Kelet-Magyarország, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-27 / 201. szám

195S. AUGUSZTUS 37, SZERDA KELÉ'l MAU V A KOKSZA G 5 Ügyes asszony Szatmárcseke nagy ünnepe EGY CSOKORBA három do­hánylevelet kell fogni csillag­szerűen úgy, hogy a főborda- végekkel szembekerüljenek. A fonóléc fölött csak egy ujjnyi­nak szabad kilátszani a ko- csányvágekből. Aztár) kímélete­sen kell bánni a dohánnyal, hogy ne törjön, földre ne ke­rüljön! — magyarázza Filkó Istvánne a jóminőségü munka „titkát”. — ötven csomót kell egy póré-lécre fonni..; SOK ÚJ MUNKÄSLÄNY és asszony dolgozik most is a nyír­egyházi Dohánybeváltó és Fer­mentáló Vállalat X-es szárítójá­ban, akiknek jó megíogadniok Filkóné szaktanácsait. Azért van kiírva az üzem falára is, hogy „Tartsuk be a technológiai uta­sításokat”, mert ez fontos köve­telmény, feltétele a jó minőségű munkának, s egyben a több ke­resetnek, ELŐBB JÓL kell megtanulni dolgozni, csak aztán gyorsan! Filkóné is így kezdte és most már bámulatos ügyességgel na­ponta a norma szerinti 450 he­lyett 600, sőt ennél több póré­Amikor 10 óra után a helyi énekkar ajkán felhangzottak a Himnusz hangjai, már zsúfolásig megtelt a szobrot körülvevő kert, ahol valaha Kölcsey lakóháza állott. Gubacsi Miklós KISZ-titkár szavalata után Orosz Ferenc, a megyei pártbizottság titkára, a Hazafias Népfront megyei bizott­ságának elnöke lépett az emel­vényre és mondta el szoboravató beszédét. — Kölcsey Ferenc, a múlt szá­zad első évtizedeinek nagy köl­tője a szatmári dolgozó nép szó­szólója volt — mondotta Orosz Ferenc. — Ma nemcsak itt gyűl­tünk össze, hogy áldozzunk emlé­kének és felavassuk szobrát: ma a rádió és a sajtó útján idsirányul a nemzet figyelme. Szelleme nem halt meg, ma is él. Szocializmust építő magyar népünk megbecsüli azokat, akik munkájukkal segítet­tek elŐKészíteni azt a rendet, amelyben ma1 élünk. Ezután Kölcsey életéről és poli­tikai munkájáról beszélt. — Berki Nándor szobrászmű­vész alkotása a haladás harcos bajnokának arcát örökítette meg szobrán — mondotta végezetül, majd átadta a szobrot Szatmár­cseke községi tanácsának és né­pének Kölcsey azon figyelmezte­tésével: „A haza minden e'őtt”. — Legyen a továbbiakban Köl­csey példája minél élőbb a falu népében és serkentse őket további sikerekre — fejezte be avató be­szédét. Nagy Ernő, a községi tanács titkára vette át a szóbro.t azzal az Ígérettel, hogy Gyulai György ejtőernyős viiágrekorder Nyíregyházán Az MHS megyei elnöksége augusztus 30. és 31-én a nyíregyházi epulotéren keletmagyarországi ejtőernyős bajnokságot rendez. A 'erseny szombaton délután 2 és vasárnap reggel 6 órakor kezdő- lik. A kétnapos versenyen részt vesznek Békéscsaba, Cegléd, Szol­ok, Eger és városunk legjobb ejtőernyős versenyzői. Kiemelkedő seménye lesz a versenynek, hogy Gyulai György ejtőernyős világ- ■ekorder is bemutatja tudását városunkban. Két versenyszámban, az ezer méteres csapat- és a hatszázmé­i ’ eres egyéni számokban, verseny számonként két ugrást hajtanak égre. Megfelelő időjárás esetén a versenyzők kíséletet tesznek az rszágos csúcsok megdöntésére. A csapatverseny győztese az MHS megyei elnökségének ezüst- erlegét nyeri el. Az érdekesnek ígérkező kétnapos vetélkedésre szorgalmasan észülnek megyénk versenyzői. Bár az ejtőernyős ugrás körülmé- yei mostohák, megyénk versenyzői esélyesen indulnak. A kétnapos iadalon Kovács György, Szabó Pál és Kiss József versenyzők kép­Ezután Szabó Pál Kossuth-dí- tjas író, a Hazafias Népfront orszá­gos elnökségének képviselője ^emelkedett szólásra. Elmondotta, ► hogy a legidősebb írónemzedék- [hez tartozik, amelynek sorsát a [ magyar történeleminek egy csomó ►tragikus eseménye határozta meg. SE nemzedék nehéz sorsát nem [tudta volna elviselni, ha nem me- fnckülhetett volna a múlt nagy [költőihez, elsősorban Kölcsey emlő­ikéhez. „Mi magyarok nagyon szeretünk „Nem lehet meghatottság nélkül nézni azt az igyekezetét népünk­nek, hogy nagyjait mennyire be­csüli” — mondotta. Mi sem tudtuk meghatottság nélkül nézni, hogy Cseke népe milyen nagy érdeklődéssel nézte a kiállítás anyagát. Kölcsey síremléke elöli Ha néhány évvel ezelőtt az iro­dalom kutatója és szerelmese be­téved a csekei temetőbe, azzal a szomorú érzéssel távozott onnan, hogy Kölcseyt itt teljesen elfelej­tették. A gyönvö"ű síremlék körül, a költő sírján gaz és dudva lepett el mindent. És most? A síremléket körülkerítették, a nyár legszebb virágai pompáznak a síremlék kö­rül. A párt-, a tömegszervezetek, a szomszéd falvak, a Kölcsey ne­vét viselő nyíregyházi gimnázium azzal a felemelő érzéssel helyezte már le koszorúját és rótta le ke­gyeletét a nagy költő előtt, hogy „Nép, mely dicsőt, nagyot így magasztal, Van abban élni hit, jog és erő.” Szatmárcseke nagy ünnepnapjai­nak délelóttje véget ért. Szóra­koztató kulturális műsor követke­zett délután. A legnagyobb elis- mérést érdemlik azok a párt-, ta­nács és tömegszervek, amelyek­nek segítségével létrejött a szép ünnepély. Elismerés illeti Cseke népét, Nagy Ernő tanácstitkárt, Gubacsi Béla KISZ titkár", Fe­kete Bélánét, a nőtanács elnökét, Penke Lajosné igazgatónőt és vé­gül, de nem utolsósorban Laka­tos József tanárt, a Kölcsey em­lékek leglelkesebb csekei kutató­ját, aki áldozatkész munkával dolgozott azért, hogy a Csukán átutazó láthassa: 23 évig élt itt Kölcsey Ferenc. Hisszük és reméljük, hogy Köl­csey példája serkenti további munkára Cseke népét, Kölcsey szelleme lesz útmutatójuk társa­dalmi rendünk építésében, s e szép nap emlékét és tanítását át­mentik a hétköznapokba és a jövő. ifjúságába. Bochát László tanar. A szobrot körülvevő kert hátte­rében emelkedő házban a nyíregy­házi Kölcsey Leánygimnázium se­öiztatta magát belülről. A leány pedig hagyta. Aztán szövődtek a barátság szálai. Először egy mozi, aztán még egy mozi, utána cukrászda. S egyre többször töltötték együtt a délutánjaikat. Otthon a ma­mának is feltűnt, hogy a kis­lány szívesebben van távol az otthontól, mint azelőtt. Azonban a mama még örült is ennek, hi­szen kell a kislánynak egy kis szórakozás. így ment ez hónapról-hónap- ra. s egy nap Margitka arra esz­mélt, hegy olyan titkot hordoz szíve alatt, amit még a mamá­nak sem mer megmondani. — Másnap, amikor ismét együtt haladtak Péterrel, nekiszegezte a kérdést a férfinak. — Mi lesz akkor, ha egy nap baj történik?-— Milyen baj, kis butám? A férfi jóízűen nevetett és át­ölelte a lány vállát. Margitka odalépett hozzá és alig hallhatóan súgta a fülebe: — Gyerekem lesz, Péter. A férfinek a földbe gyökere­zett a lába. Egy hosszú percig még gondolkozni sem tudott a rémülettől. — No, de ez lehetetlen, angyal­kám! — dadogta végül, habár maga is meg volt győződve róla, hogy igazság, amit a leány mon­dott. . — Más is tud róla? — kér­dezte, miután helyrebillent beiül a lelki egyensúlya, és megfon­tolta a hallottakat. A leány a fejét rázta. — Nem, még senki sem tud. A délután azzal telt el, hogy egy orvosi rendelőben várakoz­tak. Alkonyaikor a sok beteg után Margitkára került a sör, és az orvos jókedvűen, nevetve mondta a diagnózist. — A harmadik hónap végén van, kismama. A leány azt sem tudta, hogyan kerültek az utcára. A férfi még egyszer a lelkére kötötte, hogy a világon senkinek se szóljon róla. A következő héten pedig — kö­zös megbeszélés alapján — a le­ányt a vállalathoz tartozó egyik vidéki üzembe „helyezték ki.” A férfi hetenkint kétszer is meglá­togatta az első hónapokban. Az­tán egyre ritkábban kereste fel. Egy hideg februári napon pe­dig a járási székhely kórházában megszületett Margitka kislánya. Otthon a család, a mama és a két kisebbik nem tudott erről semmit. A leánytól jöttek a leve­lek, sót a pénzküldemények is. Aztán egy nap idézést kapott az édesanya. A bíró-ágon tudta meg, hogy leányának gyermeke szüle­teti és a kisgyermek meghalt. A fiatal ügyész már napok óta tanulmányozta á nyomozó szer­vektől és a bíróságtól kapott adatokat. A tény, a bűncselek­mény meztelenül állt.-ott a fiatal ember előtt. A leányanya, áki félt a családjától, az emberek előítéletétől, párnával megfojtot­ta gyermekét. Aztán orvost hí­vott, hogy a gyermek beteg. A boncolási adatok is fulladást ál­lapítanak még, és ezzel bezárul a kör. A paragrafusok hidegen, tisztán, félre nem érthetően ha­tározzak meg a bűnös sorsát, melyre pecsétet a közeli tárgya­lás tesz majd. A tárgyalás napjáig még hosz- szú idő van hátra. Az ügyész, aki a vádiratot készíti, most az egy­szer-félrerakja a paragrafusokat. Azt szeretné tudni, amiről nem beszélnek a törvények cikkelyei, s bekezdései. Azt szeretné tudni, hogyan jutott ide ez a fiatal leány-anya. S szívével, józan eszével megérti, s tudja, hogy ebben a bűnperben a főbűnös nem Margitka. Nem! Az ő tette csak egy bűnös, elgondolásnak a következménve. A paragrafusok azonban hidegen nevetnek a fiatal ügvész szemébe. Mintha mondanák: a tények, a tém-ek! A tárgyalás napjára azonban a vádirat mégis elkészült. A bíró­ság pedig méltó ítéletet szabott ki a bűnös fejére. S amikor az ítélethozatallal végétért a per. a fiatal ügyész, csikorgó fogakkal ment ki a . teremből Péter pedig, a fiatal, jóképű művezető jó párszáz kilométerre a tárgyalás színhelyétől, ismét számbavette a rábízott üzemrész gépeit, nyersanyagát, készáru­termékeit ...és a lányokat is... Tegnap helyezték az új üzem­be. 40 év a villanyíeíepen Kovács Sanyi, a négy gimnáziumot végzett ifjú tanulónak jelentkezett a villany­telepre. Ennek mzonv már 40 éve! Azóta fó- szerelö lett, éá Sándo- bácsinak szólítják. Amit tanult, színsen adja tovább az uj ge­nerációnak: most is huszonhat tanuló van rábízva, s összesen kö­zel száz ifjú tett se­gédvizsgát a keze alatt. Ezek a fiatalok bizonyára nagy meg­becsüléssel gondolnak a jubileumot ünneplő Kovács Sándorra. Otthonában látogat­tam meg az idős szak­embert. Nem csoda hogy sokan szeretik a kedvessége miatt is Tréfás kedvében ta­láltam. Kétheti sza­badságát otthon tölti cirmos cicáival fog­lalkozva, no meg az évek óla készülő „cső. dagéppei”. Ez egy na­gyobb dobozsze.-uság. amelynek tetején transzformátorocskák, s különböző műszi rek látszanak. Közepén hanglemezjátszó. Meg­tréfált vele. Amikor a . negyven év felől kér­dezősködtem, bekap csolta a gépet. Rönt­genfilm helyettes.teíte a viaszlemezt, ani.re a beszélgetést felvette készülékével. Beszélgetésünk el­árulta egy ízig-/érig szakember szakmáid nak szeretetét. Arra gondoltam közben, hogy mennyi fárado­zás, milyen pontos számítások kellettek ahhoz, hogy a hang­felvevő ée közvetítő gép végre tökéletesen működjön. S ez az ember szórakozásnak tekintette a sokévi munkát! Alkotmányunk ün­nepén kitüntetést ka­pott a vállalattól. Büszke rá. Azt. mond­ja. hogy a jubileumi ünnepségen. amikor az ct körülvevő tanu­lók és munkatársak köszöntötték, úgy érezte, nem volt ered­ménytelen negyven évet a villanytelepen munkában eltölteni, mert \nagy becsülete lett a szakmunkás­nak ! Azt kívánjuk, hogy éljen, dolgozzék soká­ig erőben, jó egészség­ben, s örüljön mun­kája sikereinek! Orosz A lécet is telelőn dohánnyal. Vár­nagy József né és Belus András- né alig győzik kezébe adni a három-három dohánylevelet, olyan szaporán fonja azokat Fil­kóné. ; — A? ország valamennyi X-es szárítójában dolgoztam már, de; ilyen jó munkát végző ügyes! asszonnyal, mint Filkóné, nem; találkoztam! — mondja Szegedi! elvtárs, a szárító telepvezetője. ] — Megérdemli, hogy a do-< hánvfonó asszonyok legűgye-] sebbjének; nevezzük! 3 FILKÓNÉ pedig szerényen] ezt mondja: 3 — Az élüzem-ünnepségen bol-1 dogságot okozott a jutalom/ amit a jó munkáért adtak. —J Örülök a vándorzászlónak is.] Jól esik, hogy meg vannak elé-] gedve a munkámmal. Megte-] szék. ami tőlem telik, hiszen szé-3 gyelném, ha kifogásolnák mun-j kám minőségét. Aztán meg nem] mindegy az sem, hogy a normás teljesítésért 34.40 forintot kapok,] vagy pedig a napi 600 póré-] lécért 50 forinton felül kere-] sek. ] O. A. i Vasárnap, Kölcsey halálánál 120 éves fordulóján avatta fel i nagy költő szobrát és áldozott í múlt század nagy haladó hazafit emlékének Szatmárcseke és Sza- bolcs-Szatmár népe. Az ünnepsá. gén ott voltak a megyei, a járás Orosz rereiic eivlárs beszéde és helyi párt- és tanácsszervek képviselői, a Hazafias Népfront vezetői, eljöttek a környező fal­vakból, a megye székhelyéről igen sokan, és képviseltették magukat az országos irodalmi fórumok is. Kölcsey haladó szelleme lesz Cseke útmutatója a szocializmusért vívott harcban A Kölcsey-szoba ünnepelni, de semmit sem ér az ha nem mentjük át az ünnepség emlékét a holnapba, az ifjúságba.’ Szklenár Erzsébet, a nyíregyház: Kölcsey Ferenc leánygimnázium- tanulója a hazaszeretetről szol' részt mondta el a Parainssisból Az Irodalmi Tanács képviseleté­ben Fodor József Kossuth-díja: költő szólt és rótta le az Irodaim: Tanács kegyeletét és hódolatát s haladás nagy harcosának szobra előtt. A szobor megkoszorúzásává! ért véget az ünnepély. gitségével nagyszabású kiállítást rendeztek Kölcsey műveiből, a rá­vonatkozó kritikai munkákból, eredeti kiadványokból, kéziratok­ból és Kölcsey megmaradt haszná­lati tárgyaiból. Az előszobában a csekei népi hímzéseket mutatták be. A Kölcsey szobát, a kiállítást Miklós Róbert, a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetője nyitotta meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom