Kelet-Magyarország, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-27 / 201. szám

4

KELFTMAGTABORSZAtS

135Ä. AUGUSZTUS 27, SZERDA

C % i d o r g a % d a,

Szőllősi János, a nyirgyulaji tanácselnök megállt az egyik háznál. Ott, ahol a cséplőgép dolgozott. Indult befelé.

— Hova igyekszel, János't rászóltak rá váratlanul hátulról.

Az elnök megfordult.

— A géphez — válaszolta Czi- űor Mihálynak egykedvűen, miközben kíváncsian fürkészte a paraszt arcát. Qlt állt a szekér mellett. Feleségét hozta az orvoshoz. Elrontotta a gyomrát az asszony, most már fizetheti az orvosi költséget, vásárolhatja a gyógyszert.

Szőllősi visszafordította a kerékpárt, elindult Czidor felé. Gondolta, valami baj lehet.

— Mi újság van? — érdeklődött Czidor, amint kezetráztak,

— Űjság, az van. Megindult a belépés a téeszbe. Hallotta már?!

Czidor nagyot nyelt. De ha már ez elkezdte — gondolta —, folytatni kell.

— Hát aztán ki lépett be először? — s arcán megjelent egy ránc, várva a választ.

— Én — vágta ki Szőllősi.

i— Igazán? — nyújtotta a szót Czidor kételkedve, s kerekre nyitotta szemét.

— Ha nőm hiszi, hát kérdezze meg a Petőfiben.

—s Nem kételkedek cn. csak úgy .. -. szokásból kérdeztem.

— Mihály bácsi is meggondolhatná már magát — bátorkodott az elnök.

— Soha! — vágta ki egyből a hatholdas gazda olyan biztonsággal, ellenvetést nem tűrő hangon, hogy az elnöknek ugyancsak össze kellett szedni gondolatait, mielőtt erre válaszolt volna.

meg a% elnök

— Ezt is csak úgy szokásból mondja? — tromfolt Szőllősi.

— Nincs azoknak semmijük ■— mentette magát Czidor.

Az elnök jól ismeri Czidor gazdát. Együtt voltak néhány évvel ezelőtt a Petőfiben. Tudta, hogy akkor tehene, növendék- marhája, nyájra való sertése, pénze, eladó terménye volt.

— En azt hiszem, magának van inlcább kevesebb ... amióta egyénileg gazdálkodik — nyomta meg a szót.

— Még hogy kevesebb?! — morfondírozott Czidor. — Most is harminckilenc mázsa gabonám termett.

Az elnök meglepődött.

— Hogy lehet hat hold földön annyi kalászost vetni, hogy harminckilenc mázsa terem-jen? Csak kalászost vetett?

Czidor úgy tett, mintha nem kapna levegőt.

— Igaz, egyebet nem nagyon vetettem — sóhajtotta most már az őszinte vallomást.

— Jószágot mennyit tart? — „kapcsolt rá" az elnök.

■— Egy tehnet, meg egy kocát.

•— Műsor téesz-tag volt?

— Egy tehenet, meg egy növendéket, meg egy csűrhet. Dekát... akliör lehetett!

Aztán csak a magáét hajtotta:

— Most nékik sincs!

— Ne mondja már! Hisz most vettek tizenhét szarvasmarhát, tizenhárom kocát. Ez semmi?

— Hát valami. Nem mondom, de...

Az elnök a szavába vágott:

— Es még vásárolnak tizenöt szarvasmarhát az idén. Érti?

— Szérctncm én azokat a jószágokat látni — kételkedett Czidor.

— Megnézhetjük most is. Jöj-1 jön — kérte Czidor gazdát az] elnök.

— Ah, most nem, majd máskor — kereste a kiutat Cz-.dOri töprengve.

— Oszt pénzt is kapnak? < érdeklődött most már.

— De még mennyire. Többi lasz azoknak, mint magának.] meglássa.

— Nem hiszem én azt.

— No, számoljunk — biztattai Czidort az elnök, és megaj kezdte:

— Maga csak öt mázsát adhatott el. De ha a téeszben dolgo-i zott volna a fiával, hatszáz egy-J segre most annyi terményt lcap- na, amiből tíz mázsát adhatna J el. ősszel huszonötezer jórint] ütné a markát. Mert minden] egységet negyvenkét forinttalj fizetnek ősszel a Petőfiben.

— Igaz, Jóska, a katondfiam

ismered? — vtetett véget Czidor] a számításnak —, hogy itthon] volt szabadságon, ő is mondta, hogy „lépjen be apám, jobb lesz j ott m-gának", dekát., -t {

— ???

— Nézzen körül a Petőfiben í

— biztatta. I

— Majd meglátom. Gondolko-1

zok még... I

És elbúcsúztak. X

* I

Másnap délután váratlan vendég érkezett a Petőfibe. A könyvelő meglepődött, amikor meg- j látta Czidor Mihályt. Szó, amil szó, Czidor gazda alaposan kö-i rülnézett a portán. Látta a jó- * szágállcmányt, a rendezett por-* tát. Erezte a meleg, baráti /o-| gadtatást. Elhitte, meggyőződött * róla, hogy van mit aprítani a * tejbe a közösbelieknck. Azzal» búcsúzott a tsz-ben, hogy alszik. í még egyet és megadja a választ... í NAGY TIBOR*

Mié legyen

a «gyermek ?

A gyermek azé, aki kicsi korálól fogra

neveli

Szerintünk azé, aki kicsi korától fogva nevelte, a gépkocsi- vezetőé. A nagyszülők nem érdemlik meg a gyermeket, mert eddig ném gondoltak rá, — most kellene nekik, amikor már 5 esztendős. Meg kell szívlelni a dolgot, annak kell meghagyni, aki eddig nevelte, akinél a gyermeknek jobb sorsa, jobb jövője lesz. Nem lehet megengedni, hogy elvegyék a nagyszülői; a gyermeket attól, aki eddig féltő szeretettel gondozta, nevelte, ta- nítgatta, a nevére Íratta. El tudjuk képzelni, micsoda fájdalom volna az a nevelőszülőknek, ha elvennék tőlük a gyermeket.

Nem vagyunk tájékozottak; de rendeletben, törvényben fel-1 re nem érthető módon ki kell mondani, hogy aki gyermeket) vesz örökbe és nevére íratja, a‘ gyermek azé legyen minden esetben. Még akkor is, ha később jelentkeznek a szülői:*; vagy a nagyszülők.

Bodnár Mihályné, Konyári Miklósné, Lengyel Imréní, Halovcsák Andrásné Incétté és még sokan' mások.

Mi lesz a gyermek sorsa?

Az a kérdés, hogy kié legyen a gyermek, szerintük egyelőre eldőlt. A kisfiút 21-én be kellett vinni Nyíregyházára. Ketten a feleségemmel vittük el. A nyírbátori járási tanács gyámügy: előadója fáradságot nem kímélve igyekezett mindent megtenni, hogy a gyermek a mienk maradjon. Sikerült is. 23-án a kisfiút visszahoztam.

Amikor a gyermeket Nyíregyházára vittük, kíváncsi voltam arra, hogy vajon milyen nelyre kerülne a kisfiú, elutaztam hát a nagyiszülőkhöz Hajdúdorogra. Este késő érkeztünk meg és érdeklődtünk a nagyszülők iránt.

Látogatóban a gyermek nagy szüleinél

Beszélgettünk a nagyszülők szomszédjaival. így hát megtudtunk róluk egyet-mást. A nagyszülőknek van egy lányul:. Ez a lány olyan 20 éves forma korú lehet és szeptember 20-án megy férjhez. Van egy fiúk is, aki a szomszédok állítása szerint kupec. 24 éves. A nagymama 57 éves, egy ONCSA-házban laknak és van valamennyi kis földecskéjük is. Állítólag az volt a nagymama terve, hogy ha a lánya férjhez megy, a kisfiút kiviszi valami tanyára. A nagyapa és a nagymama nem is él együtt. A nagyapa már régebben a lányával van közös háztartásban.

Mit mond a debreceni gyámhatóság?

A debreceni gyámhatóságnál is voltunk. Elmondtuk a nagyszülőknél szerzett tapasztalatainkat. Helyesebben elmondtuk volna, de meg sem hallgattak. Nekik az a véleményük, hogy a gyermeket adjuk vissza a nagyszülőknek. A debreceni rendőrségen meghallgattak minket és azt mondták, hogy a dolog nem tartozik rájuk, de ha a kisfiú visszakerült volna a nagyszülőkhöz, akkor figyelemmel kísérték volna a nevelését.

Kelemen Mihály ,<

..........

URAMBÁTYAM országa

Fényest László és Geduly püspök egymással szemben

A negyvennyolcas párt két részre szakadt: a jobbszárny Gedulyra, a balszárny Fényesre esküdött. Az erőviszonyokat még nem lehetett pontosan felmérni, de már sejlett, hogy a városi értelmiség és polgárság Fényes mögött sorakozik, az evangélikus befolyás megnövekedésétől tartó két katolikus egyház is titokban Fényest támogatja. Geduly azonban bízott a győzelemben. Majd az evangélikus parasztok ott lesznek azon a szavazáson, biztos a többség. Hogy a városi mérleget is maga felé billentse, ellengyűlést szervezett: Fényesék délután két órára tűzték ki a jelölőgyűlést, Geduly délelőtt tizenegyre az ellengyűlést.

A Geduly-pártiak ülését maga a függetlenségi párt elnöke, Somogyi Gyula királyi tanácsos nyitotta meg. Összesen nem voltak többen ötvennél. Hogy miért, azt nem tudták kitalálni. Pedig, ha lemennek a Korona szálloda bejáratához és megkérdezik azt a két gyermeket, akik még akkor is ott álldogáltak, többet tudhattak volna. A két gyerek ugyanis Fényes megbízásából azt mondta minden Geduly-pár- tinak, hogy a püspök úr gyűlése elmarad. Visszatáncolni azonban már nem lehetett, ígyhát megnyitották az ülést.

Az első felszólaló a püspök volt. Okulva a hallgatóság kis számából, a támadásból gyors védelembe ment át.

— Én nem kerestem a mandátumot, mert egyrészt sok dolgom van — mondotta — másrészt pedig jelenlegi állásom és működési köröm kielégíti minden ambíciómat. Hálás vagyok, hogy nevemet fölvetették, dé ne nézzenek személyes ezemoontokat és nehogy ilyesmiért hozzák föl ezután is a nevemet. Nagyon kérek mindenkit, hogy ne hagyják el a negyvennyolcas zászlót.

A püspök úgy gondolta, hogy egy választási vereség nagyon rontaná az egyházi tekintélyét is, ígyhát, ha már azt látja, hogy az ellenfél nagyon biztosan áll, inkább visszalép. Ez a mai beszéd finom sejttetésnek volt szánva.

A püspök után Paulik János evangélikus lelkész szólott, ö Fényes László elleni támadással kezdte. Ügy, ahogy a püspök kioktatta.

— Én becsülöm Fényes Lászlót, de fontos, hogy a város képviselője necsak az eszméhez legyen hű, hanem megbízó kerületének, városának érdekeiért is síkra szálljon — mondotta a lelkész. — Én Geduly Henriket ajánlom képviselőjelöltnek, mint olyan embert, aki mindig síkra fog szállani a város érdekeiért.

Az „érdek” képviseletének felvetése még adhatott volna valamelyes fordulatot a dolognak, de a lelkész, hogy minél szélesebb tömegekhez szóljon, így folytatta a beszédet:

— A lutheránusoknak kötelességük előbbre vinni a protestantizmus ügyet és ha Geduly Henriket megválasztják, nemcsak a nyíregyháziak, hanem az ország protestánsai is lelkes, harcos bajnokát nyerik meg a protestantizmus ügyének ő benne.

Egyéb sém kellett, A két katolikus egyház néhány megfigyelési feladattal megbízott képviselője nyómban elhagyta a termet és a katolikusok végleg és teljes erővel lecsatlakoztak Fényes mellé. Ha már ném az ő emberük, legalább nem lép fel felekezeti programmal. Az ülés elnöke látva, hogy itt már cly sok veszett, hogy nem baj, ha ő maga is a püspök ellen beszél. Ezzel legalább szimpatizánsokat nyer pártjának a városi tömegekből.

— Én azt ajánlom, hogy ha ez az értekezlet jelölő gyűlés jellegével bír — mondotta —, amit azonban a megjelentek csekély száma miatt kétségbe vonok, akkor Fényes Lászlót jelöljük, akire mindenképpen büszke lehet a nyíregyházi választóközönség.

Kitört a vihar. A püspök hívéi fütyültek, a Fényes-pártiak, akik szintén képviseltették magukat, tomboltak az örömtől. Nagy sokára csendesült csak le a vihar és ekkor a párt alelnöke kért szót.

— Bejelentem, hogy nem támogatom Geduly Henriket — kezdte Murányi László doktor — mert nekem az a felfogásom, hogy a lelkészi állást nem szabad politikai küzdelembe belevinni. Annál bátrao- ban ellenzem Gedulyt, mert Geduly maga is kijelentette, hogy nem helyez nagy súlyt arra, hogy képviselővé válasszák. De különben is tiltakozom az ellen, hogy az itt jelenlévő 50 ember szabjon direktívákat több, mint 3000 választópolgárnak.

Mit lehetett tenni? — a gyűlést fél

egykor bezárták.

Sokat tanult Geduly ezen a gyűlésen. Magához hivatta leghűbb embereit és megbízta őket: vegyenek részt a Fényespártiak ülésén, igyekezzenek azt megzavarni és jelentsék a történteket. A püspök azt remélte, hogy azon az ülésen sem lesznek sokkal többen, hiszen hétfő van.

Tévedett.

Még két óra sem volt, már vagy ötszáz ember tolongott a teremben. Zömmel értelmiségiek, kereskedők, ^ iparosok, gazdák cs lelkés hangulatban várták az ülés megnyitását. Zömborsxky Dániel ipartestületi elnök — aki mint Fényes embere ott volt a Geduly-párti ülésen is és fel is szólalt — nyitotta meg az ülést. Utána Nagy Kálmán gyógyszerész, niajd a vasutasszövetség elnöke, aztán többén másók méltatták Fényest. A jelölt szerényen hallgatta a dicsérő beszédeket és csak azok elhangzása után kért. szót.

►»♦»»»»»»»»«■» »»♦»♦»»»»»»♦♦♦»»»♦»»»»•»»»»»^

Amint szétpillantott a teremben, mindjárt li.Ua, hogy ott a város minden rétege képvisélteti magát. Ehhez szabta tehát a beszédét, bővítette programját. Elmondta, hogy látta a kivándorlókat vívó hajókat, ott volt azokon a licitációkon, amikor a kiskereskedők vagyonát árverezték, látja azt, hogy az egykor virágzó kisiparosságot hogyan nyomja el a nagytőke es az említett kisemberek érdekében akar jót tenni.

— A tisztesség és a munka uralmáért óhajtok küzdeni — mondotta. — Éppen ezért egyes hatalmasok kezéből mandátumot nyerni nem óhajtottam, erkölcsi ereje föllépésemnek csak úgy lesz, ha az Önök becsületes munkához és küzdelemhez szokott kezéből kapom azt.

Zúgó éljenzés és taps fogadta ezt a bejelentést, a teremben perceken át ünnepelték Fényest. A beszéd után ítélve Fényes „a mindenki képviselője” lett. Arra senki sem gondolt még elekor, hogy a különböző rétegek között olyan érdekellentétek vannak, amelyek sehogy sem hidalhatok át.

A gyűlés után Geduly megtudta Fényes sikerét, de azért még nem keseredett el. Még van kiben bízni — gondolta — a választók többsége a kisgazdákból ál és azok zömmel evangélikusok. Arrc azonban nem tudott a püspök, hogy a kisgazdák éppen azért nem választják me; ót, mert az ő jelölésével a [elsőség előbl egyetértett, mint idelenn. „Nekünk neje. löljenek felülről képviselőt!” — mondták „Válasszunk magunk közül!” Ezzel meg i Fényes jelölését vetették el. Paulusz Már tont akarták jelölni. Paulusz azonban nen vállalta a jelölést, hanem maga is Fényes ajánlotta. Erre a gazdák tüzetesebbe) megvizsgálták a Fényes-programot és a megnyerte tetszésüket. írtak mindjii Fényesnek és támogatásukról biztosítottál

Következő cikkünk címe:

A DEMOKRÁCIA ÉS A KÉTSZÁZASOK

Szabó Györgi