Kelet-Magyarország, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-10 / 188. szám
KFT.FTM VGYAROESZAG 1958 AUGUSZTUS 10, VASAftNAp Egy újságcikk oívasása közben A postás reggel újságot hozott, S kezembe nyomtat — olvassam csak el, — S amint olvastam — gondolkozó arccal, Még várt, mielőtt újból útrakel, „Nyugati flották Libanon vizében *,, Ugrásra készek már a fegyverek..." S egy pillanatra éreztem: a béke Szikla-alapja balkan megremeg. Dühös cirkálók vad farkashadával Néz szembe ma a béke és a rend? — S bólintott — ha most nem bírjuk erövi Lesz ki a rendből pusztulást teremt. — Es jött a hír az éterben, s a drótok dühösen zúgták egyre csak tovább, „Forró a föld Ott lenn a délvidéken, Üj háború élezi vasfogát.” — Egy nagy világot épített az ember. Két évezred gyümölcse most a tét. Mint zsenge fát, úgy ültetgette, óvta, Művelte, érte adta életét, Amíg kihajtott büszkén lombosodva, S hirdette fenn az ember óriás, S most, hogy felnő a csillagos magasba, Semmibe lökné egyetlen csapás? — Kezembe még a bír, csendben kinézek Az ablakon, kint minden megszokott. Az emberek sietnek friss mosollyal Köszönteni a felkelő napot. Reggeli fényben csillognak az utcák, S beszáll a messzi rétek illata, Egy gyermek indul, s nyargal át a téren. Messzire csendül pajkos kacaja. Reggeli szélben hullámzik a pázsit, Míg szorgos kezek locsolják, nyesik, S míg hull a víz, az utca és a város Friss illattal s derűvel megtelik. Minden a régi és a megszokott. Zörgő kannák, megrakott kosarak, A sürgető lépések koppanása, S futtában félig elkapott szavak, A termésről, a messzi városokról. Hol a felhőkbe nőnek a falak, Emberi tervek hogy válnak valóra S mit kell még tenni és mit nem szabad, Zajong a reggel, s még a hír kezemben, De már titokban arra gondolok, Nem lesz hiába ennyi lendülése Az embernek, mert végre győzni fog. Üj háború, világok pusztulása, Halálra ítélt eszme, mint a rög. Mi széthull, hogyha nem tud már teremni, Mert él az ember, $ élete örök. MESTER ATTILA A világ legritkább bélyegei Előző heti cikkünkben megkezdtük á világ legritkább bélyegei történetének ismertetését és ismertettük az 1 centes Brit Guayana bélyeget, mely a rangsor élén áll a ritkaságok között. E7 a piszkos, metszett sarkú, kézírással elcsúfított kis vörös papírlap — így néz ki a világ legritkább bélyege — ma valószínűleg tíz- milliószor annyit ér, mint ereden névértéke, vagyis 300 ezer dollár. A rangsorban második egy boríték. rajta két híres Mauritius- szigeti POST OFFICE bélyeg, amelyet 1847-ben bocsátottak hi 3 penny -névértékben. Ezt a borítékot 75.000 dollárra becsülik. Mauritius szigete több bélyeggel szerepel á világritkaságok között. Az 1848. évi kiadású, tévesen POST PAID jelzésű négyes-blokkot, valamint az 1847. évi 2 p. indigókék. Post Office feliratú bélyeget 30— 30.000 dollárra értékelik. Ugyancsak 1847-ből egy 1 p. pirosszínű 20.000, míg egy 1848-as kibocsátású 2 p. Post Paid felirattal és a „pence” helyett ..penoe" nyomáshibával 10.000 dollárt reprezentál. A svéd 1855. évi 3 shillingés bélyeg, amely téves színnyomásával lett világhírű, mert zöldeskék helyett sárgaszínű. 40.000 dollárt ér. Kanadai tulajdonban van. Ez Europa legritkább bélyege. Igen érdekes ennek a svéd bélyegnek a története is. Egy 7 éves svéd kisfiú találta ezt a bélyeget nagyanyja padlásán régi levelek között. A kisfiú a bélyeget — nem ismerve annak értékét — fillérekért adta el egy bélyegkereskedőnek, aki viszont hatalmas haszonnal adta tovább. Űjfunlaad 1927. évi „AIR MAIL DE PINEDO 1927.” felülnyomásé bélyege 22.500 dolárnal szerepel. 20 ezerre taksálják a hawai 1851- es, használatlan, úgynevezett misszionárius bélyeget, amelyet a misszionárusok adtak ki. Igen magasra — 17.500 dollárra — becsülik. Franciaország 1849.. évi cinóberszínű bélyegét négyesblokkban, amelyben egy tete-bec- he van. Genua 1873-évi kiadása, amelyből három darab van egy levélen, valamint Brazillia 1843, 30 reis párban összefüggően egy 60 reis-szessel, 15—15.000 dollárral szerepel. 12.500 dollárra értékelik: Uniontown 1861.2 c, amely ideiglenes postamesteri bélyeg és Canada 1851, 12 p. párban. 10.000 dollárral szerepelnek: Hondurász 1925. 10 c„ amely a világ legritkább repülőbélyege. Fekete felülnyomása: AERO CORREO. Baden 1851. 9 Freimarke. téves színnyomás: rózsaszín helyett kékeszöld. Egyiptom 1928. 50 pi. húszonötös kisiv. Szászország 1851. Va gr. szürke helyett kék, tizes kisiv. Aranypart 1853. 1 p. a 4 p-n. Spanyolország 1851. piros helyett kék. Millbury 1846. postamesterei ideiglenes bélyeg Űj-Délwales 1850. 1 p. kilences blokk. Ceylon 1858. 9 p. négyes blokk. Oldalakon keresztül folytathatnánk a több ezer dollárt érő oé- lyegek felsorolását. De nem csak a régi „klasszikus” bélyegek között találhatunk ilyen sok ritkaságot, napjainkban is sok értékes tervnyomat és ritka specialitás kerül forgalomba, melyekre lelkes buzgalommal vadásznak a bélyeggyűjtők. Dr. Horváth Sándor ÜJ ERDŐT TELEPÍTETTEK Csarodán a fában szegény határrészeken. A községi tanács kezdeményezésére ebben az évben három-négy hold erdőgyarapítást végeztek a község lakói. Az a tervük, hogy a közeljövőben tovább folytatják a fásítást, a talaj védelmét olyan táblákon, ahol u legnagyobb szükség van erre, ★ ÉDESSÉG ELDORÁDÓ fogadta az ellenőrző kereskedelmi felügyelőket a nyíregyházi Anna cukrászdában. Többek között hatféle torta, négyféle csemegesütemény és 16 féle különböző cukrászsütemény fogadta az ellenőröket. Hasonlóan elfogadható választék, minőség és tisztaság volt a rakamazi és a tiszalöki földmfl- vesszövetkezeti cukrászdában. Kalászok között Hányszor arattunk kenyér helyett gondot, hányszor kaszált már a szörnyű halál! Beh’ sokszor suhogtak fenn félve a lombok, ha rátört a földre a szürke madár... Emlékszem, még éppen a nap tüze izzóit és karja ölelte a búza tövét... Csak álltam, csak álltam és lestem a titko' az emberi munka, s a nyár gyönyörét. S egyszercsak széttört a felhő az égen, s a földre csiholt tüze messzire folyt és hulltak a bombák, s a gyilkos dühében megrázta a tájat, mely szerteomolt. Míg lángolt a tábla, a szél a szememből sósizű könnypatakot kicsikart, égett kenyér szagát hordta a szellő, felkapta, s vitte, mint máskor a dalt... Most fürdők aranyszínű tábla ölében, köröttem kalászokban érik a nyár. Ringat az élet cs ring ott az égen egy libbenő, illanó, tarka madár. Távoli nótákat hordoz a szellő, dallamuk bennem is lombosod Ik. Úszik az égen két hószinű felhő, szerte terülnek a hegycsúcsokig. Most víg aratásra készül itt minden, szorgalmas tettekre serkent a nyár ... Lesz kenyerünk, mert a béke e kincsen éltető, érlelő rendet talál... De jaj, ha a szürke madár újra jönne, vad haragunktól felforrna a lég és hullnának szárnyai égve a földre és hullna a pernye és égne a gép... Most fürdők aranyszínű tábla ölében, köröttem kalászokban érik a nyár. Ringat az élet és ring ott az égen egy libbenő, illanó, \arka madár,,. (Június derekán.) GYŐRI ILLÉS GYÖRGY A tárgyaló terem lassan kiürült, s a férfi még mindig gondolataival bajlódva ül a pádon. Az asszony akivel hosszú éveken együtt élt, utoljára hagyta el a termet. Az ajtóban megállt egy pillanatra. és visszafordult. A férfi nem látta ezt. Fejét tenyerébe hajtva mozdulatlanul hajolt a padra. „Hát igén. Újra nőtlen lett. A bíróság kimondta a válást, s neki is, az asszonynak is visszaadta szabadságai. No és mi lesz a gyerekkel? Hiszen a törvény — a fekete keretes szemüvegű bíró. a kislányt az édes anyjának ítélte. Évikét aki hosszú éveken bearanyozta édesapja lelkét.1’ A válást kimondta a törvény. A férfi azonban még mindig nem tudta felfogni a tényeket, s nem akarta elhinni a valóságot. Pedig a lavinát ő indította el. Valahol egy borszagú korcsmában kezdődött. Evekkel ezelőtt. S mi lett a vége. Igen. ez a válóperes tárgyalás. A gyerekhez azonban ragaszkodik, minden porcikájá- vai, Hiszen ez a barna csillogó szemű kislány volt, aki összekötötte az utóbbi esztendők amúgy is gyenge családi szálait. Gondolataiból a törvényszéki szolga gyenge érintése riasztotta fel. ■—■ Tessék elhagyni a termet, mert az ajtókat lezárjuk. Kicsit bódultán ért az utcára, s szemével ismerősök után kutatott, a járda hömpölygő emberfolyamában. Az egyedüllét roppant súlya nehezedett rá s menekülni akart. Menekülni az emberek közzé. Céltalanul bolyongott egy darabig, a fényes kirakatok előtt, s csak akkor torpant meg, amikor keze az egyik játékbolt kilincsét markolta. Azonban nem tudott már visszafordulni. Az üzletben egy NÉGY HÓNAP — egy válóper története — csomó játéknak végigkérdezte az árait, aztán az eladónővel egy hatalmas piros, fehér pettyes labdát blokkoltatott le. A/fár a külvárosban járt, amikor eszébe jutott, hogy hogyan is adja át kislányának a régen várt játékot. Hiszen ö és az asszony több hete külön élnek már. Ekkor tintaceruzát kotort elő a zsebéből, meanyálazta, és a labda egyik fehér pety- tyére ráírta: „Évikének apukától” A sötétedést az egyik hűvös italboltban várta meg majd elindult felesége lakása felé. A ház elé érve tétovázott egy pár percig, majd a piros pettyes labdát átdobta a deszkapalánkon. „Mennyire fog örülni reggel a kislány” — mosolygott az orra alatt, s lépteit vissza, a belváros felé irányította. Aztán teltek a hónapok, s Évike semmit sem hallott apukáról. Naponta játszott a pettyes labdával, s néha észrevette hogy az anyuka arcán kövér könnycseppek gördülnek lefelé a szája szegletéig. A törékeny szőke asszony viaskodott ez élettel, viaskodott önmagával, hiszen 900 forint igen kevés volt. A férje pedig — minden bizonnyal — a pettyes labdával lezárta a családról, — a gyerekről való gondoskodást... A tárgyalóterem közönségének moraja elcsendesült, amikor a bíróság elnöke ítélethirdetésre emelkedett. A férfi — Sz, János icábultan hallgatta, az elnök szavait. „...Családjáról való gondoskodás elmulasztása miatt négy hónapi börtönbüntetésre Ítélem, melyet három évi próbaidőre függesztünk föl. Ezenkívül kötelezem a vádlottat, hogy havonta 300 forintot juttasson el családjához ...” A férfi már nem hallotta az odavonatkozó paragrafusok és törvénycikkelyek felsorolását. A szégyentől szinte félájultan gubbasztott a kemény tölgyfapadon. „Hát ide jutottunk?!..,’’ Csak ez az egy félmondat ficánkolt az agyában, s úgy érezte, hogy nagyon-nagyon sok mindent jóvá kell tenni. Ezt nem csak a paragrafusok, a törvénycikkek írják elő, hanem az emberség, és az apa felelőssége. Este a barátok alig ismertek rá Sz. Jánosra, a kedvenc kis vendéglőben. Unottan kedvtelenül hajtotta fel a bort az előtte álló pohárból s azt szerette volna, ha már reggel lenne. Ott látta magát a postán, a pénztárablak előtt, s a 300 forint helyett négy darab piroshasú bankót szorongat a kezében. A barátok rendeltek, s igyekeztek lelket verni bele. Az óra mutatója pedig gyorsan forgott a számlapon, s egy-egy fordulat alatt többször is új üvegek kerültek a pecsétes abroszra. A férfin végre vidámság jelei mutatkoztak. A barátok igyekeztek a jókedvet föl- csigázni, és éjfél után Sz. János már elfelejtette a délelőtti tárgyalást. Reggelre annyi pénze sem maradt, hogy a szokásos 10 deka fölvágottat és három zsömlét meg. vásárolja. Este azonban újból megjött S kedve, a kis vendéglő asztalánál, a vidám cimborák között. }gy ment ez hétről hétre. A kitöU tött postai feladó vevények pedig gyűltek a zsebében. A címzetthez egyik sem. jutott el. A nyár nagyobbik fele már eltelt, amikor Sz. János ismét a bíró rövid de kemény mondatait hallgatta. Az Ítélet négy hónap börtönbüntetésről szólt. Ezúttal jogerőre emelve, nem pedig próbaidőre elhalasztva. A fegyházban lassan teltek a napok. Reggeltől estig kemény munka várt Sz. Jánosra, az érte járó pénzt pedig Évike és az asszony kapta. Ezúttal pedig rendszeresen. Az ólomlábakon járó négy hónap ködői őszi napon ért véget. A férfi mélyet szívott a. párás levegőgől, amikor kilépett a fogház ajtaján. Az eső csendesen szitált, s az utca néptelen, kihalt volt. Az egyik ka pú aljából hirtelen két alak lépett ki, és feléje indultak. Az egyik magas törékeny termetű, a másik pedig alacsony s apró lépésekkel tipeg. A kislány futva előzte meg édes- anyját, s az apa csak akkor ismert rá, amikor a gyermek a kabátját rángatta. Lehajolt s magához ölelte a csöppséget. Az asszony ekkor ért oda', s szótlanul állt meg a férfi előtt, aki felkarjában a gyermeket tartotta. A férfi az asszony keze után nyúlt és szótlanul elindultak. Szaporázták a lépteiket, s egyre. távolabb jártak a szürke épülettől, mely r akkor is vádlóan nézett a férfi után, vasrácsos dblákszemeivel. R,J*i 6
