkezdett re­konstrukciója már jövőre befeje­ződik. Jövőre két új bútorgyár építését is megkezdjük. — A gyártás növelésén kívül nagy gondot fordít az ipar a bú­torválaszték gyarapítására is. A konyhabútorokból például jövőre 11.800 garnitúrával több készül, mint ebben az évben. Bővebb lesz a fényezett, kárpitozott és hajlított bútorok választéka is, a bútorvásárlóknak örömet akarunk szerezni majd a szegedi Bútor­gyár modem könyvszekrényeivel, a komódokkal és egyéb kisebb bútorokkal. — A következő évben ugyan még nem számolhatunk azzal, hogy a bútorhiányt teljes egészé­ben megszüntetjük, de nagymér­tékben enyhítjük és előrelátható­i lag az ötéves terv első éveiben az í ipar termelése már megelőzi a keresletet mind a mennyiség, ■ mind a választék terén. „Csősz néni, lopom a szőlőjét* guz .,. Azaz, jobb lesz, ha átadod a há­tad mögött sündörgő elárvult lánynak. A méltányos kártérítést pedig leróni azonnal a tulajdonosnak! Ami igaz, igaz: a kártérí­tés összege értéken felül gyarapodott. Aki ismeri, tudhatja, hogy „Rózsa mama” ebben nem ismer irgalmat. Így aztán megtelt a nőtanács kasszája, amely a szüreti bálig ugyancsak kongott az ürességtől. Dehát nem esett rossz helyre: a fóti gyermekvárosban a szabolcsi gyerekek érezni fogják, hogy a kisvárdaiák cselekvő szeretete sugárzik fe­léjük. Javában állt a szü­reti bál, amikor ked­ves vendégek érkez­tek : Erdei Lászlóné Budapestről, Fekete Anna Nyíregyházáról. Mindketten ország- gyűlési képviselőjelöl­tek. Az esten résztve­vők személyesen is megismerhették, kik­re fognak szavazni november 16-án. Nem kertest küldtek ma­guk helyett, aki va­laha pénzért csinált propagandát a régi úri rend jelö'tjeinek. A mi jelöltjeink kö­zülünk való dolgozó emberek, akik isme­rik életünket, elől jár­nak a nehézségek le­győzésében, velünk együtt élnek a dolgos hétköznapokon és si­kereink örömnapjai­ban egyaránt. A két kedves ven­dég megérkezése be­tetőzte a szüreti bál sikerét, amelyért di­cséret illeti Papp Alá- dárné elnökasszonyt és derék asszonytár­sait, hogy a jól meg­rendezett szüreti mu­latsággal kellemes na­pot ajándékoztak a kisvárdaiaknak és bol­dog mosolyt az árva gyermekeknek ::; (7M petése volt ez az el- j múlt vasárnap Kis- ] yárda dolgozóinak — ' amint Perényi Jó- i zsefné írta levelében, i A káprázatos felvo- ] nulás felvillanyozta a lakosságot, öregnek, fiatalnak egyaránt kedve szottyant a szü- 1 réti bálra. De milyen nagyszerű mulatság volt az! Pedig a nő­tanácsnak nem volt szőlője, ahol szüretel­hetett volna, mégis tele lett a „KIOSZ” kultúrtermének mennyezete és kör- nyeskörül a falak is szőlővel, almával, meg virággal. A nőtanács az áldozatkész asszo­nyok, lányok felaján­lásaiból „telepítette” be szőlővel a hatal­mas helyiséget. No, volt is itt szüretelés vasárnap este! A le­gények ugyancsak kapkodtak. Talán azért tetszett nekik annyira, mert a fürge lábú, szép, táncos párjuk folyton így sóhajtozott: — Jaj, de szeretem a szőlőt... — Hát azon ne múl­jék, van itt elég! — szólt a legény s neki­látott, hogy elcsenjen egy szép kövér für­töt. Igen ám, de a huncut lány megrán- cigálta közben a bó­biskoló csősz néni ro­kolyáját: — Csősz néni, lop­ják a szőlőjét... — Lopnák, ha tud­nák! Gyere csak elő te „ravaszdi tolvaj“ és számoljunk a „bíró” előtt.. . Azzal kézen- fogta a legényt a „bűnjel”-lel együtt és húzta maga után. A . bíró-házaspár“ döly- fös volt ugyan — ezt a „csökevényt" még a régi világból örökölte, de kiderült, hogy „íté­lete” már demokrati­kus volt, mert humá­nusan osztotta az igazságot. — A szőlőt meg­V* q f n/1 cf [ Reggel még dider­gés volt az idő, ami­kor a hordókkal meg­rakott szekerek nagy robajjal vonultak ki a szőlőhegyre. (Nem igazi hegyek azok, csak a kisvárdaiak becézik így homok­dombjaikat) Ahogy fcszladozott a reggeli szürkület, úgy eny­hült az idő. Az elő­törő nap lenézett a S7iirelelőkre, s mint­ha csak segíteni akart volna, sokkal mele­gebben és ragyogób­ban sütött, mint más őszi vasárnapokon. Noha sokan vonul­tak ki a határba szü­retelni, maradtak beni Várdán is elégen, meg aztáry, igyekeztek is hazafelé, hogy a csa­lád apraja-nagyja együtt üljön le a a aranysárga húsleves és a szüreti töltöttká- pószta mellé. Ám ht leültek,'-bizony fel is ugfáltak nyomban és rohantak az ablakhoz meg a kapuba, mer ritka vidámság zaj: csalogatta elő az em. berekét. Az Utcán bőinguj jas, hetyke legényei feszítettek fényessző rű lovakon. Sallangos pántlikás kürtökké adtak'jelet a tark; menet felvonulásáról Utánuk díszes hintó ban a „bíró” és a „bí róné” — mint aheg; az magas rangjukho: illett — dölyfösen pil lógtak jobbra-balra : sckadalomra, mel; pillanatok a'att kiöm lőtt a házakból sz ut cára. Magyarruhás út törőlányok, fiúk tar kaszoknyás csősz'á pvok és hozzájuk ill öltözetű csőszlegénye kísérték a , szűrei menyasszonyt“ felvi rágozott szekereker A fe’vonu’ó f’atalsá — ihaj-tyuhaj — fúj ta a nótát, a cigányé vonója meg ugyan ♦ csak cifrázta. ♦ A nőtanács megU F utkos elvtárs szavait bizo­nyítja az is, hogy a fo­gattal rendelkező kö­zépparasztok is örömmel dolgoztatnak a gépállomás­sal. — Répási György más­fél hold burgonyát szedetett fel géppel, Vinr.ai Mihály az őszi szántásban hívta segítsé­gül a gépeket. Mindketten di­csérik a traktorosokat. Nem­csak azért, mert jó munkál végeztek, hanem azért is, meri a vállalt határidőre teljesítet­ték kötelességüket. Az egyik „titok” tehát az. hogy jó a kapcsolat a tanács és a gépállomás, illetve a földmű­vesszövetkezet és a gazdák kö­zött. A másik: Jó munkát vé­geznek és idejében teljesítik kö­telességüket. Tekintélyük, be­csületük van a traktorosoknak, Mindez azonban csak az egyik oldala az éremnek. A brigád munkájáról Bodnár . András, a Szabadság Termelőszövetkezel elnöke így vélekedett: A korábbi években a szö­vetkezet vezetői jártak többet a gépállomáson Ha szántani,, vetni kel­lett, mi szorgalmaztuk a munkr megkezdését. Most azonban más a helyzet. A gépállomás brigád, vezetője gyakran itt van kö­zöttünk. Ma délig például kél alkalommal keresett meg ben­nünket s ezúttal azt beszéltük meg, hogy az őszi vetés mielőb­bi befejezése érdekében hol kel gyorsítanunk a betakarítás munkát. — És a traktorosok munkája' — kérdeztem. — Kifogástalan. Hankó Mi­hály traktoros, aki egyben szö­vetkezetünknek is tagja, be­csületesen dolgozik. Ha szüksé­ges, késő éjszakáig szánt, va­sárnap is dolgozik, á nem ii akárhogyan. A rögös szántás boronálja és hengerezi, s hí kell, tárcsát is használ. K orántsem tudtam meg minden „titkát” a Sáfrány brigádnak. Arról viszont meggyőződtem: becsüle­tes munkát végeznek, nincs hi­ba a munkaszervezésben, s a: elsőséghez az is hozzájárul, hogy a brigádnak szükséges üzemanyagot, alkatrészt, felsze­reléseket idejében biztosítják. (N. T.) Az elsőség titka vei a legfontosabb feladatot a mezőgazdasági felügyelő rész­vételével, aki rendszeres kap­csolatot tart a földművesszö­vetkezet gépi munkát irányító üzsmágvezetőjével. összejövete­leinken rendszeresen foglalko­zunk a gépállomás munkájá­val. Lehetőséget adunk a ter­melőszövetkezeteknek és az egyénileg dolgozó parasztoknak, hogy véleményt mondjanak a traktorosok munkájával kap­csolatban. Elismerjük az ered­ményeket, s ha valahol hiá­nyosságot észlelünk, közösen intézkedünk azok megszüntete- se érdekében. A traktorosokat arra neveljük, hogy kifogásta­lan munkát végezzenek, mert csak így lehet megbecsülést sze­rezni a gépeknek. -Azt hiszem, ezt sikerült is elérnünk, mert az ősz folyamán 50 egyénileg dolgozó paraszt vette igénybe a gépállomás burgonyaszedő gé­peit és szántásra is szívesen A Vencsellői Gépállomás egyik szobájában kü­lönböző zászlók díszle­nek. Az egyiken néhány számjegy: Sáfrány Ferenc tíz erőgépes brigádja 84.2 százalé­kos eredménnyel került az eves terv megvalósításáért folyó ve­télkedésben az első helyre,, a brigádok között. Néhány számjegy is sokat mond, ám kevés az elsőség tit­kainak megismeréséhez. Ahhoz, hogy véleményt mondjunk a brigádvezető és a traktorosok, zetörosok munkájáról. A brigád Vencsellőn 1370, Balsán 1100 normálhold gépi munkára kö­telezte magát az egyénileg dol­gozó parasztok kérésére. Azt azonban a kimutatásokból nem lehetett megtudni, hogy milyen vélemények rejlenek a számok mögött. Én viszont arra voltam kíváncsi: mi a titka a Sáfrány­brigád elsőségének? F utkos elvtárs, a vencsellői községi tanács elnöke ki­mutatások nélkül sorolta: — Naponta megbeszél- . jük a gépállomási brigádvezető­Híd épül a Lónyai csatornán, közvetlenül Gáva szélén. Az eléggé nagy­forgalmú úton jelenleg ácsok és vasbetonszerelők „vertek tanyát”. Nap mint nap jelentősen előrehaladnak a hídépítés­sel, és az a terv, hogy ősz végére átadják rendeltetésének a félmillió forint körüli összegért épülő hidat. Képünkön Szabó Károlyt és brigádját, a Nyíregyházi Közúti Vállalat dolgo­zóit láthatjuk — munka közben. mederben a kommunisták mun­kája. A korábbi civakodásból, rágalmakból visszamaradt szel­lem még mindig károsan érez­teti hatását. Egyes párttagok részéről bizalmatlanság van Demcsák párttitkár elvtárssal szemben. Itt az ideje, hogy ha­tározottan, az igazságnak meg­felelően tudomásukra hozzák a párttagoknak: rágalom az, hogy Demcsák elvtárs kulák család­ból származik és hasonló hely­re nősült. Jó lesz, ha a párt- szervezet vezetősége, a kommu­nisták együttesen lépnek fel az ilyen intrikák, rágalmak ellen, mert ezek csak rombolják a pártszervezet egységét, a kom­munisták és a pártonkívüliek közötti kapcsolatot. A PUSZTADOBOSI pártszer­vezet kommunistái az elmúlt hibás vezetés, és a nézeteltéré­sek következtében nem tudtak teljesértékű munkát végezni. Pedig a csaknem harminc párt­tag — ha megvan az egyetértés — képes arra, hogy példamu­tató magatartásával és munká­jával öregbítse ebben a köz­ségben is a párt tekintélyét. — Csak arra van szükség, hogy minden vezető és nem vezető, örökre kitörölje szemléletéből í szubjektivitást, a „tetszik, nen tetszik”-elvet. A párt irányvo­nala, határozatai alapján politi iáljanak, végezzék munkájukat ez legyen az irányadó és akko; nem követnek el súlyos hibá kát ,amelyek visszavetik a fej­lődésben a pártszervezetet, a falut. Eredmények tanúsítják, hogy a pártszervezet vezetősége dol­gozik. Igaz, termékenyebb is lehetne a munkájuk. Azt remé­lik a dolgozók, hogy ez így is lesz — ha még jobban egy­ségbe kovácsolódnak. Mert bi­zony erre is szükség van itt. Ne legyen sértődöttség a volt párttitkár és a jelenlegi között. Közös a cél, segítsék egymást a munkában. Egyik legfontosabb feladat az emberek nevelése. És ezzel foglalkozik is a pártszer­vezet vezetősége. Figyelmeztet­ték Kovács Miklós elvtársat, hogy változtasson magatartá­sán. Szükséges elbeszélgetni Dara elvtárssal is, aki sajnos, többször felönt a garatra. Ma már rendszeresek és élénkek a vezetőségi ülések ’ is, ahol a párttagok munkájáról is szó esik. A gyengén működő KISZ- szervezetben is új, virágzó élet indult, miután a pártszervezet vezetősége segítséget adett a fiataloknak. Kezdi éreztetni a hatását a pártszervezet politizá­lása a faluban. Ez abban mu­tatkozik meg, hogy míg koráb­ban alig volt olyan dolog, amit társadalmi munkával végeztek volna, most a dolgozókhoz for­dulva, segítségüket kérve az egészségház építéséhez szüksé­ges 800 mázsa követ társadalm munkával hordják majd az építkezés színhelyére. NAGY SZÜKSÉG VAN eb­ben a pártszervezetben a párt­tagok elméleti képzésére. Sok­kal kevesebb hiba történt vol­na az elmúlt időkben, ha a kommunisták világosan látják, mi a helyes, és mi nem. A párt­oktatási év keretében már meg­kezdődött a tanuás az Időszerű kérdések tanfolyamán, ahol hu­szonegy hallgató tanul. Sajnos az első foglalkozáson csak tíz- egynéhányan jelentek meg. A vezetőségnek nagy gondot kel foridítama arra, hogy a szemi­náriumot és a hallgatók tanulá­sát ellenőrizze, segítse. Tanultak az elkövetett hibák­ból a pusztadobosi kommunis­ták. Látták, hogy milyen ká­ros következményei voltak az egyenetlenkedéseknek, a nézet- eltéréseknek és annak, hogy ezeket nem pártszerűen, nem párt igazságos útmutatása alap­ján igyekeztek megoldani. — A kezdeti eredmények azt mutat­ják, hogy jó úton járnak. Vi gyázzanak az egyre erősödő pártegységre, küzdjenek az elv­telen, a fejlődést akadályozu intrika, személyeskedések, né zeteltérések ellen, mert csak így lesznek képesek arra. hogy viruló pártéletet és a bizalom légkörét kialakítva tovább eredményeket érjenek el. F. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom