Kelet-Magyarország, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-08 / 134. szám

1958. JÍNTUS 8, VASÁRNAP KELETM AGYARORSZÁG 5 cÁ (jépdLloniú soil Lett emberei Megszokott dolog már, hogy amikor a nép­gazdaság valamelyik fontos területén dolgozó embercsoport nagyobb megbecsülésének adunk kifejezést azzal, hogy egy napon őket ünnepeljük, róluk emlékezünk, ilyenkor kiemelkedő teljesít­ményt nyújtó emberekről szólnak az írások. Fz helyes is. Általában olyan embereket mulatunk be. akikre azt mondjuk, jó lenne, ha mindenki rövidesen eljutna erre a magaslatra. Az alábbi írás nem ilyen emberről készült. Egyéni sorsa ugyan nem mindennapi, de teljesít­ményével, társadalmi tevékenységével a derék­hadban halad. Nem szólították még soha kitün­tetést osztogató asztal elé, nem sokat emlegették a gépállomáson kívül » kor Lipták Istvánnal, a Nyírteleki ‘.Gépállomás párttitkárával találkozott. -Lipták elvtárs meg­tudta, hogy munka nélkül van és milyen hánya­tott életet él, sőt azt is kiszedte belőle, hogy sze­retne géppel bánni. Mindjárt hívta á ,gépállomás­ra, hogy próbáljon beszélni az igazgatóval. Másnap, mint segédvezető, egy kormos trak­torral ment ki a határba. Molnár Márton, a gép­állomás akkori igazgatója és Dudics 'Mihály fő- gépész nagy gondot fordítottak arra, hogy Kovács Jóskából igazi traktoros, becsületes ember le­gyen. Az ekkoriban alakuló bedőbokori Szabad Nép TSz, majd a halmosbokori Üj Elet TSz, má­sodik otthonává lett a fiatal traktorosnak. Nem­sokára traktorvezető lett belőle. A neve is az emberek sűrűjébe illő: Kovács Józsefnek hívják. Pap községben született 1 ifid­ben. Hat éves korában elvesztette szüleit. Mint vagyontalan árvának, nem maradt más útja — menhelyre került. Hét éves sem volt, a men- heiy kiadta a nyíregyházi tanyavilágba gazdák­hoz. így kezdődött küzdelmes, kilátástalan élete. Míg a gazdák gyerekei iskolába jártak a városba, ő hétéves korában pásztorkodott. Libát, disznót őrzött az áprilisi szélben, az októberi dérben, az augusztusi gereben-éles tarlóban, mindig csak mezítláb mert a menhelyről kapott egy pár cipő a telet se nagyon birta ki. A „nevelésért"’ pedig a gazdáktól csupán koszt és szállás járt, de ruha nem. Így találkozott az élet’el, zsenge gyermekfő­ve]. A disznóőrzéstől, majd később a kisbéi^esi munkától nem futotta, csak három ■elemiré*G^$h-;v> mekéveit, serdülőkorát a Nyíregyh^^hoz^íártfetó.':. Sóskút tanyabokorlaan kínlódta le. Tizenhat éyp's volt. amikor joga volt már önállóan választani, hogy hová fordítsa élete rudját. Azt gondolta, hogy gépész-embernek könnyebben megy a sora, elszegődött hát Nyírpazonyba egy cséplőgéptulaj- donoshoz, akinél abban a hiszemben szolgált, hogy három év után 'elszabadul és segéd lesz belőle. Másfél év elteltével tudta meg, hogy ipara nincs is gazdájának, ő sincs bejelentve, mint inas, így nem is lehet belőle mester soha. Ott­hagyta gazdáját. Visszament Sóskútra, de ott sem tudott kijönni az előző gazdákkal. Ekkorra már 1949-et írtak. Működött a községekben a Défosz is, de a nyíregyházi tanyavilágba nem sok jutott még tevékenységéből. Kovács József sem tudta, hogy hová forduljon. Már úgy volt, hogy az éhség, a nincstelenség vándorbotot ad a kezébe és elindul a mesebeli alakok módjára világgá szerencsét próbálni, ami­A honvédségnél dicséretes eredménnyel. vé- . gezte a harckocsivezetői tanfolyamot. Az egység egyik legbátrabb és legjobb harckocsivezetője volt. Amikor leszerelt, egyik öreg traktoros-tár­sának a lányát vette el feleségül. Az apósa sem volt gazdagabb a vejénél, így a lányával sem földét, sem házat nem tudott adni, még egyebet is csak szegényesen, hiszen majd egy tucatnyi gyermek leste mindig, hogy mit hoz a házhoz az apjuk. 1953 óta a fiatal házaspár annyira vitte, hogy a községi tanácstól kapott 600 öles telekre egy szoba-konyhás házikót építettek. Nincs még a szoba sem lepadlózva, kívülről is 'áz idén, teszik rendbe az épületet. A hatszáz öles területet be­osztották szőlőnek., konyhakertnek és egy kis ud­vart hagytak az aprójószágnak. Disznót minden esztendőben vágnak, a kenyerük megvan. Magük és a kél kislányuk' rendes ruhában jár. Dűslako­. ... .' !.•'< ■> i • .y-A.it > dásra herti futja, de a mindennapi megkerül.. Az építkezés mellett egy női biciklire is kiszorítot­tak a keresetből. \ " * /. A műit évben ,1700 forintos havi átlaggal zárta Kovács Jóska az esztendőt. Az idén még nem rúgott ennyire a keresete. Kömiös traktor­ral dolgozik, az ő szezonja majd a csépléssel kezdődik, aztán tai^t, míg le nem fagy. A gépállomás és a tsz. vezetői így véleked­nek róla: jó munkás, amit rábíznak, megcsinál mindent. Évek óta két tsz-ben dolgozik: a ,-hal- inosbokoriban és a bedőbokoriban,., munkájára panaszuk még nem volt. . , • Ilyen egyszerű' és ilyen mindennapi -Kovács József sorsa, amilyenből legtöbb akad, de rajtuk, a-derékhadon múlott az idén is, hogy a Nyírtele­ki Gépállomás már 132 százalékos teljesítéssel ünnepelheti a Traktoros Napot. Kovács József pedig a mi rendszerünk gép­állomásán lett emberré, a kulákok cselédjéből mesterré, a gépek szakértőjévé. Csikós Balázs. Mikó Sándor példája AZ ÁLDOZATVÁLLALÁS ne­mes emberi’ tulajdonság. Az" il­legalitás éveiben sok-sok kom­munista áldozta életét a népért, a pártért, embertársai megrrien- téséért. A legnagyobb veszély­ben is helytálltak a kommunis­ták, és most, a szocializmus épí­tésében szintén ott haladnak az első sorokban. Sokezer tagja van a nii pártunknak, akik falun az első vonalban küzdenek a mező­gazdaság szocialista átszervezé­sének sikeréért. TANŰJELÉT ADTA hűségé­nek, áldozatvállalásával Mikó Sándor elvtárs negyvenötös kommunista is, amikor olyan feladatot vállalt magára, amely- lyel rrféltán érdemelte ki a Ti- szadobi Táncsics Termelőszövet­kezet vezetőségének, tagságának, á kommunistáknak az elismeré­sét.' Van olyan áldozathozatal, amelyet egy-két elvtársunk’ ér­dekében hozunk. De van olyan is, amikor egy egész embercso­port életének megjavításáért, munkakörülményeinek megvál­toztatásáért a termelőszövetke­zet1 megmentéséért teszünk. — Nos, Mikó elvtárs ezt az utób­bit, a nehezebbiket vállalta ma­gára, amikor a Reje-tanyai volt Zrínyi Termelőszövetkezet egye­sült a falubeli Táncsiccsal. MONDJUK MEG kertelés nél­kül: a Zrínyi ott állt a feloszlás szélén. És elsősorban Mikó Sáli- dórnak köszönhető, hogy most a volt cselédek, egyénileg dolgozó parasztok otthonra találtak a Táncsicsban és becsületesen dol­goznák. Igen, mert korábban itt nem ment a munka. Volt eset, amikor ki sem mentek kapálni, vagy csak délelőtt 10 órakor álltak munkába. Nem gondoz­ták, nem ápolták a teheneket. Csont és-bőr volt valamennyi. Gazosak voltak a földjeik, nem vplt fegyelem, mindenki azt csi­nált, amit akart. S MOST MI A HELYZET? Azt mondják; hogy Mikó elvtárs újjá varázsolta itt az életet. — Igaz, sokáig tanakodtak a Tán­csics vezetői, kit tegyenek a Reje-tanyal üzemegység élére brigádvezetőnek, míg úgy dön­töttek, hogy Mikó elvtársat bíz­zák meg, ha vállalja. É? az^ „öreg” vállalta a megbízatást A Reje-tanya hét kilométerre van, a falutól. Nem számított a fá­radság, a sok kerékpározás. —| Pedig ebből bőven jutott Mikó elvtársnak. Mindenütt ott van, ahol meg kel] fogni a munka végét. Látják, hogy nemcsak beszél, hanem cselekszik is. — Tizenegy tagot irányít, két fo­gattal rendelkezik és 105 hold földét művelnek. A rossz idő el­lenére is jól és időben végezték el a vetést és most — rtem úgy, mint régen — tiszta a- 10 hol­das cukorrépatábla, a napraforgó cs a 15 hold tengeri. Mikó elv- társ irányítása és kezemunkája nyomán rendbejött az állatállo­mány is. MEGMENTETTE az embere­ket a szövetkezetnek, a jószá­got az embereknek és a 105 hold földet termővé varázsolta. —• Igaz, sok álmatlan éjszakájába került, míg idáig eljutottak. De megérte! Az áldozathozatal si­kerrel járt. És ma már így vé­lekednek a Reje-tanyaiakról:. szorgalmas szövetkezeti parasz­tok. Azt mondják, hogy Mikó elvtárs „elvarázsolta” őket. Hát ha „varázslatnak“ nevezzük azt, hogy esténként rendszeresen be-! szélgetett . az emberekkel, szót értett velük és megmagyarázta mindig, mit hogyan csináljanak, akkor legyen az. És most a Táncsics büszke a Reje-tanyai tagpkra, azok meg Mikó elvtárs­ra, akinek köszönhetik, hogy a Reje-tanya kitartott s ők pedig gazdag termelőszövetkezeti pa­rasztokká válnak. Elérték már azt is, hogy — ha kevesen is, — de az egyénileg dolgozó parasz­tok már meglátogatják őket, sőt: egy-kettő még kapálni, répát egyeselni is elmegy a Reje-ta- nyaiakhoz. ÍGY ÉRETT’ GYÜMÖLCCSÉ Mikó Sándor kommunista áldo­zatvállalása, aki ez év márciusa óta él külön a családjától a szö­vetkezetért, és ki tudja, hány kilométert pedálozott le, hány­szor beszélt az emberekkel, hogy fáradozása ne legyen hiá­bavaló. (F. K.) BÁRMENNYIRE mélyről jöt­tek is a gyakori sóhajok, hiába izzadt a homlokuk, hiába szo­rultak naponta görcsösen ökölbe a kezek, a meghurcoltatáson, a nélkülözésen nem tudtak vál­toztatni. Hiába esdekeltek alázatosan, emeltek szót határozottan, a vá­lasz egy volt: „parasztnak hall­gass a neve.” Tudomásul kellett venni, hogy ismét szorítottak a nadrágszíjon: tizenhármadéba adták az aratnivalót, negyedébe a kapálnivalót. Talán még enné! is jobban szorították volna a „prést”, ha az idő engedi. De nem tudták, mert negyvenötben kiosztották a földet a jogos tu­lajdonosaik között. Megszűnt a nélkülözés, a nyomor. Többsé­gük rövid idő alatt száműzte otthonából a nincset. MEGMARADTAK azonban a 60—Í10 holdas birtokok. A nincstelenek földszomját sem lehetett teljesen kielégíteni föld híján. Voltak olyanok, akik csak 1—2 holdat kaptak. Kevés volt ez. Megalakították hát a Füldbérlők Szövetkezetét. Ez a laza szervezési összefogás sem oldhatta meg véglegesen a hely­zetet. Még 1946-ban is cseléd­nek kényszerültek néhányan. Fehér Endre. 4 gyermekes csa­ládapa még 1946-ban is 25 na­pot dolgozott Székely Endréné 60 holdas birtokán, amiért egy lakásnak nevezett épületben la­kott. A lakáshoz való kötöttség révén egyben cselédeskedett is. S mikor Székelyné kirakta csa­ÍGY ELI ládját az utcára, Jenei Gyula 60 holdján keresett menedéket. Itt sem volt különb a helyzete. Lakás híján azonban kénytelen volt tűrni minden megaláztatást, amíg egyszer innen is ki nem rakták az utcára ... VÉGLEGESEN akkor tudtak szakítani a múlt átkos öröksé­gével, amikor megalakult. Sza- mcstatárfalván a termelőszövet­kezet. Kezdetben bár nehezen, de egyre magabiztosabban ha­ladtak a boldogulás ' útján. S ámikor a múltra emlékezve be­szélnek az Ady Endre. Termelő- szövetkezet tagjai egykori éle­tükről, mostani gazdaságukra1, mosolyra nyílik a száluk, s mintha csak álom lett volna re­gi életük, nem győzik sorolni vagyonukat. A Zetort pótkocsi­val, a gépkocsit, a sok másfajta gépet, a szép gyümölcsöst, az új kultúrházat, az épületeket. Is­tállókat, magtárakat. Mikor az első jó zárszámadásra két,ma­gyar zsákban számították a pi- rcshasúakat szövetkezetükbe, sekan nem akarták elhinni,ihogy az mind az övék. A Bogya Já­nosoké. Péterfi Miklósoké. Fe­hér Endréké, Fehér Gyuláké az egykori nincsteleneké. RÖVID 1DÖ ALATT 3,5 mil­liós vagyont kovácsoltak össz.e. Minden évben jobban gyürnöl­'ETEK EGYKOR II. csözik munkájuk. Tavaly már közel 60 forinttal fizettek min­den munkaegységet. Fehér End­re bácsi — ki tudja hányszor járta, meg gyalog egykor a szomszédos községeket kubi- kolni, aratni, csépelni, máién , és hagymán — most, á napokban, az új termés aratása előtt pár héttel adott el 2,5 mázsa búzát Király Jánosnak. Annak a gaz­dának, aki nincs még á közös­ben 3—4 mázsa búzánál, nem képes többet levenni egy hold- ,ról... Hol van már Péterfi Miklós családjának nyorhora? Tavaly 1236 munkaegységre több, mint 70 ezer forint értéket kapott. Jut most már hétköznap is kalácsra, új lakásra, rádióra, kerékpárra, ruhára. Az utóbbi években 40 új lakás épült fel a faluban.. Ebből 46 a szövetkezet tagjaié. A ROSSZÁT KÖNNYŰ FE­LEJTENI. A jő*, meg gyorsan megkedvelik. így vannak a szö- vetkezetbeliek is. Egyről • azon­ban néni lehet rh'egfelejtkezniük: arról, hogy vannak még rajtuk kívül egyénileg dolgozó parasz­tok is a faluban, akiknek jobban megy ugyan á soruk á régihez viszonyítva, de nem érték el nem is érhetik el a szövetkezeit tagok jómódját. Ezernyi fék sű­rű szálak kötik, húzzák őket vissza. A „csak azért is“ nagy erő. Látják ugyan az egyéniek, hogy jól megy a közösbelieknek, elis­merik, hogy jobban gazdálkod­nak. többet termelnek, könnyeb­ben élnek. A régihez való ra­gaszkodás hatásaként azonban nem tudtak még szakítani az év­tizedeken át kialakult szokásaik­kal. A szövetkezeti tagoknak kell segíteni, hogy egykori cselédpaj­tásaik. kubikostársaik.. kevés földön, küszködő embertársaik is megszabaduljanak a káros elő- féletektől, közelebb kerüljenek az újhoz, a közöshöz, hogy vég­leg száműzhessék azok is ottho­nukból a múlt átkos örökségét. A SZÖVETKEZETI tagok büszkék eredményeikre. Arra is. hogy összefogva dolgoznak. Nem lehetnek azonban büszkék, azok­kal szemben, akikkel egykor együtt éreztek a bajban, a nyo­morban A tsz. pártszervezete he­lyesén irányítja a pártmunkát, végzi feladatát a közösben. Dol­goznak a pártcsoncrtok. a brigá­dokban dolgozó népnevelők. Munkájukét az egyetakaras, a cselekvés jellemzi. Forduljanak azonban a ma még egyénileg dolgozó parasztok felé is baráti, hívó szavuk jusson el minden családhoz. Ne elégedjenek meg az eredményekkel. Legyenek, ál­landó hirdetői az újnak, s ha kell, tízszer is üljenek le a két­kedőkkel beszélgetni. Minden szövetkezeti kommunistának kö­telessége felvilágosítani a tévely­gőket. a szokásokhoz,, előítéletek­hez makacsul ragaszkodó, de az új utat kereső dolgozó paraszto­kat. Oszlassák el azt a káros né­zetet, amely szerint türelmesen várják a belépni szándékozókat, s ha jönnek, maguk közé fogad­ják. A közeledést segítsék elő meggyőző munkával. Ne szólják meg azokat, akik ma még nem találták meg a jobbhoz, köny- nyebbhez vezető utat. Valahány­szor eredményeikre gondolnak, emlékezzenek egykori életükre is. Azokra is, akikkel együtt gyalo­goltak hosszú kilométereket, együtt vágták a rendet báró Vé- csei Aurél földbirtokosnál, s együtt meneteltek a csendőrök szuronyai előtt zabot vágni napi 10 fillérért... •. » fwcs A SZÖVETKEZET pártszer­vezete erős. Tagjai fegyelmezet­tek, öntudatosak. Nem riadnak vissza í.7. áldozatvállalástól, büsz­kék a 21 szövetkezeti nyugdíjas házaspárra, mindenre, amit ma­gukénak vallhatnak. Vállalja, nak részt az eredmények ismer­tetéséből, barátok, ismerősök gyakori látogatásából, a felvilá­gosító munkából. Szükséges, hogy lépjenek előre bátran eb­ben a munkában is. mert csak így lehet az egész falut még vi­rágzóbbá lenn1. . ., NAGY TIBOR.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom