Kelet-Magyarország, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-11 / 162. szám
1958. JÜLIüS 11. PÉNTEK KEI/ETMAGY ARORSZAG s UTIJEGYZETEK Dombsródi inierpelláeió Nagyszerű élmény a TU— 104-es repülővel utazni! Képzeljék el: Budapestről nem egészen két óra alatt Moszkvában ért földet a gépmadár. Onnan Qmszkon és Irkutzkon keresztül 11 óra alatt Pekingbe jutottunk. Ezt meg sem álmodhattam diákkoromban, amikor a térképen „utazgattam” az Ural felé, Szibiria, Bajkál-tó, Gobi si. vatag és Peking felé. S ime, nem sokkal a diákévek után, ez év április végén, mint a Tisza- vasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár főtechnológusa Kínába repülhettem a TU—104 repülőgéppel. A magyar kormány megbízásából Dr. Tuzson Pál gyógy- szeriparri kutatóval tanulmányozni mentünk a kínai gyógyszer-termelést és technikai helyzetet. Tízezer méter magasból még a Kárpátok is csak földbarázdáknak látszott, a Don és Volga pedig csak keskeny ezüst csíknak a föld hátán. Annál több volt a látnivaló Moszkvában, ahol pár órai gépkocsi-útat tehettünk, hogy megpillantsuk a legnevezetesebb helyeket, épületeket. Tipikus nagyvárosi forgalomban „rohantunk” és feltűnt a sok nagy épület, s mindenfelé a nagy építkezés. Mínusz 10 fok után 28 fok meleg Éjfélkor indult repülőgépünk Kelet-felé, amerre világos csík jelezte már a hajnal közeledtét. Belerepültünk a világosságba, úgyhogy három és fél óra múlva Omszkban nappalt és mínusz 10 fokot találtunk. Irkutzkban 0 fok volt. A Bajkál-tót befagyva hagytuk magunk mögött, viszont Pekingben levehettük a kabátot, mert 28 fok meleg fogadott. Már Pekingben vagyunk ? Nem volt idő sokáig csodálkozni a gyorsaságon, mert fogadásunkra megjelentek a magyar külkereskedelmi kirendeltség és a kínai orvosi akadémia valamint az egészségügyi minisztérium megbízottai, akikkel hamar összebarátkoztunk. Angol nyelven beszéltünk. Az ezervarázsú Peking Nagyszerű szállodában kaptunk elhelyezést. Csodáltuk a pekingi épületeket. Feltűntek a kék, zöld és sárga porceláncserepes tetejű, többnyire földszintes házak, keskeny sikátorok, szűk utak és az, hogy a házaknak kifelé nincs ablaka. Hallottuk, hogy régi felfogás miatt van így: a magánélet „titkosságát” szolgálja. Az utcai bejáratok mögött spanyolfal-szerűség van, hogy kintről ne lehessen az udvarba látni. Az udvarra viszont verandák és félfalnyi ablakok nyílnak. Az udvaron legtöbb helyen műkertet találni, műsziklákat és virágokat. Feledhetetlen május 1. Éppen május előestéjén értünk Pekinge. Annyi szépet és annyi népet sohasem láttam, mint akkor. Egy nagy téren legalább másfélmilliónyi ember ünnepelt, táncolt. Színes rakétákat lőttek, görögtüzek, tűzi sárkányok égtek. Másnap pompás felvonulást láttunk. Ezután néhány napot városnézéssel töltöttünk. Feltűnt, a kínaiak nagyon egyszerű, de tiszta ruházkodása. Két hónapi ott-tartózkodásom alatt rongyos ruhájú emberrel nem találkoztam. Agyon koz- metizált nőket sem láttam. Mutatványost, vagy koldust nem látni az utcákon. A cirkuszok sem sátorban működnek, hanem színházi épületben. Cápahús, tengeri uborka, galambinjás Nehéz volt megszokni az ottani kosztot. Ettünk cápahúst, tengeri uborkát, rákfóléket, algákat, sok galamb-tojást és kígyóhúst is. Fűszeresen főznek, édesen és egyben savanyúan. — Például a húst megfőzik, utána cukrozzák és ecetezik. Kína fejlődéséről, Kína történelmét ismerve és az ottani tapasztalatok alapján a legnagyobb elismeréssel tudok szólni. Szinte felbecsülhetetlen fejlődés tapasztalható. Nagyon meglepett, hogy ott az emberek nálunk fogalomszámba menő lelkesedéssel dolgoznak, úgy, mint akik tudják, hogy kötelesség a legjobbat produkálni. Csák eszmei megyőződés tehet ilyen csodát az emberek között! Azt tapasztaltam, hogy jó szervezők a kínaiak. Ha valamihez hozzákezdenek, határidőre be is fejezik azt. Mozgalmat indítottak például a konzervatív gondolkodás és a selejt ellen. Bámulatosan ki van fejlődve a népi, kritikai mozgalom. Üzemekben, hivatalokban, a folyosókon és az utcákon is faliújságok sora van, bárki kitűzheti rá a cikkét, s bárkit megbírálhat. Ebben megkapó az, hogy nem aféle „fúrásról” van szó, hanem a kritika segíteni akaró, és a hibák, ellen irányul, barátságból bírál. Nem sértő hangon szól a kritika! Az, akit megbírálnak, válaszol a kritikára, és általában kijavítja a hibát. Modern ku atőintézetek, több- ezeréves gyógynövény kultúra Az iparban a jelszó most „Jobban, többet, gyorsabban és olcsóbban". A minőség az előbbre való. Ez megmutatkozik az áruknál, és a csomagolásnál, a mutatósságnál is. A régi gyárakat sorra korszerűsítik és fejlett technikái berendezésekkel szerelik fel.. Már jól felszerelt kutatóintézeteik vannak. Megállapításom . szerint a gyógynövénytermeiés vonalán Kínának többezeréves gyógynövény kultúrája van, azonban még nem jutottak • el odáig, hogy a gyógynövényekből tiszta hatóanyagot izoláljanak. Beszárított extraktot használnak a gyógyításnál (túlnyomó részben) és csak kevés esetben aspirino- kat. Gyakori, hegy az orvos egy receptet hat-tizenhat növény keverékéből állít össze egy baj ellen. Már épülnek olyan kutató- intézetek, amelyek feladata lesz a gyógynövény hatóanyagok bebizonyítása a gyógyászatban és az. izolálás kikísérletezése. Hazai kiséríeíek kínai alapanyaggal A mi feladatunk tapasztalatainkkal segítem a baráti kínai népnek a gyógyszergyártásban. A segítségre vonatkozóan a tapasztaltak alapján jelentésünkben javaslatot teszünk a kormánynak. Az ottani és nálunk még nem ismert, vagy még nem termelt gyógynövényekből mintát és magokat kapunk, termeltetés és kísérletezés céljaira. — Kísérletezni fogunk a kínai gyógynövényekkel a mi modem gyárunkban, a korszerű berendezéssel, s reméljük, hogy sikerülni fog aktív hatóanyagokat előállítani! Megtaláljuk majd a lehetőségét annak, hogy gazdaságosság esetén importálásra, másrészt expót tálásra kerülj ön sor, és kísérleteink eredményével is segítsünk a kínai gyógyszergyártásnak. összegezve: nagyon hasznos és élményekben gazdag volt a Kínában eltöltött két hónap, amiért ezúton is köszönetét mondok népünknek, államunknak. (Elmondta: Szlávik László) (Feljegyezte: Orosz András.) 1. AZ OTP-HEZ Dombrádon az elmúlt években mintegy 27 kislakás építési kölcsönt adtak a falubelieknek. De — sajnos — a kislakásépítési kölcsönök folyósításánál nem járnak el körültekintően az illetékesek. A 27 kérelmező közül legtöbben a Domrádi Állami Gazdaságban dolgoztak, amikor a kölcsönt megkapták. De csak dolgoztak. Mert amikor a kölcsönt megkapták, otthagyták a gazdaságot. így részesült lakás- építési kölcsönben Szabolcsi István volt csendőr is, mint az állami gazdaság ..dolgozója”. Neki is csak addig kellett a „munkahely", amíg lakáshoz juttatták. Ezzel szemben már több termelőszövetkezeti tag, tanácsi dolgozó kért lakásépítési kölcsönt. Ismeretlen okok miatt elutasították kérelmüket. Választ várnak az illetékesektől: milyen intézkedés történik panaszuk ügyében? 2. A POSTÁHOZ A dolgozó parasztok szívesen éltékesítik felesleges burgonyájukat a helyi íöldművesszövet- kezetnél, amelynek ellenértékét a földművesszövetkezet naponta veszi fel a helyi postán. Ez érthető. Csak annyi pénzt fizetnek ki, amennyi burgonyát egy nap vásárolnak. így biztosítják a pénz megfelelő forgási sebességét. Az viszont nem érthető : miért gördít akadályokat Pálos Mihályné helybeli postamester a felvásárolt burgonya ellenértékének folyamatos kifizetése elé? 3. AZ ÚTFENNTARTÓKHOZ Dombrádon is megkezdték a kövesutak javítását. Vagonokban érkezik a kő. Innen kocsival szállítják tovább. Szívesen kerülgetik az úiszélen felhalmozott kőcsomókat, mert tudják: nem sokáig kell kerülgetni, jobb, könnyebb lesz a közlekedés. A falubeliek osztoznak az örömben. Abban azonban már nem, hogy az Útfenntartó Vállalat nem fordít megfelelő gondot az útszéli kőrakásokra, abból bőven jut az útszéli árkok fenekére is. Az is előfordul, hogy felelőtlen fogatosok egy- egy kocsiderék apró követ „elfuvaroznak”. Ütkaparókat sokszor napokig nem látnak. Szeretnék, ha jobban becsülnék a közvagyont, még ha útépítéshez való kőről van is szó. Nem beszélve a tavaly telepített hófogó erdősávokról. A gondatlan kezelés következtében a hat kilométer hosszú sávból mindössze egy kilométeren maradt meg a facsemete... Mi a véleménye az Útfenntartó Vállalatnak ezekre az észrevételekre? Nagy Tibor. A Ság vari TSZ tagjai munkaidő után újra találkoznak — a röplabda pályán. Izgalmas csatározásban döntik el, melyik brigád állja meg jobban itt is a sarat. (Hammel íelv.) Bőven lesznek gabonás, liszteszsákok, különböző zsinegek Gyáraink az elmúlt évnegyedben több mint négymillió zsákot gyártottak. A szakemberek véle- ínénye szerint elegendő gabonás, lisztes, rizses zsák és dohánycso- Riagoló borítólap áll a vásárlók rendelkezésére az idén is, Hiánytalanul ellátják az üzleteket és a gazdaságokat kévekötő zsineggel is. Több állami gazdaságunkban, nagyüzemben az idén próbálják ki az aratógépeknél a finomabb, vékonyabb kévekötő zsineget, amelyből most öt vagonnal fontak. Elegendő dohány- fűző zsineget is gyárt majd a len-, kenderipar, amely vállalta, feogy a negyedév végéig tervezett, de a betakarításhoz szükséges árukat korábban szállítja. JKán HniLik - egíp^e. Hintik... IJigyjék el nekem, néhány napja még a nap is nagyobb kedvvel kering az őri házsorok felett, a bárányfelhők útvesztőiben. El-eltűnik, meg előelőbukkan, s mint aki fölöttébb kíváncsi a nyüzsgő, pezsgő földi életre, déltájban elhessegeti a horizontról az esőt cipelő felhődarabkákat. Elkergeti és nagy megelégedéssel futtatja át tekintetét az ezerszínű tájon, az országutat ívelő veteményeken. Dehát mondom: néhány napja mindezt szívesebben teszi, aminek pedig története van... Szemben az Urbálista-dülővel, a Vaja felé rohanó köuesút jobb oldalán szinte sistereg a szíjtárcsa a „gé harmincötösön’’. Pelyvát kap hátára a július délutáni szél, lenevet a dobról a kévevágó lány, s hátul az „elevátor" nekiszabadítja fogait a lehulló szalma- csomónak és már rohan is vele, mintha félne, hogy valaki ellopja tőle, mielőtt felérne a tetőre ... A fogyni nem akaró kévekazal tetejéről Czombor Miklós gondoskodik az ezerhetvenes menüjéről, s a gép kéllemes bugással mond köszönetét a gondoskodásért... —Tudja — magyaráz Jóni András, a zsákos —, úgy gondoltuk, kedden dél felé, hogy várjon, akinek éppen ideje úgy engedi, de mi nekibuzdulunk. Igen ám, de a Petőfi valamennyi épkézláb embere a kasza körül sürgött- forgott. Találtunk megoldást, hogy a kecske is jól lakjon, meg az a bizonyos káposzta is megmaradjon: az emberekből kiszemeltünk egy cséplő csapatot, és mire a hármason túl haladt volna a mutató, Király Lajos gépész elindította a szíjtárcsát... C ezután talán felesleges is ^ megismételnem a „higy- gyék el" kérésemet: úgy igaz, fa- luszerte felfigyeltek az emberek. Mert az őri határban aznap hallatta az idén először újra muzsikáját a cséplőgép. Az őri Petőfi Termelőszövetkezet portáján csendült fel először az a kellemesen búgó hang, amely valósággal jeladás, hadüzenet a kenyércsata utolsó ütközetére. Az első nap és később is jobbára a fiatalok szorgoskodtak a cséplőgép körül. — Azt nézze meg elvtárs — bök oldalba Jóni András —, ki sem nézné az ember belőlük... Odébb Márton Ilonka, meg Huszti Piroska egy pelyvakazallal távolodott a minden porciká- jában mozgó géptől. — Tegnap is rendesen „ráhúztunk”, de máma egy deka híja se lesz a kétszáz mázsának, .. Szombati Károly ellenőr mindjárt papírral „ad hitelt” a szónak. Aztán, míg híznak a zsákok a kövér árpaszemekkel, a zsákosok egymásnak adják a szót. — Csak nem fogott ki rajtunk az idő. — Hál’ istennek, elég jól fizet. — Bár csak többet vetettünk volna húsz holdnál! S ahogy az már lenni szokott: ceruza meg papír nélkül villámgyorsan számolni kezdenek. Mert úgy igaz, a tapasztalt zsákosok ritkán tévednek. Úgy mondják, az idei árpatermés eléri a holdanként 17 mázsát. Ez pedig'ötvennyolcban, egy viszontagságos tavasz után nem kis eredmény! U zekerek jönnek, lerakod- nak és húzzák is a lovak zabláit, fordulnak újabo keresztekért. Közben a kazlan villázó legény arcán verejtékcseppek gyöngyöznek, mohón nyeli a gép a kévéket, míg elől, ott a gyorsan forgó henger alatt pereg a szem. ömlik, egyre csak ömlik, s a zsák szájánál leselkedő Sépa József fehér fogai között kacéran illegett magát egy szalmaszál... (angyal) a Távolkeletről — a kínai életről — es meg sok másról Kik a jobbak ?
