Kelet-Magyarország, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-30 / 230. szám

\95S. szeptember 30, kedd & ELETM A G V A RORSZ A G S „Igen^-É kapott De Gaulle összefoglaló helyzetjelentés a franciaországi népszavazásról PÁRIZS (MTI) Vasárnap Franciaországban, az algériai nagyvárosokban, az afrikai gyar­mati területeken és a francia me­gyék jogállásával rendelkező Gu­adeloupe, Martinique, Réunion szigeteken és a Francia-Guienná- ban megtartották a népszavazást. Franciaországban — az első je­lentések szerint — rendkívül nagy érdeklődés mutatkozott meg a népszavazás iránt, számos város­ban, így Marseille- ben, Le Hav- re-ban, már a délutáni órákban meghaladta a szavazók száma a legutóbbi képvissiőválsztáson az urnák elé járult választók szá­mát. A szavazás Franciaországban, mind Párizsban, mind a vidéken különösebb incidens nélkül zajlott le. A népszavazás napjának nyu galma ellentétben áll az utóbbi napok szenvedélyes hangulatával, amikoris a szélső jobboldali ele­mek megsokszorozták támadásai­kat, merényleteiket a demokrati­kus pártok helyiségei, a kommu­nisták és különféle demokratikus szervezetek tagjai ellen. I francia népszavazás anyaországi eredményei PÁRIZS (TASSZ): A fran­cia belügyminisztérium kiadta az új francia alkotmányról tartott népszavazás anyaországi végleges eredményeit. A közlemény szerint a válasz­tói névjegyzékben 26,606.948 sze­mély szerepelt. A szavazásban 22,595,703 személy vett részt, va­gyis a választójoggal rendelkezők 84.9 százaléka. Az új alkotmányra 17,666.828 személy szavazott, vagyis a szavazók 79.25 százaléka. Az tij alkotmány ellen leadott szavazatok száma 4,624.475, vagyis 20.75 százalék. Ilyenformán a De Gaulle-kor- mány Franciaországban megkap­ta a jóváhagyást az általa kidol­gozott alkotmánytervezetre. A f.eltevések szerint az új alkot­mányt október 5-én hirdetik ki hivatalosan és teszik közzé a kor­mány hivatalos lapjában. A ki­hirdetés pillanatától kezdve a kormány az új alkotmány alapján négy hónapi időszakra rendkívül széleskörű felhatalmazást kap. Az alkotmány 91. cikkelye szerint „az alkotmányban előirányzott köztársasági intézményeket az al­kotmány hatálybalépésétől számí­tott négy hónapon belül létre kell hozni.” Az alkotmány 92. cikke­lye értelmében a kormánynak jo­ga lesz „törvényerejű rendelete­ket kiadni az új hatalmi szervek létrehozása céljából. A kormány dolgozza ki és erősítse meg a rö­videsen megtartandó parlamenti választásokhoz szükséges válasz­tási törvényt." Ezenkívül „megte­heti” azokat az intézkedéseket, amelyeket az ország életében szükségesnek vél „az állampolgá­rok megvédésére és a szabadság biztosítására.” Ilyenformán a rendkívüli felha­talmazás mérve teljesen az emlí­tett cikkelyek értelmezésétől függ. Etienne Fajon, a Francia Kom­munista Párt Központi Bizottsá­ga Politikai Bizottságának tagja a népszavazás francia anyaor­szágbeli eredményét kommentál­va az Humanitében megállapítja: „A nemzet élenjáró erői ne­met mondtak a diktatúrára. Híd épül az Amu-Darján A munkásosztály többsége pártja felhívására válaszolva megmutatta azt az utat, amely megfelel a nemzet érdekei­nek, ismét bebizonyította, hogy ellenáll a fasiszták ter­veinek. Számos esetben a köztársaság hívei — szocialisták, radikálisok, katolikusok szintén csatlakoztak szavazataikkal a kommunista vá­lasztók szavazataihoz.” - Fajon a továbbiakban megálla­pítja, hogy a francia demokra­táknak nem sikerült győzelmet aratniok a szabadságért vívott harcban. „De Gaulle megkapta az igent, amelyet annyira köve­telt — írja Fajon. — A de­magógia és a széthúzás segít­ségével kapta meg, mely meg­akadályozta a demokratikus erők összefogását, hamis irányba terelte a dolgozók és a kispolgárság egy részét.” Fajon hangsúlyozza: „Nem sza­bad tagadni, hogy ilyenformán komoly helyzet alakult ki.” „A köztársaságellenes alkotmány ve­szedelmes és korlátlan hatalom­mal ruházza fel a diktátort. Arra irányul, hogy megkösse a népnek és demokratikus szervezeteinek kezét, utat nyit a fasizmus felé és kedvező a fasiszta fegyveres csoportok bűnös akciói szá­mára. Gyorslista az V. és VI. Békekölcsön vasárnapi húzásáréi (Folytatás a 4. oldalról.) Sorozat Szám Nyeremény 72.457 01—50 200 72.458 01—50 200 72.483 01—50 200 72.515 01—50 500 72.608 01—50 200 72.629 01—50 200 72.641 01—50 200 72.646 01—50 200 72.888 01—50 200 73.004 01—50 200 73.150 01—50 200 73.242 01—50 200 73.264 01—50 200 73.577 01—50 200 73.646 73.819 01—50 01—50 200 200 74.138 01—50 500 74.160 01—50 200 74.183 01—50 200 74.239 01—50 200 74.394 01—50 200 74.590 01—50 200 74.667 01—50 200 74.764 01—50 200 74.767 01—50 200 74.970 01—50 200 74.983 01—50 200 75.259 01—50 200 75.350 01—50 500 75.453 01—50 500 75.567 01—50 200 75.579 01—50 200 75.614 01—50 200 75.670 01—50 200 75.771 01—50 200 76.007 01—50 200 • 76.109 01—50 200 76.151 01—50 300 76.234 01—50 200 76.261 01—50 200 76.479 01—50 200 76.542 01—50 200 76.639 01—50 200 76.641 01—50 200 76.721 01—50 200 76.848 01—50 200 76.870 01—50 200 76.887 01—50 200 77.141 77.144 01—50 01—50 200 200 Sorozat Szám Nyeremény 76.164 01—50 200 77.172 01—50 ,200 77.260 01—50 200 77.488 01—50 200 77.821 49 5.000 77.821 01—50 200 77.834 01—50 200 77.899 01—50 200 78.003 01—50 200 78.418 01—50 500 78.594 01—50 200 78.782 01—50 200 78.816 01—50 200 78.875 01—50 200 78.896 01—50 200 78.957 01—50 200 79.027 01—50 200 79.054 01—50 200 79.125 01—50 200 79.332 01—50 200 79.357 01—50 200 79.364 01—50 200 79.366 01—50 200 79.543 29 50.000 79.543 01—50 200 79.576 01—50 200 79.585 01—50 200 79.680 01—50 200 79.703 01—50 500 79.896 01—50 200 79.930 01—50 200 79.948 01—50 200 79.965 01—50 200 Az Ötödik Békekölcsönt tizen­egy, a Hatodik Békekölcsönt tizenhat osztályban bocsátották ki, így a jegyzékben feltüntetett so- rozatszámokhoz tartozó összes köt­vények — a százezer forintos fő-1 nyeremény kivételével — mind a tizenegy, illetve mind a tizenhat osztályban nyertek. A fenti két gyorslista közvetlen nül a húzás után készült, ezért az esetleges számhibákért felelőssé­get nem vállalunk! Az Első, az ötödik és a Hatodik Békekölcsön kisorsolt nyeremé­nyeit október 2-ától fizetik az Or­szágos Takarékpénztár fiókjaiban és a postahivatalokban. Szovjet mérnökök elkészítették az Amu-Darján épülő híd ter­vét. A híd 782 méter hosszú lesz. Szerkezetét vasbetonból készítik. A két vasbetonpilléren 70 méteres hídív nyugszik majd. A pillérek súlya egyenként 500 tonna. Az építkezés érdekessége ,hogy a pillé­reket a parton készítik el és úszódarukkal helyezik a vízbe. Nagy munkát igényel a partok kidolgozása is. Itt alkalmazzák a Szovjetunióban először a vasbetonból és aszfaltbetonból készült úgy­nevezett „matracokat”, amelyeket a part falában helyeznek el. Elő­reláthatólag 25.000 köbméter vasbetont használnak majd fel és 270.000 köbméter földet mozgatnak meg. Az Amu-Darján épülő híd nemcsak Nyugat-Üzbekisztán gazda­sági fejlődését segíti, hanem önmagában is érdekes építészeti akotás lesz. Beszterce nyerte a lermelőszüvetkezeti bajnokságot De Gaulle felhasználja majd az új alkotmányt az algériai ’ háború fokozására is. Ebben a tekintet­ben Algériában támaszkodni fog a Sálán és Massu által rendezett népszavazás tragikomédiájára is” Fajon befejezésül rámutat arra hogy az összes demokratikus erőknek össze kell fogniok a megnövekedett fasiszta veszéllyel szemben. A nyíregyházi járás termelőszö­vetkezeti labdarúgó-bajnokságá­ban hét csapat szerepel. Sportsze­rűségben különösen kitűnt a kó- taji Vörös Október együttese. Nem igyekeztek idegen játéko­sokkal növelni esélyeiket (máshol előfordult ilyen). Szép, sportszerű játékukért dicséret illeti a Vörös Október játékosait. Ez volt a tsz-bajnoks'g végeredménye: az első helyen Beszterec végzett. Hát mérkőzésből hármat nyert. Két döntetlent ért el és egy vereséget szenvedett. Nyolc pontot szerzett. Második Kótaj hét ponttal. 3, Ibrányi Dózsa, 4. Tíszateleki Bé­ke, 5. Vasmegyeri Micsurin, 6. Demecseri Dimitrov egyaránt 6-6 ponttal. A Tíszateleki Vörös Ok­tóber csapata három pontot szer­zett. Gustav Bares: A müncheni egyezmény tettesei Történelmi visszapillantás (111. rész) A kritikus 1938. év elején az agrár­párt a kormányba akarta juttatni Hen- leint; csak a népi ellenállás hatalmas hul­láma akadályozta meg e terv keresztülvi­telét. A prágai német követ jelentései bi­zonyítják, hogy Borán, az agrárpárt el­nöke (a München utáni miniszterelnök) titkos kapcsolatokat tartott fenn Hitler képviselőivel, állandóan tájékoztatta a belső helyzetről és annak érdekében dol­gozott, hogy Csehszlovákia a harmadik bi­rodalom ölébe hulljon. Tüntetést rende­zett a „Birodalommal való jóviszony mel­lett” — vagyis Hitler követeléseinek elfo­gadásáért. A reakció hangsúlyozta, hogy minden áron el kell kerülni a konfliktust a fasiszta Németországgal; nem azért hir­dette ezt, mintha Csehszlovákia oly gyen­ge lett volna, hanem azért, mert a véde­kezésnek a népre, külpolitikailag pedig a Szovjetunióra kellett volna támaszkodnia. Egy nagybirtokos agrár-nemes felmutatta a parlamentben degeszre tömött pénztár­cáját, és cinikusan kijelentette: „Ha a bolsevikok jönnek, akkor ezt elveszik tő­lünk; de Hitler legalább ezt meghagyja.” Végül azonban bebizonyosodott, hogy ez is elég vigasztalás, mert Hitler nem volt tekintettel régebbi segítőire. Az a remé­nyük sem teljesedett, hogy „nem lesz rosszabb, mint az osztrák uralom idején volt." Ezek a kapitalista osztá'yérdekek dolgoztak Hitler terveinek keresztül vite­léért. A fennmaradt dokumentumok bizo­nyítják, hogy a Preiss—Beran—Hodza triumvirátus (a nagytőke és az agrárpárt) lelkesen dolgozott az ország védelmének meghiúsításáért és megadásért. A , meg­rendelt ultimátum” sötét ügye éppen e hazaáruló triumvirátus tárgyalásaival és machinációival függ össze, Jellemző azonban az akkori helyzetre, hogy a reakciónak a kulisszák mögött, titokban kellett tartania összeesküvését, nem vallhatta be nyíltan terveit: ahhoz gyenge volt, hogy a nép hata'mas hazafias frontjával szemben nyíltan kersztülvigye akaratát. Ennek bizonyítéka az is, hogy amikor a Hodza-kormány az angol-francia ultimátum után elfogadta a berchtesga- deni feltételeket, az általános sztrájk és a hatalmas tüntetések azonnal e’söpörték. A nép nem akarta magát megadni nem akarta elfogadni a fasiszta jármot és a nemzet rabszolgaságba döntését. Mérhetetlen történelmi felelősség sú- lyosodott Benes akkori köztársasági el­nök, valamint polgári és kispolgári de­mokratikus táborának vállaira. Ebbe a táborba tartoztak a szocialista kormány­pártok (a csehszlovák és német szociálde­mokrácia, a csehszlovák nemzeti szocia­listák, a cseh katolikus párt és néhány más polgári párt kisebb csoportjai). Benes többször hangoztatta, hogy sosem kapitu­lál, sosem adja ki Csehszlovákiát Hitler­nek. Ez a pozíció igen erős lett volna, mert aktívan támogatta a nép; a kommu­nista párt minden erejét megfeszítve tá­mogatott és segített minden intézkedést, amely a szabadság megvédését szolgálta; a hadsereg jelentős része is a megadás ellen volt. S ez a pozíció külpolitikai szempontból is erős volt, elsősorban azért, mert a Szovjetunió nyíltan kiállt a fenye­getett Csehszlovákia mellett, s kész volt segítségére sietni. De Nyugat felé sem volt reménytelen a helyzet: az angol és francia „müncheni kormánynak” súlyos harcokat kellett folytatnia a közvélemény­nyel szemben, amely „Hitler bákitgetésé- nek politikájával" szemben foglalt állást. S az egész „békítgető” politikának az volt a feltétele, hogy Csehszlovákiával úgy le­hessen bánni, mint engedelmes vazallus­sal, mint a nemzetközi öszeesküvés néma bábjával. Csehszlovákia határozott állás­foglalása tehát — előbb '.agy utóbb — csődbe juttathatta volna ezt a politikát. Benes azonban nem helyezkedett erre az álláspontra. A döntő pillanatokban az osztály kapcsolatok mutattak számára irányt, amelyek a cseh reakcióval és a nyugati hatalmak, Franciaország és Ang lia iránti engedelmességével kötötté.: össze. Chamberlain és Hitler berchtesga- deni találkozásától kezdve Benes lényegé­ben a kapituláció felé irányította az állam hajóját. Bár a nép előtt távolról sem kompromittálta magát annyira, mint a nyílt reakciós összeesküvők és hazaárulók, történelmi felelőssége mégis a legnagyobb volt. A polgári demokrácia összeomlott, amint szembekerült az egész népre lesel­kedő halálos veszéllyel. Ezek voltak a „belső erők”, amelyek segítették keresztül vinni a müncheni ka­pitulációt. Az ellentétes erők az országon belüli népi ellenállás és hősi elhatározás erői nagyobbak voltak. A kommunista párt, amely 1936. évi VII. kongresszusán a köztársaság Hitler elleni védelme mel­lett tört lándzsát, gigantikus erőfeszíté­seket tett, hogy egységbe fogja a demok­ratikus hazafias frontot és megszervezze a védelmi erőket. A müncheni ultimátum perceiben azonban elhullott valamennyi ■ más táborba tartozó szövetségese, a párt átmenetileg egyedül maradt határozott ellenállásával. Csehszlovákia csak a hit­leri követelések érdekében történt aktív angol és francia beavatkozás nyomására adta meg magát. •k Érthető, hogy a csehszlovák nép mindjárt a felszabadulás után. 1945-ben hozzálátott a nemzeti tragédiát okozó belső erők felszámolásához. A nemzeti és demokratikus forradalom első intézkedése a fasiszta megszálló rendszer reakciós tá­maszainak megdöntésére, a német árulók és kollaboránsok vagyonának elkobzására irányult. A legfontosabb további lépés a bankok, biztosító intézetek és ipari válla­ltok államosítása, aföldreform megvaló­sítása volt. Csehszlovákia népe nem hagy­hatta meg a burzsoáziának sem politikai, sem gazdasági vezető szerepét — hiszen a burzsoázia éppen osztályhelyzetével és osztályérdekeivel vállalt részt a müncheni kapituláció bűnében. Megvalósult a népi demokratikus rendszer, megkezdődött a szocialista társadalom felépítése, amely­ben nem találhatnak többé támaszra a müncheni erők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom