Kelet-Magyarország, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-10 / 188. szám

1958 AUGUSZTUS 10, VASÁRNAP KELETMAGYARORSZAG 5 DC&hwLé jíziuők A televízió és a 8 mázsás búzatermés HU tudja, az ország hány részében terjedt már d a hír a meg­jelent Jézusról, *— azt nehéz lenne megálla­pítania Annyi azon­ban biztos, hogy szél­iében, hosszában be­szélnék róla. Egyesek nagy fényességről hallottak, amelynek közepében sokszínű sugarakkal ékesítve ereszkedett alá egy ruhátlan alak, mások mezítelen testű férfit véltek látni nagy sza­kállal. Jászárokszál- lás határában egye­sek azt is vélni tud­ták, hogy a jövevényt bilincsbe verték, de csodálatos módon le­rázta csuklóiról a béklyót. Jászladány- ban az Úttörő TSZ kukoricásában vélték látni a titokzatos tüne­ményt. Bár a szövet­kezet tagjai minden­nap megjelennek ku­koricásuk és más ve- teményeik mellett, azonban egyszer sem sikerült még találkoz­niuk a különös égi jövevénnyel. Egyszóval a Jász­ságban, a Zagyva fo­lyó mentén és bizo­nyára más tájakon is látni vélték a csodá­latos tüneményt. — Azért mondom, hogy bizonyára, mert .mit ad a nyelvcsata, im­már Nyíregyházán, éspedig közelebbről megnevezve, a Cse­mege Áruház előtt, mások szerint bent az üzletben is „meg­jelent” az égi ember. Mégpedig olyan cso­dálatos módon, hogy csupán egyetlen öreg­asszonynak „mutat­kozott”. Azaz, hogy azt mondják a nyelv- viszketegségben szen­vedők, De, hogy ki az az öregasszony, aki a fényes villanás­sal együttjáró megje­lenést látta, senki sem tudja! Úgylát­szik, nemcsak föld­gömbünkön ismeretes fiataljaink tudása és felvilágosultsága, ha­nem más bolygókon is. Éspediglen azért merem ezt állítani, mert ha nem így lenne, bizonyára egy fiatalnak is „mutat­kozott” volna váro­sunkban. Mivel azon­ban a rémhírterjesz­tők tudják, hogy azok nem hisznek a „meg­jelenésekben”, így nem is „mutatkozott” azoknak. Viszont az is lehet, hogy éppen moziba, strandon, színházban vagy a Nyírfácska együttes elragadó művészeté­ben gyönyörködtek fiataljaink és ilyen helyeken nehezen le­hetni elhitetni földi halandó érkezésén kívül más lények „megjelenését". Engem csupán az lepett meg ebben az egész históriában, hogy valami sok le­het belőlük, ha már ennyi helyen „megje­lentek”. Vagy talán kóborló Jézusról van szó, aki gyakran vál­toztatja „megjelenési helyét”. Ha a pi- hentagyűak nyelvével arányban terjed a hír továbbra is, néhány nap elteltével nem lesz megyénknek községe, sőt tanyavi­lága sem, ahol elma­radna Jézus „megje­lenése”. Ez viszont azzal a veszéllyel jár, hogy megjelenését rendszerint „tikkasz­tó szárazság, félelme­tes égiháború, ököl- nyi nagyságú jégda­rabok hullása, tűzve- szedelem és más ter­mészeti csapások kö­vetik” — mondják eme csodálatos tüne­mény szószólói, hogy pánikot, rémületet keltsenek a békésen dolgozó, hiszékeny emberek között. És, hogy minden aggodal­mat, szóbeszédet meg­előzzünk és lezárjunk, eláruljuk a színigaz­ságot: Nem igaz, hogy egymásután ütik fel fejüket a láthatatlan jézusok. Ezt a híresz­telést az osztályéi! en- ség találta ki és ter­jeszti, hogy eltereljék a hiszékeny emberek figyelmét a legfonto­sabbról: életünket, kenyerünket jelentő nagy feladatainkról; Nagy Tibor. A napokban több községben beszélgettem egyénileg gazdálkodó parasztokkal, főként olyanokkal, akik a harmincas években is tíz-tizenöt holdon gazdálkodtak. Beszélgetésünk sor ín azt vala­mennyien elmondották, hogy a jelenlegi életük sokkal jobb, mint az akkori volt, azonban „panaszkodtak” is. Kótajban azt kérdezték, mire a Kopaszon megépül a televíziós közvetítő torony, olcsóbb lesz-e a vevő- készülék, mert ők Is vásárolni akarnak. Ököriión több motor­biciklit, Rohodon pedig bútort szeretnének venni olcsóbban. — Tiszanagyfaluban azt hiányol­ták, hogy nincs állandóan elég sör a kocsmában. Egy-két eset­ben felemlítették még az egy- mázsa búza = egy pár csizma elméletet is. Abban aztán gyor­san megegyeztünk, hogy nem­csak búzáért adnak csizmát, ha­nem egy hold dohány termésé­ből közepes minőség esetén 25— 30 pár csizmát is lehet voani. — Sőt, arról is beszélgettünk, hogy abban a bizonyos „boldog idő­ben’: amikor állítólag ennyiért adták a csizmát, a parasztság többsége tátogó orrú, drótozott bakancsban járt. Tiszanagyfalu­ban a sörfogyasztásról az egyik középparaszt (Chrabik Miklós) maga mondta el, hogy a harmin­cas években ő hordta az italt Nyíregyházáról és ha májusban kivitt tíz láda sört, abból szep­temberben még lehetett inni; Most, augusztus első napjaiban hat hektoliter sör érkezett a földművesszövetkezet vendéglő- jébe és három nap múlva egy pohárral nem volt belőle. Tanít vagy szórakoztat? Hasznosnak látszó, tanácsok mozilátogatóknak Vannak klasszikus művészetek, illetve úgy­szólván valamennyi művészet klasszikus immár korban, megtett útban, elért csúcsban egyaránt. Egyetlen olyan művészet van, amelyik még túl­ságosan fiatal s amelynek még munkaeszközei sincsenek teljesen és véglegesen kiformálva: ez a filmművészet. Ám fiatal kora ellenére — mint­egy hatvan éves — a legnépszerűbb, legfrissebb, legnagyobb tömegeket érintő. Csak az a kérdés: Ismerjük-e valóban ezt a művészetet s fel tud­juk-e fedezni a filmekben rejlő nagy kulturális emberi kincseket, művészeti értékeket? A ta­pasztalat az, hogy még nem fejlődött ki teljesen az emberek filmlátó szeme — nem filmnéző, ha­nem filmlátó szeme. Tagadhatatlan, hogy ebben a fő hibás a kapitalizmus, amelyik elejétől kezd­ve üzleti vállalkozásnak tekintette a filmgyártást és mindent megtett, hogy a művészietlenség pos­ványába sülyessze és ha ezt nem is tudta meg­tenni minden esetben, mérhetetlen kárt okozott a közízlés kialakulásában, az általános és átlagos filmszemlélet megteremtésében. De hozzájárul ehhez az is, hogy maga a filmművészet sem áll minden esetben biztos talajon — nem beszélve arról, hogy az új rendszerű panorámikus filmek művészeti útjai, lehetőségei majdnem kifürké- szetlenek. Minden film szórakoztat Először egy általános kérdéssel szeretnék fog­lalkozni. A filmforgalmazásban általában a fil­meket két nagy kategóriára osztjuk: nevelő hatá­sú filmek kategóriájára és kevésbé nevelő hatá­sú filmek kategóriájára. Ám ne gondolja senki, hogy a nevelőhatású filmek kategóriája valami­féle sematikus leszűkítés lenne és ez alatt csak a közvetlenül, direkt politikai témákkal foglal­kozó filmeket értjük. Korántsem. Éppúgy ebbe a fogalomkörbe tartozik a Karneváli éjszaka című vígjáték, mint az Akinek meg kell halnia című francia—görög tragédia. Hiszen nincsen olj’án film, amelyik ne mondana valamit — azaz nincs olyan film, amelyik csak tanítana, vagy amelyik csak szórakoztatna. Legalábbis játékfilm. Minden film szórakoztat abban a pillanatban, amikor művészetével, akár irodalmával, akár képeivel, akár muzsikájával, akár színjátékával, akár tán­caival élményszerű hatást ér el attól függetlenül, hogy vígjátékról vagy tragédiáról, epikáról vagy líráról van szó. (Mert van filmköltemény is.) És minden film tanít, mihelyt mond valamit. Vagy jóra, vagy rosszra. Vegyünk egy olyan középsze­rű és egyszerű filmet, mint a júlisban bemuta­tott Ég és föld között. Látszólag berepülő piló­ták izgalmas kalandjairól szól csupán a film, de ha visszagondolunk rá, ez a film azt mondja a fiataloknak: „nem elég a tehetség ahhoz, hogy az légy, aki akarsz lenni. Sok tapasztalatot és tu­dást kell szerezni még a tehetséghez ” És minden film nevel... A másik kategória alatt azokat a filmeket értjük, amelyeknek kevesebb a mondanivalójuk, vagy a mondanivalójuk éppenséggel nem hasz­nos, vagy társadalmi jelentősége csekély. Ilyen például a magyar filmek közül a Beszterce ostro­ma. Talán csodálkozni fognak az olvasók az első pillanatban, de ezzel a filmmel szemben például a Bel ami című francia—olasz filmet az első ka­tegóriába, nevelőhatású kategóriába soroljuk. Miért? Manapság már Pongrácz gróf középkori anakronizmusa nem társadalmi probléma Ma­gyarországon, de társadalmi probléma a kapita­lizmus leleplezése, a kapitalizmusban született erkölcstelen karrierizmus leleplezése. Mi a néző véleménye? Van Tiszadobon egy öreg parasztbácsi, Ha- daba bácsi, aki minden egyes filmet megnéz. Né­ha megkérdi tőle a helybeli mozi vezetője: „Tetszett a film Hadaba bácsi?” Azt szokta rá mondani a filmlátók bölcsességével: „Minden film mond valamit nekem. Vagy jót vagy rosz- szat.” Azt hiszem, a filmalkotás, a helyes filmlátás első követelménye az, hogy a moziban ülő ember rájöjjön úrra, hogy a film valamit mond a szá­mára. Vagy jót vagy rosszat — vagy egy filmen belül jót is és rosszat is. Egyszóval, ha a vásznon megjelent a végső szó, hogy „Vége”, „Konyec” vagy „Ende”, „The end”, akkor rögtön tegye fel a kérdést a néző: mit mondott ennek a filmnek a rendezője ne­kem. az emberiségnek, embertársaimnak, a tár­sadalomnak. Ez az alapvető ismérve a művészi filmalkotásnak. S ez az első követelménye. Mert művészi, értékes filmet nem lehet elképzelni ér­vényes emberi mondanivaló, gondolat nélkül. S hogy ennek a mondanivalónak hogyan van művészi formája, hogyan juttatja azt kifejezésre filmszerűen a rendező és így tovább —arról egy legközelebbi cikkben próbálok vázlatot adni. Minden esetre szívesen venném, ha a „filmlátás” problémájához lenne más hozzászóló is. SOLTÉSZ ISTVÁN. a Moziüzemi Vállalat igazgatója. H elyes-e, hegy a parasztok több motorkerékpárt akarnak vásárolni, több sört akarnak inni, igé­nyük van televízióra, szebben akarják berendezni szo­báikat, egyszóval jobban akar­nak élni a jelenleginél is? He­lyes. Ezt akarja a párt, a kor­mány, az egész munkásosztály. Aki ezzel nem ért egyet, az a párt politikájával nem ért egyet. Az a céljuk a parasztok­nak, hogy jobban akarnak élni, helyes. Azonban a miként és miből, az már az éremnek a má­sik oldala. Minden községben beszélgettem ezekkel az embe­rekkel arról is, hogy a harmin­cas években mit és mennyit ter­meltek. Megmondták őszintén, hogy az ő földjeiken, abban az időben is majdcsak ennyi volt a termés, mint most. Lényege­sebb változás dohányból és bur­gonyából van. Népi demokrati­kus államunk sokkal nagyobb gondot fordít a jófajtájú vető- burgonya elszaporítására. Ezért sikerült nagyobb termésátlago­kat elérni Mondhatná valaki, hogy tíz­tizenöt parasztembert össze lehet válogatni így is, meg úgy is. — Más szóval, ha akarom sokat termeltek, ha akarom keveset. Ez igaz, de meg vannak az egész megyére vonatkozó adatok az akkori időből és a mostaniak is, 1931—40 I. ötéves évek átl. terv átl. q/kh. q/kh. Búza 7.2 8.1 Rozs 6.3 6.7 Árpa 7.3 7.0 Zab 6.5 5.5 Kukorica 8.5 9.6 Burgonya 34.8 39.5 Cukorrépa 101.0 104.1 Nanraforeó 5.4 5.6 A z 1957-es esztendő ter­mésátlagai az első öt­éves terv átlagánál job­bak, de ez egy kiugró jóesztendő volt. Viszont az idei év eredménye a tavalyi jótermés átlagát szintén leron­taná, ha összevetnénk. Összeha­sonlítás tehát csak hosszabb időszak figyelembe vételével készülhet. A fenti statisztikai adatok világosan mutatják, hogy a terméseredmények ko­rántsem növekedtek úgy a me­zőgazdaságban, mint ahogy az életszínvonal. Helytelen is vol­na a parasztság akkori életszín­vonalával összehasonlítani a mostanit és párhuzamba vele a terméshozam növekedését. Az iparbárók, a grófok, a nagyke­reskedők és a bankárok orszá­gában nyilván nem kapta meg munkája után járó életszínvo­nalat a parasztember. így a fel- szabadulás után egy ugrássze­rű emelkedés természetes volt. Az életszínvonal emelkedésének azonban van egy felső meghatá­rozója, ez pedig nem más, mint az évről-évre megtermelt új ja­vak mennyisége. Pártunk agrár- tézisei leszögezik, hogy az egyé. nileg dolgozó paraszt életszínvo­nala csak egymódon emelkedhet tovább, ha többet termelnek. Szó szerint így hangzik az ag-; rártézisnek ez a kitétele: ,,;..Az' egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztságnak is növekedjék a bevétele és emelkedjék életszín­vonala annak arányában, aho­gyan a termésük és árutermelé­sük emelkedik, termelési költsé­gük csökken.” Amikor a kótaja parasztok szemmel tartják a tokaji Ko­paszt, hogy épül-e már a tele­víziós torony, arra is gondolja­nak, hogy a nyolc-kilenc mázsás búzatermést is meg kell vala­milyen módon növelni. Az ag- rártézisek megjelölik a termés­hozamok korlátlan növelésének az útját is. A fenti idézet így folytatódik tovább: „...A párt ugyanakkor hangsúlyozza, hogy bevételük növekedése és élet- színvonaluk emelkedése nagy­mértékben csak a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés útján, az ott tehetsége- fokozott gépi munka, szaktudás felhasználása, korszerű terme­lés és ami ezzel együtt jár, a rendszeres bővített újratermelés útján valósulhat meg.” V ilágos és félreérthetetlen ez a kijelentés. Ez azon­ban nemcsak elvekben van lefektetve, hanem a gyakorlatban is így van. Ezt saját szemükkel láthatják a rohodi, kótaji, tiszanagyfalui, vagy az ököritói egyéni parasz­tok is. Rohodon a termelőszö­vetkezet átlaga kalászosból az idén is négy mázsával több, mint az egyénieké. Tiszanagy­faluban két és fél mázsával és hasonló a helyzet a megye majdnem minden községében. Sorra érkeznek a jelentések a szövetkezetekből, hogy az aszály ellenére is tíz-tizenkét mázsás búza 'és 8—10 mázsás rozster­mést értek el. Míg az egyénileg dolgozó parasztok zömmel arról panaszkodnak, hogy csak hét- nyolc mázsa kenyérnekvalót ta­karítanak be egy hold földről. összefoglalva: a parasztság­nak ezt a helyesen jelentkező igényét senki sem akarja csor­bítani, leszállítani, sőt az a he­lyes, ha ezek az igények tovább növekszenek, de a kielégítésnek a hogyanját is számításba kell venni. Ez pedig azt jelenti, hogy a mezőgazdaságban is sürgősen emelni kell a terméshozamokat. Pártunk programjában ehhez a járható utat is megjelölte. Még pedig szövetkezeti gazdálkodás­ban. Csak ez adhat állandó, végleges felemelkedést minden dolgozó paraszt számára. Csikós Balázs. A hőmérséklet emelkedik Az Alpok felett magas nyomás alakult ki ugyan, de az 50. szé­lességi körtől északra ciklonok vonulnak Nyugat-keleti irányban. Emiatt a brit szigeteken, Német­országban és Leningrad környé­kén esik az eső. Európa keleti ré­szén továbbra is száraz, meleg időjárás van. Várható időjárás vasárnap es­tig: az ország északi felében fel­hőátvonulások, máshol jobbára derült idő, néhány helyen kisebb eső, a nappali hőmérséklet tovább emelkedik. Mérsékelt szél. Legmagasabb nappali hőmérsék­let vasárnap 24—27 fok között. Ain minium há» Szovjet építészmérnökök mar régóta tanulmányozzák, miképpen tehetne az alumíniumot az építő­iparban felhasználni. Az aluml- niumfalnak ugyanis más a hőát- erasztő képessége, szilárdsága és egyéb építészeti sajátossága, mint az eddig használt építőanyagok­nak. Beható előkészítő munka után Moszkvában hamarosan hoz­zálátnak az alumíniumház építé­séhez. A tervek szerint a négy­emeletes épület súlya mindössze 450 tonna lesz. ★ moszkvai gépkocsi-kőrút Moszkva város forgalmának, enyhítésére az átmenőforgalmat a város körül vezetett körútra irá­nyítják. A mintegy 60.000 gépko­csi, amelyik naponta átvonult a városon, ezután — ha az útépí­tést befejezték — a tehermente­sítő körúton megkerüli a várost.

Next

/
Oldalképek
Tartalom