Kelet-Magyarország, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-16 / 218. szám

2

KELETM AGY ARUKSZAt:

1958. SZEPTEMBER 16, KEDD

Nagyszerű harcostól búcsúztunk

aptól

arcú

és széltől cserzett parasztok, ráncos arcú, az örökös munkától görnyedt öregasszonyok, íeketebe öltözött iiatalok vannak itt. Valamennyi arcon komor fájdalom, mély megilletődöttség ült. 3 ezres gyászoló sokaság állja körül Szűcs elvtárs koporsóját Nagy varsány ban. — Eljött a falu apraja, nagyja, eljöttek Kisvarsányból, Gyü- réből, Vásárosnaményból, Aranyosapátiból, Barabásról és még több községből búcsút venni tőle, a harcostól, a kommunistától.

A napfénytől verőfényes utcán ünneplőbe öltözött gyerekek sokasága. Ügy álltak ott. mint az új élet hírnökei, hirdetve: nem dolgozott hiába ez a nagyszerű harcos, ök még nem értik és kicsiny szívük fel sem tudja fogni, milyen nagy veszteség érte a varsányiakat, de valahogy most elmaradt a gyermekes hancúrozás, átragadt rájuk is a felnőttek mély komolysága, fájdalma. Kis vö- rösnyakkendös úttörők virágcsokorral a kezükben, munkásörök fehér kesztyűben, ünneplőbe öltözött szomszédság, mindannyian eljöttek megadni a végtisztességet.

JZ iss Sándor, a helyi pért** szervezet vezetőségi tagja, igazgató tanító búcsúztató szavai utat találtak a szívekhez. A dúsan termő fáról, a kommunisták nagy fájáról be1

!Kövezik az utcákat, modern iskolát építettek, új társulás alakult

szélt, amelyről most lehullott egy gyümölcs.

Tompán verődik a vasutaszenekar dobja, amikor a gyászindulót játszók. Két dolgos, kérges kezét szájára szorítva hangtalanul zokog a koporsó mellett a feleség. Üveges szemekkel nézi a koszorúkat, mellette fia, leányai, unokái, -a gyászoló rokonság, párttagok és Pártonkívüliek tömege. Arcára a fájdalom lávája ült ki, mintha még mindig nem tudta volna' megérteni: egyedül

maradt. De ott a gyászoló sokaság, a barátok nagy tömege, amely hosszú sorban kísérte a harcos koporsóját a párthelyiség elé, mutatja, hogy ha ki is dőlt a nagy tölgy, sok sarjat hagyott. Batxzi elvtárs a párt nevében búcsúztatta az elhunyt harcost. — Olyan elvtársat kísértünk utolsó útjára, aki már 1919-ben harcos szervezője a pártnak, s 1945-ben

<ttt van a roidosi-to bizollsctg- uun az audig elnyomott parasztsággal együtt, üzétosztat- iák a nagybiriOKOt, amely nyomort,< cseieosorsot, Iá iástul va- Kulastg tartó rouotot jelentett a zsellér ember számára. — Alakja eszménykép marad, mert egész életet a haladásért, az igaz ügy szolgálatába állította. Felismerte, hogy a földosztás nem hozza meg a nincstelen parasztság számára a teljes felemelkedést, s ezért elsőként hirdette a szocialista nagyüzemi gazdálKCdás eszméjét, szervezte a szövetkezeti mozgalmat. lV| ég halála előtt is magá- hoz hivatta a párttagokat, termelőszövetkezeti tagokat és óva intette őket: ,,Féltve vigyázzátok a termelőszövetkezetet, mert ez az egyedüli helyes út.”

Most pedig rögök hulltak a koporsóra. Az égen gyászoló felhők suhantak, az alkony csendje öntötte el a kis falut.

Nem szenved többé Szűcs elvtáis, láztól izzó homlokára nem kell, hogy felesége hidegborogatást rakjon, nem nézhetnek többé tűzzel égő sze-, rnébe, de tanításai élnek, fennmaradnak s az a nagy- nagy szeretet, amellyel ő foglalkozott a nincstelenek gondjaival, bajaival élni fog tanítványaiban, élni fog barátai szívében, mindazok szívében, akik utolsó útjára elkísérték.

Zs. M„

Kölese fejlődése a számok tükrében

Tudnivalók a mestervizsgára jelentkezésről

Már írtunk arról, hogy a KIOSZ megyei titkársága létrehozta a mestervizsgáztató bizottságokat, aikik letették a fogadalmat és még e hónapban sor kerül az első vizsgákra. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy sokan nem értették meg a mestervizsgára való jelentkezés fontosságát és annak menetét, — ezért az alábbi tudnivalókat közöljük:

Mestervizsgát csak képesítéshez kötött iparban lehet tenni, szabadiparban nem. Mestervizsgára mind.enki jelentkezhet, aki mesterlevelet akar szerezni, — már működő kisiparosok és olyan segédek, szakmunkások, akik 36 hónapi szakbavágó gyakorlati időt tudnak igazolni.

Mestervizsgát csak az ipar egészéből lehet tenni, résziparból nem. (így például cipőfelsőrész készítő a cipész iparból, a női fodrász a férfifodrászatból is köteles vizsgát tenni.)

Kisiparosra a mestervizsga letétele csak akkor kötelező, ha iparigazolványát 1956 január egy után kapta, és előzetesen nem volt iparigazolványa.

A szakmunkások, ktsz. dolgozók, vagy más területen dolgozók a szakmunkás bizonyítvány megszerzésétől számítva három évi szakmai gyakorlatot kötelesek munkakönyvvel igazolni. A technikai minimum-vizsgalapot szakmai képesítést igazoló okiratként nem fogadhatják el.

A jelentkezés kérvénnyel történik, amit az illetékes szakmában a mestervizsgáztató bizottsághoz kell címezni és a KIOSZ megyei titkárságához kell beadni. A működő kisiparosoknak a kérelemhez kell csatolni ipafigazolványukat (ezt betekintés után azonnal visszaadják), egyéb jelentkezőknek csatolni kell a kérelemhez a szakmunkás bizonyítványt és a munkakönyvét.

Az építőiparban az Építésügyi Minisztérium most dolgozza ki a mestervizsgára vonatkozó rendelkezést, annak megjelenéséig a KIOSZ nem fogad el jelentkezéseket.

A mestervizsga sikeres letétele érdekében a KIOSZ megyei titkársága Nyíregyházán előkészítő tanfolyamokat szervezett. A szakmai tanfolyamon 120 óra keretén belül foglalkoznak az iparral kapcsolatos szakmai és közigazgatási kérdésekkel. Ennek részvételi díja a jelentkezők számától függően kb. 680— 700 forint A másik a közigazgatási tanfolyam, melyen 36 óra , keretében foglalkoznak az iparigazgatási kérdésekkel. Részvételi díj szintén a jelentkezők szá-j mától függően 200—250 forint.} Jelentkezés írásban a KIOSZ J megyei titkárságánál (Nyíregy-Í háza, Dózsa György u. 25. sz.) aj tanfolyam diját jelentkezéskorj kell befizetni. A tanfolyam el-i végzése nem kötelező és nemJ biztosítja a mestervizsga letéte-j lének sikerét, •— hanem csakj elősegíti azt. 3

(Tudósítónktól.)

Ismeretes, hogy a felszabadulás előtt milyen elmaradottságban, szellemi nyomorban éltek a szatmári falvak népei. Nem volt különb a helyzet Kölese községben sem. Az emberek hiába kértek, követeltek, a megye urai nem hallgatták meg panaszukat. Még a mai napig is emlékeznek arra az esetre, amikor az alispán látogatásra sietett Medve volt nyugalmazott főispáífríoz. A falun alig tudott áthajtani, akkora volt a sár, latyak. A mostani Kiss utcában a szekér elakadt és csak nagy üggyel, bajjal, a paraszt portákon áthajtva tudott tovább hajtatni. Ekkor az egyik paraszt a következőket mondta az alispánnak: „Az alispán úr csak egyszer jár erre jó lovaival, mégis elakad. Mi a falu lakosai életen keresztül szenvedünk a sártenger miatt és mégsem képesek segíteni bajunkon.” Az alispán bizony nem sokat adott a paraszt ember megjegyzésére. Figyelmen kívül hagyva tovább hajtatott.

Nos, most 130 ezer forint állami költséggel kikövezik a Kiss utcát. Teljesült a parasztok régi vágya. De ezenkívül sok szám bizonyítja, mennyit fejlődött Kölese a felszabadulás óta. Háromszázötven lakóházból több mint kettőszázat építettek újjá vagy renováltak át. Ebben az esztendőben 110 ezer forintos költséggel — melyből 20 ezer forint a társadalmi munka — bővítik a villanyhálózatot. És ugyancsak 100 ezer forintos költséggel épül fel a szép modern iskola. A kulturális élet fejlődését mutatja a kultúrház is, amelyre büszkék a köícseiek. •— Jelenleg 272 gyermek jár az általános iskola nyolc osztályában és a beiratkozások mutatták, hogy nem az a nép él már itt, amelyik a felszabadulás előtt. — Valamennyi iskolaköteles gyermeket beírattak. Hét nevelő gondoskodik a gyermekek tanításáról, s bizony már ez is kevés, mert tízre volna szükség. A falu lakossága sok segítséget ad., a tanuló ifjúságnak. Ebben az. évben 500 , köbméternyi föld megmozgatásával közel' 100 ezér forint értékű társadalmi munkát végeztek a II. számú iskola udvarának rendbehozására. Dg. jó munkát végeztek a pedagógusok is Oláh Gyula igazgató vezetésével. ’ '

A tanácsülések rendszeresek és látogatottak. A falu dolgozóparasztsága aktívan segít. — A szeptember 11-én megtartott tanácsülésen a tanácstagok túlnyomó többsége megjelent,- ahol' részletesen megtárgyalták az őszi' munkákra való felkészülést. -»• Értékelték az adótervek teljesítését is. Megállapították, hogy a

III. negyedévi tervet a falu 1Ó1.4T százalékra teljesítettte. Ebben nagy része van a tanácsi dolgozók munkáján kívül az állandó bizottságnak és annak elnökének: Császár Józsefnek,' aki

rendszeresen beszélget az emberekkel és nem restell szólni az elmaradóknak.

A fejlődést bizonyítja az is, hogy egyre több dolgozó paraszt érti meg az összefogás jelentő-; ségét. Ezen a tanácsülésen jelentette be Máté Ferenc mezőgazdasági felügyelő, hogy 10 család 20 hold földön vízgazdálkodási társulást alakított. Ha kezdeti is ez a siker, mégis eredmény; s mint az érdeklődés mutatja, ' egyre több lesz azoknak a del- ' gozó parasztoknak a száma, akik követik az ..úttörők példáját. Szó volt a termelőszövetke- . zet munkájáról is. Annak ellenére, hogy nem a. legjobban fizettek a kalászosok, ■ a; téész tag-, sága bizalommal tekint a zárszámadás •• élé, és' kb. 50 -föáintra . számítanak munkaegységenként. !

Néhány; tépy ez 'csupán, de a , néhány; szám 1$ mqtaffe. K.ölcse [ :sokat fejlődött;

Séilvási Lájos

Fehérgyarmat, JT.

T

.......... ’ jogi előadó,.

JEGYZETEK

a mezőgazdasági kiállításról

Nagy látogatottságnak örvend a Német Demokratikus Köztársaság pavilonja.

t int istán Pál elmerengve nézte a kiállítás hatalmas csarnokait, a zászlókkal ékesített épületeket. Sokáig állt a mezőgazdasági gépek mellett. Nézte az újabbnál újabb típusú masinákat, amelyek az emberi munkát könnyítik. Nem tudott egyhelyben sokáig maradni. Keresett valakit. Ismerősöket, akikkel szót válthatna.

Mikor meglátta az ópályi gazdaság borzderes növendékmarháival foglalatoskodó Rácz Sándort és Juhász Józsefet, felvidult. Jólesett falubelit, ismerőst látni, szomszédokkal találkozni a niQj embertömegben, a szédületes forgalomban, zajban. Szeme a növendékmarhák feje fölött elhelyezett táblára csúszott. Néhány pillanatig nézte azokat.

— Dijat nyeltetek? — kérdez'e Rázz Sándortól.

— Azt. Mégpedig nem is egyet

— kettőt.

Firnlstán Pál elismerően bő Ivatott, majd alaposabban megnézte a borzderes üszőket, bika kát.

— Ez itt — mutatott Juhász József egy borzderes növendékbikára— a „Dongók Még két éves sincs és 510 kilót nyom. i : anyja pedig 6718 k:ló telet adó égii évben 3—8 százalékos zsí. - tartalommal. Első dijat ny-r.

— simogatta végig a növendék, apaállatot.

— Szép jószág — dicsérte rir- nistán.

— Van még szebb is —mondta Rá ez, s intett, hogy lépjen közelebb a „Rizikó'--hoz. Nem más ez a „Rizikó", mint az első díjai nyert borzderes üsző, amelynek, szomszédságában csendesen kérődzőit „Léva", a második díjas üsző.

Firnistán simogatta a leli alakú jószágokat. Elismerésül mélyet sóhajtott.

— Otthol is láttam már őket, de csak most látom igazán hogy milyen szépek — mutatott az egymás mellett sorakozó tizenkét növendékmarhára.

Juhász József a borzderesek adatait ismertető táblák fölé mutatott.

— Tenyésztési első díjat nyertünk a kiállításra felhozott tizenkét borzderes növendékkel — mondta, majd kezet nyújtva egymásnak, búcsúztak.

Sok nézője akadt már az első napokban is az ópályí tangazdaság borzdereseinek, s az érdeklődés bizonyára tovább tart.

Gvurjun Julios nagycser- leeszi li holdas középpír,ászt kíváncsian nézte a Sárvári Álla mi Gazdaság 572 kilós fehérhússertését. Szemével méregette hosszát, magasságát.

— Olyan ez, mint egy borjú

— mondta szomszédjának.

— Te tudnál-e ilyet nevelni?

— kérdezte utitársa.

A gazda mosolygott. Kalapját kopaszodó fején hátra tolta.

— Nekem is van szép kocám. 180 kilót nyom. Most van alatta

yolc malac. Ilyet azoznban még

nem láttam és nem is neveltem.

Mégegyszer végigmérte szemével a közel hatmázsás sertést, majd a mezőgazdasági gépek felé vették útjukat.

— Hát ez miféle alkalmatosság — érdeklődött Gyurján, sr kíváncsian fürkészett egy újtí- pusú gépet.

— Burgonyaszedő — mondta a másik.

Gyurján közelebb lépett a géphez.

— Jó lenne nekünk —mondta. — Alakítanánk egy burgonyatermelő szakcsoportot, s ezzel —. mutatott a gépre — könnyebben boldogulnánk ilyenkor, burgonyaszüret idején.

Homloka ráncba ugrott, a kalapot szemére húzta. Látszott az arcán, a szemében csillogó fényből: megszerette a gépet, ezt a legújabb típusú magyar burgonyaszedőt. i ' "

— Igaz — folytatta —, úgy lenne jó, ha nemcsak a burgonya felásásban fogna össze a szakcsoport, hanem utána is. Éz a gép könnyen felássa. de ezután jön az időtöltés: az összeszedés, Ha közösen végeznénk az össze- szedést is, akkor gyorsan menne a munka.

Ismét megkerülte a gépet,

simogatta szemével, s gondolatban már vélni látta,

amint éppen a Nagycserkesz, cigánybokori gazdák földjén feltűnik a masina, s nyomában arany - lóan borul ki a földből a burgonya.

N. T.