Kelet-Magyarország, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-16 / 218. szám

4 RELFTM AG V<VR<>K*7 AG 1951. SZEPTEMBER 16. KEDD Szenvedély és bűn Asszonyoknak — lányuknak Milyen itt «s a jő a&ttzony ? — ÉN AMŰNDÚ VAGYOK, a szenvedély olyan, mint a beteg­ség, mint a gyógyíthatatlan ra­gályos betegség. Nem akarok nektek lélektani, vagy bünozés- tani kiselőadást tartani, de nyu­godt lelkiismerettel állítom: a szenvedély nem egyéb, mint bűn, Sőt mindig visszzatérő és befe­jezetlen bűn... — Nem merném ezt állítani. A szenvedély önmagában nem le­het bűn, ha nem párosul, mint ahogy te montad azzal a bizo­nyos mindig visszatérő ösztönnel. Ám affelől semmi kétségem, leg- tübször a szenvedély a bűn szü­lőanyja... — Ha megengeditek én is bele­szólok — csavarta le a sörösüveg tetejét a fiatal ügyész. A késői beszélgetés a nyárutó egyik csillagszóró éjszakáján folyt az ügyész zöld futókával szőtt verandáján. A szomszédok, a „friss viccfelelős” tanító és a „sörbiztosító” nyomozótiszt gyak­ran átjárnak ide rádiót hallgat­ni, beszélgetni. Az ügyész az il­lemtudó házigazda szerepében leginkább csak akkor avatkozik a vitába, ha az már kritikusra fordul. Most, hogy elhangzott a jólismert közbeszólás, elnémult a szó, csend és várakozás ülte meg a porral terhes levegőt. HA NEM UNTATLAK benne­teket, elmondok egy esetet dió­Néhiny napja még mind itt volt közöttünk, lllegették magu­kat a drótokon, a fiatalok az első szárnycsapásokat ■próbálták a hosszú út előtt. Vissza-vissza- szálltak púira fészkeikbe, ahol fecskenemzedékek nőttek már fel. És búcsút intettek apró szár­nyaikkal, aztán elindultak mele­gebb tájak felé. Költöznek az ereszek apró lakói. A hulló, őszi levelekkel együtt búcsúz­nak. Lassan itt vannak az éj­héjban. Űgyhiszem, a legközvet­lenebb összefüggésben lesz a szó- bahozott szenvedéllyel. Történe­tem szereplői ugyanis épp a szenvedély rabságából kerültek a bűnözés rabságába. A dolog annál inkább elgondolkoztató, mert akikről szól, hárman sem vallhatnak többet sajátjuknak negyven-negyvenöt évnél... ★ Furcsa ám a törtünői. Egy ártatlan postagalamb indította el. A kis fehér cgi vándor nem is álmodta, hogy ártatlan száínv- csapásai egy gyermek lelkében kiismerhetetlen vihart okoznak. Az említett időben a kis posta- galamb kecses szárnycsapások­kal keringett a városszéli ház felett. Repült hosszan, magasan mint egy sólyom. Széltépte sár­kányok kerültek eléje mindunta­lan. Lent a játszótér Orgona bok­rai mellől parázsló gyermek- szempárok lesték a papírsár­kányt. Csak egyetlen fiúcska hú­zódott el a többitől. Nyílt, kris­tálytiszta tekintetét az égbolt kék függönyén repkedő galamb­ra szegezte. Megkapta talán ki­hívó játékos keringése, vagy az jutott eszébe, hogv lám talán az a kis galamb is olyan társtalan, mint ő. Bizony ez a kis galamb többet érne a sok rossz cimbo­ránál. a morcos, haragos Bodri kutyánál. S amint nézte hosszú szakai fagyok, aztán megrázza . indáját a fagyos tél. Kis bará­taink addig már messze járnak, elviszik a magyar élet izét, a magyar föld szagát a meleg Af­rikába. Néhányan még itt vannak fe­lettünk, várják a többieket. És várják, hátha visszajön a nyár. De a tér lészet törvénye örök — búcsúzni kell, amíg újra visz- szajön a szép tavasz, amelynek Újra a fecskék az első hírnökei. (k. j.) percekig, szerette volna mejsi- mogatni legalább lopva, óvato­san, gyöngéden. Már rég alkony ruhát vett az idő, még mindig ott ácsorgóit az eresz alatt. Meg­várta, míg a kis jószág aludni tér. AZ ISKOLÁBAN a rajzórán néhány vonással meg is örökítet­te a galambot. S mikor az év de­rekán hazáálljtott a szín jeles bi­zonyítvánnyal, félve hozakodott elő a nagy kívánsággal. Az édes­anyja először csodálkozott, majd megígérte: kap két gaiamoot. olyanokat ám, amelyeket el lehet küldeni bárhová üzenettel és mindig visszajönnek. Az ígéret azonban váratott magára. Sokáig. D. Tibor csak a szomszéd ga­lambjaiban gyönyörködhetett. Órákig elnézte, hogy eteti a ga­lamb-mama a csöpp fiókákat, gyönyörűséggel bámulta, mint izmosodnak a kicsin vek és re­pülnek ki a fészekből. Az idő szaladt. Tibor nagyob­bacska lett. Elvégezte a nyolca­dik osztályt, szülei odaadták ci­pésztanulónak. Eljött a nagy nap, a mester rábízott egy pár fényesre csiszolt cipőt, vigye ha­za a Selyem utcába. És, hogy- hogynem, megtörtént az első botlás. A kis tanuló néhány fo­rinttal többet kért, mint a cipő ára. Később bevusarolni küldtek. Megismétlődött az előbbi. Sőt az egyik napon különös gondolata támadt. Kégóta figyeli, hogy a mester a műhely zugában hagyja a kabátját. Biztosan kerül benne pár forint. A mester az udvaron szorgoskodott. A gyerek tétova léptékkel lépett a kabáthoz. Be­nyúlt a zsebbe. Kétszáz forint csúszott a markába. Ám az üres zseb mindent elárult, felbontot­ták a szerződést, Tibit elküldte a mester. Sértődötten vitték haza a szülők, az új környezetet okol­va a történtekért. S HOGY MI SZÜKSÉGE volt a pénzre? Mint gondoljátok, a fiú rég óhajtott szenvedélyének hódolt, galambokat vásárolt a pénzből. Barátaival K. Mihállyal, M. Józseffel és G. Zoltánnal is a galambok iránti rajongás hoz­ta össze. A fiúk csereberéltek, adták-vették a galambokat, sőt M. Jóska A. Imre ismerősével egy udvarra is bemászott három galambért. Tehát az első és má­sodik botlás után jött a többi. A káros szenvedély társat kere­sett. A megmaradt pénzből bele­pillantottak gyöngyöző poharak­ba, mulatókba, kocsmákba jár­tak. A pénz fogyott. Könnyű zsákmány után néztek a fiúk. Elloptak a nyíregyházi erdőgaz­daság telepéről egy kétezer fo­rint értékű benzinmotort... IYI ilyén is az a jó asszony? üic a Kernes ma is a leg­nehezebb és a iegvituiualsuo kérdések egyike. Éz apbul ereu, hogy koronként változik az ember és változnak a szép­ség és jóságidculok, ezen felül egyazon koron belül és egy­azon általánosan elfogadott szépség- és jóságideálon belül is meg lehetnek és megvan­nak az egyéni elképzelések. — Így aztán évezredes a kérdés és amióta a férfiember a mai ér­telemben nősül, újra és újra felteszi magának a kérdést: milyen is a jó asszony? Felel ra. Ki így, ki úgy, mindenki a maga ízlésének, elképzelései­nek megfelelően. Van, aki így:, az asszony legyen szép, legyen csinos, valljon velem egy el­vet, szeressen, ügyesen ossza, be a keresetemet, ne legyen divatbólond, legyen kitartó a rosszban és hűséges a jóban, ne nyulkáijon sóha a zsebembe, legyen gondja a nyakkendőm­re, stoppolja meg a zoknimat, szeresse a munkát... stb. stb. A kialakított eszményképpel aztán ki-ki elindul az életpár­nak való után. Végre talál valakit. Hosz- szabb, rövidebb ismeretség után rájön, hogy a kiválasztott több olyan jótulajdonsággal rendelkezik, amit az esemény­képből kifelejtett, ő a legcsino- sabb a „földön” és a legszebb a „világon". Szerelemre gyűlt iránta, gyorsan dagad az az érzés is, aminek a szerelem csak a virága — a szeretet. — Közben rájön a férfiú arra is, hogy a nagy erények mellett bizony találtatnak kisebb hi­bák, de ezeket megbocsájtja a meglévő erényekért. Olyan ember is akad, aki a kedves jellemében felfedezett hibákat tudomásul sem veszi, önmaga előtt is eltagadja, vagy fel sem fedezi. így lesz aztán előt­te láthatatlan az, ami minden­kinek szemet szúr. Erre azt mondják a kívül álló „józa­nok”, hogy a „szerelem vak”. Az udvarlásból mátkaság, a mátkaságból házasság lesz. Az jfjú ember belép a házaséletbe. Néhány hónap múlva aztán megállapítja, hogy az ő felesé­ge a „legjobb” asszony, párját keresve sem lehet találni, mert á természet miután megalkot­ta, összetörte a formát. Ezek után pedig beszéljünk arról, hogy milyen a jó asz. szony? Itt közlünk egy levelet, ame­lyet mai cikkünk ma egyheti bejelentésére írt egy olvasónk. „Ki a jó asszony? Milyen a jó asszony? E kérdésre csak úgy lehet okos feleletet adni, ha előbb megfelelünk arra a kérdésre, hogy mi a szerelem? Biztosán vannak, akik azt mondják: A szerelem a legne­mesebb emberi érzések egyike, az ember legszemélyibb magán­ügye. Az igazi szerelem sokkal több ennél. A szerelem nem­csak az ember egyik legneme­sebb érzése, de politika is, mert a szerelem a házasság és a család alapja. A házasság­ban pedig gyermek születik és a társadalomnak nem mindegy, hogy a gyermeket — a férfi és nő e természetes kapcsola­tának következményét —- ho­gyan nevelik. A szerelem ezen a ponton a társadalmi kötelss­ségeKkcl van szoios kapcsolat­iam. Tehát csal; az fenet jó Uojzony, aKi szerelemből ment lerjaez es nem traekuoi: P-nzéit, névért, rangért stb.— Énhez még azt is nozza kell tenni, hogy: nem egykönnyen lett szerelmes, mert u tapasz­talat azt mutatja, hogy az iga­zi nagy szüleiemhez nehézsége­ken es sok akadályokon ke­resztül jutnak cl az emberek. Ks csak az ilyen szerelem ad erűt és nyújt számtalan szép­séget a házaséletben. A szerelem — tartsa bármily nagynak is valaki — nem iga­zi szerelem, ha csak a vágya­kon, testi kellemeken alapul, cs hiányzik belőle a férfi és np társadalmi érdekeinek egysége, a közős eszme. Következéskép­pen abból a lányból sem lesz jó asszony, akit szociális és szellemi törekvései, társadalmi érdekei, eszméi, céljai másfelé szólítanak, mint a választott férfi. Az ilyen szerelem nem is lehet tartós, mert csak testi. Az egymásraúnás, az utálat, a hűtlenség cs a válás következik utána. Az emberek többsége előtt ez már ismert. A történelem, az élet számtalan példát muta­tott arra, hogy mire vezet a házasságban a célok különbö­zősége. Sajnos, mégis akadnak, akik már a házasság előtt tudják, hogy nincsenek; meg kapcsolatukban az igazi, tartós szerelemhez szükséges ele­mek, de mégis házasságot köt­nek, meri vonza őket a „nagy név”, a férfi „rangja”, beosz­tásával járó jövedelme, dok­tori, orvosi vagy más cím. Az ilyen házasságból egy idő után mindkét fél kikívánkórtk, mert nem ismerheti meg a boldog­ságot. Abban a házasságban vi­szont, ahol a szerelem a két fél érdekközösségén, elveik egyezőségén alapul, a szerelem munkára, nagy tettekre ösz­tönöz, mindkét embert neme­sebbé teszi, jótékony befolyás­sal van egész életükre. — Az ilyen szerelem képessé teszi az asszonyt és a férjet arra, hogy egymás boldogságáért megszabaduljanak hibáiktól, hiányosságaiktól, igényesebbek­ké váljanak önmagukkal szem­ben s ha kell, mindkét fél meg tudja magát tagadni, sőt lel tudja magát áldozni i3 a másikért. Az ilyen házasság­ban a két ember nemcsak há­zasfél, nemcsak szerelmes, hanem barát is. Ez pedig újabb kötelékeket jelent, mert a ba­rátság nemcsak a közös né^ zeteket és véleményeket fel­tételezi, hanem a kölcsönös se­gítséget, a kölcsönös támoga­tást is a mindennapi életben. Ennek aztán természetes kö­vetkezménye az, hogy az asz- szeny jó: hűséges, munkasze- rctő, figyelmes, segítő, egyen­rangú, stb. Én ebben az írásban a szere­lem legalapvetőbb dolgait em­lítettem, de ezek a legfőbbek. Ezek meglététől vagy hiányától függ az, hogy az asszony jó asszony, a férj jó férj vagy nem. Az apróbb dolgok mind ezekhez az alapvető elvekhez igazodnak. K, András Nyíregyháza.” Mi is az a „Ki mit gyűjt klub" ? Több olvasónk kér­dezte már tőlünk, hogy mi az a „Ki mit gyűjt klub”? A rádióból cs újságok­ból olvastak róla, de eddig még nem tud­ták kideríteni, hogy lényegében mi is az. Most válaszolutiK rá. Tudott dolog, hogy sokféle szenvedély van a világon. A szenvedélyek közt je­lentős a gyűjtőszen­vedély is. Általában mindenki szívesen néz végig egy bélyeggyűj­teményt. A dorogi Jó­zsef Attila Művelődé­si Házban Szepesy Géza tájmúzeum ve­zetőnek támadt az a gondolata, hogy kiál­lításon bemutatja, hogy mi mindent gyűjtenek a dorogiak. A kiállításon bemuta­tásra kerültek a kü­lönféle gyűjtemények: bélyeg-, gyufacimke-, jelvény-, cigaretta-, ex libris-, képeslap-, régipénz-, kitömött madár és más egyéb gyűjtemények. A kiállítás után még egy fél esztendő sem telt el, már külföldön is ismertek lettek a dorogi gyűjtők: meg­alakították a „Ki mit gyűjt klub”-ot. Ma már a világon nagyon sok gyűjtővel leveleznek. Kapnak levelet Szovjetunió­ból, Csehszlovákiá­ból, Luxemburgból. Indiából, Kínából, Ja­pánból, Kanadából, Ausztráliából és sok száz külföldi fagjá vgn a klubnak. A klub kiállításo­kat azóta is rendez. Így például a világon elsőnek rendezte meg az Országos Gyufa­cimke Kiállítást, amely számos külföl­di kiállítója révén bizonyos nemzetközi színezetet is nyert. Most arról tárgyal a klub vezetősége, hogy a gyűjtőknek tegyék lehetővé a gyufacim- kék beszerzését. Aki még többet szeretne tudni a klub munkájáról, vagy ma­ga is gyűjtő, és sze­retne a klub tagja lenni, írjon a klub vezetőjének. (Borz László. . Esztergom, Vorosilov u. 24.) — A napokban készítettem vádiratot ellenük. Rövidesen ta­lálkozunk. Sok mondanivalóm lesz D. T. szüleinek. Sajnos, a szülők úgy akarják tisztára mos­ni a gyermekük bűnét, hogy le­tagadtalak vele a rendőrségen tett vallomását. Még mindig nem jöttek rá, hogy pontosan azért ju­tott fiúk a szégyenpadra, mert nem nevelték igazmondásra, őszinteségre... — NE FELEDKEZZETEK meg vita közben a szenvedély gyöke­reiről és a bűnök indítékairól, okairól sem — fejezte be szinte hivatalos hangon az ügyész, majd az ajtóhoz lépve a jelenlévők meglepetésére egy kis fehér pos­tagalambot röppentett az őszza- matú légben. Csak későbben döbbentek rá, hogy hiszen a ba­rátjuk szenvedélyes galambász... Páll' Géza Színesedik a fák lombja, hulln k mar a levelek. Hűvösek a reggelek és esték. Itt a szüret ideje. Az ősz érkezését reklámozzák már a kirakatok is. A nyári holmik helyébe ősziek kerültek. A kékszinű Balatonon ringó vi­torlások cs a vízben lubickoló emberek és gyermekek helyébe őszi tájat varázsolt a dekoráló dolgozók ecsete. Bámuló, sár­guló falevél került a kirakatba tett szövet­ruhára, pulóverre, ka­bátra, s egyéb áruk­ra. Kállai Károly é$ társai, a Kisker, de­korációs csoportjának: dolgozói ízlésesen ren­dezik az őszi kiraka­tokat. Szemnek tet­sző és az árupropa­gandának jelesen megfelelő a 27-es női konfekció bolt,a 13-as cipőbolt, a 118-as rá­dióbolt, a 15-ös férfi konfekció bolt és töb­bek között az Anyák Boltja kirakata ts. Látszik, hogy a kira­katrendezőknél nem hiányzik a tetszést ki­váltó ötlet és a szor­galom! Egyre több kirakatból kerül ki a nyári, napszívta, fakó holmi, és kerül he­lyükbe az ősz gazdag­ságát, az áruöóségat, bő választékot tanú­sító és a legújabb di­vatot ajánló őszi hol­mi. Búcsúzó fecskék 99 Őszi kirakatok

Next

/
Oldalképek
Tartalom