Kelet-Magyarország, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-27 / 176. szám

Vlldg proletártól egyesdljettk ! XV. ÉVFOLYAM, 176. SZÁM Ara 60 íillér 1958. JULIUS 27. VASÁRNAP Kell si Jó szó a fainban M ásfél évvel ezelőtt még a rokonszenvezők is kétke­dőén fogadták a kommunisták szavát és kíváncsian figyelték, várták, mire mennek a dolgok. Ha a kommunisták arról beszéltek, hogy „behegednek még a sebek, lesz itt még szebb élet is, mint ahogy azt a jó- szándékú dolgozók elképzelik”, legtöbbször ez volt a válasz: „Majd elválik...” Sok volt a kishitűség, sok embernél hiány­zott a bizalom. De hol vagyunk már ettől? Ma már a dolgo­zók nagy tömegei bíznak a pártban és a kormányban, kitartó kedvvel, szorgalommal serénykednek a jobb holnapért. Miért van ez a pélfordulás? Mert párt- és állami vezetőink nem délibábot festettek a magyar égre, hanem világosan meg­mondták: ezt tesszük, erre van erőnk. Ez és ez a célunk, ezt így és úgy lehet megvalósítani. És fokról-fokra így is történt. Ma sincs ez másképpen. Az ország vezetői ma is reálisan határozzák meg céljainkat és tűzik ki az ország előtt álló feladatokat. Itt van például hároméves tervünk. Az ország- gyűlés törvényerőre emelte, a sajtó ismertette. A dolgozók is megismerhették és láthatják, hogy a tervfeladatok reálisak, nem haladják meg erőnket, gazdasági helyzetünkre épülnek. Mindazok előtt, akik megismerték a tervet, világossá vált, hogy ez a dolgozók érdekeit szolgálja, életkörülményeik meg­javítását célozza. A lakosság ellátását fokozó beruházásoktól, a lakásépítkezésektől kezdve a reálbérek növeléséig, az ipari és mezőgazdasági termelés fokozásáig és a nemzeti jövede­lem emeléséig kitűzött valamennyi részletcél arra irányul, hogy már az idén és jövőre Jobban élhessünk és gyarapodjék népgazdaságunk alapja. Most többek között a hároméves tervről szóló törvény a felülről jövő szó, amely úgy hangzott el, hogy előzőleg a párt és a kormány a legmesszebbmenően tanulmányozta a dolgozók helyzetét és hangulatát. Ez a szó elhangzott, le is van rögzítve, nem is tegnap, vagy tegnapelőtt óta, hanem jó néhány hete már. Még sem beszélnek róla eleget falvaink- ban, mert nem ismerik eléggé. Miért, mi az oka ennek? Egyesek előszeretettel hangoztatják: „Nem érünk rá most, majd az aratás, cséplés után”. Igaz, hogy most nagy munka folyik falvainkban: az aratás befejezése, a cséplés, a kapálás, a takarmánykészítés, a nyári gyümölcsszedés, stb. De ez nem Jelenti azt, hogy szüneteljen a dolgozók tájékoztatása és fel­világosítása. Nem is szünetelhet általában. Számtalan olyan példa van falvainkban és szocialista nagyüzemeinkben, hogy a déli pihenőt, vagy az eső-okozta szüneteket beszélgetéssel töltik el a, dolgozók és ilyenkor előkerül az újság, valaki fel­olvas egy-egy cikket, vagy elmondja, mit hallott a rádióban erről, vagy arról a kérdésről. Ezt szinte általános jelenség­nek tarthatjuk. De van ebben kifogásolni való több helyen. Nem mindig arról beszélnek, ami a legfontosabb, vagy legalább is nem kap elég teret sok fontos kérdés, amilyen például a jövő képe. népünk holnapja: a hároméves terv, a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a jövő falujának képe stb. Mindezekről többet kell beszélni a falu kommunistáinak, mert a jövő érdekli az embereket. Természetesen nem a „délibábos” jövő, hanem az a jövő, amelyet a párt, kormá­nyunk tudományosan tervez meg és a dolgozók részvételével, azok számára akar megvalósítani. Pártszervezeteink elégítsék ki céltudatosan a dolgozók tájékozódási igényét is. Sok pártszervezet ezt úgy oldja meg, hogy a pártonkívüliek közt dolgozó kommunistáknak párt­munkaként adja feladatul konkrétan egy fontos határozat, vagy kérdés ismertetését, megvitatását a dolgozókkal, aki be Is számol a vezetőségnek a tapasztaltakról, a véleményekről. Erre szükség van, hogy a pártszervezet jó helyi politikát foly­tathasson, hogy a dolgozókkal való kapcsolat állandóan meg­legyen és fejlődjék és nem utolsó sorban azért, hogy az em­berek nevelését a kommunisták helyesen végezhessék. Mind­ezzel összefügg az, hogy az emberek bizalma a pártban és a reális holnapban csak akkor erősödik, ha ismerik is azt a holnapot, ha ismerik, hogy milyen erőfeszítések szükségesek a jobb holnap megvalósításáért. Ezért ma. a nagy munkák idején is nagyon kell a jó szó a faluban. Elkészüli az év elstt tsz-bakiti útja Szamosbecsen Ma avatjuk... Szabo’.cs-Szat- !! mar és a Ti­szántúl egyik legmodernebb sLatllonjanaK át­adására kerül ma sor Nyír­egyházán. Atlé­tikai, labdarúgó es más ügyes­ségi sportágak versenyeit, sót szpartakiádjait is megrendez­hetik ezután Nyíregyházán. A Magyar Mo­torossport Szö­vetség elnöke például a kö­zelmúltban ki­jelentette: “-Európa ieg- í jobb salakpá- i lyáját lehet ki- i építeni a nyír- 2 egyházi új sta- 2 dicnban. Ké- | púnk még az * „utolsó toalett’ t idején kés/ü't, ? amikor búcsút r veitek az áll- | ványok az épít- * kezéstől. Gazdagabbak lettünk... Oj stadiont avatunk ma Nyíregyházán. — Autóbuszok, villa­mosok szünet nélkül szállítják az ünneplő sportbarálokat. Igen, ma ünnepelünk... Fontos dátum lett július 27-e Nyíregy­háza és a megye sportéletében. Áldo­zatos és sok problé­mát megoldó munka öltött testet egy nagy­szerű létesítmény­ben. És nem titkol­hatjuk érzésünket: boldogító dolog ez. Néhány évvel ko­rábban örömmel vet­tük tudomásul, hogy új stadion építésére kerül sor Nyíregyhá­zán. Azért is inkább talált helyeslésre ez a döntés mert a nyír­egyházi pályák min­degyikében van egy kis „szépséghiba”. Az egyik egészségtelen helyen, a másik túl távol van a várostól, míg a többiek talaja kifogásolható. Módot kellett hát találni ar­ra, hogy a sportolók és spoítbarátok mind­ezek kiküszöbölésé­vel lendíthessék előbb­re a legkeletibb me­gye sportéletét. Az adottságok megvol­tak és államunk tá­mogatása sem késett. A fo-ntosabb és nép- gazdasági szempont­ból előnyösebb beru­házások folytatása mellett engedély és mindenekelőtt fede­zet érkezett a nyír­egyházi stadion-épít­kezés megkezdésére is. Napok múltak, hó­napok teltek s a vég­zett munka eredmé­nye sem maradt eL Minden odébb dobott lapát föld, minden ásónyom közelebb hozott bennünket a mai naphoz. Sajnos, az ellenforradalom egy évnél Is több ki­esést idézett elő. Az anyagi erőket akkor­tájt a megsebzett nép­gazdaság helyreállí­tására kellett — na­gyon helyesen — for­dítani. És ezúttal is őszin­téknek kell lennünk: nem gondoltuk, hogy a kapunyitásra öt­vennyolc nyarán sor kerül. Vajúdó sport­életünk, az új utakat kereső bajnoki rend­szer hátrányos meg­nyilvánulásai úgy anyagilag, mint er­kölcsileg indokolták kételyeinket. Próbál­tunk még remélni, hogy egyszer csak avathatunk is... És újból államunk segí­tett. Mint feligkéss beruházást vette fi« gyelembe ós anyagi« iag adott módot a be« fejezésre. De nem lennénk eléggé reál:« sak, ha hallgatnánk a lelkes nyíregyházi sportolókról, fiatalok­ról és idősebbekről, akik munka után,, vagy éppen a nyári vakáció napjaiban „ingyen-munkával” segítették az építést.. Ezeket a tenni akaró és cselekvő társadal­mi munkásokat beje­gyezték az elismerés? könyvébe. Ma kitün­tetést kapnak a leg­jobbak, de az igazi jutalom az irántuk megnyilvánuló meg­becsülés lesz. A sóstói erdő szé­lén, Nyíregyháza egyik legjobb fekvésű he­lyén ma avatunk. Es mindig csak arra gondolunk: gazdagab­bak lettünk, egy or­szágosan is elismert sport-stadionnal. Ag­gódtunk érte eleget és ezután nagyon, de nagyon megbecsüljük. Mert hosszú Időkre büszkék akarunk ma­radni az űj arcú Nyír­egyháza legújabb lé­tesítményére. (angyal) Fiatalok Nyíregyháza válogatottjában Július 23-án ünnepélyes keretek közt adták át a szamosbecsi Dó­zsa TSZ-nek a központi majorjá­hoz vezető 600 méteres makadám bekötő utat. Ez az első olyan be­kötőút, amelyet állami költséggel ebben az évben tsz. számára épí­tettek. Az átadásnál képviseltette magát a megyei tanács és a Sza­bolcs megyei Útfenntartó Vállalat is, amely az út építését május 1 helyett május 5-én kezdte meg és 3 nappal a határidő előtt mégis kifogástalan állapotban adta át Estók János, a megyei tanács műszaki előadójának jelenlétében a Dózsa TSZ vezetőségének. A termelőszövetkezet az útépítésben részt vett munkásokat megvendé­gelte és a késő esti órákig barát­koztak, szórakoztak a fehér asz­tal mellett. Vádat emelnek a tiatalok Szerte a megyében ifjúsági gyűlések, röpgyűlesek vannak ezekben a napokban. A fiatalok tiltakozó szavukat emelik fel a háború ellen. Szinte egy ember­ként csatlakoztak a ldsvárdai kiszisták is a szovjet ifjúság fel­hívásához és vádat emelnek az Egyesült Államok és Anglia ag­ressziója ellen, amely az arab né­pek, de ezen keresztül az egész világ békeszerető emberisége el­len irányul. — Nem akarunk háborút! Bé­kében akarunk élni, tanulni, dol­gozni! — kiáltják a fiatalok. Ezeken az izzó hangulatú rüpgyű- léseken egymás után születnek & táviratok, amelyek továbbítják a fiatalok tiltakozását a Demokra­tikus Ifjúsági Világszövetséghez. 13 tsz és 3 egyéni termeli) készül, hogy növénytermelési eredményeit bemutassa az Orszá­gos Mezőgazdasági Kiállításon. Az idén van száz éve, hogy elő­ször nyílt Budapesten mezőgaz­dasági kiállítás. Erre a kerek év­fordulóra minden eddigit felül­múló készülődések vannak. Ezzel agyidőben lesz a nemzetközi bor­verseny is. Az állami gazdaságok mellett a termelőszövetkezetek és egyéni parasztok is nagy számban vesz­nek részt a kiállításon termé­nyeikkel. Megyénkből elsősorban hagyományos növényeink szere­pelnek: mint a burgonya, a do­hány és a cukorrépa. Burgonyával többek között ott lesznek majd a berkeszi Bajcsy- Zsüinszky, a gaesályi Dózsa, a nyíregyházi Ságvári, a besztereci Űj Barázda és még más szövetke­zetek. Az egyénileg dolgozó pa­rasztokat File Tóth István Raka- mazról, Veres János Nyírbátorból is Lengyel Ferenc Mátészalkáról cépviselik a szabolcsi burgonyá­val. Olyan híres dohánytermelő szö­vetkezettel találkozhatunk majd a kiállításon, mint a paposi Esze Ta­más TSZ, akik tavaly is 10 má­zsán felül termeltek holdanként és olyan kiváló minőségben, hogy „öbb, mint 40.000 forintot jövedel­mezett nekik egy-egy hold do­hány. A szép szabolcsi dohány­leveleket kiállítják majd a kán­tori ánosi Béke és a nyírkaraszi Május 1 tsz-ek tagjai is. Gabonafélékkel megyénket a nyíregyházi Ságvári, a vasmegyeri Micsurin és a szamostatárfalvi Ady termelőszövetkezetek képvi­selik. A kiállítás szeptember elején kezdődik, de máris nagy az ér­deklődés nemcsak a kiállítók kö­rében, hanem a látogatók is mind­jobban várják, hogy a terjedel­mében és tartalmában is leggaz­dagabb kiállítást megláthassák. Ma délután a stadionavatás ke­retében kerül sor a Tátrán Presov (Csehszlovákia) és Nyír­egyháza válogatottjának labda­rúgó mérkőzésére. A nemzetközi találkozón megfiatalított csapat­tal szerepel Nyíregyháza. Nyíregyháza: Hargitai (ill. RáCz NYVSC) — Galló, Csemiczki, La­katos — Havacs III., Pongó (NYSZSE) — Parti, Lendvai, Nagy, Papp, Antalóczi (Ny. Épí­tők). Tartalék: Csürke (Ny. Épí­tők) és Szokol (Ny. Építők). ★ A Tátrán Presov összeállításá­ról lapzártáig nem értesültünk, mivel később érkeztek. Előzetes hírek szerint közöljük azonban, hogy a vendégcsapatban két játé­kos — a balhatvéd és a balszélső — többszörös csehszlovák válogatott. (A műsorszámoknál egyébként a csapatok összeállítását mindig be­mondják.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom