Kelet-Magyarország, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-08 / 134. szám
4 KELET MAGYAR ORSZÁG 1958. IC NIL'S 8, VASÁRNAP HAZÁNK ES A. NAGYVILÁG Külföldiek megyén k ben Hányszor és hányszor volt már veszély bor, a népek hajója a politika ádáz viharában. Hányszor és hányszor röppentek világgá az S—0—S-jelek. Jöttek kegyetlen háborúk és nyomukban vér. szenny, pusztulás. Jött a XX. század legembertelenebb elmélete és gyakorlata: a fasizmus, amely megingatta ugyan a nagy hajót, de elsüllyeszteni nem volt képes. "És manapság is egyre vadabb szelekkel közelednek a viharfelhők. Az imperialista nagytőke nem nyugszik, mert ennek a hajónak vezérzászlaján a szabadság, egyenlőség, testvériség általuk anyira gyűlölt betűit simogatja a szellő. „Fluctuac nec mergitijr." „Habok hányják, de nem merül.“ Ennék a latinszövegű francia jelszónak igazságát bizonyította és bizonyítja maga a történelem. Európa sok harcot és küzdelmet megért és kivédett öreg hajója nem merül. Pedig Hitlerek, Mussolinik esküdtek össze ellene és most az új hitierek szegezik rá a fegyvert. Franco. Adenauer, Speidel és De Gaulle fogtak össze, hogy összetörjék az árbócokat és vitorlákat. A történelem azonban sok mindenre megtanította a világot. Látnunk kell. hogy bármily súlyos a nemzetközi helyzet, bármennyire igyekszenek gyengíteni a munkásosztály erejét, az igazság örök: De Gaullek jönnek és De Ga- ullek mennek, a nép marad! Ha azt mondanánk, hogy nines nagy szerepük a népeknek a történelem formálásában, tagadnánk a valóságot, a múltat és a jelent, amely nem ismer apelia- rát. Nem lehet viszont lebecsülni a veszélyt, amely állandóan leselkedik, hogy aláaknázzák a béke fűzeit. A fasiszták új támadásra lendültek Franciaországban. Azt hiszik, ami nem sikerült ezelőtt Hitlernek és Péíamnak, az majd sikerül a hajlotthátú tábornoknak — De Gaulle-nak. „Közüdv- .úzottságokat” alakítanak a különböző fasiszta és félfasiszta szervezetek, a kommunizmus ellen ágálnak és valójában a munkásosztályt akarják eltiporni. Volt-e nagyobb érdeklődés bármikor ezelőtt közöttünk, magyarok között a francia helyzet iránt? És miért van ma? Mert a francia munkásosztály ügye a magyar munkások ügye is. A francia szabadságot érintő támadás ellenünk, az egész szocialista világrendszer ellen is irányul. Ezért beszélünk manapság sokat a Francia Kommunista Párt hősi küzdelméről, az antifasiszta bizottságok alakulásáról a legnagyobb munkásvárosokban. ezért figyeljük nagy érdeklődései az újságok és a rádió híreit. Mert a tiltakozás elemi ereje nemcsak Franciaország határain belül zúg, hanem messze Algériában. Tuniszban, a földkerekség legtávolabbi országaiban is hallatja: „A fasizmus nem diadalmaskodhat! Éljen a Köztársaság!'1 Jól emlékszünk mi is a módszerekre, amelyekkel a francia fasizmus most támad, hiszen hasonlóképpen járt el 1930-ban a magyar és tízegynéhány évvel később a spanyol ellenforradalmi diktatúra. S a kenyéradó gazdák akkor is azonnal bevették őket — Horthyt és Francot — kegyeikbe, ahogyan 1956 októberének végén kinyilatkoztatták: nem volt a történelemben nemesebb ember, mint Mindszenty „kardinális” és nem volt szebb „forradalom“, mint a magyar. Vér és könny hullott akkor is. a kommunisták, az igaz magyar hazafiak vére. alak a köztársaságot. a demokráciát védték. És vér és könny hullik ma a francia városok utcáin — kommunisFekete virágzás tak, munkások, az ellenállás:; mozgalom veteránjainak vére, — < akik a köztársaságot, a de-< mokráciát védik. 2 De bármenyire nagy a veszély < bármennyire gyorsan jött az 2 eisenhoweri kinyilatkoztatás &3 diktátor-tábornok védelmében, a; francia népet nem tudják élné-; mítani. Nem tudják gyengíteni a 2 világ dolgozóinak egységét, ere-2 jét meg akkor sem, ha egyesek 3 szocialistáknak vallják magukat 2 és közben elárulják azokat, akik 2 a köztársaság érdekeinek meg-3 védéséért, a munkásosztály kö- J vetéléseinek valóraváltásáérí 2 küldték a párt élére, a‘ parla-2 mentbe őket. 3 Mi tudjuk: a francia helyzet; szítéinak akarata nem válhat va-; lóra, az imperialisták egyszer-J csak tárgyalóasztalhoz kénysze-2 rülnek. Van erő, amely meg- J győzz- őket ennek szükségéről, a 3 saját munkásosztályuk, a saját! népük ereje mellett a világ pro 3 letariátusának ereje, a szociális- 2 ta tábor nagy tekintélye, súlya i amely képes arra, hogy megako-J dályozza és kudarcra ítélje aj fasiszták támadásának sikerét. * A szocialista világrendszer államai nem avatkoznak be Franciaország belügyeíbe. De nagyon természetes, hogy soha nem engedhetnénk meg egy. a munkás- netnzetköziség elleni általános támadást és azt mondjuk: Franciaországnak népfrontkormányra van szüksége, amely biztosítja a demokratikus szabadságjogokat, az emberek egyenlőségét, szabadságát, testvériségét. Amely segíti kibontakozni Európa békéjét, hogy a hajó utasai ne tartsanak többé a gyilkos torpedóktól. A magyar nép akarata a béke akarása. Hazáink a szocialista Szovjetu.úó-vezette tábor egyenrangú tagjaként harcol, hogy kivirágozzék a béke és szabadság fája szerte a nagyvilágon. Kopka János Azt mondják, hogyha a rózsaágat olyan fába oltják, amiben sok a csersav, fekete virágot nyit. A fekete szín a szomorúság, a bánat és a reménytelenség színe, még akkor is az, ha virágszirom van jelen. Ahányszor a nyugati ifjúságról hallok, vagy olvasok, mindig a fekete virág jelenik meg előttem, mint szimbólum. A nyugati újságok számtalanszor leírják a fiatalság ifjúság-nélküli életét, gondját, bűneit, bűnözéseit, mert ezt elhallgatni már sem saját olvasóik, sem pedig a világ előtt nem lehet. Az olvasók látják gyermekeik fekete vergődését, olykor saját bőrükön érzik bűnözését, a világ pedig tud róla. A „New York Times Magazin” című amerikai újság például az angol ifjúságról ír. Gondolom, azért az angolról, mert a máséról könnyebb igazabbat mondani. „A fiatalkorú bűnözésről, az alkoholizmusról szóló adatok azt bizonyítják, hogy az angol fiatalság — írja a lap — a második világháború után olyan mértékben elvadult, ami a háború előtt csak a nyomortanyák lakóira volt jellemző..." Bár a háború utánra teszi az ifjúság züllését, az igazság mégis az, hogy a fiatalkorú banditák nem pusztán a háború szüleményei. Jelentések vannak arról, hogy nagyszámban kerültek ki banditák a fiatalok köréből azokban a kerületekben is, amelyeket a rendőrség „köztiszteletben álló területnek” szokott nevezni Angliában. De magában az Egyesült Államokban is hasonló a helyzet. Köteteket írtak már össze az ifjúság problémájáról. A kormány bizottságokat alakított, a kriminalisták kutatásokat végeznek, s a lapok mégis egyre többet írnak fiatalkorúak által elkövetett gyilkosságról, betörésekről és erőszakoskodásokról. „Ha ez a helyzet csak New- York államra lenne jellemző — írja az említett újság — s nem terjedne túl a nehezen nevelhető gyermekek iskoláin, akkor nagyon boldogok len- né^kés-a kriminalistákra bíznánk ezt a problémát. De az említett jelenség mindenütt széleskörűen elterjedt és bánatba borúja sok nagyvárosban élő szülő szívét, eszét és Jelkiismeretét.“ A nyugati lapok megpróbálják magyarázni, okát keresni és adni e fekete virágzásnak, persze, sajátos módon. Sokan abban értenek egyet a cikkírók közül, hogy az ok abban van: a ma: amerikai ifjú a gyermekkorból kilépve egyenesen az „érett korba” lép, s átveszi a felnőttek kiábrándultságát és cinizmusát. L. Fiedler például azt mondja: „Az amerikai társadalom megengedte a gyermekeknek és az ifjaknak, hogy fenékig ürítsék a fájdalom és a rettegés poharát S ma a mozivásznon, a népszerű irodalomban, a televízióban és a rádióban — minden meg van engedve! Ökölcsapás, összetört emberi test. golyóokozta halál, vörös vérfoltok. .. " Van ebben a fejtegetésben is igazság, de bizony Fiedler is hallgat az igazi okról. Nem beszél például arról, hogy milyen szerepe van az ifjúság bűnözésében annak, hogy a fiatalok a munkanélküliség következtében az utcára kerülnek, hogy akik most fejezik be tanulmányaikat, már tudják, hogy nem lesz munkájuk. Pedig Fiedler is tudhatná, mert a Look című lap is megírta — és naponta láthatná, ha kinyitná a szemét —, hogy tíz- és tízezer fiatal hagyja e) szülőhelyét és a nagyvárosokba megy abban a reményben, hegy ott munkát talál. A lapok es a cikkírók hallgatnak arról is, hegy az ifjúság tudatának az erőszak szellemében való formálódását nagymértékben elősegíti a Nyugaton uralkodó politikai légkör, a gyűlölet és a háborús készülődés propagandája, az „erőpolitika”, a faji megkülönböztetés, a gyarmati rendszer fenntartása. Röviden: túlságosan csersavas fába oltott ág a nyugati ifjúság! Rossz, embertelen a kapitalizmus, nem nyílhat rajta csak fekete virág. <S— G—) A Népek Barátságának Hónapja alkalmából szovjet és román vendégek látogatták meg megyéik dolgozóit. Mindenütt ölelő ka* rok fogadták a testvéri népek küldötteit, akik elsőként siettek segítségünkre az 1956-os októberi el'enforradalom időszakában. — Képeink a barátkozás kedves jeleneteit örökítették meg. Diszünnepségen köszöntöttek Tiszabecs dolgozói a szovjet vendégeket. Felvonultak a község színjátszói és táncsosai is a szórakoztatására. vendégek Néhány kilométerrel távolabb Zajtán román népviseletbe öltözött küldöttek ismerkednek a faluval. Megértik egymást azok, akiknek közös a sorsuk, közös a jövőjük. (Kopka János felvételei.)»
