Kelet-Magyarország, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-31 / 205. szám

2 KELFTMAGT A «ORSZÁG 1958. augusztus 31, vasárnap /UnLékeztető Csak többes szám első személvben..» Nyírhélteki tanulságok KOMOLY BAJOK származ­hatnak abból, ha egy pártszerve­zet vezetésében összekeverik a fogalmakat. Mert más az, ha a párttitkár azt mondja: megtil­tom, nem engedem meg az elv­társaknak, hogy... És megint más, ha a következőképpen feje­zi ki magát: Mi, a pártvezetőség tágjai nem látjuk helyesnek, hogy X vagy Y ezt, vagy azt csi­nálta. Ha felszínesen vizsgáljuk a dolgot, akkor nem láthatunk olyan nagy bajt. Viszont, ha job­ban mérlegeljük, már sokkal többet tapasztalhatunk. . A pártvezetésnek az egyes szám első személyben való al­kalmazása, hangoztatása, kisajá­títása, privilégiumot tételez fel a vezetésen belül. Bizonyos tótum- faktumoskodást, gyámkodást, amely nem engedhető meg a pártéletben. Ellenkezik a kollek­tív vezetés elvével, és nem utolsó sorban súlyosan sérti a pártdemokráciát. MINDEZ NEM CSUPÁN alap- természet dolga, nem ebből ered, hanem másból is. Tervszerűtlen- ségből, kapkodásból, bizalmat­lanságból, a hosszú ideig meg­szokott és alkalmazott helytelen vezetési stílusból. Ezektől pedig nem-könnyű szabadulni, és bizo­nyos ideig éreztetik hatásukat a munkában. Ezt tapasztaltuk a pártvezetés­ben Nyírbélteken is. Igaz, hogy Vajdics István párttitkár — mint azt a vezetőség tagjai mondották — .becsületes, harcos, a párt poli­tikájához hű kommunista vezető. Szeretik is elvtársai, hisz ezért bírálják hibái miatt. Vezetési stílusában van egy sor, a régi asztalveregetési, parancsolgatási módszerre emlékeztető. Észreve­hető nála a bizalmatlanság. És ezt leginkább akkor tapasztalták a vezetőség tagjai, amikor isko­lára készülődött. Ugyanis a já­rási pártbizottság megbeszélte vele, hogy míg távol lesz a köz­ségtől. bízza meg a titkári teen­dők ellátásával Gucz Györgyöt, vagy Kovács Györgyöt, akik mindketten a vezetőség tagjai. E helyet mit csinált? A pártve­zetőség megkerülésével a ma­lomban dolgozó egyik párttagot, Bradács Sándort bízta meg azzal, hogy helyettesítse őt a titkári értekezleteken. Az ilyen viselke­déssel nemcsak a centralizmus ellen vétett, hanem a kollektív vezetés elvét is megsértette. BÁR IGAZ, hogy a nyírbél- teki kommunisták több szép eredményt értek el az utóbbi hó­napokban. Bizonyítja ezt az, hogy a párttagok második otthonát nagyrészt társadalmi munkával kívül-belül rendbehozták, barát­ságossá tették. Parkosítottak is. Gucz elvtárs kezdeményezésére hozzá láttak egy méhész szak­csoport létrehozásához is. Ered­ményesen működik a kis társu­lás, több mint húsz taggal. En­nél azonban sokkal több ered­ményt könyvelhetnének el. ha a vezetőség egységesen, lendülete­sebben és főleg tervszerűen dol­gozna. Sajnos az a hiba, hogy nem terv szerint végzik a munkát. Mint Román Lajos, Kovács György és mások elmondották, azzal nincs hiba, hogy a vezető­ségi ülések nem volnának szín­vonalasak, és vitával telitettek. Ott a baj, hogy nem dolgoznak ki határozatokat, nem határoz­zák meg, mikor mit csináljanak és főleg ki, miért legyen a fele­lős. Így aztán a „fogjuk meg és vigyétek”, az egymásra utaltság elve uralkodik a kollektív veze­tés helyett. Persze nem rend­szeresek a vezetőségi ülések sem. De ha mégis rájuk kerül a sor, akkor ébrednek rá, hogy nem sokat csináltak. Ez tapasz­talható a téesz előkészítő bizott­ság egyhelyben topogása körül is. Már a tavasz óta hét tagja van, de csak az utóbbi napokban gyarapodott néhány taggal. Nem utolsó sorban a vezetőség nem elég határozott, célratörő mun- 'kája mia'. vajúdott olyan hosszú ideig a gyümölcstermelő szakcso­port létrehozása is. MIVEL NINCS RÖGZÍTVE milyen határozatokat fogadott el a vezetőség, anarchikus az irá­nyítás, így a párttitkár nem is tudja ellenőrizni a határozatok végrehajtását. Ez kapkodást szül, s amikor már „ég a ház”, akkor a nagy sietségben kikel magából Vaj dics elvtárs és eközben köve­ti el a hibákat. „Vegyék tudo­másul”, „nem tűröm”, „megtil­tom” szavakat használ a taggyű­léseken, a kommunistákkal szem­ben. Hasonló módon viselkedett akkor is, amikor a KISZ-fiatalok igénybe vették a párthelyiséget. Az ilyen magatartás nem helyes, ellentétes a párt ifjúsági politi­kájával. De nem engedhető meg az sem, hogy egyáltalán ilyen hangon beszéljen Vajdirs elv­társ. Hiszen egy kollektíva nevé­ben cselekszik, amikor szinte parancsoló hangon szól, és ez bi­zony sérti a vezetőség többi tag­ját, a párttagságot. EZEKRE A HIBÁKRA figyel­meztették már többször a veze­tőség tagjai. Mert meg kell mon­danunk, hagy Román, Kovács, és Gucz elvtársak határozottak, és megmondják a véleményüket. Sokat formáltak Vajdics elvtár­son. Azonban ez még mindig nem elég. Nagyon dicséretes az, hogy a hibák ellenére sem ta­pasztalható intrika, személyeske­dés a vezetők és a párttagok kö­zött. Itt nincs haragszomrád. Na­gyon határozottan, egymás előtt, arra illetékes fórumon, a tag­gyűlésen mondják meg a kom­munisták, ami fáj. De vajon minden-e ez? Nem! Különösen akkor nem, ha a megbíráltak részéről hallgatás a válasz. Már pedig ez sajnos Vajdics elvtárs részéről többször előfordúlt. Nem helyes, hogy olyan dolgokban — és főleg olyan módon avatkozik be — akar intézkedni, amelyek nem az ő, hanem a pártvezető­ség feladatai. És ilyen esetekben is az „én megtiltom” elv vezeti. A KOMMUNISTÁK a taggyű­lések alkalmával többször bírál­ták már emiatt a párttitkárt. Fo­dor elvtárs megmondta, hogy ne­ki sem tetszik az a mód, aho­gyan Vajdics elvtárs a párttagok­kal beszél. Kaliba Illés a veze­tőséget azért marasztalta el, mi­vel maguk sem gondoskodtak ar­ról, hogy a határozatok megvaló­suljanak. Fucskó Ferenc idős dolgozó paraszt a fiatalok neve­Hotnap, szeptember elsején, amiko- gyermekeinket kisérjük az évnyitóra, amikor összeül Gcnfbcn az alomerő békés célú felhasználásával foglalkozó má­sodik értekezlet, egy régi, de még elevenen élő dátumról, 19S9 szeptember elsejéről se fe­ledkezzünk meg. Gyermekeink békés kacaja közben, vagy ami­kor a rádióból a tudósok érve­léseit hallgatjuk Géniből, áll­junk meg egy percre. Tizenkilenc évvel ezelőtt in­dult cl a fasizmus állig fell'egy- verzett fenevadja, hegy jármába hajtsa a világot. A világégés a lengyel határon kezdődött egyet­len városka hovatartozásának ürügyén, de az igazi szándék, a terv már akkor készen állt: elő­ször leteperni Europa gyengébb államait, összegyűjteni minden erőforrást, hogy végül a népek reménysége, a Szovjetunió ellen fordíthassák gálád fegyvereiket. Hogyan történhetett meg, hogy az első világháborúban térdrekényszerílctt Németország SO év múlva a újra a világ leg­nagyobb borzalmainak előidé­zője lehetett? Úgy, hogy Nyugat urai, Anglia Franciaország nem­csak szemet húnytak a fasizmus éledése fölött, hanem táplálták is a fenevadat, ami aztán őket is megleckéztette. Egy állam volt csak, a Szovjetunió, aki a Népszövetségtől kedzve minden diplomáciai úton figyelmeztette a világ kormányait a fasizmus veszélyére. Nem hallgattak a jó szóra. Londontól Nagaszkiig tíz­milliók veszítették életüket a harctereken, koncentrációs tábo­rokban és gyermekek, öregek a védtelen városokban. Azt gondolná mind.en józan ember, hogy a sebesültek és a hozzátartozók jajszava, az évez­redes műkincsek, a milliárdos javak pusztulása talán jobb be­látásra bírta a tőke urait. Nem! Ok, ha másként már nem tud­ják profitból táplálkozó páncél- szekrényeiket megtömni, hábo­rút próbálnak szítani, mert az a legjobb haszon. Annyira nem tanultak a második világháború­ból, hogy pontosan azt csinálják, csak még nyíltabban és arcátla­nabbal, mint a harmincas évek­ben. Újraélesztették és hizlal­ják a fasiszta fenevadat, Nyu- gat-Németország képében, aho­vá atomlövcgckct szállítanak és Speidel már újra Párizsban mu- togatja a náci csizmát. A jelen­kori agresszió feje az USA. Aj múltheti közelkelcti kudarcuk után most Taivan térségében mérgezik a levegőt, hogy elte­reljék a figyelmet libanoni meg­szállásukról. A brit oroszlán Honkongban és lzland szigete körül vicsorgatja fogát, De Gaulle pedig Algériában próbál híveket toborozni diktátori al­kotmányához. Egyet azonban ne feledjenek a modern Hitlerek: 19 év alatt az egyetlen szocialista állam he­lyett egy 900 milliós szocialista világrendszer létesült. A Sárga- tenger partján ma már a népi hatalom ágyúi örködnek, Szuez­ben sem ök szedik a sápot, ha­nem fizetniük kell, ha át akar­nak haladni. Láthatnák azt is, hogy az arab és ázsiai népek mi­ként foglaltak áilást a legutóbbi rendkívüli ENSZ-közgyulésen, amit a Szovjetunió javasolt ösz- szehívni. A Szovjetunió, a szocialista tábor vezető ereje minden tény­kedésével a békéért harcol. Egy­oldalúan beszüntette az atom- és hídrogenbomba kísérleteket, ja­vasolja az államfői találkozót, csökkenti hadseregét, nemrég vonta ki csapatait Romá­niából és még hosszan sorolhatnunk azokat a tette­ket, amiket az enyhülés, a tartós béke érdekében tett. A kalandor urak azt is jegyezzék meg, hogy mindezt erejének tu­datában teszi a Szovjetunió és ha mégis háborúra szánnák el magukat a tőkések, akkor ez. lenne az utolsó háborújuk, mert a népek ereje az egész világon végetvetne hatalmuknak. Cs. B. Hívják ast ezermestert Hogyan írtét résztvenhi a „Xeletmagyararszág” kedden induló rejtvénypályázatán ? pernyák Ferencnek is jól- esik a munka utáni pi­henés. A kerékpár is gyorsabban gurul vele hazafelé Borbányára. S amikor leszáll róla a Pipacs utca sarkán, egyszerre minden gondot elfelejt. Hogyisne, hiszen ott várják őt fiacskái: az isko­lássá cseperedett Ferike, és Sa­nyiba, aki még botladozva jár és ósa. annyit tud mondani, hogy „apuka“, meg „anyuka“. Szép muzsika ezt hallani az apának, és öröm a viruló or- cácskákat megpaskolni, megcsó­kolni. s Ferike hamar felkapaszkodik a csomagtartóra és a hátitáslta, meg az irkák felől kérdezgeti apját, hogy meg lesz-e elsejére. Testvérkéjét meg az ülésre ül­teti az apja, és úgy mennek a nádfedeles házig, ahol laknak... Pernyákné rendszerint félhat­ra várja haza a férjét meleg, főtt étellel, akinek jólesik a ha­zulról vitt szárazkoszt után az „ebéd“. A gyerekek is apjukkal esznek, jobban ízlik így. Aztán, bár rövidülnek már a nappalok, még jut pár órányi, hogy az apja megjavítsa a gyerekek játékait, rendbetegye a portát, fát vágjon vagy a szőlőben tegyen-vegyen. Egyik este Farkas Miska állt meg kerékpárjával a kerítésnél, és megzörgette szokás szerint. Bekiáltott a tornácon vasaló Pemyáknéndk. — Jó estét! Megint itt vagyok Pernyák néni. Hívják az ezer­mestert a hármasba! Jöjjön azonnal, mert a kemencét elön­tötte a víz. — Jó, szólok neki — válaszolt az asszony, mire a hírhozó mun­kás távozott. Megszokták azt Pernyákék, hogy jönnek az üzemből néha éjszaka is, ha baj van. Most is hamar útrakész volt Pernyák. Útközben találgatta, hogy hol történhetett a hiba. Arra gyana­kodott, hogy a főszelepet nem zárták el a pékségben. Nem tévedett. Amikor az Ep­reskert utcai pékségbe ért, első dolga volt elzárni a csapot, az­tán munkához látott. A víz le- hűtötte az alsó kemencét, nem lehetett benne sütni. A pékek sürgették, mert sütésre várt a kenyér, amit reggelre szállítani kellett a boltokba. A jó szakembernek gyorsan ment a munka. Hamar végzett a tömítéssel, szereléssel. Közben a víz is elpárolgott. Egy-egy kézszorítás és elisme­rést kifejező tekintet nagyon jólesett a pékség dolgozóitól a gyors beavatkozásért. És Per- nyák Ferenc akkor is nagyon örült, amikor a gyűlésen meg­dicsérték. A megbecsülés kárpótolja az üzemnek áldozott, pihenésből el­vett órákért, O. A, lésének fontosságára figyelmez­tette a vezetőséget. Többen hiá­nyolták, hogy nem kapnak rend­szeresen pártmunkát. Nyilvánvaló, hogy a vezetés­ben mutatkozó hibák gátolják az előrehaladást. És ezen első­sorban Vajdics elvtárs, de vele együtt a vezetőség valamennyi tagja gondolkozhat. Azt ígérték a vezetőség tagjai, hogy ők úrrá lesznek a hibákon. Ebben nem kételkedünk. DE JAVASOLNI szeretnénk: csak összefogással, egymást se­gítve, a kollektív vezetés elvét betartva tudnak sikeresen dol­gozni. Csak úgy, ha személyi fe­lelősség is érvényesül, és terv szerint végzik munkájukat. Ha tudják, kinHtí mi ,a feladata. Hé pedig valami hibát lát Vaj dics elvtárs; vagy fontos feladat vég­rehajtása előtt áll a pártszerve­zet, akkor ne egyes szám első személyben, ne utasítgató, meg­tiltó módon, hanem csak többes szám első személyében, nevelő szóval megértéssel beszéljen, cse­lekedjen. így a helyes, és az elv­társai megértik majd. Bizalommal, szíves szóval kö­zeledjen az emberekhez, és ak­kor eredményes lesz a vezetőség ínunkája. Farkas Kálmán Mint már jeleztük, szeptember másodikán, kedden elkezdődik lapunk hasábjain szerkesztősé­günk szeptemberi rejtvénypályá­zata. A pályázat indulását olva­sóink nagy érdeklődéssel várják és örömmel üdvözlik. Közöljük olvasóinkkal a pályá­zaton való részvétel módját. 1. Segítségképpen megjegyezzük, hogy szeptemberi rejtvényeink zöme kereskedelmi, illetve szö­vetkezetpolitikai tárgyú. Rejtvé­nyeink keresztrejtvényekből, fény­képrejtvényekből és abból adódnak majd. hogy az újság naponta megjelenő lapszámainak hasáb­jain, különféle helyeken egyes mondatokat, kérdéseket rejtünk el. Ezeket kell majd megkeresni és megválaszolni. 2. A résztvevőknek minden nap legelőször is az ötödik oldal jobb alsó sarkában levő kockát kell megnézniük. Ebben a kocká­ban találják meg az aznapi rejt­vényt és az útmutatást a lapban való „nyomozáshoz“. 3. A keresztrejtvények és a fényképrejtvények esetében nincs különösebb probléma. Az elrejtett mondatok esetében már egy kicsi­vel több türelemre van szükség. Ugyanis az elrejtett mondatokat a lap valamelyik pontján meg kell keresni. És csakis ezután kezdőd­het el a tulajdonképpeni rejtvény­fejtés, a megtalált kérdésre adan­dó válasz kitalálása. 4. Miután olvasónk megtalálta a helyes megfejtést, az illető új­ság keltének megjelölése mellett felírja azt egy tiszta papírra. Másnap és harmadnap, majd vé­gig az egész pályázat ideje alatt hasonlóképpen cselekszik. így ok­tóber elsején együtt küldheti be az összes megfejtést egyetlen bo­rítékban szerkesztőségünk címére. 5. Emellett olvasóinknak min­den nap ki kell vágni az újság­ból a már fentebb említett ötödik oldal jobb alsó sarkában talál­ható számozott rejtvénykockát és a helyes megfejtésekkel együtt valamennyit be kell küldenie a borítékban október elsején. A megfejtések csakis ezekkel a szel­vényekkel együtt érvényesek. A beküldött borítékokra nem kell bélyeget ragasztani, ha a pályá­zók ráírják a cím mellé, hogy .Rejtvény-pályázat“. 6. megfejtéseknek legkésőbb október 5-ig el kell jutniok szer­kesztőségünkhöz. A később érke­zett megfejtéseket nem vesszük figyelembe. Aki később kapcsoló­dik bele a rejtvény fejtésbe, mint1 szeptember másodika, annak ki­sebb lesj az esélye a jutalomsor­solásnál, mert: 7. a jutalomsorsoláson csakis azok vesznek részt, akik a leg­több, de legalább 14 rejtvényt fejtettek meg helyesen. A juta­lomsorsolásra október tizediké körül kerül majd sor egv ünneDi’ műsor keretében,

Next

/
Oldalképek
Tartalom