Kelet-Magyarország, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-24 / 199. szám
4 KEl.FTM 4GYARORSZ.4G 1958 AUGUSZTUS 24, VASÁRNAP Kölcsey a népbarát, a költő, a politikus Szalmái* esek én Honvágy és szerelem 1815-ben költözött Kölcsey Szatmárcsekere. ,,A környezet, melyben lakom el van dugva szem elől, szép, de vad s felette magános. Egyfelől a Tisza foly, másfelől a Túr, mely itt amabba szakad, s minket a torkolatba hagy laknunk. Egyfelől nagy erdők körítenek, másfelől nyitás esik, s láthatárainkat a máramarosi bércek határozzák. Nem poétikai hely-e, édes barátom.” így rajzolja meg Csekc fekvését egyik levelében. Kora ifjúságától a magányosságot kereste, félrehúzódó természet volt, tele mélabúval, pesszimizmussal. Ebből kigyógyul rövid időre akkor, amikor Pestre kerül joggyakorlatra és megismerkedik itt az irodalmi élettel. — Talán életének legszebb évét tölti itt Szemeréék baráti körében. Csekély jövedelme miatt azonban haza kellett költöznie. Mély elkeseredéssel beszél és ir erről, semmi kedve visszatérni a vidékre, a magányba. Amikor Csekére költözik, régi pesszimizmusa újra előveszi, s csak akkor tudja levetni, ha sikerül kiszakadnia innét, hacsak rövid időre is, Pestre menni vagy Pe- celre Szemeréékhez. Csekén öccsével gazdálkodik. 1823-ban öccse megnősült, s ettől fogva „inkább zárkózva éltem, mint azelőtt.” Az 1825-ös évet igy jellemzi: „Egész éven keresztül nem mentem ki a szobából ebédelni, magamban voltam mindig.” önéletrajzi leveléből olvassuk, hogy volt esztendő amikor ki sem lépett az udvarból. A Csekén született költeményei java részében is ez a szomorú hang szólal meg. Ezt látjuk a leghíresebb csekel versében, a Himnuszban is. Mégis ezek az évek igen jelentősek Kölcsey írói és emberi fejlődésében. Itt ismeri meg a magyar népet, a magyar nép helyzetét. Ez a megismerés először az irodalom vonalán ]Ut kifejezésre. A népdalai tanúskodnak erről, ö érzi meg először irodalmunkban, hogy mennyire fontos a népköltészet az irodalmi fejlődés menetében. A nép helyzetének pontos megismeréséről tanúskodik később Kölesei politikai pályafutása. 1829-ben kilép csekei magányából és a vármegyén tisztséget vállal, majd 1832-től országgyűlési követ lesz. A vármegyén és az országgyűlésen elmondott beszédei igazolják, hogy jóllehet Obernyik Károly: Kölcsey halála (Oberoyik Károly az 1840-er évek íonevu drámaírója, a költő unokaöccsének: Kálmánnak a nevelője volt. Évekig élt Kölcsey mellett. Ott állt halálos ágya mellett is. A „Kölcsey Ferenc házi körében’1 c. írásából való a közölt részlet.) Wesselényi elmenetelével már igen gyengének érezte magát, azonban nem akart elmulasztani egy, a megyétől rábízott bírói kiküldetésbeli eljárást, s ez alkalommal meghűtvén magát, mihelyt már betegen hazaérkezett, legott ágyba esett, melyből többé föl sem kelhetett. Egy hét elég volt lerontani az életet, mely hazájának még annyi hasznot vala hozandó. Betegséget nem szenvedé türelemmel, mert a munkás léleknek nehezen esett, hogy tehetetlenül az ágyhoz legyen szegezve. A láz forró percei alatt egy verset készített ágyában, de melyet tollba mondani, s annál kevésbbé leír- ni, már nem volt ereje. E mű — mindenesetre kétszeresen becsessé leendő — vele együtt sírba ment. Egy szót sem szólott haláláról. Míg betegsége könnyebbnek látszott, azt nem reményié; a nyavalya súlyosodtával pedig már ritkán volt tiszta eszmélete. Egyébiránt gyöngélkedése alatt többször említé előttem, mily kevésre nézi a törékeny életet, mely minden percben ezer veszély erejének van kitéve. A halál napját megelőző egész éjen haragos vihar dühöngött. Sűrű, vastag felhők boríték az eget, a villámár kísérletes fénynyel remegett a csendes szobában, hol a halvány éjlámpa elrejtve pislogott, s a még halványabb fél-élet kialudni készült. Mennydörgés rázta az ég sarkait. Talán az ég is bánkódott, vagy bosszankodott, hogy örök törvénye most az egyszer nem örvendhetett kivételnek. A beteg majd csendesen feküdt, majd íá- zas nyugtalansággal hánykolódott. Ez a halállali végküzdés vala. Alig szunnyadtam néhány percet. — Reggelre a zivatar el- szünt, a beteg csenedesebb lett. A nap ragyonva ayúlt ki keletin: kilenc óra felé elkezdődött a haldoklás perce; sógornője, ki sohasem mozdult anyától, térdre esve imádkozott; én néma fájdalommal néztem az elköltöző életet , s hű szolqá >a befogta a halottnak szemeit...” Csákén alig látták őt az emberek, mégis milyen alaposan ismerte a jobbágyok helyzetét — Világosan látta azt is, hogy az ország nehéz helyzetéből a kivezető út csak az egységes magyar nemzet megteremtése lehet. Ennek pedig legfőbb feltétele a jobbágyság felszabadítása. A szatmári adózó nép állapotáról szóló híres beszédében kimutatja az adózó (a jobbágyság) és a nem adózó (a nemesség) közönség jogainak és terheinek roppant aránytalanságát. „Ott — mondja — hol a legszükségesebb hibázik, könnyű által- látni, hogy a boldogulásnak útjai már előre kettévágattak. Az adózó háznép, mely magának elég kenyeret nem teremthet, szerencsés, ha mindennapi élelmét és ruházatát keserű munkával megszerezhetvén, még annyira mehet, hogy adójának terhét lefizetheti.’’ Az úriszék „a mi alkotmányunk szennye, melynek eltörlését nekünk kívánnunk kell”. Az örök megváltás ügyben mondott beszédét így fejezte be: a jobbágyság háborgását, elégedetlenségét „csak megszelídíteni lehet. Nem egyébbel pedig, csak oly közös érdekkel, mely a társaság tagjait egyformán kösse a hazához s ez érdek csupán két szó: szabadság és tulajdon.” „Mik vagyunk most — írja egyik levelében — erőtlen, parányi szám (700 000 nemes és tízmillió jobbágy) — s mik lehetnénk, ha - a tíz millió hozzánk járulna?” így harcolt Kölcsey a jobbágyságért. Tudta ezt vajon a csekei korabeli jobbágy? Csekén ma is élnek szájhagyományok Kölcseyiől. Ez azt látszik igazolni,' hegy a csckei jobbágy tudta akkor, hogy ki Kölcsey. Viszont az a tény, hogy az 1837-es tagosítások alkalmával sikerült Kölcsey Mihálynak, a rokonnak ellene a jobbágyokat fellázítani, mást igazol. Mutatja azt a tudatlanságot is, melyben az uralkodó osztály a csekei népet is tartotta. Kölcsey életének utolsó éveiben igen elborult a látóhatár. A reformkor fejlődésében egy időre visszaesés áll be. A nagy magyar reformokat visszautas-’- tották, a magyar hazafiakat üldözni kezdték. A Zrínyi második éneke ezért ennyire pesszimista hangú vers. Ezért szállt annyira reménytelenül sírba 120 évvel ezelőtt Kölcsej. I A boldog utód emlékezzék rá m,a hálával. R. L. iWYWYVY'? vwyvyyvYvyyyyvyyvvvvyyyvvvyyyYyyvYvyvyYyv Kölcsey Ferenc: Parainesis (Részletek) CzÉfcesd a hazát! Bol^ dog leszesz, ha a férjfikor napjaiban e szavakat úgy fogod érthetni, úgy fogod érez- hetni, mint kell. Haza- szeretet egyike a kebel tiszteletre legméltóbb szenvedelmeinek: de sok kívántatik, mit annak tiszta birtokába juthatunk ... Minden erény önáldozattal jár, feláldozásával pillanatnyi kényünknek, megtagadásával önhasznunknak, s nem ritkán hajlandóságunk vagy gyűlöltségünk elnémítá- sával: azonban minden áldozat kicsiny azokhoz képest, miket a hazának kívánni joga van. Mindent, amit élted folyta aiatt arcod izzadásában gyűjtöttél; mindent amit lángoló szerelemmel fűztél magadhoz, javaidat, kincseidet, házad népét és saját éltedet naponként és pillanaton ként érette fel kell szentelned. Mert tudd meg: e szóban: haza, fog alta- tik az emberi szeretet és óhajtás tárgyainak egész összessége... Jókor szokjál e gondolathoz: a társaságban született ember nem önmagáé. Számtalanok' a jótétemények, mik a társaséletben naponként reánk háramlanak; lehet-e kívánnunk, hogy e jótéteményekkel ingyen élhessünk, mint zsarnok a más 'zzadása bérével? Használni akarod a társaságot? úgy mindent kell tenned annak fenntartására, mi saját erődtől kitelik. Mi a haza, mint a legszentebb kapcsokkal egybefoglalt emberek társasága? .. . Kinek szívében a haza nem él, az száműzöttnsk tekintheti magát mindenhol; s lelkében üresség van, mit semmi érzet be nem tölt. Az ember egyedül gondolva nem több a magányos vadállatnál, mely élte fenntartásáéi zsákmányt keresve be lyong. Emberi ész és er csak ársaságban fejli ki; s amint ya’amel °m bért ár saság szeren csésb, szebb, dicsőbb hs zává alkotta magát: po gárai minden szépségbe és jóban a szerént hs ladhatának Ezért ke minden műveit embet nek a hazát legfőb gondjává tennie; s e: mindenek felett oly hs zákról értetik, hol a egyes polgárnak a köz dolgok folyásába tekin leni joga s kötelesség van. Mert jog és kötc lesség egymástól soha t nem választhatók. Zöld partján éltem a Tiszának, Hű keblen, hű fedél alatt, Szelíd napok tisztán folyának, Kertem hozott virágokat; Körültem lelkesült az élet, Bánát, s öröm lágy énekké lett. Még is, ki fejti meg miért? Óhajtásom más sorsot kért. Elhagytam partját a Tiszának, De visszavágyott kebelem, Bennem borongva hajnalidnak Vérző honvágy, s bús szerelem; Szemem minden felhőt kísérve. Irigy valék minden szellőre, Mely rózsás illattal tele, Fályát kelet felé lele. Sóhajtozám: derülj ki bennem Kinos homály, enyhülj te szív, Ott sem hagyott lángod pihennem, Van itt is, ami kedvre hív: De képzetim folyton vetettek, A távolig, s a múlt felé , Búmat minden nap érleié. Eget 's földet kérék, miattam Kém indult meg sem föld, sem ég, S im bánatomban elhervadtam, Majd hant alá borit a vég. S dombján a csendes énekesnek Keletről lágy szellők röpesnek. De azt meg nem tudhatja más Zug-e köztük egy sóhajtás? (Pest, nov. 1826.) H u s z t Bús düleáékiden, Husztnak romvára, megállék; Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold. Szel kele most, mint sir szele kél; s a csarnok elontott Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém. Es mond: Honfi! mit ér epédő kebel e romok ormán? Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? Messze jövendővel komolyan vess összve jelenkort: Hass alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül! (Cseke, december 29. 1831. A város forgatagában, egy Zrínyi Ilona utcai udvaron szerényen meghúzódik egy emeleti szoba. Kívülről nem különb a többinél. Ha bepillantunk, annál inkább. A hevenyészett állványokon kisebb-nagyobb szobrocskák, a falakon festmények, az egyik sarokban festőállvány. A szobában vakítóan fehér gipsz, a magasabb kerek asztalon egy mellszobor, előtte középkorú férfi. Szemközt festmény, Kölcsey Ferenc. Berki Nándor szobrászművész az utolsó simításokat végzi megyénk nagy fiának szobrán. Elhunyténak 120. évfordulóján ma avatják Szatmárcsekén. Nem volt könnyű dolga az eredetiségre, történelmi hitelességre törekvő szobrászművésznek. Közismerten többféle Kölcsey-kép forog kézen, amelyről kevesen tudják, hogy nem eredeti képmása Kölcsey Ferencnek. — Erős kutatás után sikerült megtalálnom egy tehetséges osztrák művész festményét, m..Iy az cgj éltén eiedeti alkotás re r r, ■•J.’.-kc ó a Erről mintáztam meg a szobrot — meséli cgv kisebb méretű gipszminta csiszolása közben. A legérzékenyebb és legigényesebb részen, az arc tökéletesítésén dolgozik. Vajon hogyan sikerű' visszaadni a hideg gipszformákon a lélek, a karakter hű mását? — A Kölcsey-szobor elkészítése előtt sokáig tanulmányoz iám az elmélyült gondolkodó költő életét és még jobban magam élé tudtam képzelni, mint elő-őleg. Úgy igyekeztem megformálni vésőmmel, hogy a szobor egyszerű ránézésre megragadóan „sugározza” Kölcsey lélekrajzát. Sokszor emlegetik: a szem a lélek tükre, a legkifejezőbb, a legbeszédesebb valami. Vajon áll-e ez a szobrászatra? — érdekes, megmondom miért. Az ember sokszor képes úgy is nézni, ami rá nem jellemző. Gondoljunk csak a magét betegnek tettető sunyi kisdiákra. Mit olvasok ki a szeméből? Azt. hogy nagyon beteg, rosszul érzi magát. Ezért a szobrász a száj, orr fül, homlok, arc és persze a szem harmóniájára építi - külső karaktert. Az utolsó simítások után a képzőművészeti alap zsűri-bizottsága kopogtat a szobrász- műterem ajtaján. Á bizottság múVászrjszjiii untból jónak, minősítette az alkotást, engedélyt adott a szobor felavatására. A 'materemben ismét tyaráfsüdott eggyel a szoborminták száma. Az alkotó ismét új szobron dolgozik .., (P, G-L JLéhlicaiz — afoaoe!
