Kelet-Magyarország, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-16 / 218. szám

1958. SZEPTEMBER 16, KEDD K ELFT1M AGYA RORSZ A C. 3 Munkatársunk budapesti telefonjelentése Borparádc, déligviimölcsök, gépek, rózsaillat... Jelenünk és jövőnk kiállítása 'P öbb évben gyönyörködtem 4 már a mezőgazdasági ki­állítás szépségeiben, és soha nem mentem el innen egy egész sor hasznos tapasztalat nélkül, de ez az idei, ez a mostani felülmúlja ez előzőeket méreteiben, gazdag­ságában, szépségében egyaránt. Az idén is megnyílt immár hat­vankettedszer a magyar mező- gazdaság seregszemléje, A meg­nyitót többezres tömeg várta * vásárt környező tereken. " aztán megnyíltak a kapuk, é: kitárult a nagyközönség előtt a magyar mezőgazdaság jelenének és jövő­jének képe. Nehéz feladat dióhéjban képet adni egy magyar viszonyok kö­zötti monumentális felvonulás­ról. mint a mezőgazdaság leg­jobbjainak ez a seregszemléje. Ezt a képet gazdagították a Szov­jetunió és a népi demokrat'kus államok pavilonjai. amelyek monuanivalójukban szintén az idén adtak- legtöbbet. A központi fekvésű főpavilon­ban a magyar falu, a magyar mezőgazdaság jelene és kibonta­kozó jövője tárul elénk. A lészeti, borászati, gyümölcs- és zöldségtelmeUsi pavilonon a le, - jobb . állami, szövetkezeti és egyéni gazdaságok eredményei­ről tesznek tanúbizonyságot. Itt megtaláljuk a kertészkéz terem­tette kincseket. \ nemzetközi borpavilorirói és a borkóstolóról mit mondjak? — Tessék megkóstolni a díjnyertes nektárokat! Itt igaD borparádc fogad! A népi demokráciák főpavi­lonjai a főkapubejárat két olda­lán helyezkednek el. Balra mindjárt kis üvegpavilon fogad. Ebben láthatók az albán nép nagyszerű eredményei. Füge gránátalma, datoja és más déli­gyümölcsök. nagyszerű textil­ipari termékek váltottak ki cso­dálkozást a látogatókból. Gépek, gépek, gépek! Mi lenne más, mint a csehszlovákok ele­gáns pavilonjának környéke. Automata és egyéb mezőgazda- sági gépek, különféle típusú mo­Az /VÖK gépbemutatóján láthatjuk ezt az alacsony építésű lánctalpas traktort, ami a gyümölcsösökben végzendő munkára igen alkalmas. (Hammel felv.) tprkerékpárok és robogók. sora­koznak nagy területen. A pavi­lonban is modern mezőgazdasági állattenyésztési eszközök sora­koznak a termelvények mellett. Az NDK pavilonjában elhelye- zctt hatalmas makettnek : dá­jára járnak: egy gépállomás egész körzetével, ahol villamos lámpák hívják fel a figyelmei az egyes látnivalókra. ózsaillat leng körül az egyik pavilonban. IIcl járhatnánk, ha nem a Bolgár Népköztársaság impozáns pavi­lonjában. A pavilon közepén szökőkútból sugarakban tör, elő a valódi rózsavíz. , És még az Ujjúnkat is bele lehet mártani. Aki megfordul a szovjet pavi­lonban, annyit mond: lenyűgöző'. Valóban az! A nagy szovjet gaz­daság jelent itt meg párszáz négyzetméternyi területen A szovjet gépgyártás, a feldolgozott mezőgazdasági termékek, nyers­áruk káprázatos . garmadájával találja szemben magái a látó-- gató. Ezt megnézni lehet, de an- r. í nehezebb szavakba önteni. A kiállításokat látogatók előtt nem ismeretlen . kép az állat- bemutató. Röviden mit lehet írni. a négy lábon mozgó tejkombiná­tokról, a csupa élet, csupa tűz lovakról, az eleven szalonnahe­gyekről? Nem sokat. Látni kell hogyan engedelmeskedik a ló a mentébe öltözött huszároknak, a hortobágyi csikósoknak. Az ötös­fogatok pompás; felvonulása is külön élményt jelent mindenki számára. . vásáron is meglepető- 1 * sek tömkelegé fogad. A Divatcsarnok válogatott porté­káitól a mosógépeken keresztül a megrendelhető bútorokig min­dennel lehet találkozni. Textí­liák, háztartási eszközök, mező­gazdaságig termelvények, elektro­mos cikkek sokkal nagyobb , vá­lasztékban vannak, mint két év­vel ezelőtt. A büfék, csárdák étellel, itallal egészen biztos ki­elégítik a vásár ideje alatt a lá­togatók igényét. Samu András Mentsük meg Lacikát! AlkoholgŐzÖS éjszakák... Zúzott szem, véres orr... Károm­kodás, rongyos „haverok”... Ál­landó idegfeszültség, félelem a „lebukástól', a rendőrségtől — igazi betörősors. Ez vár a kis kilenc éves szösz­ke emberkére, a potom Jancsó Lacikára. Vagy talán mégsem? Meglehet-e menteni a meleg ott­honnak, a céltudatos munkának, a nyugodt, félelem nélküli, be­csületes életnek? Még nem késő... Nyírfa utca 19. — Itthon van Lacika? A szomszédoktól tudom meg, hogy most is csavarog. S mit tesz a különös véletlen, este, az ifjúságvédelmi razzián épp belé botlunk a „Csemegében”. Mezít­láb, hátán sok vihart látott isko­latáska. Kéregét a pénztárnál. A vásárlóktól kuncsorogja a visz- szajáró aprót. Olyan csep az egész gyerek, hogy elvész a nad­rágok, szoknyák aljánál. — Mit veszel rajta? — szólí­tom a forintot szorongató, szuty- kos Lacikát. Szemtelenül fintorog. — Mi köze hozzá? Ahogy elnézem a lábam előtt topogó kis fenegyereket — szinte el sem hiszem, hogy ő az a Jan­csó Lacika, második osztályos tanuló, aki a múlt héten holtré- szeg'en állított az iskolába, vagy ő az, aki a háztetőn át bemászott a szomszéd kéményén, fittyet hányva a lezuhanás félelmének és megette a háziak kolbászát. Fülöncsípem. — Most aztán gyerünk haza! Boldogan iszkol kezem közül. Hazamegy? Nem valószínű. De mi is vár reája otthon? Részeg anya, aki káromkodva üti öreg, magatehetetlen apját — akinek még a minap törte el a karját is. Hentergő fivér, aki fes­tett, s főleg festett nővel hente­reg a jobb napokat látott szal­mazsákon. Szitkok, durvaságok özöne, szenny, vad rendetlenség. Itt, a Nyírfa utca 19-ben, ebben az eleven szemétdombban veszé­lyes baktériumfélék fertőznek. Ezek vitték sírba idősebb báty­ját, s ezek fertőzték őt, az ő cse­kély kilenc esztendejét is gonosz­sággal, rosszindulattal és kegyet­lenséggel. Mert gonoszság kell ahhoz, hogy elevenen kicibálja a szomszéd kiscica farkát, rossz­indulat, hogy a háztetőkről do­bálja cseréppel a járókelőket és kegyetlenség, hogy trágár sza­vakkal rontsa el a békés szom­széd kislányok játékát. Mit lehet tenni ? Felkerestem Tóth., elvtársat, a városi tanács gyámügyi előadó­ját. — Kérem, tehetetlenek va­gyunk .a Jancsó gyerekkel — von­ja vállát. — Már állami gondo­zásba is vettem, Berkeszre küld­tem. Intézeti ruhában szökött el onnan is. A berkeszi igazgató hiába jött érte, hiszen az anyja maga biztatta szökésre. A rend­őrrel sem törődik, a múltkor is a Kossuth szobor tetejére má­szott előle. Sajnos, csak egy meg­oldás volna: a zárt intézet, de oda csak tizenkét éves kortól veszik be. Hát akkor vigyék zárt intézet­be! Tekintsenek el az illetékesek a rideg, merev szabályoktól. Ki­lenc esztendős gyerekről van szó, egy olyan é élről, amiből érző. becsületes munkássors lehet. Mentsük meg Jancsó Laci­kát! Mentsük meg saját gonosz­ságától, elmebeteg, részeges any­jától, — mentsük meg a betörő­sorstól, a börtöntől! Csak egy kis emberség kell hozzá... (gyigy) Aprószemű Kotorj , elő pénztárcádból cgy- iirtvenct, és állj oda a Beloian­nisz téri kisállomás jegyárusító ablakjához. Nézz bájosan a pénz­táros szemébe és légy merész fcérr.i pénzedért egy returt a Sóstóra.. Még hogy ez a világ legegyszerűbb jelensége? Nem: Medálod korántsem ez! Először is tudomásul kell venned -— ha akarod, ha nem — életed ve­szélyben forog. Gondo'nod kell családodra, avagy leendőbeli fe­leségedre! Hogy mégis ki akarsz jutni a nyíregyháziak Mekkájá­hoz?.. Semmi akadá'ya: meg­kérdezésed nélkül kinyúlja föléül „segítő ’ kezét a pénztáros cs neked bele kell pót? tyantancd a biztosítási díjat a returonkénti tíz Iliiéit. Igazán nedves tőlük ugye? Csak nehogy olyan túlbuzgókká vá’janak a Beloiannisz tériek is, mint a nagyállcmás pénztárosai, akik fittyet hánynak a vidékiek ked­vezményes utazási igazolványain lévő korábbi biztosításra, $ a jegy­váltáskor is. ellátják azé utasokat biztosítási bélyeggel. Egy biztos: az ilyen rákényszerített btetpsí- ;ás — nem is olyan rossz üzlet. .• k Csikk tenger — vagv előcsarnok .,, ? Pereg a fiiin a nyíregyházi Móricz Zsigniond filmszínház fehér vásznán. Erős a vibrálás, észrevehetően szünetre van kilátás. És niár kattan is a villany, nyílik az ajtó és kiűzőidének a nézők. Gyufák sercennek, füstkarikák színesítik a levegőt. Aztán egy­szerre méhkassá lesz az embertömeg, mindenki keres, kutat. És senki sem talál — Furcsa ez a bolygás, amit csak az előcsarnok újbóli elnéptelenedése után értünk meg. Ott állunk a „térdig érő" csikk tengerben, illatos, cigarettavegek zamata csiklandozza orrun­kat. Ezt tehát eddig értjük. Csak az marad a rejtély: a filmszínház vezetősége mikor „szenved hajótörést” az említett csikk-tengerben? Mert addig talán nem igen jut eszükbe egynéhány haniuzót a sarokba tenni... Az a hír járja or­szágszerte, hogy szé­pek a nyíregyházi lányok. Hát tisztelt vidéki bókolók: ez legalább olyan ter­mészetes, mint hegy a nappalra az est következik. Mert­bármennyire igaz a közmondás: azért egy kicsit a ruha is teszi az embert. — (Legalább is ez eset­ben!) Nyíregyháza kirakatai igazolják ilyen b.ö választék mellett igazán nem, megerőltetés szép lánynak lenni, . De uram bocsa’: rendjén, való-e, -hogy a kák’‘ Rómeók nélkül élvezzék a ritka ki­tüntetést. Igen, ez­reseiben , a fjsjrfiak .ne­vében „esdeklünk’] egyenjogúságért: .ke­reskedelmi .vállala­taink gondoljanak már egyszer: .a,. fér-' fiakra is — a válasz­ték „tekintetében., . .. k Dinnycnagyliatalom vagyunk ...! Lenne egy javaslatunk a nyír­egyházi Városgazdálkodási Válla­lat felé. Mivel ők képte'cnek a dologra, hirdessenek pályázatai ilyen címmel: „A Petőfi park gazdát keres”. S ha ez a vállal­kozásuk is sikertelen lenne, ak­kor a dinnyéiétől, magtól cs héj­tól színesített, szakosított teret nyilvánítsák műemlékké. De ak­kor ne szégyelljék ráírni a ihu- cmlékjelző táblára ezt a szöveget sem: „Az illetékesek közős aka­ratával szemétdomb-müemlck’'. Hadd lássák a városunkba érkező idegenek. Elvégre dinnyenagyHa- talom vagyunk ! k Egymás hegyén-hátán „Hajrá, Építők” — zúg a lelkes buzdítás a városi stadionból. Többezer ember hangjától parázs a levegő a stadion körül. Igen. igen belül is, meg kívül is. Kint ugyanis egymás hegyén hátán folyik a „bajnoki küzdelem" — a szurkolók között... Kinek sike­rül előbb megközelíteni az egyetlen pénztárt, és az ablak jobb alsó sarkán begurítani néhány forintját — egy picurka jegyért. Elkese­redett küzdelem ez, mert már vagy negyedóra is eltelt a rnérkőzés- ből — odabenn... Az illetékesek engedőimével utólag mi is hadd keseregjünk egy kicsit: miért építettek akkor több pénztárt', ha csak egy helyen adják a jegyet? Talán nincs „státusz" egy jegy­árusítónak? Akkor legalább egy televíziós adóállomást építsenek az emeletes öltöző fölé és közvetítsék a játék elejét — a kint­rekedteknek! >• Ezt is tegyél* a kirakatba 1 Van nyíregyházán egy KossuUi-cttc- rem, és yan annak egy nemrég ét.erem­mé áta’akitctt kis- fciiíéje. Az étterem­ben asztalok és az asztalokon ét&'lével mintázott abroszok. A , barátságos" helyiség legbelső sarkában cűes álmát alussza egy kis vitrin. Mivel a vitrinben üvegek és ez üvegekben — állítólag — italok vannak, az éttermiek nyilván azért tették ilyen feltűnő helyre a kis ita kalitkát, hegy a vendégek lás­sák: Íme, ezek a mi különlegességeink. Csak egy kis „böki” van a dolog körül. A vitrint, de még a vit­rin belsejét is ujjnyi vastagon belepte a por, hirdetvén, hogy évek óta érintetlenül hagyják. Nem, re gondolják a* illeté­kesek, hogy ilyen ap­rósággal megszégye­nítjük őket a nágy- kösönség előtt. Ha úgy gond eslják: hagy­ják nyugton az egé­szet és tegyék ezt néhány sori is — kirakatba! (angyal) BORS A kis problémák is nagyra nőnének, ha idejében nem nye- rc^tnénk ökei! Kedves tőlük, ♦. Egyenjogúságot — a férfiaknak ... /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom