Kelet-Magyarország, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-12 / 189. szám

1958. AUGUSZTUS 12, KEDD K ELETM AGT A RORSZ A G Itt a cirkusz.*.! Itt a cirkusz...! Képek a Nyíregyházán vendégszerepeli „Budapest44 cirkusz artistaéletéből Jusson a mostohának is az áj ruhából! Elevenedik a sátorváros. A Négyesi-akrobaták városnézés­re indulnak. Czirják, az órdön- gös lábzsonglőr a motort túráz- tatja, horgászfelszerelés a há­tán. Példáját mások is követik, kedvelt artista-időtöltés a „pe- cázás”. Bárhová érkeznek, a megrögzött horgászok első útju­kon kutatják a helyi „peca:- lehetőséget. Kócos gyerekhad gomolyog a kocsikból. Felébredt az „után­pótlás”, felébredtek az artista­csemeték, akik szüleiket követik a vándor „nomádéletbe”. Nagy a család némelyik artistánál, s nem csoda, ha a kötélidegű kö­tél táncos papa pofonja olykor elcsattan valamelyik indiánsü- völvény bánatos arcán. A porondon próbál a „kutya­színház”. Kossányi bácsi és fe­lesége harsány szóval dirigálják a négylábú, eleven népséget. — Vígan szaltózik a foxi-ak-obaia, orrát már csiklandozza a párol­gó, friss kolbász-jutalom. Bi­zony, nagy önfegyelemre van szüksége a „társulatnak”, hogy mukkanás néikül, „kétlábon” produkálják magukat, ahelyett, hogy víg csaholással rohanná­nak neki a sokatígérő illatnak... „Giros” mester akinek bo­szorkányos lábait, lélegzetállító hajlékonyságát Moszkvától Bar­celonáig a fél világ megtapsolta, ott ül a lakókocsiban, s mint mindig, most is kedvenc szóra­kozását űzi. Ügyes keze, s éles kése formálja a karcsú haió- makettet, az emeletes fa-vitorlát. Már az utolsó simításokat végzi a darabon, s félóra múlva új hajóval szaporodik a lakókocsi­ban hadirendbe sorakozó flotta. Fotózás, aztán próba mérnöki pontossággal A két „Carlos” besötétítette a lakókocsit: együtt „laborá'ják” legújabb felvételeiket. lyed. Közben éppen egyik eir-; kuszi „rakoncátlankodó” masza- tos lurkó arcát dörgöli szappa­nos vízzel... Nagy a gond egy ilyen cirkusszal, s egy igazgató figyelmének mindenre ki kell terjednie. Repül a perc, száguld az óra a cirkuszban. Pihenés, szórako­zás után próba, kemény munka következik. Az istálló mellett bömböl az oroszlán, a porondon pattog az ostor, valcert táncol­nak a lovak. Kint szaporodnak a bámész ácsorgók, bent mérnö­ki pontossággal „dolgozzák’: a számot. Este száz fény gyűl a cirkusz­ban. „Tussol” a zenekar, pereg a dob, s fügét mutat a halálnak a légtornász. Feszül az ideg, dürdül a taps, s később majd; szétveti a sátort a nevetés ... ♦ Jönnek a bohócok, ormótlanul | kacsáznak a közönség felé... t S aztán másnap kezdődik J megint elölről Pihenés, próba. | műsor... S harmad-negyednap♦ az utolsó előadás után megint előkerülnek a műszakiak. Für­gén, szakértőén bontják a sá­tort, a cirkuszt. Pöfög a /letör, görögnek a lakókocsik, s lovak, ponyvák ármádiája vonul az állomás felé. Költözik a cirkusz tovább, mindig csak tovább, új bámész gyerekek, új „publi­kum” közé... Viszontlátásra, jövőre .:. Győri Illés György. Augusztus 3-án azt olvastuk a Keletruagyai ország egy cikkéből, ncgy C3>CJ ultak új ruhát kap­nak. Mi, a Holló utca lakói — 25-től 71-ig — kerestük az ut­cánk nevét a felsorolt utcák közt, de lajó szívvel láiluk be, hogy luába, pedig úgy remény­kedtünk, hogy hosszú évek vá­rakozása után végre a Holló ut­cának, ennek a mostohának . is jut az új ruhából. Az utca eleje betonozutt. de hátrább lehetet­len állapot uralkodik az egész soron: meleg és száraz időben nem lehet szellőztetni, mert si­vatagi por van, ha a természet megszán és záport vagy ősszel csőt ad, tavasszal elolvasztja a havat — nyakig ér a sár. Za­vartalan ,tiszta és biztos közle­kedést csak ladik biztosíthatná. Nem egyszer volt már eszünk­ben, hogy a tűzoltók segítséget kérjük: szívassák ki a vizet az udvarokról, mert elöntéssel fe­nyegette a szobákat is. A város­gazdálkodás a maga módján se­gít — árkot ásatott és rendsze­resen lisztíllatja, de bizony — hiába. Kérjük az illetékeseket „szán­ják” meg ezt az utcát és jutta- sanak neki valamit az új ruhák­ból. A Holló utca lakóinak nevé­ben: BARNA SÁNDORNÉ Holló u. 65, sz. I960 február 15-én kezdődnek Lengyelországban a Chopin születésének 150. évfordulója alkalmával rendezendő ünnep­ségek. Az Államtanács külön Alakok a nyíregyházi éjszakában Gemzse dolgozói teljesítették búzaföldadójukat Gemzsén még a múlt hét szerdáján befejez­ték a cséplést. A cséplés három hétig tartott. A termelők mindenütt a szabályoknak megfelelően végezték a hordást, jó volt a tűzvédelem, így gyorsan és károsodás nélkül végezhették a csép­lést. Az aszályos időjárás mellett is jó termést ta­karítottak be községünkben. A rozs termése 8 mázsa körül volt, a búza ennél is több. A ter­ményraktár előtt nap, mint nap megrakott szeke­rek álltak. A cséplőgéptől egyenesen vitték a búzaföldadót. Sokan eladták már a felesleges terményüket is, Varga Miklós vb. titkár. Munkából hazame­net, az eső utáni friss levegő jólesősn simo­gatta az arcom. El­gondolkozva lépeget­tem hazafelé gyalog — mivel este tíz után nincs villamos — s egyszerre csak gya­nús neszek ütik meg a fülem. Olyan hirte­len jött, hogy — nem szégyenlem bevallani — a hajam egyből felfelé ágaskodott. A Petőíi-kertnél lévő félhomályos járdán aztán valami mozgó alakot vettem észre. Az a valami horkolt elterülve és messze bűzlött a szesztől. Undorral kerültem ki, de nem jutottam messze, amikor az egyik járdamélyedés­ben összegyűlt esővíz­ben lubickoló alak vonta magára a fi­gyelmemet. A hülyé­re részegült ember ér­telmetlenségével mo­tyogott ott és közben pacskolta a vizet és azt, amit alig pár perccel azelőtt vissza­adott a gyomra... Na, gondoltam, ha egy ijedős asszonynak lett volna ehhez a két elázott, emberi for­májából kivetkőzött alakhoz szerencséje este fél tizenegykor, biztosan elfogja a nyavalyatörés. De még nincs vége! Úgy látszik, nekem ma különös „szerencsém van, mert teljes „szépségében” tárul elém a rondaság. Az állomásnál rendőrt akartam keresni, hogy „gyűjtse be” ezeket az éjjeli fekete „lilio­mokat", de ehelyett egy újabb páciensre bukkantam, ahogy éppen ölelgette az ál­lomásépület egyik oszlopát és görnye- dezve célozgatta an­nak a tövét nagy csuklással. Végül, hogy teljes legyen a kör, egy nyugodt lelkiis­merettel alvó topron­gyos, torzonborz sza- kállú öregbe botlot­tam szintén az állo­másnál. Csak a szesz­gőzök árulták el, hogy „elemében van". Négy naigatehetet- len, tökrészeg, ember­ijesztő és közútálatot keltő alak alig egy kilométeres útszaka­szon. Ugyan mennyi pénz ittak meg ezen az estén és ki várja őket haza? És mit csinálnak otthon majd részeg fővel? És meg egy Kér­dés: vajon hol szol­gálták ki őket annak ellenére; hogv szigo­rúan tiltja a Belker üzletszabályzat ?! (—u —só URAMBATYAM ORSZÁGA Egy régi képviselőválasztás Nyíregyházán „Aki úr, az mind bogaras és ha valaki írnak mondja magát anélkül, hogy boga­ras volna, az nem igazi úr, annak nem a /érében, hanem a pénzes tárcájában lako- úk a nemessége”. Ez olyan igazság volt a égi időkben, mint manapság az egyszer­egy. Igyekezett is minden valamire való família minél bogarasabb fiúkat, lányo- cat produkálni, mert ez nagyobb bizonyí- ék volt a nemesi származás mellett, mint i kutyabőr. Így aztán abban az időben, tmikor történetünk játszódik, annyi volt íz úr, hogvha az ember kutyát dobott urat írt. Ezek között aztán találtatott minden éle. Akadt, aki a lovat imádta, akinek a cártya volt az istene, volt aki asszonyként szerette saját vizsláját, aki beteg volt, ha lem pereskedhetett és akadt, aki minden :ron könyvet szeretett volna írni, hogy alami „maradandót" hagyjon a felvágat- an könyvekkel teli dzsentri bibliotékák jolcaira. Ilyen könyveket írni akaró úr mit főjegyző korában Szohor Pál is. Any- lyiban mégis különbözött a hozzá hason- óktól, hogy íratott is egy könyvet, amiben íztán mindenről volt szó, ami a várossal kapcsolatos. Száz évre visszamenőleg, kin mltak díszpolgárok, főbírák, polgármes- trek, főjegyzők. Felsoroltattak a „nagy" (épviselök — köztük Beniczky Miksa, Takovszky Iván — de nem maradtak ki s kisebbek sem. Még Meskó László neve s ott húzódott, igaz hogy csendes lapszá- en, dehát ő képviselő korában sem volt íagyhangú. Valami különös ember volt °z i Meskó. Akár szólt, akár nem, (azzal ;s) tzt vallotta: — A kiegyezés előtt hiábavaló' a ki- sgyezés után pedig már felesleges fclszó- alni a nemzetgyűlésben. Ehhez aztán annyira hű maradt, hogy tizenkét esztendei képviselősége alatt csak egyetlen egyszer interpellált, akkor is azt mondta: — Kérem zárják be az ajtót, mert hu- zai van! Meskó László állhatatossága oly elis­merést váltott ki, hogy az akkori kor­mány jutalomképpen kinevezte igazság­ügyi államtitkárnak. Nagy előrejutás volt még az újságok is írtak róla, de bezzeg a város nem örült Meskó jó előmenetelének. Hol találnak hozzá hasonló embert? Ejh ejh — vakargatták a fejüket a városi urak —, miért nem lehet élstfogytiglanra választani a képviselőt, most nem volna gend, bosszúság. Hogy miért is nem ju­tott ez eszébe Verbőczynek! No, de ha a Hármas-könyvből is kima­radt —.mondták mások — akkor talán így van jól, mert Verbőczy mégis csak tudta, mit, hogy kell. Különben is képvi­selőválasztásra szükség van, mert néküle megposhadna a világ, sohse kerülnének szép tollbokréták a kalapok mellé, össze is ültek, az ülésre meghívták a pártokat is. Meg is jelent mind, hogy a mandá­tumáról lemondott Meskó helyett mást jelöljenek, csupán Meskó pártja, a Füg­getlenségi Párt nem képviseltette magák mert annak még helyisége sem volt a vá­rosban, de azért mégis sikerült találni egv alkalmatos embert: Geduly Henrik lutheránus püspököt. Tudták róla, hogy nem olyan, mint Meskó, hogy nem fog hallgatni, dehát úgy is jó, kellett az iste­nes beszéd, az intelem, hiszen 1917-et ír­tak. Oroszországban és a frontokon „ba­jok" voltak. Geduly nem is mondott ellent, vállalta a jelöltként való fellépést, de csak pár- tonkivüli programmal. A kormánypárt először rossz néven vette, a függetlensé­giek is szót emeltek, hogy Gedulyval man­dátumot veszítenek. Később azonban böl­csen belátták: nem a tollbokréták színe a fontos, hanem az, hogy mit akar a je­lölt. Hogy Geduly a kormánynak jót akar. arról volt módjukban meggyőződni. így aztán megegyeztek és maguk is támogat­ták Geduly jelölését. Az egyesség másnapján a polgármester — Bállá Jenő — magához hivatta a város egyetlen lapjának szerkesztőit. — Bizonyosan értesüllek már arról, hogy doktor Meskó államtitkárrá nevezte- teü ki és lemondott a mandátumáról — magyarázta. A szerkesztők bólintottak. Tudják, hogy­ne tudnák. — Meskó helyett Geduly püspököt lép­tetjük fel jelöltnek, természetesen a püs­pök kívánsága szerint pártonkivüli prog-' rammal indul. Mest azért hivattam az urakat, hogy ezt vegyék tudomásul és tá­mogassák. Városunk sokat fog nyerni, ha Gedulyt megválasszák. Másnap Geduly jelölését üejeleniette az újság. Ment is minden a maga rendjén é> szinte biztosra vették, hogy e püspököt egyhangúlag képviselőnek kiáltják. Biz­tosíték volt erre az, hogy Geduly „tirpák püspök’' volt és feltehetőleg mellette áiit <’ lutheránus egyház összes papjával és hívei vei együtt. Maga Geduly is biztosra vette és egyik napról a másikra úgy moz­gott, beszélt, mint egy képviselőjelölt. Egyre több politikát vegyített a prédiká­cióiba, finoman beszélt a választásról és kijelentette, hogy a képviselőség szerin­te ., ...a közügy szolgálatában lankadat­lan búzgósággal, férfias munkás, bölcs igazságos, magyar lelkülettel a józan na- ladás és feivirógozás útján egyre előbbre és előbbre lépni”. A tirpák gazdák, akiknek s frontról haza-hazatérő cselédei már na­gyon furcsa dolgokról kezdtek beszélni, majdhogynem tapsoltak a püspöknek. „Jó­zan haladás ' kell s nem forradalom, az nekik nem jó. Fzóz szónak is egy a vége: Geduly püs­pökre már úgy néztek, mint Nyíregyháza nemzetgyűlési képviselőjére. , a sors’1 akarata azonban kifürkészhetetlen. EgV délután a Nyírvidék szerkesztősége várat­lanul táviratot kapott. A táviratban ez állt: „Az esti gyorssal érkezem, várjatok meg. Fényes László ’ Vajon mit akarhat Fényes László éppen most Nyíregyházán? Ez volt a szerkesztők előtt a hét legnagyobb talánya. (Folytatjuk) Szabó György Szabadidő a cirkuszban a szenzációra éhes gyerelcnadát. Máris ott ácsorognak az új ke­rítés előtt, a rakodók között lá­batlankodnak. Egy szeplős szét­keni arcán az olvadó rúdeukrot, s önfeledten bámészkodik. Már all az istállosátor, áll az orosz­lánketrec, s mire a lakókocsik tarka népe álmos képpel nyújtóz­kodik a reggeli napsütésben, a műszakiak oolgukvegezve térnek pihenőre. Matyi bohóc prösszögve fröcs­köli a vizet a lavórból, „Pic­card” a villámzsonglőr vastagra keni arcán a borotvahabot. Az igazgató felesége reggelit mele­gít. Döfög a Zetor, felbolygatja a város csendjét. Egy-két almos járókelő csodálkozik a szokatlan hajnali felvonulásra. Lakókocsik görögnek, szerszá­mok zörögnek, lovak, ponyvák ármádiája vonul az állomás fe­löl. A téren cölöperdő sűrűsödik: izmos műszakiak hajladoznak, s mire kipattannak az első ab­lakok — feszül a ponyva, da­cad a sátor... Itt a cirkusz! Gyorsabb a hír a kósza fuvallatnál, bebújik a nyíló kapukon, belesúgja ma­gát az ablakbahajló háziasszo­nyok fülébe, s kiveri az ágyból bizottságot hívott eletre az. ünnepségek megszervezésére, melynek tagjai a lengyel kul­turális, tudományos és politi­kai élet legkiválóbb képviselői. Előkészületek a Chopin Évre Orlóczi mester, az egyensu- lvozóművész és akrobata, bohóc és igazgató — számításaiba mé­Jól halait az úttörő csapatok munkája A Kisvárdai járás úttörőcsapatainak munká­jában nagyobb a tervszerűség az utóbbi évek­ben. Az úttörők és kisdobosok száma meghaladja a hatezrei. A jó tanulmányi eredményt felmuta­tott tanulók közül 12 Ózdon, 12 pedig Nyíregyhá­zás vett részt ingyenes üdülésen. Dombrádon 50 pajtás nyaralt. A járás pedagógusai a nyár folya­mán is rendszeresen foglalkoznak a község KISZ- fiataljaival, biztosítva foglalkozást és kirándu­lásokat. ★ — Közel 100 szakkör működik a kisvárdai járásban. A szakköri tagok száma kétezer.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom