Kelet-Magyarország, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-14 / 139. szám

I.93S. JÚNIUS 14. SZOMBAT KELETMAGYAROBSZAG 3 Az Országos tíékeíanács tagjává választották dr. Merényi Oszkárt a megyei hckehixottság elnökét BECSÜLETBŐL Hosszú vagonßor tömött sö­A HUSZONKÉT Szabolcs­£;aimár megyei küldött .között résztvett az V. Magyar Békekong­ress'zuson dr. Merényi Oszkár, a közgazdasági technikum pénzügyi tagozatának igazgatója, a megyei békebizottség elnöke is. Most nyi­latkozott lapunk munkatársának fi budapesti tapasztalatokról és a megyei békebizóttság terveiről. — Talán először a kongresszusi (Élményekről? — AZ V. MAGYAR Bákekong- fiesszus nagyon érdekes, sokszínű Volt. Felmérte a legutóbbi kong­resszus, .óta bekövetkezett nem­zetközi események hatását, meg­állapította, hogy a béke erői az egész világon előretörtek. Darvas József elnök elvtárs beszéde nem­csak a múlt és a jelen helyzetet világította meg, hanem perspektí­vát adott a jövő feladatainak is. béri nem fokozatos elkoresosulá- sát eredményezheti. — Bognár Rezső előadása a bé­kés gazdasági együttműködés el­veiről és kihatásairól, ugyancsak mélyreható és elemző volt. — SZABOLCSI vonatkozásban arról számoltunk be: mennyire félti a mi dolgozó népünk-a fel­szabadulás óta emelt, épített ki­emelkedő alkotásait, egyre job­ban kivirágzó békés életét,/kultu­rális vívmányait a háború pusz­tításaitól. Szóltunk megyénk tár­sadalmának egyre erősödő erköl­csi, politikai egységéről, a béke- mozgalomnak társadalmunk min­den rétegét átölelő erejéről, töb­bek között az egyházak pozitív érdemeiről is. — Örömmel hallottuk, hogy megválasztották Önt az országos béketanács tagjává. tétje felett meghajlott, kormos ujjak. Olajfejtők — Komoró. Messziről érzik a szennyes lehe­let,, mégis drága ez a hely, fon­tos ez: a munka. Ä hűvös, csepergős időben is könnyen öltözött’ barna1 muriké- sok hajlongnak a kocsisor mel­lett. Szívatják a nagy tartályok­ból az olajat. Közöttük egy vál­las, csupa Izom férfi: Orosz Mik­lós, Egyszerű munkás, mégis mindenki ismeri még az állomá­son is. Mert nem mindennapi ember. BetonszereJő volt erede­tileg. Aztán vasutas. Kisvárdán van az otthona, ott. él a felesége, és gyermekei, a szerény szobá­ban, takarékosan rakva a forin­tokat. hoc egyre több lécén a bútor, és .majd tágasabb a lakás. Kereset van, mert itt a mun­kások mind kétezer forinton fé­lti’. kapják a havi bért — igaz, hogy különösen a téli hónapok­ban meg kell ezért keményen dolgozni. Térdelni, csúszni a sár­Orosz Miklós rágta magát. Hogy lehetne esetleg alulról? Alulról kellene leengedni vala­hogy az olajat, akkor nem ma­radhatna benn fölös. A nehéz folyadék átjárta tel­jesen a ruháját, tüdejét fojtotta a gáz. Alulról! Alulról keli fej- leni! — Mérnök elvtárs! — dobbant, oda a töprengő mérnök elé. — Nem lehetne itt ezt a csövet ki­vágni. és innen, alulról fejteni az olajat? Egy pillanat múlva már ra­gyogott a mérnök szeme . is. De­hogynem ! Nem telt el pár óra. s az első kocsiból — az új módszerrel — az olaj mind egy cseppig kiürült! Egyszerű volt az egész: és mennyivel gyorsabbá is vált a munka! Majdcsak tízszer annyi olajat, tudtak fejteni ugyanannyi idő alatt. Ezen az emlékezetes napon sokan álltak ott, más vasutasok. Köztük Felró Miklós is. Nézték a rettenetes munkát, és csóvál­ták a fejüket: De Orosz Miklós csinálta. Azért, mert különben égett vol­na belülről, mert így parancsol­ta kötelességérzete, valami belső erő, amit nehéz lenne nevén ne­vezni, Talán az alkotó ember újkeresése, talán az igazi mun­kásöntudat. Így találkozott, ezzel az újabb gondolattal Juhász Péter minisz­tériumi felügyelővel. S most megszületett a har­madik újítás is, kettejüké, amely­nek lényege, hoc nac víznyo- mássa] mossák le az olajsarat. Ha ez a harmadik újítás be­válik, nem marad már viszon- zatlanuL Mert az előbbi kettőt más ad­ta be, és Orosz Miklós húsz fo­rintot kapott érte, hoc: „jó munka volt". Ugyan, ki adta be az ő újítását? („Valami mérnök” — szól a mendemonda.) Erre nem válaszol, csak le­mondó mosollyal megvonja vál­lát. — Nem az a fontos. Ez a fon­A külföldi küldöttek mindenütt a Vékemozisalom erősödéséről szá­moltak be; A magyar küldöttek pedig színes és érdekes képet ad­lak arról, hogyan terjed és erő­södik hazánkban nemcsak a béke­mozgalom, hanem ezzel együtt az emberi haladás és -felvilágosodás mozgalma is. — KÜLÖNÖSEN megrázó erejű Volt Straub Brúnó akadémikus előadása az atombomba és a nuk­leáris fegy verek kísérleteivel kap­csolatos szörnyű veszélyekről. Ezek nemcsalt az emberiség jele­nét pusztíthatják el, de már ah­hoz a határhoz érkeztek, ami az emberiség jövő nemzedéke egész­ségét veszélyeztetheti és az em­— NAGY MEGTISZTELTE­TÉSNEK tartom, hogy az Orszá­gos Béketanácsban Szabolcs-Szat- már megyét képviselhetem. Csak annyit szeretnék mondani ezzel kapcsolatban, hogy szívesen vál­lalok részt ebből a nagyszerű munkából. Természetesen, sok még a tennivaló a mi megyénk­ben is. De a békekongresszus újabb ösztönzést adott további munkánkhoz és megerősített ab­ban a hitben, hogy a Stockholm­ban a közeljövőben összeülő Beke- Világtanács ülése hozzájárul majd a dolgozó emberek békemozgal­mának erősítéséhez és kiteljese­déséhez. (—k. j.—) ban, fagyban, a kocsik alatt, olajosán, piszkosan, és szívni a gázt. Ez az erőteljes mozgású, magát nem kímélő ember: Orosz Mik­lós sok fagyot kiállt már, sok gázt szívott be az elmúlt év alatt, hoc megindult a munka. Emlékezetes marad az. ami egy éve, tavasszal történt. ★ Befutott az olaj. Egész ten­ger lett volna, ha a kocsik egy­szerre eresztik ki magúk alá, a sinckre az aranyat érő fclyadé- ’ kot. Működtek a félülszivók, de roppant lassú volt az egész fo­lyam?., és csakhamar ijedten látták, hoc a kocsik alján lera­kodott olajsár felett még har- ’ minc-negyven centiméter vasta­gon ott maradt az olaj is, Mit lehet tenni? — Soroljam-e tovább? Mond- jam-é, milyen eredményeket ér­tünk el? — néz kérdőleg. Hallgatnak. Chrabák pontot tés2: — Alul maradtunk, az biztos. Igaz, volt aki megközelítette a téesz eredményét, de annyit nem crt el. — Hát kinek mondjuk el a téesz eredményeit? — szítja a vitát a sastekintetű és a két embert nézi. — Az egyénieknek — vágok közbe. Oláh szólna, de hallgat. Sze­me mégis sugározza: ők is azok. Tudják is, mégsem mozdulnak. Hát akkor a pártonkívüliek?! Chrabák szól, mint aki tör­leszteni akar: — Beszélgettem Jakab Jó­zseffel. Mondom neki: menj vissza a közösbe, jövőre talál­kozunk. A versenyben ügy is alul maradunk. Oláh mosolyog. Nem szól, de szemei mégis beszélnek. — Az meg biztos kendet vár­ja. Lesi, mikor lép be, hogy Kö­vesse. Nem csak lehet, hanem biz­tos. És úgy tűnik, hogy megta­láltam, miért nem mozdulnak az emberek. Pedig nem egészen. Bár az igaz, hogy Chrabák elvtárs cs Szloboda hiába beszélnek, olyan ! . mint a szentelt víz. Lemos­sa az eső. .Hiába, ha nem cselek­szenek. Az Üj Élet eredményei viszont jók, sőt kiválóak. És mégsem... Hol lehet hát a hiba, hiszen a verseny győz­tesének ismerik el a közöst: Chrabák is, Szloboda is. A fa­luban azt is tudják, hogy Ná­daséi Miska feleségestül ötven­kettőezer forintot keresett. A gyökér nem szakad, De ahogy most újból fonjuk a szót, kezd kibújni a szeg a zsákból. A tanácselnök leteszi az obu- lust. — Berbics Sándor a kocsmá­ban annakidején azt híreszi el te, hogy az újjáalakult téeszbenem veszik fel az idősöket. Még ha­tározatot is hozott rá a vezető­ség. Chrabák is bátrabb lesz. — Idős Bernét István, Farkas Károly és Veres Ignác is ezért nem mentek ___Pedig be. akar­tak lépni — igazolja az elnök szavait. — Hozzám is eljött a hang. Én meg azt mondtam: ha nem hiányzók, hát nem me- cek, nem tolakszok. Oláh kontrázni készül. — Hát akkor azt mondják meg, miért vettünk fel a. tava­szon, is huszonkét jelentkezőt? És várja a hatást, a két em­berrel szembenállva. Aztán ma­gabiztosan folytatja: — Most is felvesszük, akik jönnek; de meg­válogatjuk — húzza a szó vé­gét. — Helyes is az, nagyon he­lyes — jelenti ki a párttitkár. Csend. De Szloboda nem hagyja. Beleszól a némaságba, felindultan. — Nem mennek, mert nem érzik magukénak . .. otthonuk­nak. Zsörtölődés van benn, nem becsülik a szakembert, so­kallják tőle a munkaegységet — és mondaná tovább, ha Oláh el nem vágná. — Kanál, sincsen zörrenés nélkül, elnök elvtárs. Nem tu­dod te azt?! — tromfot rá. És már egészen forró, vitázó a légkör. Érvel a tanácselnök, a maga igazát hajtja, magyaráz Chrabák, a párttitkár, és min­den kételyre, vélt igazságra vi­lágosan válaszol Oláh, a nya­kas, okos szövetkezeti paraszt. A nagy szócsatározásra Chra­bák akarja rátenni a pontot, gS^^^P*gD«SP«®XlStxSD<lgl)^> — Én visszamentem volna, de nem szóltatok — vágja be. Pillanatnyi csend követi, de ő folytatja. — Pedig amikor ér­tékeltük a téesz-íeloszláskor a vagyont, megmondhattátok vol­na, hogy az újjáalakulást kére­lem készen van— robban ki be­lőle a sérelem Oláh felé. Az most is kész a válasszal. • — Maga is mondhatta volna, hogy mi a szándéka. Nem?! De nem szólt. Ha téeszt akart, miért nem mondta? A párttitkár hallgat. Szloboda újból a hibákkal hozakodik elő, hoc „mentse” a párttitkárt. — Az is baj volt, hogy Berbi- cset kiteltétek. Hiszen tudja a falu, hogy ő is alapító tag. volt,. Hát ezek után hogy gondolkod­janak az emberek? — Te csak ne szólj, aki úgy támogat bennünket... — A közgyűlésen a téesz-tagok és az egyéniek előtt mondtad: könnyű nekünk a más által vásárolt új csizmában ékeskedni. (Gyümöl­csös. — A szerk. megjegyzése.) A tanácselnök dühbe jön. — Tudom, miért mondod ezt; mert féltékeny vagy! Azt hi­szed. ellene vagyok a szövetke­zetnek! Pedig nincs igazad! Nem lennék én elnök, ha belépnék se’! Erre hirtc’en csend lett. El­hallgattak. És a parázs tovább izzott a hamu alatt. ★ — No. látja elvtárs. ezért nem tudunk előrehaladni — ma­gyarázta búcsúzóul a sastekin­tetű Oláh, az Üj Élet elnöke, — Nincs megértés; pedig lehetne Igaz, mert ezen a három em­beren múlik, hogy vizet öntse­nek a hamu alatt izzó parázsra hogy örökre kioltsák a harag, a sértődöttség, az egyenellenkedé- szikráit. Farkas Kálmán, — Én ugyan semmi pénzért nem csinálnám! Aztán Petró Miklós mégis meg­gondolta. Idejött dolgozni, és ma brigádvezető. ★ Orosz Miklós második újí­tásával, ami ugyanilyen egyszerű és ezért tökéletes volt, tovább javította a munkát. A harmadik újítás ezekben a hetekben fo- gamzott meg agyában. Hogy lehetne lefejteni az olaj­sarat? Mert az — vastagon — mindig bent marad a kocsi tartályának alján, azt cipelték, mint egy holt terhet, hasznosíthatatlanul. Előbb, nac önfeláldozással, bebújt a tartályba, az életet ve­szélyeztető gázba, a sárba. Szá­jába gumicsövet szorított, azon szívta a külső levegőt, különben elpusztul. Egy nac falapáttal kavarta az olajsarat, hoc az le­ömöljön. Ez senkinek sem tetszett, mondták is neki a többiek1: mi a fenének kellett ezt kitalálnod, majd ezután így követelik tőlünk is, mi peaig nem csináljuk! Nem embernek való ez! tos! — s a hosszú sor tartályko­csira bök. ■k Orosz Miklós ma is egyszerű munkás. Jöttek újak, jöttek uj brigádvezetők. Olyan is, aki ma. is tanulhatna tőle. az egyszerű munkástól. Orosz Miklós mindig meg­mondja, amit igaznak vél. Sokan nem merik megmondani, amire gondolnak. De Orosz Miklós párttag, s ha hibát lát. köteles Régének érzi, hogy felhívja rá a figyelmet. Valami nincs jól Komoron, Sem a telep-, sem a pártveze­tésben. Hibák varrnak, mint például az, hogy a taggyűlés nem elég őszinte. Ha az lenne, miért nem harcol például azért, hogv vállvetve segítsen Orosz Miklósnak nagy­szerű munkájában? Forintban szinte megmondhatatlan újításai­nak haszna! Hát ha már a pénzt más vette fel, legalább a megbecsülés jár­jon érte neki, Megérdemli. V-*­(Dizig.dk eiótt Az 1938. évi 26.000 főiskolással szemben a Román Népköztár­saság egyetemein 1957-ben 81.200 főiskolás tanult. A főiskolások­nak több. mint a fele állami ösztöndíjat kap. A képen: a bukaresti iparvegyészeti tanszéken vizsgákra ké­szülnek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom