Kelet-Magyarország, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-05 / 183. szám

1938. AUGUSZTUS 5, KEDD KELET MAGVA KORSZAG a DChci (jó hja R ohantak az évek. Kezdetben mint tüzes paripák úgy röpítették a Csernyik-házaspár élete szekerét. Nem siklott az rossz útra soha. Később ha las­san is gördült a ko­csi a megpróbáltatás köveivel kirakott rö­gös úton, utasai szí­vében nem szűnt meg izzani a nagy szere­tet. Jöhetett ősz, s rá a tél, a kikelet vi­rágai mindig új szir­mokat hajlottak. — Pompáztak, illatoz­tak. A sok évszak­változás, az elmúlá­sok sokaságát sejtető nyárutók, tisztesség­ből őszkoronával sü- végelték meg az idős emberpárt. Olyan lett életük, mint a dércsipte, zamatos aszúszem .. Négy hete múlt, hogy gólya kelepelt, bebocsátását kérve a POlyák-bokori kis pa- rásztporta felett. Hogy várta ezt a hétszer már ismert, de most mégis valami meg­újhodást felvillanyo­zó érzést kiváltó su- sogást a hatvannégy esztendős „ifjú” apa?! De talán még jobban a közel ötven eszten­dős anya, akinek az egykori szolgasors ráncokat szántott ar­cára, ősz hajszálak­kal ajándékozta meg, de szemeiből soha nem tudta kitörölni az élet szeretetét, só­ját: a szerelmet. Mint ifjú házaspár, úgy várták az újszülöt c jöttét... És a gólya bekopogtatott. Leány- gyermekkel ajándé­kozta meg a Cser­nyik házaspárt... — Hogy fogadták a családban az újszü­löttet? A szoptató anya szemében mosoly buj­kál. — Nagyon örül­tünk ... — Különö­sen az uram. Becéz- geti, cirógatja, dédel­geti állandóan a ki­csit. Meg is írták azonnal a két nagy fiúnak, Mihálynak meg Istvánnak a nagy családi eseményt. — Nem restcllték a dol­got! Bár a válasz in­kább erre adott volna okot. — Nagyon szeret­jük egymást... sze­retjük az életet — igazítja meg a pólyát az újszülöttön Cser- nyikné, amint körül- állják a boltban. — Veszekedtek-e valaha? — érdeklő­döm, amint vizsgá­lódnak, csodálkoznak a kíváncsiskodók. — Soha!... Még csak szóváltás sem volt férjem és közöt­tem. A leckére mindenki figyel. Az idős anya pedig tovább dicsek­szik. — Két kiló negyven­öt dekával született Ilonka. Egy asszony közbe szól: — Nehezen lett? — Nem — moso­lyogja válaszolva a feketefejkendős pa­raszt néni. — Tessék meglazí­tani a pólyát, hadd mozogjon a kicsi — így egy másik nő. — Bizony elszok­tam már tőle, lelkem. Tíz esztendő óta nem volt gyermekem — és már két fiatal asz- szcnyka is segítkezik. A kicsike ficánkol, ásít, szemét dörzsöli. Mosolyognak vala­mennyien. Csernyik- né kezébe fogja a ba­bát, egyik kezével megigazítja ősz fürt­jeit a kendő alatt, majd a szatyort kar­jára akasztja és el­köszön. A bolt akkori „vendégei” pedig te­kintetükkel végigsi-1 mogatják. Féltve őr­zött kincsével elindul Csernyikné. Viszi haza kicsinyét élete- párjához, hogy együtt teleturbékolják újra a családi fészket, me­lyet a gólya kelepe- lése tesz újra tava- sziassá. Farkas Kálmán. Válass a dombrádiak interpellációjára A július 11-én megjelent „Dombrádi interpelláció” című cikkre a következőket közöljük: A cikkben említett Szabolcsi István részére a kölcsönt nem a takarékpénztár engedélyezte. Je­len esetben a FAGI által épített lakóházakról van szó, melyet az állami gazdaság vezetősége és szakszervezeti bizottsága az arra leginkább rászoruló dolgozók kö­zött kellett, 'hogy szétosszon. Az állami gazdaság akkori vezetősége az égjük lakást Szabolcsi István­nak ítélte oda. Jelenleg egyetlen dombrádi ál­lami gazdasági dolgozónak nincs bent elintézetlen kérelme. A termelőszövetkezeti tagság építési kölcsön igényeinek nagy részét, miután újabb keretet kap­tunk, ki tudjuk elégíteni. Viszont, hogy általában a kölcsönt igény­lőknek csak egy részét tudjuk kielégíteni, ez nem kizárólag a takarékpénztártól függ, hanem a népgazdasági helyzettől. Ugyanis a takarékpénztár csak a megállapí tott kereten belül engedélyezhet kölcsönt, Kocsis János OTP megyei vezetője. A meteorológia jelzése és a tegnapi tapasztalatunk szerint is az időjárás hűvösebb, csapadé­kosabb lett újra. Az elmúlt he­tek kánikulával párosult száraz napjai után újra alkalmas az időjárás, illetve a talaj, hogy másodvetést végezzünk. Vannak meg termelőszövetke­zetek is, ahol nem teljesítették tartóvetési tervüket, de sokkal inkább elmaradtak az egyéniek. Kedvező ősz eseten még a ta­karmányozási célra végzett má- sodvetés is haszonnal járhat, an­nak ellenére, hogy már augusz­tust írunk, érdemes azt a né­hány kiló magot „befektetni”. Megyénkben a másodvetésnek nemcsak takarmányozási jelen­tősége van, hanem legalább olyan, de inkább nagyobb fon­tossággal bír a tarlócsiilagfürt vetése zöldtrágyának. Erre még nem késett az alkalmas idő, az augusztus közepén kikelő csil- lagfürt meg szeptember, október hónapokban nagy', basznesithato tömeget tud növelni és jelenté­keny mennyiségű nitrogént gyűjt a gyökerein. Egy mázsa csillagf ürtmag el­vetésével, amiből van elegendő, cs az ára csupán 304 forint,, annyi értékkel gazdagíthatjuk a talajunkat, mintha 120—150 mázsa jó minőségű isiállstragyat hordlunk volna ki. Ezen a szá-: mitáson nem gondolkozni érde­mes — habár ezt szoktak mon­dani, — hanem cselekedni keli; Még nem késő, kerüljön a föld­be minden csillagfürtm&g, hogy gazdagabb legyen cs már jövőre is többet teremjen a nyírségi ho. mok! Cs, B. Csökken a felhőzet A hűvös légtömegek ma hajnal­ra elérték a Kelet-Kárpátokat és Románia felett okoznak záporo­kat, zivatarokat. Nyugat- és Xö- zép-Európában megszűnt a hőség. Németországban egyes helyeken 8—11 fokig hült le a levegő. Csak Olaszországban tart még a nagy meleg. , Várható időjárás kedden estig: csökkenő felhőzet, ma több he­lyen, főleg keleten, holnap keve­sebb helyen eső, mérsékelt észak- nyugati szél, az éjszakai lehűlés erősödik, a nappali hőmérséklet holnap kissé magasabb lesz, mint ma. Várható legalacsonyabb hőmér­séklet ma éjjel: 11—14 fok, leg­magasabb nappali hőmérséklet 21 —24 fok között. 1/ z egyszer nem úgynevezett ■Lj nagy riportalanyt szólal­tatunk meg a természettudomány félévszázados fejlődéséről. A technikai versenyfutás éveiben amikor a mesterséges hold, az űrhajó már élő valóság — gon­doljuk —, nem lesz érdektelen az a beszélgetés, amely természete­sen nem csupán néhány évtized tudományos kísérleteit, azok eredményeit igyekszik nagyrészt magábafoglalmi, hanem ízelítőt akar nyújtani abból is, milyen próbálkozások, elképzelések előz­ték meg a „szputnyikkort”. Berényi Jenő bácsi pontosan negyvenöt esztendővel szerzett őket egy kis közös „bibliatanulmányozásra”. Ha minden „jól” ment, meghívtam, mint érdek­lődőt a gyülekezetbe. Hogy attól kezdve mi tör­tént „pártfogoltjaimmal”, — arról majd máskor beszélek. Rágyújtunk. Tóth Apdrás élvezettel nyeli a füstöt, s lám, Jehova mégsem üti ki szájából a szentségtörő, „sátáni” eszközt. Néhány szippantás után — sürgetnem sem kell — folytatja: —Buzgóságom láttán a „csoport”- és „kör- íetszolga” úgy látták, méltó vagyok a „kereszte- lésre”, az új tanokat kellően magamévá tettem. Előre kitűzték a szertartás napját, amikor több hívővel együtt rám is sor került. Gyereket nem kereszteltek, mert Jehova szigorúan „előírta”, hogy csak olyan hívőt lehet megkeresztelni, aki saját elhatározásából, „önálló” gondolkodás után hajlandóságot mutat arra, hogy kilépjen korábbi egyházából. Magát a szertartást alkalmas helyen, folyónál, patakban, vagy háznál kádban végzik. Mi is egy fürdőszobás lakásban jöttünk össze. Messzi környékről sereglettek egybe a kereszte­lendő jehovások. A szertartást a „körzetszolga” végezte. Először terjedelmes keresztségi beszédet tartott, majd alsóruhára kellett vetkőzni. A kád­ban a víz már elő volt készítve. Én is beletérdel­tem a kád vízbe, s a keresztelő szolga megkér­dezte a ceremónia előírása szerint: „önálló aka­ratodból határoztad-e magad arra, hogv .Jézus Krisztus szolgája légy, s ennek a szándékodnak is nyilvánosan tanújelét add a keresztség által?” Igent rebegtem, erre a víz alá nyomtak. Ezzel Jelképesen „meghaltam a világnak”, s „feltámad­tam” Krisztusnak, hogv többé ne a magam éle­tét éljem, hanem az ói mhovista „világtársada- lom” honpolgára legyek. Mikor csuromvizesen ki­kászálódtam a kádból, se vége. se hossza nem volt az üdvözlő beszédeknek „a szent” kötelessé­gek sorolásának. Igv lettem most már „hivatalo­san” is „Jehova tanúja...” •ir Űjabb cigarettaszünet, s a volt jehovás foly­tatja történetét, amit lapunk csütörtöki számá­ban olvashat tovább a kedves Olvasó. (Folytatjuk.) Győri lllcs György Jehova tanúját „megkeresztelték”. Beme­rítés után a „körzetszolga” kenetteljes üd­vözlő beszédet tart az új „szolgának”, aki­nek bárgyú arckifejezése, fanatikus at- szellemüllséget tükröz, tanári diplomát az akkori Páz­mány Péter tudományegyetemen. Ma 70 éves cs néhány eve nyu­galomba vonult. Persze, azóta is élénken érdeklődik a tenné sz-t- tudományok állása iránt. Figyel­je meg, kedves olvasó, hogyan látta ő 30—iO esztendővel ezelőtt mondjuk az űrhajózást, az űrha­józás lehetőségeit, a tudomány melyik ágában vártak akkor kor­szakalkotó lépést? — Ez időben már talán nevetz segesnek hat, hogy a századfor­duló elején még csak tényleg a legkülönbözőbb elképzelések ad­tak valami ízelítőt nekünk is a természettudomány eme ágának lehetőségeiről. Sokait ismerik Daedalus és Icarus történetét, akik madáriollakbál készítetlek szárnyakat másfélezer évvel eze­lőtt, viasszal ragasztották össze, és repültek a magasságok felé. A nap persze megolvasztotta a viaszt., és a merész kísérletezők a tengerbe hullottak. fi repülés pmiolata valószínű nagy on-na gyón ré­gen fogamzott meg. Talán, amikor a húllőkor- szakbeli repülőgyíkot megismer­ték. Persze, nagyarányú fejlődés­ről e tekintetben szó sem lehe­tett. Még az elmúlt század végén is úgy ír az egyik nagy csillagász a végtelenről, hogy a lelkeket vándoroltatja a különböző égites­teken. Megcsalt mm is gondolt arra, hogy a rohamos fejlődésnek induló technikának száz évre sem lesz szüksége, hogy megva­lósítsák a világűrben körutazást. Mi akkoriban, az első vils.ghá- ború előtt a Verne- és Jókai- könyvekből és még egynéhány inkább népszerű, mint tudomá­nyos munkából ismertük ezt az egcsz problémát. Most a Jókai állal elkeresztelt „Légitevék“ a valóságban is szerepelnek. Az óltor egyik nagy római író­ja: Titus Lucretius Cams a ter­mészetről szóló művében érdeke­sen fejtegeti a világmindenség létezését, fejlődését. Könyvének megállapításai egészen közeiátla- nak a materialista tudomány mai megállapításaihoz. Ahogy ín látom, a természettudomány fej­lődésében ezután — egészen a tizenkilencedik század vígéig — ) törés állt be. Valószínűnek, tár* tóm, hogy a vallási megkötöttsé­gek következményeként. 1913—14-ben még az is nagy dolog volt, ha az ember az isko­lában a természettudomány terü­letén olyanfajta megállapításokat tett, hogy a világegyetem élete folytonos vegyifolyamat. S ahány termeszetrajztanár volt akkori­ban, annyiképpen magyarázta a gyermekeknek a természet törvé­nyeit, a fejlődő lehetőségeket, Most már nagyon sok minden tisztázódott. De én abban az idő­ben is úgy tanítottam, hogy „A természet örök munkás, nincs henyélés, megalkuvás.** Mit mondjak? fi világűrben még sokmindea felfedezetten De az utóbbi félévszázad lobbet adott a világnak, mint az eddigi idők bármikor. A repüléstechnika óriási mértékben fejlődött. Ma, a sugárhajtású repülőgépek és a szputnyikok korszakában azon­ban semmi sem lehetetlen. Az én véleményem, hogy a szovjet tu­domány és nem utolsósorban a természettudomány rövidesen újabb nagy eredményeket ér cl. Sokat olvasok, tanulok manap­ság is. S azt hiszem, nem csaló­dok, ha azt. mondom: a szovjet emberek hódítják meg először' á világmindenséget. Már nem nagy távolság a Holdig vezető út Csak egyetlen egyet sajnálok. Azt, hogy korán születtem és nem ismerkedhettem meg fiatal­koromban ezzel a nagyarányú kutatómunkával. Ez a haladás óriási. Nekem nem Is könnyű, le­hetetlen nyomonkövelni. Hetven­éves ember vagyok. Ila még lapí­tanék, nagyon boldogan tenném. Így is bízom benne, hogy meg­érem, amikor a Holdba, repül az első utasával az űrhajó. K. J, Még nem késő MADÁRTOUAKTÓl AZ VHUAJÓIO Rövid beszélgetés egy idős tanárral a természettudomány fejlődéséről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom