Kelet-Magyarország, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-27 / 228. szám

2

KELFTMAGYARORSZÁG

1958. szeptember 27. szombat

Az Elnöki Tanács és a Minisztertanács beszámolói

az országgyűlés előtt

kos urak, volt főszolgabírók, cssnd- őrök. És az ellenforradalom győzelmének másnapján már helyükön ültek volna a főispánok. A kereskedelemben, az iparban elkezdődött volna az osztozkodás, és a régi gyárigazgatók, a bankárok beültek volna régi helyükre. Nem mondom, hogy ez az új honfoglalás minden nehézség nélkül ment volna végbe. A munkások biztosan sok helyen felzen- dültek volna, és a parasztok megfogják a vasvilla nyelét. Ds az országba egyre több fegyver, imperialista és fasiszta zsoldos áradt volna Nyugatról és — amint mondani szokták — a „törvényes kormány kérésére“ megjelentek volna az amerikai csapatok. Pontosan úgy, ahogyan most Libanonban történt, ahogyan Jordániába elmentek az angolok.

— De erre a próbatételre mégse került sor, mert a forradalmi munkás-paraszt kormány kérésére segítségünkre jöttek a szovjet csapatok.

Dobi István a továbbiakban arról szólt, milyen volt a dolgozó osztályok sorsa a kapitalizmus, a Horthy-rendszer idején, majd így folytatta:

— Hiába zárták le Iforthyék szinte légmentesen a keleti határt. Magyarországon nem ok nélkül volt már 1919-ben proletárforradalom. pro Cváiuiktatma. A 20-as évek fehérterrorista üldöztetései, a 30-as évek nyomorúsága közben a magyar munkás és agrárproletár, de még a föld tulajdonos parasztok jóré6ze is keletről, a Szovjetuniótól várta sorsa jobbra- fordulását.

A magyar nép Szovjetunió iránti barátságának és bizalmának alapja

— 1945-ben a szovjet csapatok

felszabadították Magyarországot a fasiszta uralom alól. Megtörtént a földosztás, levették a nép nyakáról a legterhesebb igát, a nagybirtokrendszert. Azután elkezdődött egy folyamat, amelynek során népi tulajdonba került a pénzügyi szervezet, az ipar, a kereskedelem és megindult a falu szocialista átalakulása. Ennek legegészségesebb központjai — érthetően — a régi uradalmi gazdasági központok, ahol a múltban a legnagyobb volt a nyomor, és ahol évről évre szinte forintról forintra le tudják mérni az emberek: mit változott az életük,

mennyit emelkedett az életszínvonaluk a szocializmusban. Nagyot változott,

de a nagyüzemi mezőgazdaság szövetkezeti egységei túlterjednek az egykori uradalmi központokon és a falvakban a jó szövetkezetek tagságának életszínvonala már magasabb, mint a 12—14 holdas közép- parasztoké.

— Ez az alapja a magyar dolgozó nép barátságának és bizalmának a szovjet hatalom és a szovjet ember iránt.

— A szovjet—magyar barátságot sok pénzzel, árulók beszervezésével, hazug hírveréssel, időre- órára meg lehet zavarni, mint ahogy 1956 októberében történt, de

semmiféle erőszak nem fogja tudni soha megsemmisíteni a magyar dolgozó milliókban azt a tudatot, hogy sok évszázados nyomorgás után a Szovjetunió segítségével értek el egy felszabadult és szebb életet és ezért semmiféle propagandafogással nem lehet megrontani, vagy éppen kettészakítani a magyar-szovjet barátságot.

Ezek azok a dolgok, amelyeket érdemes volna a nyugatiaknak is tudomásul venniük. Sok pénzt költöttek árulókra, felforgatásra. és mégis elvesztették a csatát.

Elkövetkezett az óra, amikor Nyugatnak és eisosoroan az Egyesült Államoknak , szépen kellett volna vesztenie“.

Sajnos, nem ez történt, miután az ellenforradalom már elbukott, majdnem kétszázezer embert a legeszeveszettebb propagandafogásokkal rávettek, hogy hagyja el hazáját, menjen Nyugatra, ott majd megtalálja a maga paradicsomát. Ezeknek egy részét nem sajnáljuk. Ebben a csoportban lehettek talán húszezren is mindenféle börtöntöltelék, rabló, gyilkos, tolvaj, bandita. Mint szabadsághősöket ünnepelték őket, ők futottak ki elsőnek az országból — volt mitől tartaniuk —, ők aratták le odakint az első „paradicsomtermést“. Azóta pedig rabolnak, ölnek, betörnek, garázdálkodnak odakint és egyik nyugati börtönből a másikba hányódnak. Az újságok most már nem igen mondják őket szabadsághősöknek. Mondom, értük nem kár. De sajnáljuk a fiatalokat, akiknek a kalandvágyát használták ki, és most szemétdombra vetik őket. És sajnáljuk a sok megtévesztett szerencsétlent, akivel most már legfeljebb a különböző jótékonysági intézmények foglalkoznak. Itthon dolgoztak, odakint jó, ha kapnak egy levest a népkonyhán, de a;Va még most is vigyáznak, hogy visszatartsák őket a hazatéréstől. Még mindig börtönnel, Szibériával rémitgetik őket. f

Az Egyesült Államok nem nyugszik bele magyarországi kudarcaiba

Dobi István a következőkben arról beszélt, hogy az Egyesült Államok kémeket küldött Magyarországra, és követségi tisztviselői néhányát kémkedésen tet- tenérték.

— A magyar kormány emiatt kénytelen volt jegyzéket küldeni az Egyesült Államok kormányának az ellenünk irányuló e lensá- ges propaganda, a kémtevékenység, a megkülönböztető politika elleni tiltakozásul. Az Egyesült Államok külpolitikájának vezetői

elhatározták, hogy a világháború szakadékénak szélén fogják táncoltatni a világot és ebből nekünk — ha már a Nyugatról ösztönzött és támogatott októberi ellenforradalom elbukott — a kémek jutnak, durva sajtó- és rádiótámadások, az amerikai szavazógépezet működtetése Magyarország ellen az Egyesült Nemzetek Szervezetében, és a Különböző korlátozások Amerika es Magyarország gazdasági és szellemi érintkezésének útjain.

— És mert az októberi ellen- forradalomban érdekelt nagykapitalizmus karjai messzire nyúlnak, rágalmakat és otromba támadáso. kát kapunk a svájci és a francia sajtóban, és végül Bernben és Párizsban fegyveres terroristák ellen kénytelenek védekezni diplomatáink.

Az Elnöki Tanács elnöke befejezésül a magyar dolgozóknak aa ellenforradalom után elért eredményeiről szólott. Gazdasági csodának, vagy politikai csodának nevezzék, mindég}-: Magyarország az ellenforradalmi lázadás és rombolás után néhány hónap alatt talpraállt — mondotta. — Ez csak azért volt lehetséges mert

a katonai segítség után példátlan arányú gazdasági támogatást is kaptunk a Szovjetuniótól és mellénk állt minden anyagi és politikai segítségével az egész szocialista tábor.

— Legyen történelmi tanúja ez az országgyűlés annak, hogy a táboron belül ez a kis magyar nép az ellenforradalmat követő időkben milyen páratlan szorgalommal és minden képességének összefogásával állt a párt és a kormány mögé, s így érte el 1957 és 1958 szép termelési eredményeit.

— A párt 1956. november 4-én talpraállt és bámulatosan rövid idő alatt újjászervezte sorait, mozgósítani tudta az építkezéshez a két nagy történelmi osztályt — mert mi ezeket számítjuk történelmi osztálynak — a munkásságot és a dolgozó parasztokat. A forradalmi munkás-paraszt kormány előbb Kádár János, majd Münnich Ferenc elnökletével vezette és szervezte a munkát, amihez azután hónapról, hónapra több segítséget tudott adni az országgyűlés és az Elnöki Tanács.

— Két esztendeje sincs, hogy egész szocialista épílésünk mi lden eredménye veszélyben forgott. Most elégedetten tekinthetünk vissza a megtett útra. A proletárdiktatúra erős, a népi hatalom minden intézménye megszilárdult. A szocialista építés következő szakaszában nagy feladatok várnak ránk, de az ellenforradalom leverése óta eltelt idő teljesítményei párinak, kormánynak, vezetőknek és egyszerű dolgozó embereknek biztatást és bátorítást adnak a további erőfeszítésekhez.

Az Elnöki Tanács elnökének beszámolója után dr. Münnich Ferenc elvtárs, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke emel-, kedett szólásra, hogy elmondja a Minisztertanács beszámolóját.

Dr. Münnich Ferenc elvtárs beszéde

— Az 1958, januári ülésszak óta, amióta az országgyűlés bizalmából végzem a Minisztertanács elnökének funkcióját, sok minden történt hazánkban — kozdte beszédét dr. Münnich Ferenc elvtárs. Szorgos hétköznapok 8 hónapja van mögöttünk. Ezalatt a nyolc hónap alatt népünk jelentős lépésekkel haladt e'őre hazánk felvirágoztatása útján.

— Ebben az időszakban végérvényesen megszilárdult és megerősödött a Magyar Nép- köztársaság állami és társadalmi rendje. A kormány jelentheti, hogy népi demokráciánkban eleven, lüktető politikai élet folyik, az emberek alkotókedve megnőtt és kisebb nehézségeket leszámítva minden okunk megvan, hogy bizakodással tekintsünk a jövőbe.

A Minisztertanács elnöke ezután részletesen ismertette az ország politikai helyzetét.

— Napról napra szorosabbá válik a kapcsolat pártunk és kormányunk vezetői, valamint a dolgozó milliók között — mondotta. — A dolgozó tömegek nagy bizalmat táplálnak a párt, pártunk

Központi Bizottsága és kormányunk iránt.

Ennek a bizalomnak legfőbb forrása a tömegeknek az a felismerése, hogy a párt a dolgozó nép érdekeinek szem- előtt tartásával, a dolgozó milliók kívánságainak figyelembe vételével vezeti a nagy ország- építő munkát, amely a szocializmus győzelméhez visz el bennünket.

— A marxista-leninista párt irányításával, a tehetséges és szor(Folytatá* a 3. oldalon.)

— Nemcsak világméretekben, hanem kisebb térségekben, egy- egy országra leszűkítve folyik a harc és ehhez az imperialista hatalmaknak kint. a nagyvilágban felhasználható ügynökökre és helyi szövetségesekre is szükségük van. Az ügynöki gárdát Magyar- országról megkapták a politikai szökevények első csoportjában, Nagy Ferencben, Varga Bélában és társaikban. De az Egyesült Államok már előbb is felhasználta Eckhardt Tibort, Fábián Bélát és másokat, akik természetesen époly kevéssé szolgáltak ingyen, mint Varga Béla, aki most megint nem tudom hányadszor indul világkörüli útra, hogy — amint írják és mondják — „megmagyarázza a magyar kérdést” különböző országok népeinek.

— Ha az ellenforradalom győzött volna 1956. októberében, világos, hogy ezek az ügynökök — kipróbált és olyan emberek, akikre már sokat költött Amerika — a legelsők között érkeztek volna Nyugat felől hatalomátvételre, s legfeljebb azokkal a nyilas és horthysta tábornokokkal lett volna vitájuk, akik velük együtt, ugyancsak már több, mint egy. évtizede amerikai szolgálatban vannak. A vitáoan persze nem •Nagy Imre, vagy Tildy Zoltán lett volna döntőbíró, hanem valami amerikai követsági titkár vagy ezredes.

— Hogy mi lett volna a nép holnapja, annak a jelei megmutatkoztak abban, hogy a német herceg már jött bauxitért, a csepeli-gyárért, Mindszenty jelentke- zett az egymillió hold szátosztotl egyházi birtokért, és a „történelmi osztályok” földjeiért. Itt is. amott is felbukkantak a nyolcszázholdas, ezer holdas régi földbirto— Ez a Mindszenti,»-’miután elítélték és a nyugati sajtó tele volt állítólagos kínoztatásainak vad történeteivel, ismételten levelet írt nekem. Megírta, hogy sajnálja amit csinált, megbocsáj- tást kért és felajánlotta szolgálatait a rendszernek. Nincs benne félreértés, elvtársak. Ennek a rendszernek.

Úgy gondolom, tisztelt ország- gyűlés, most már, ha lezárjuk az ellenforradalom történetét, helyes volt ezt is elmondani.

Dobi István ezután az ellenforradalom vezéralakjairól, így Ma- léterről, Dudásról beszélt, majd elmondotta, hogy amikor a többpártrendszer bevezetése után politikai gátszakadás történt, Mindszenty alighanem kapott valami utasítást, hogy Adenauer és Fan- fani pártjának mintájára indítsa el a magyar keresztény párt szervezését. Amikor rádióbeszédét elmondta és az 1945-ös püspökkari konferencia határozatára hivatkozott, kaptunk tőle egy támpontot.-A konferencia ugyanis a földkérdéssel kapcsolatban , a történelmi osztályok” tiszteletben tartandó előjogairól beszélt. A pri- más pártja tehát alighanem a régi földbirtokosokra akart támaszkodni. Hogy Habsburg Ottónak milyen szerepe lett volna ebben az alakulásban, nem tudom. Ö közben jelentkezett Washingtonban Szent István koronájáért, de az amerikaiak nem adták ki neki.

Az ellenforradalom és sok minden, ami azóta történt, megmutatta, hogy a nyugatiak mérhetetlen gyűlölettel nézik Magyarország szocialista fejlődését, — folytatta a továbbiakban az Elnöki Tanács elnöke — és ahol ártani tudnak nekünk, ártani próbálnak.

A nyugatiak mérhetetlen gyűlölettel nézik Magyarország szocialista fejlődését

tartsuk nyitva a szemünket

és kezünk ügyében legyen a fegyver...

— Kádárék és jómagam, néhá- nyan, október végén sok erőfeszítést tettünk, hogy a Nagy Irnre- kormány vezetői előtt bizonyítsuk: miközben idebent az Országházban tanácskozik a kormány, odakint véres ellenforradalmi terror tombol, dsak azután derült ki, amikor Dudással tárgyaltak és Maiéterrel szövetséget kötöttek, Királyra rábízták a nemzetőrség szervezését, csak azután derült ki, hogy kétféle nyelven beszélünk.

— A hitvány árulás valami módon találkozott itt vezető pozícióba került rongy emberek mérhetetlen ostobaságával. Újra, meg újra meg kellett őket küllin-kü- lön és együtt kérdezni: . tulajdonképpen mire törekedtek, hova akartok eljutni?“

— El sem tudják képzelni azt a fölényt, azt a gúnyt, amivel az ilyen kérdéseket fogadták. Azt a sejtelmességet, amivel hallgatni tudtak. Egyikük mégis annyira becsült, hogy kioktatott az amerikaiak „mérhetetlen atomfölényéről", amiről neki — így mondt.a — egész pontos számadatok állanak rendelkezésére. No de, ha az atom a következő lépés — kérdeztem —, mi lesz az országgal és a néppel? Fölényesen legyintett. Lehet hogy neki és a családjának volt valami életbiztosítása az atombomba ellen, de akkor már bennünket, mondjuk Kádárt, Münni- chet s ‘másokat, nem igen vett volna be az életbiztosításba.

— Nehéz volt proletárdiktatúráról és szocializmusról beszélni velük, amikor Löwenstein herceggel a magyar bauxit és Csepel kiárusításáról beszélgettek, s ügy várták Mindszenty beszédét, mint valami isteni kinyilatkoztatást.

(Folytatás az 1. oldalról.)

mint hogy tiltakoztam a varsói szerződés felmondása ellen, ahogy éppen módom volt erre nekem.

— És talán több figyelmet kellett volna fordítanom arra is, hogy Nagy Imre egyik barátja és tanácsadója 1954 őszén őrültségnek mondta a szövetkezeti mozgalmat, egy másik barátja 1956 nyarán provokációnak a szövetkezetekkel, s a mezőgazdaság szocialista átépítésével foglalkozó propagandát. Harmadik ba-átja pedig olyan jobboldali kisgazda- pártiakkal keresett kapcsolatokat 1956 szeptemberében, októberében, akikről mint én tudtam, tudta ő is, hogy ellenségei a szocializmusnak.

— Ha ezekről a napokról van szó, talán nem érdektelen azt sem elmondani, hogy a Nagy Imre- korniány megalakulása után az illetékes miniszter, látva a magyarországi uránérc körül kialakult vad és ellenséges propagandahadjáratot, ajánlotta a miniszterelnöknek, hozzák nyilvánosságra sajtóban és rádión keresztül a magyar—szovjet uránszerződést. Lássa a nép, hogy ez a szerződés rendkívül kedvező Magyarország szempontjából. Fűzzenek hozzá magyarázatokat, és hasonlítsák össze az amerikaiak ismert uránszerződéseivel. Nem a miniszter volt az oka. hogy ilyen közlés sem a sajtóban, sem a rádióban nem történt meg.

— A per okmányai, Nagy Imre nyilvánosságra került iratai a legtöbb kérdésre felelnek, amikre 1956. október végén és november legelső napjaiban hiába kerestünk választ. De nem mentenek fel egyikünket sem a kötelesség alól, hogy ezután minden helyzetben és minden időben