Kelet-Magyarország, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-31 / 179. szám

2

KEI.FTMAOVAROn<5ZAO

T958. JULIUS 31 CSÜTÖRTÖK

Anyák iskolája - Hadjárat a legyek ellen - Önkéntes „pohárnokok“ - Kis „kórházak“

IVjírszőlősön

NÉHÁNY NAPJA Nyírszőlősre, erre á nagyobbacska településre terelődött megyénkben a közfigyelem. Különösképpen az egészségügyi szakemberek emlegetik sűrűn a nyírszőlősi kezdeményezést Pedig nem történt itt „megyerengelö” dolog, mindössze annyi,'.hogy a nyírszőlősi Vöröskereszt olyan célkitűzésekéi akar nyélbeütni, amik a nyírszőlősi dolgozók „szája íze”

• szerint valók. Mit akarnak a nyírszőlősi Vöröskereszt tagjai? Előszöris hadat üzennek a legyeknek, a község 300 lakóházában ellátják a baját a bc- tégségterjesztőknek Gépi permetezéssel megfosztják a rovarokat a fertőzések „exportálásától”. Egy kalap alatt körülnéznek a portákon is, mert tudomásukra jutott, hogy harminc udvaron hiba van a renddel, tisztasággal, no meg nincs alkalmatos illemhely.

TERMÉSZETESEN ebben még nem merül ki a szorgalom. A Vöröskereszt kongresszusára tartogatnak néhány meglepetést. Többek között előadásokat, vitákat rendeznek „A nők védelmében” című könyvből a kismamáknak, utána pedig 30 fős létszámmal- megalakítják az

„anyák iskoláját”. Ha pedig jelentkezik az újszülött, tüstént sorra látogatják a megszaporodott családokat. Nem kopognak üres kézzel, szakszerű tanácsokat visznek a tarsolyban, megtanítják a mamákat a helyes csecsemőápolásra, táplálásra, különösképp ott, ahol az apróságok mesterséges táplálásra szorulnak. Az említetteken kívül sűrűn ellenőrzi a Vöröskereszt szervezet a községi napköziotthonban a tisztaságot, a szűrővizsgálatokat. Most, a nyári munkáknál pedig dűlőfelelö- söket küldenek a határba köt- szeres, orvosságos oldaltáskával, akik elsősegélyben részesítik a mezőn dolgozókat. Nem feledkeznek el az üzletek és italboltok tisztaságának naponkénti szemléjéről sem, szemmel tartják, tiszták-e a poharak, nem szolgálnak-e ki — a rend ellenére — ittas embereket.

ÁMDE NEMCSAK az életerős emberekre terjed ki a nyírszőlősiek figyelme. — Nem hagyják magukra a bajbajutott családokat, öregeket, betegeket sem, akiknek nincs hozzátartozójuk. Ezeket a viharvert, megrokkant embereket gondjaiKOLHOZSZANATÓRIUM

Észak-Kaukázusban, Pjatyigorszk fürdőhelyen, a Masuk-hegy lejtőjén új üdülő épült, a „DON” szanatóriuma. Nyolc kolhoz építette az ásványvíz-források közelében, hogy dolgozóik kihasználhassák a pjatyigorszki források csodálatos erejét. A „Don” már a második kolhoz-szanatórium a gyógyforrásokban gazdag kaukázusi vidéken. Építése ée felszerelése 3.5 millió rubelbe került.

ba veszi á falu. Részükre gyűj-1 tést indítanak. Ezideig 600 fo-1 rint értékű élelmiszert már ki; is osztottak a rászorultaknak.; Elgondolásukba még bsletaro-; zik három községi „kiskörhöz".! azaz három állandó elsősegély-; nyújtó egészségügyi állomás lé-j tesítése, amit kötszerekkel, or-; vossággal, hordággyal és hozzá j értő társadalmi ápolóval látnak; el Ezek a kis kórházak enyhi-; lenek első kézbői a betegeken,; amíg .megérkezik az orvos,; vagy a mentőkocsi.

S MINDEZEKFT olyan nénz- forrásbó! táplálják, amely hely-: ben ered. Egészségügyi szinda- rabo'kaj szórakoztatják ne-: ■’élik a falu és , a környék lakóit. A bevételből pedig kötszert, orvosság-t, mentöfe1.szerelésekéi, a jnrdék csomagokat vásárolnak. Elgondolásaiknak — msiyeket a Vöröskereszt kongresszusának trzt» etáre oldanak meg — teljesen elérhető útja ól; a van. Csupán aze szretnék, hogy a megv ? iamennyi V j- i h-kereszt-szervezete kedvet k 'pna és csatlakozna a kezdeményezéshez. Ezt arra alapozzak. hogy nincs a megyében olyan község, ahol már nélkülözhető a betegségek, fertőzések megelőzése. Felhívásuk és kezdeményezésük gyümölcsében aligha lehet kételkedni, főleg ha hozzászámoljuk, hogy a megva-, lósítandó célok zöme önkéntes,' társadalmi munkával valósul' meg. ;

(P. G.)

(Utazzunk

túli átnő lőtt. !

Sok jelszó forgott az utóbbi években közszájon. — Gondoltam, magam is hozzájárulok ehhez a mozgalomhoz. Utazzunk villamoson...! Sokat sejttető és magával ragadó gondolat. De voltam annyira óvatos, hogy a jelszónak csak a felhívás-részét emeltem ki s azt, hogy micsoda haszna származik ebből annak, aki villamoso- zik, csak azoknak árulom el, akik ezt a kis írást hajlandók elolvasni és magukévá tenni a gondolatot. A velem szolidáris embereknek kifejtem tehát, hogy mi is rejlik a dolog mögött, íme teljes nagyságában a felhívás: Utazzunk a nyíregyházi villamoson és sor- banállás nélkül juthatunk kényszer-zubbonyokhoz! — Édes ügye? Micsoda lehetőségek! Korszakalkotó javaslatomat egy konkrét esettel támasztom alá és várom, hogy a szimpatizánsok is gyűjtsék össze az e téren szerzett, igen értékes tapasztalataikat.

Hétfőn este, fél tíz előtt öt perccel várakozó álláspontra helyezkedtem a Beloiannisz téren. Hogy rövid legyek: álltam tíz percet, utána ültem tíz percet és így csináltam, míg tíz óra után két-három perccel „befutott” a villamos Azonban nem szánhattam fel — jobban mondva felszállhattam volna, de a vezető kijelentette, hogy 10—15 percig állni fognak. A több mint félórás várakozás miatt vi- tustáncot járó idegeim elirányították reszketeg lábaimat, s elindultam hazafelé, ki a Guszev-lakóte- lepre, a villamossínek mentén. A Szabadság téren a rendőr — úgy látszik életuntnak nézett — szoba ereszkedett velem, s amikor megtudta, hogy' nem akarom magam j az árva sínekre vetni, j elmondotta, hogy sokl ilyen sorstársam vanj úgy este kilenc utan,i aki botor fejjel vilia-j moson szeretne utaz-1 ni... ,

Kellemesen elcsenj vegtünk, s már el is' felejtettem, hogy mi-i lyen . bánatom volt,- amikor „utóiért” a. villamos. Mit tehet-1 tem? Felhágtam rá és szerencsésen megérkeztem a végállo-i máshoz. Ez az út ke- reken hetven percbe került. — Annyiba, amennyi idő alatt gyalog kétszer megj lehet járni az emli-1 tett távolságot.

Lesz-e kényszer zubbony-mozgalom, vagy nem? — Jó len-* ne, ha közölné ezt a nyíregyházi villamos-, forgalmat irányító, MÁV vezetőség.

(us)

4 tiszavasvári Munka JSz életéből

A tiszavasvári Munka TSZ két hold és 1000 öl korai káposztája 90 ezer forintot jövedelmezett. A 25 holdas zöldséges termelési tervét a koraiakból már 80 százalékra teljesítették.

260 liter tejet dolgoz fel naponta a tiszavasvári Munka TSZ a saját üzemében. A visszamaradt fölözött tejet a sertéseknek, a készült túrót a baromfiaknak adják.

III? '

(Részletet közlünk a megyei tanács pályázatára beérkezett írásból. A pályázatot a termelő- szövetkezetek megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából írták ki.)

Már negyedszer is megverték az ablakot, mire elszánta magát a gazda, hogy szóljon.

— KI az?

— Keljen fel azonnal — hangzott kintről erélyesen, ellenvetést nem tűrő hangon.

— Ki az? — érdeklődött mo6t már az

asszony is, aki szintén felébredt a nagy ab- latczörgetésre.

— A Magyar Királyi Csendőrség. Felszólítom, azonnal keljen fel Veszpré- nj — csengett kintről, mint a vészt jelző harang szava.

Veszprémi felöltözött. Kiment. Ott állt várta két csendőr.

— Induljon előttünk, vissza Nagy- ecsedre, aratni. Szerződést kötöttek, hogy addig nem hagyják ott a munkát, amíg van aratnivaló.

— Nem is hagytuk. Levágtuk, amit kellett.

— És a zab? — szakította félbe az égjük csendőr.

— Igen, igen, a zab .,.

— Lóduljon. Csak egyedül volt a családból aratni? Vagy volt más is? — érdeklődött a magasabbik.

A szurony megcsillant az éjszaka fényénél.

— A fiam, a Jóska. De az nem bírja még a zab aratását. Még iskolás, ő hadd maradjon ... — fogta kérőre a szót Veszprémi, mint aki nagyon nagy hibát követett el.

— Keltse fel. Jönni kell annak is A szerződés mindenkire egyformán érvényes. Gyorsan, gyorsan, mert reggelre ott kell lennünk.

Veszprémi“ visszament a lakásba.-—Öltözz Jóska — szólt oda a fiúnak, majd sebtiben elmondta az asszonynak, rrii történt.

Az asszony szó nélkül felöltözött, rr.álét, hagymát tett a tarisznyába. Aztán

Jóska is felöltözött, és kiléptek az alacsony ajtón.

Az utcán már ott voltak a kaszás barátaié, kévekötők, marékszedők. Mind, akikkel együtt arattak. A negyven főből álló csapat elindult némán, álmosan. Jóska fogta apja kezét, hogy bírja az ütemet. A csendőrök kerékpárral hajtottak mellettük. Ugyancsak kellett szaporázni a lépést, ha nem akarták, hogy durva káromlás közepette emlegessék nevüket.

Világos reggel volt, mikor megérkeztek Nagyecsedre. Az intéző már várt« ok'

— Hol van a bandagazda? — kérdezte szétvetett lábakkal, karbaíett kezekkel az intéző.

Magas, napbarnított arcú férfi lépett elő a kaszások közül.

— A szerződés értelmében addig nem lehet abbahagyni a munkát, amíg egy szál termény lábon áll — kezdte Tusnádi. — És maguk itthagyták!

A bandagazda összeszedte bátorságát.

— Zabot csak hetedébe vágunk — mondta.

— Még mit nem! Hetedébe! Tudnák maguk, barmok! Levágják tizenkette- débe, mint a búzát, meg a rozsot. Értik? —- ordított a vasárnap reggeli napfényben az intéző s intett a csendőröknek, hogy tereljék a kaszásokat, aratókat a zabföldre.

A két csendőr előrelépett.

— Induljanak — mutatott az egyik határ felé, ahol lábon volt még a zab.

Elindultak.

Útközben egy hang nem hagyta el senki száját.

Mikor megérkeztek a végtelennek •tűnő zabtáblához, szó nélkül megfenték kaszájukat és belemerítették a földön fekvő zabba. Az első vágásra az- egész ’ tábla zab megmozdult, össze volt- kusza- ícdvá, tele arankával,' futókával, gyommal. Alig lehetett abból visszahúzni a

kaszát, lerázni nyeléről a rácsavarodott indaszerű zabot. Vágták, vágták a rendet, sző nélkül. Jóska meg csavarta a köteleket és kötözte a zabot. Szúrta, hasgatta ujjait a szúróka, az éles fogú gyomok. Tűrte. Mellettük, lassú léptekkel ott járkáltak a csendőrök. Ha valaki megállt pihenni, ők is megálltak, mintegy figyelmeztetésül ... Nem volt megállás, nem volt kiút. Vágni kellett a rendet. Jóska csak a harmadik napon kötötte be a tizenegyedik kereszt utolsó kévéjét. Három nap alatt tudtak hárman tizenegy keresztet aratni, amiből csak egyetlen keresztet mondhattak magukénak De milyen volt az az egy kereszt is? Tíz kiló szemet adott. Tíz kiló zabot kerestek hárman három napig! Nem jutott abból tíz fillér sem naponta. Otthagyni nem lehetetr, mert amíg az utolsó szál zabot is keresztbe nem rakták, vigyáztak rájuk. Még akkor is, ha aludni tértek. Ha ebédelni ültek le, a csendőrök nem ültek le ebédelni. őrt álltak, nehogy az ebédidői kihasználva, valaki odébb álljon, otthagyja azt a rettenetes zabaratást. A csendőrök előtt Jóska szégyellte enni a máiét, tisztítani a hagymát. Az apja egyre biztatta, hogy egyen már, mert mindjárt menni kell. Jóska csak várta, hogy menjenek el onnan, előlük a csendőrök. 3 mikor arrébb fordultak, nagyot harapott a máiéból, aztán egyszerre tett a szájába egy hagymát, hogy ha vissza találnak hirtelen fordulni, ne lássák, hogy ő hagymát eszik. S mikor jót ittak a hideg vízből, már harsant is a csendőr szava: „indulás, mert sohasem lesz levágva a zab”. És ők mentek, vágták a rendet, napíel- jöttétől késő éjszakáig. Vágták, azért h 10 kiló zabért, amit három napig kerestek hárman ...

Alighogy, befejezték a zab aratását, kezdődött a cséplée. Hatalmas kazlakat hoidtak össze, hogy ne kelljen sokat állítani a gőzgépet, aztán hajrá, dobálták' a kévéket a magasból, hogy elnyelje azokat a cséplő torka. Akik a kazalra jutottak, nem kellett ott port szívni. Legalábbis nem annyit, mint a törekrakóknak. Azok alig látszottak ki a porból. Rakták a kévét, formálták a szalmás kazlat. S mikor eljött az ebédidő, jól laktak máiéval, hagymával. Messze voltak az otthontól, nem is várták, hogy főtt ételt hordjanak az asszonyok a hetedik falu határából . .. Szárazkoszton voltak egész héten, vasárnapig. Otthon aztán jól laktak krumplilevessel, káposztával, aludttejjel ... S mikor befejezték a csépiést — tovább tartott egy hónapnál —, ki-1 váncsian várták, mennyi jut a termény-; bői. Egyesek tíz zsákot is vittek, nehogy; zsák híján ömlesztve kelljen elhozni a búzát, rozsot, árpát, zabot. Fehér Eridre látni vélte, amint befordul majd udvarára az igás ökör, megrakva a szekér zsákokkal. tele búzával. Gondolatban már ette a jó meleg, frissen sült búzakenyerat. i Jóska a túróscsuszára gondolt.

Ott voltak mindnyájan a báró magtára közelében. Fehér Endre nevét említette az intéző.. Az közelebb lépett a. magtárhoz. Benézett. Annyi termény volt abban, hogy elég lett volna a számos-, tatárfalviaknak egy egész esztendőre.

Az intéző papírt tartott a kezében.

— Fehér Endre: egy mázsa búza, 14 kiló rozs, és 20 kiló árpa — kiáltotta a magtárban foglalatoskodó kulcsosnak az intéző.

Fehér Endre kővé dermedt. Belépett a magtárba. Másfél zsákkal lett a búza, aztán egy zsákba elhelyezte a rozsot és az árpát is. Megfogta a teli zsákot, vái-. Iára emelték és kivitte az udvaron siló. szekérre. Mikor az utolsó zsákot is feltette, megállt ott a szekér mellett, a fejét ráhajtotta a lőcsre, és zokogott. Hogy állítson haza? Mit mondjon? Napon'a még öt kiló terményt sem kerestek ..:

Mikor megérkeztek Szamostatárfal- vára és leszedték a szekérről a nyári ke-, resetet, az asszony sírni kezdett. Sok éhes száj várta a kenyeret. Amit hozott az ura abból két hónapig sem süthe! . ., (Folytatjuk.)

Nagy Tibor:

ÁRNYÉK ÉS FÉNY