Kelet-Magyarország, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-31 / 205. szám
Üdvözöl fűk a Nyíregyházán nagygyűlést tartó Marosán György elvtársai ! XV. ÉVFOLYAM, 205. SZÁM Ära 50 fillér 1958. augusztus 31, vasárnap Tjanéanifitá i É vről évre visszatér az az idő, amikor nyári pihenés után újra megnyílnak az iskolák kapui, amikor a hat esztendős gyermek először ismerkedik az élettel, s a nagyobbak folytatják munkájukat, végzik a hosszú évek, a tanulás feladatát. Mindig van ezekben a napokban valami rendkívül ünnepélyes jelleg. Mindannyian érezzük ezt, gyermekek és felnőttek, fiatalok és öregek egyaránt. Tudni, mindig többet és többet megismerni a világból, s a tudást az emberiség javára fordítani, a legszebb, legkomolyabb dolgok egyike. Nyílnak a kapuk. Pihent fejjel, friss izgalommal készülnek a gyermekek, fiatalok. A pedagógusok a napokban vettek részt szakmai megbeszéléseken, mintegy előkészülve várják a tanévnyitót. Sok új vonás lesz ebben az új tanítási időszakban, s az új mindig jelent valami nehézséget, tehát erősebb készülődés kell már az elején, A felsőtagozatú iskolákban új tanterv várja a diákokat. Ez az új tanterv az életkori sajátosságoknak jobban megfelel, de nehezebb követelményeket is állít. Jellemzően eddig iskoláinkban inkább elvontan hatottak a tantárgyak, humanisztikus tanítás folyt. Most mindinkább a való életre nevelés áll előtérbe, reálisabb a tananyag, több a gyakorlati követelmény. 35 általános iskolában és 3 középiskolában bevezetik a politechnikai képzést, főként mezőgazdasági jelleggel. Ezeken a helyeken a gyakorlati életre való nevelést a legintenzívebben dolgozták ki. Mindez új vonás, és lelkiismeretes, odaadó felkészülést kíván a pedagógustól, nagyobb figyelmet, akaratot a tanuló- ifjúságtól. De csak tőlük? Nemcsak tőlük. A szülőktől is. Szülő és pedagógus — elválaszthatatlan fogalom a gyermeknevelésben. A jó pedagógus egyúttal szülő is, és csak az a jó szülő, aki egyúttal egy kicsit pedagógus is, ismeri gyermekének szellemi életét, és helyesen tudja azt irányítani. Nagyon sokat tehet a szülő, ha lelkiismeretesen, meggondoltan cselekszik az iskola szellemében, a gyermeke érdekében. Az elmúlt években sokat javult, de még mindig hatalmas a mulasztások száma. Igen sokan évet vesztenek, mert vagy megbuknak, vagy kimaradnk az iskolából. A kötelező nyolc osztály elvégzése még gyakorlatilag nem minden gyermekre áll, mert vannak még szülők, akik inkább elküldik gyermeküket dolgozni, mint az iskolába. A két hét mulasztásért kifizetett büntetés, — ha egyáltalán foganatosítják — sokkal kevesebb, mint az ez idő alatt keresett pénz. Az ilyen gondolkodású szülő nem látja a holnapot, tönkre teheti gyermeke egész jövőjét a pillanatnyi anyagi haszon reményében. A szülői munkaközösségek, a tanácsok és a községi 'párt alapszervezetek kialakíthatnak olyan légkört, olyan közvéleményt, amely minden anyagi büntetésnél jobban rászorítja a felelőtlen szülőket gyermekeik iránti kötelességük teljesítésére. Nagy közvéleményformáló erejük van a közösségeknek, segítséget tudnak nyújtani a szülőknek, a szülők pedig az iskoláknak. A mi iskoláink a legmagasztosabb dolgokra nevelnek: a szülő, az ember, a haza szeretetére, a világ becsületes dolgozó embereinek megbecsülésére, a munka becsületére, olyan emberekké kívánják formálni gyermekeinket, amilyeneknek mi is szeretnénk látni, a becsület, a tisztesség, a boldog, nyugodt, egészséges ember példaképeivé, egyszóval szocialista emberekké. Csak együtt lehet elérni ezt a célt, a szülő és az iskola közös, egyszándékú munkájával. Természetesen ez a kapcsolat nemcsak a szülök, hanem a pedagógusok részéről is keresendő. A jó tanító az életben is tanító, a társadalom éppúgy munkahelye, mint az iskola, sok példa van arra, hogy iskolák és termelőszövetkezetek, üzemek barátsági szerződést kötöttek. Keresni kell az ilyen alkalmat, főként pedig az ifjúsági szervezetekkel. Száz új pedagógus kezd munkához ezekben a napokban. Tizenöt régi pedagógus pihenni tér, nyugdíjba megy. Sok erőt, lendületet kívánunk az újaknak, jó pihenést, megérdemelt nyugalmat az időseknek. A kicsi első osztályosoknak boldog ismerkedést, az újonnan épült iskolákhoz új kedvet. Ebben az évben mintegy félszáz új tanteremben tanítanak majd, s még most, szeptemberben átveszik a gyermekek a nyíregyházi 12-es, és a Guszev-lakótelep általános iskoláit, valamint a tiszalöki gimnáziumot. Talán egy hónapos késéssel indul a tiszadobi általános iskola is, s aztán fokozatosan a többi. Negyven tanterem épül társadalmi munkából. Nagy szám ez; bizonyítja, hogy komolyan bízunk a tudás fegyverében. Nyílnak a kapuk. Készüljünk mindannyian, hogy bátor, biztos, céltudatos legyen az a lépés, amely gyermekeinket oda vezeti. Az észhez és a szívhez szólt 20.000 ember hallgatta Marosán György elvtárs beszédét Mátészalkán Tegnap délután négy órakor a Himnusz hangjai mellett kezdődött Mátészalkán a Hazafias Népfront nagygyűlése, amelyen részt- vett Marosán György elvtárs, pártunk Politikai Bizottságának tagja, államminiszter, Sándor József elvtárs, a Központi Bizottság tagja. A nagygyűlést Kokas Ferenc elvtárs, a Hazafias Népfront megyei titkára nyitotta meg, majd Marosán elvtárs ismertette a kül- és belpolitika legidőszerűbb kérdéseit. A nagygyűlés után színvonalas kultúrműsorra került sor, amelyet kedves vendégeink nagy tetszéssel fogadtak. A párt titkára a kommunisták felelősségével beszélt, a kommunisták őszinteségével tárta fel az akadályokat, amelyeket lehet és szükséges eltünAz ég még délben is esőt Ígért, a szél azonban elkergette a felhőket és délutánra már a mátészalkai utcákra terítette fényét a csillogó napsugár. Olyan volt a község, mint egy zsongó város, ezer- egy éjszaka mesés színei pompáztak utcáin. A fellobogózott házak tövében nevetőszemű lánykák, ünneplő« parasztok várták, hogy 13 és fél esztendő múltán újra községükben fogadhassák pártunk egyik vezetőjét, Marosán György elvtársat. Gépkocsik motorja zúgott, vontatós traktorok pöfögtek, s immár három utca telt meg emberekkel és járművekkel. Szatmár szívébe látogattak el tegnap a távoli Csenger, Erdőhát és a Sza- moshát dolgozói. Csengerből, Vá- sárosnaményból és Fehérgyarmatról ezrek és ezrek jöttek el meghallgatni a párt szavát, látni a párt küldöttét. A nagyecsedi Állami Gazdaság 200 dolgozója, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet 120 tagja tette tiszteletét ezalka- lommal Mátészalkán és acélkék egyenruhában vonultak fel a na gygyűlésre a munkásőrök. Hömpölygő folyammá dagadt a nép. Jöttek, egyre csak jöttek Csen- gerúifaluból, Milotáról, Nyírbátorból és Mérkvállajról a piros arcú felnőttek, gyermekeikkel, kezükben zászlóselymet simogatott a szél, szemük az utca felirataira nézett. „Éljen a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány! Éljen Marosán elvtárs!“ — olvashattuk mindenütt. Arról folyt a szó, milyen ember Marosán György, s mit mond majd a szabolcsi, szatmári dolgozóknak. Délután 3 órára a hatalmas sportpálya benépesült. Többezren voltak már, pedfg a nagygyűlés hivatalosan csak egy óra múlva kezdődőit. Addig is volt néznivaló, hiszen a szervek gondoskodtak a megfelelő ellátásról és a mátészalkai vasutasok zenekara térzenével kedveskedett az ottlévők- nek. Kik voltak ott? Nagybajszú, tekintélyes dolgozó parasztok, a termelőszövetkezeti mozgalom szatmári úttörői, tanítók, tanárok, orvosok és az ipari üzemek, az állami gazdaságok munkásai. A lányokat mintha skatulyából húzlak volna ki, olyan csinosak, üdék, frissek voltak, pedig aki csak ott volt, mind munka után jött. De nem fáradt. Azok sem, akik az állomás felől végeláthatatlan sorokban hozták községük dolgozóinak üdvözletét, s vitték majd a pt»rt és a kormány tanácsait, jókívánságait. Befutottak már a kü'öniáratú Ikaruszok és nr-tor- erdő, kerékpárok hatalmas törne. gtí jjyiiii Q'&j utí. uiáZti. iuiiiion egyszerű drapéria, Marx, Engels, Lenin fényképei. A felirat is egyszerű, de annal sokatmondóbb. „Munkás-paraszt szövetséggel a szocializmusért!“ Zúgott, tombolt, éljenzett a mintegy húszezer ember, mert a megyei és járási vezetőkkel az emelvényre lépett Marosán György, a Politikai Bizottság tagja, állangminiszter. Mosolygott és karjával üdvözlést intett. Máris virággal árasztották el bájos úttörőlánvok. Egyszerű keresetlen szavakkal köszönte meg a kedves ligyeimt.ss. .ti és a gyönyörű virágcsokrokat a tömeg közé szórta. Nem készült hivatalos beszámolóra. Keresetlen szavakkal szólt. — Pontosan tizenhárom esztendővel ezelőtt jártam Mátészalkán. Akkor jöttem bejelenteni, hogy végetvetettünk a hitbizomány és a földbirtok Magyarországának és örökre széttörtük az úri bitangságot, a fasizmust. Bejelentettük a földreformot. Akikkel akkor jöttem, azoknak cgyrésze ma már nem él, másik része le- vitézlett. De mi, kommunisták itt vagyunk újra. Akkor kevesebben voltunk a nagygyűlésen. A kispolgárság és a parasztság egyrészc bizalmatlanul várta, mi lesz? Milyen erők győzedelmeskednek a forradalom csatájában? Azóta az eltelt esztendők mindent bebizonyítottak. És amikor közelhozta az emberi szivekhez az átkos múlt emlékeit, amikor a munkás- és paraszt- sorsokról, a százezer holdas hitbizományosok, az iparbárók és bankárok által alkotott törvényekről, a szabolcsi népbetegségekről, az analfabétizmusról és a földhözragadt szegényparasztság egykori sorsáról szólt, a keserű emlékezés a torkokat szorongatta. A párt szavát öntötte a legegyszerűbb munkásember szívéhez is utat találó mondatokba Marosán elvtárs. Ezért szakította közbe beszédét tízszer és tízszer a lelkes éljenzés és taps. Miért akar a párt szocialista mezőgazdaságot? — tette fel a kérdést. És ahogy szavai nyomán kibontakozott a jelen és kirajzolódtak a jövő körvonalai, mindenki előtt érthetővé vált, hogy a dolgozó parasztság csak ezen az úton juthat el clete igazi jobbraford.ulá- sához. Igen, a mi parasztságunk ma már igényes, rádiót, televíziót, mosótetni. Marosán elvtárs a szabolcsi, szatmári parasztság józan eszére apellált és szívére hatott.* Mondanivalójából azt a következtetést vonta le valamennyi ottlévő, hogy a párt vezetői jól ismerik a dolgozó paraszt, a munkás, az értelmiségi életét. Nem egy ember bólogatott helyeslőén, amikor arról szólt, hogy a párt és a kormány soha nem követi el az előző évek politikájának hibáit, de a kommunisták felelősséggel tartoznak azért, hogy a nyírségi homokdombokon Is jobb élet virágozzék.S ezért mondja ki világosan és félreérthetetlenül: A jövőnek tartozunk a haladással, gyermekeink életét könnyítj ük meg, ha minnél hamarább megértjük az idők szavát, felépítjük a szocialista mezőgazdaságot. Mily nagyot változott a világ 13 esztendő alatt! A teltarcú ün- neplős sokaság nagyokat derült az ellenség , csajka-meséjén1“ és emlékezett. Az agyakban élénken élt a kép, húsz esztendő távlatának képe. S magávalragadta a gondolatot minden mondat. Húsba, vérbe vájtak a szavak, amelyek 1933 inségkonyháiról, a sötét Szatmárrói szóltak, amelyek a háborúról és a békéről, a családról, a gyermekekről, a párt célkitűzéseiről hangzottak el és jutottak közel ezrekhez és ezrekhez itt Mátészalkán, az ünnepi nagygyűlésen. A párt szólt az emberaradat- hoz, a marxizmus—leninizmus győzedelmes eszméjének, a szocializmusnak szóltak a tapsok. A nagyszerű szavak egyszerű képviselője megismerte a szatmári emberek vendégszeretet, amikor beszéde végén átvette a nép ajándékait. Nem nagy érték, amit az emberek adtak, de a kosár szálkái szőlő, az erdőháti kenyér, a csen- gsri alma a mi földünk, a mi tájunk szépségét és gazdagságát is kifejezte. Aztán, mint orkán harsogott az Internacionálé, amelynek dallama túlszárnyalt a szálkái utcákon, tereken. A nagygyűlésnek vége volt és senki sem mozdult, hosszú sorfalban álltak az emberek, hogy megköszönjék a jótanácsokat, amelyek értelme beitta magát az egyszerű szi-1 vekbe. Világ proletárjai egyesüljetek) 1 gépet és boldog öregkort kíván. De vajh, gondol-e ugyanakkor arra — tette fel a kérdést Marosán elvtárs —, hogy a nadrágszíj- parcellából már nem lehet többet kihozni?
